Île-de-France

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

A nyárra egy nagy utazást terveztem Franciaország déli részébe. Párizs környékét, és az északi részt már elég sűrűn bejártam, csak délre nem jöttem még el, hiszen ez messzebb van, ehhez több idő kell.

Költségkímélésként arra gondoltam, hogy veszek egy sátort és hálózsákot, és a kocsival valahogy majd elleszek. Nem teljesen gondoltam ezt végig. Az biztos, hogy ez így olcsó, arra gondoltam, hogy vész esetén lehet a kocsiban is aludni, és elmehetek szállodába is. Amire nem gondoltam, hogy Franciaországban elég nehéz vadsátorozós helyeket találni, mert óriási birtokok vannak bekerítve. Nem gondoltam, hogy a sátorban, kocsiban alvás azért sok napon át fárasztó, kényelmetlen. Mosakodáshoz mindig találni kell valami fürdőhelyet, de egy kicsit még így is kényelmetlen a dolog. Mindenesetre azért nem vettem ezt komolyan, mert gondoltam, legfeljebb bármikor haza indulhatok. Ha az embernek nincs foglalása, van kocsija, akkor ez a szabadsága megvan. A kirándulás emiatt kalandos volt, kicsit stresszes. Ez végül is sokat levont az élményből. Továbbá néhány baleset is, különösen az utolsó napon.

Vasárnap indultam, mert szombaton nagyon esős idő ígérkezett, semmi kedvem nem volt a sátorban elázni. Egy napot még simán várhatok - gondoltam. Igazából arról is szó volt, hogy nem akartam elindulni, t9bb minden miatt aggódtam kicsit, és nem volt olyan nagy kedvem. Aztán persze, amikor elindultam, akkor lelkesebb lettem. Vezetés közben mindig jobban érzem magam. (Akkor még).

From 2011.08.08.bures-millau

Az első napon azonban minden idilli volt. Eljutottam a Loire-ig, és felfele haladtam, olyan részeken, ahol eddig nem voltam. Kiderült, hogy különösképpen nincs is itt semmi. Van egy atomerőmű Belleville-sur-Loire-nál, ahol egész közel lehetett menni a hűtőtornyokhoz.

From 2011.08.08.bures-millau

Aztán Nevres-ben is megálltam, gondoltam, nincs itt semmi, ahhoz képest egészen aranyos kis város volt, romos városkapuval, kastéllyal, amelyben még kiállítás is volt, igaz nem sok, de szabadon be lehetett menni, hát benéztem.

From 2011.08.08.bures-millau

Haladni kellett dél fele, mert ott vannak az igazán érdekes dolgok. Mégis megálltam egy kis kastélynál, Chateau de Riau. Ez olyan idilli kis kastély volt, hogy nem bánom, hogy megálltam. Pedig szenvedtem, mire megtaláltam a bejáratot. Sajnos már zárva volt. Vagy szerencsére, belül már nem kell mindenképpen megnézni.

From 2011.08.08.bures-millau

Aztán jött Moulins, ez is egy átlagos, francia kisváros, templommal, régi városközponttal, ahogy az kell. Semmi különös, egy-két kis dologban más, és ez ott helyben nagyon idilli, és képen is jól mutat, de nincs róla mit különösebben írni.

From 2011.08.08.bures-millau

Utána egy másik nagy házba, vagy kis kastélyba botlottam, a legelőt, és a domb oldalát az útról lehetett látni, és a végén ott volt ez az újabb építésű, impozáns épület. Megálltam hát egy pár fénykép kedvéért. Aztán meg találtam egy lepkét a fűben, és amikor azt fényképeztem, egyszer csak dudáltak. El nem tudtam képzelni, mi bajuk a lepkefényképezéssel. Hát felnézek, és ott volt egy kutya az út közepén.

From 2011.08.08.bures-millau

Mivel elég zavarosan viselkedett, nem hívtam magamhoz, hanem hessegettem, hogy tűnjön el. Gondoltam, veszett is lehet. De nem akart. Az autók meg dudáltak. Azt hitték nyilván, hogy az én kutyám. Hát nagyon óvatosan a kocsihoz mentem, és eljöttem. Valószínűleg egyébként egy helybéli kutya volt, aki megszokta, hogy sokan megállnak, és barátkozni szokott az emberekkel. Ez a falu széle volt, vagy tán egészen településen kívül, unatkozhatott a kutya.

