Továbbra is száraz, napfényes, bár egyre hidegebb idő van, ami kirándulásokra alkalmas. Amikor azt mondják, hogy Árpád vezér mehetett volna kicsit nyugatabbra, azt általában komolytalanul veszem, de most eszembe jutott, amikor az erdőben sétáltam. Tele van szelíd gesztenyével, ami igen ízletes, sőt, szinte luxuscikk nálunk, pedig csupán egy egyszerű, vadon termő fa termése. Szóval itt meg szana-széjjel terem mindenfele. Még csak nem is egy speciális gesztenyés hely itt a miénk, mert olyan van Magyarországon is.
Szóval amikor itt olyan dolgokkal van tele az erdő, mint gombák, gesztenye, akkor azt gondolom, valamennyivel könnyebb lehetett itt az élet a középkorban. Nem tűnik nagy dolognak, de azért mégis, milyen jó. Szóval szedtem egy csomót, és megpirítottam a rezsón.
Szombaton egy kis sétát tettem a Gare de l'Est közelében. Igen, még nem láttam. És megnéztem a csatornát is. Találtam egy diadalívet, amiben az a meglepő, hogy abszolút nem híres, pedig XIV. Lajos emelte. És egy kereskedő házát is láttam, amihez az volt írva, hogy az Párizs legöregebb lakóháza. Most persze étterem.
Vasárnapra volt több jelöltem is a kirándulásra, végül a Maison Chateaubriand választottam Chatenay-Malabryben. Azért, mert találtam hozzá nem olyan messzire még egy célpontot, Gambetta házát. Jelzi, hogy régebb ideje vagyok itt az, hogy most már olyan emberekkel kapcsolatosan nézek meg múzeumokat, akikről alig tudok valamit.
Chateaubriand író volt, és államférfi. Inkább royalista volt, de nem csak Napoleont, hanem Lajos-Fülöpöt is kritizálta. Máskor diplomata volt, és így is, úgy is, az lett a végeredmény, hogy teleutazta a világot. Mindenesetre a birtokot, amit láttunk, a napóleoni időkben vette, aztán el kellett adnia. Nem vagyok benne biztos, miért, talán pont azért, mert Párizsba költözött, mert kormányzati szerepet kapott? Nem tudom.
Chateaubriand egyébként Saint-Malo-ban született, és azon a kis szigeten van eltemetve, amit mi láttunk ott. Továbbá a közelben született egy kastélyban, amit kihagytunk. Mindenesetre sok Saint Malo-s kép volt a házban, amiket messziről felismertem.
A berendezés amúgy is érdekes. Egyrészt a 19. századi luxusba kapunk bepillantást. Ennek talán leglátványosabb eleme Madame Recamier két rekamié-ja. Az egyik, amin lefestették, a másik egy fehér darab, és sokkal szebb. De hát nem ez szerepel a híres festményben.
A ház amúgy is érdekes, például a lépcsőház, ami egészen egyedi, és a görögös oszlopfők, amelyek a kertre (parkra) néznek. Sajnos fényképezni odabent nem lehetett, így csak annyit tudok megmutatni, amíg rám szóltak. (kiírva nem láttam). Sok régi karcolat volt még, amelyek Chateaubriand regényeit illusztrálták, és igen hangulatos volt. A házban valóban sok szoba be volt rendezve, sok látnivaló volt, amit nem tudok megmutatni az említett ok miatt. A kiírások franciák voltak, egy angol sorvezetővel, és az én francia tudásommal annyit megértettem, ami a hangulat elkapásához elég. Tulajdonképpen így is sokan gyorsabban haladtak, mint én, mert annyit sem olvastak el részletesen.
A park arborétum-szerű, természetesen van Gingko és egy amerikai, láthatóan mocsaras vidéken lő fa, amely itt is a földbe bújt. Érdekes volt még Chateaubriand tornya, amely könyvtár és író szoba, viszonylag félreeső helyen volt. Szóval kiderült, hogy Dumas kis író-tornya Chateau Monte Christoban nem is eredeti ötlet. Mindez két euro sem volt, nem tudom, miért. Talán megint valami engedményes nap volt.
Gambettáról hasonlóan keveset tudok. Van pár dolog elnevezve róla Párizsba, például utca biztosan. Az is rémlett, hogy a poroszok ellen védte a várost. A maison Gambettában bizony még angol ismertető sem volt, így teljesen a franciára hagyatkoztam. Annyi derült ki, hogy tulajdonképpen a Harmadik Köztársaság legfőbb politikusa volt, és emiatt tartják olyan sokra.
A Maison Gambetta Sevresben van, és előtte Balzac birtoka volt. A múzeumban egy kis asztalnyi firkálmány van csak Balzac-tól, semmi több. Gambetta imádatát az is jelzi, hogy egy egészen monumentális, és a környezetbe nem illő emlékmű van a ház mellett, tulajdonképpen a kertben.
A múzeum tele van karcolatokkal, képekkel, néhány berendezési tárggyal, és a halotti ággyal. Bizony, itt halt meg a nagy ember...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.