From 2011.08.08.bures-millau

Ekkor jutott eszembe, hogy Vichy még belefér, és arra fele vettem az irányt, de már sötétedett. Hát a környék alkalmasnak tűnt sátorozásra, nem olyan nagy itt a népsűrűség. Csak ahogy mondtam, a legelők nagy része be van kerítve. Hosszas keresgélés után találtam egyet, ahol volt egy bejárat. Ha a tulajdonos nem jön ki ellenem kutyákkal, akkor nincs gond. Az egyik oldalon erdő, a másikon fasor, kis erecskével talán, az út felől is fák, nem volt rossz.

Már esteledett, minden sátorozásnál napnyugta előtt vertem fel a sátort, amikor még látok, de már sokáig engem nem látnak. A tehenek egyébként a legelő távolabbi részén ott voltak egész éjjel. Fújt a szél, nem volt jó idő, és állandóan kopogott valami a sátoron és a lobok között is. Azt gondoltam, esik, de nem, hanem a lombok ilyenek, ha kis szél van, akkor egészen jelentős zajt csapnak, legalábbis ha az ember alattuk sátorozik, akkor előbb-utóbb hangosnak tűnik. A sátor oldalán meg erős fény volt, kiderült, ez a hold. A hold mindig napnyugta után kelt, amikor rájöttem, akkor utána már mindig örültem ennek, mert barátságos fény volt. A sátorban olvasgattam, írogattam, kis lámpa fényénél, ügyelve, nehogy a házak felé látszódjon.

From 2011.08.08.bures-millau

Azt is el kell, hogy mondjam, hogy éjjel közepén nem mertem volna ott lesátorozni. De ha napnyugtakor odamentem, akkor mindig megnéztem a környéket, felmértem, és a sátorban aztán annyira nem féltem. Egy idő után teljesen megszoktam, és akár ki is mehettem a sátorból éjjel közepén, mert már minden barátságosnak tűnt. A holdfényben egyébként jól lehetett látni.

Azt gondolom, ez a sátorozós rész volt ennek a nagy utazásnak egyik kihívása, egyik szokatlan élménye, ilyet rég nem csináltam. És vadon, egyedül tényleg egészen nagy hatású élmény. Általában attól is féltem, hogy esetleg kirabolnak, de ilyen végül is nem történt.

Hajnal fel tényleg cseperegni kezdett, befeküdtem a kocsiba. Azt máig sem tudom, hogy a sátor mennyire vízálló. Nagyon olcsó volt, valami 15 euro, nagyon egyszerű, nem kell, hogy vízálló legyen.

From 2011.08.08.bures-millau

Vichybe tehát reggel értem be. Előtte van egy híd, ahol kajakos pálya van a duzzasztügát mellett. Olyan, mint a lazac hallépcső, biztos az is egyben, de egyértelműen kenupálya is volt.

From 2011.08.08.bures-millau

Vichy ugye a náci megszállás alatt Franciaország fővárosa volt. A németek gondolom kitolásból nevezték ki fővárosnak, annyira kicsi, jelentéktelen. Vagy talán inkább komolytalan. Vichy olyasmi, mint Balatonfüred: stílusos, üdülőváros, de hát fővárosnak ez teljesen nevetséges.

From 2011.08.08.bures-millau

From 2011.08.08.bures-millau

Utána jött Clermont-Ferrand. A város közepére a GPS olyan kis utcácskákon vitt fel, hogy csak néztem. De meg lehetett oldani. Még korán volt, igazából kilencig végeztem is a várossal, így a parkolás rendben volt. A kilátás jó volt a központból, van egy nagy plateau, ahonnan jól ellátni észak fele, a kisebb hegyeknek.

From 2011.08.08.bures-millau

Az egyik ilyen hegy a Puy de Dome, amely a GPS*ben látványosságként van bejelölve. Amikor közelebb értem, láttam is, hogy ez nem egy nagy hegy, de tényleg nagyon érdekes, csigavonalban ment fel rá az út. Hát ez csodásnak ígérkezett.

Csakhogy az űt le volt zárva, építenek felfele egy kisvasutat, és fel lehetett volna gyalogolni az egyik parkolóból, de a hegyen olyan felhős, esős idő volt, hogy letettem erről.

From 2011.08.08.bures-millau

Aztán visszafele a GPS egy olyan domboldalon vitt át - mert Clermont-Ferrandnak valamiért ilyen furcsa az úthálózata - hogy mezei úton mentem, és még nagy kövek is voltak, féltem, hogy valami alul fennakad a kocsival. Hát nem lett baj, de figyelmeztető jelnek jó volt, vigyázhattam volna jobban.

From 2011.08.08.bures-millau

Egész végig gondoltam arra, hogy lehet baja a kocsinak, de úgy vettem, hogy ugyan, miért én lennék az a szerencsétlen, a kocsi motorja jó. És ha van valami gond, tudok franciául, van pénzem, megfizetem a javítást.

From 2011.08.08.bures-millau

Franciaországban az a jó, hogy otthon vagyok olyan értelemben, hogy ismerem a az autószerviz-hálózatokat, benzinkutakat, boltokat, tudok franciául, van bankkártyám, csekkem, van érvényes egészségügyi kártyám, ezért jó itt országon belül kirándulni, mert itthon vagyok. és mégis, az ország nagy, tehát el lehet menni olyan messzire, van annyira más táj, hogy igazi vakáció legyen.

From 2011.08.08.bures-millau

 Most már Millau felé vettem az irányt, de volt még egy látványosság, a Viaduc de Garabit. Itt igazából a táj szép, a viadukt egy fém-híd, nem valami nagy szám. Ugyanakkor a Lac du Barrage Grandval egy gyönyörű kis tavacska, pontosabban egy felduzzasztott folyóvölgy lehet, mert úgy néz ki.

From 2011.08.08.bures-millau

Láttam egy táblát egy várról is, és találtam egy hajókirándulásos kis kikötőt. Kiderült, hogy a Chateau d'Alluze-hoz nem megy fel a hajó alacsony vízszint miatt. Pedig ez jó lett volna, mert kocsival elég nagy kerülő körbemenni a sok folyóágon. Mégis ez lett belőle.

From 2011.08.08.bures-millau

Így végig tudtam nézni az egész folyóvölgyet, sőt, egy helyen megálltam fürödni. A víz nem volt annyira hideg, nagyon tiszta volt, és a part durva, kavicsos, mint a bányatavaknál. Ez nem olyan jó, de annyira nem is baj. Még egy strand is volt, ott sátrakat is láttam, de még túl korán volt sátorozáshoz.

From 2011.08.08.bures-millau

Valamikor ekkor jött le a GPS tartója a szélvédőről. Már korábban is elérte azt az állapotot, amikor mindig leesett. De aztán felragasztottam a szélvédőre, és utána jónak tűnt. Azt gondoltam, már sosem fog leesni. De leesett. És nem volt rá megoldásom. Egy idő után kidolgoztam, hogy spárgával kikötözöm, ez volt, mert a csomagtartónál is kellett spárga, csak ott nem működött jól a dolog. Hát három ponton kikötözve már alig himbálózott.

From 2011.08.08.bures-millau

From 2011.08.08.bures-millau

Az Alluze-i vár egy tüneményes várrom egy domb tetején, melyet körbeölel a szakadékos folyóvölgy. Igen nagy része megvan, és elég impozáns látvány. A váron kívül van egy kis templom, amely még számomra is tüneményes. Egy olyan domboldallal és temetővel, amely olyan, mint Machu Pitchu.

From 2011.08.08.bures-millau

Ezek után már tényleg csak Millau következett. Ezt még otthon elterveztem, nyilvánvaló volt, hogy megnézem, hiszen híres, hallottam róla. Ez Európa legmagasabb hídja. A filmek szerint valami elképesztően magas, a felhők is alatta mennek át. Egyébként 434 méter, és magasabb az Eiffel-toronynál.

Nem tudtam, pontosan hogy is van ez, azt sejtettem, hogy fizetős, és vannak kapuk. Azt is  eldöntöttem, hogy én lemegyek Millauba, mert messze nagyobb élmény alulról megnézni a viaduktot, mint átmenni rajta. Ahogy az lenni szokott, a viadukton nem szabad megállni, ez utólag világossá vált számomra, jó volt a döntésem.

From 2011.08.08.bures-millau

Millauban vettem két pillanatragasztót, a GPS tartóját egyik sem ragasztotta fel a szélvédőre. Minden ilyen cuccot manapság ragaszthatatlan műanyagból csinálnak, ez kiderült később. Nekem mindenesetre nem volt megoldásom, szenvedtem a spárgákkal tovább.

From 2011.08.08.bures-millau

Már esteledett, elmentem egészen a viadukt aljáig. El lehet menni a pillérek lábához, kicsit körül vannak kerítve, de hát nem baj, tapogatni úgy sincs értelme. Már késő volt, sajnos a völgyből már napnyugtáig nem lehetett kimenni, és a völgyben meg nem osk szabad hely volt. Elég erőltetett megoldások lettek volna: űt mentén, nagyon köves, nagyon ferde, látható helyek.

From 2011.08.08.bures-millau

Találtam egy kempinget, oda mentem végül. Eléggé tele volt, és olyan helyet kaptam teljes áron, ami igazából nem volt hely. De azért zuhanyozni lehetett, még áram is volt, még wifi is, szóval eltöltöttem az estét, feltöltöttem a számítógépet, pár képet, interneteztem. Az éjjel meglepően hideg volt, fáztam. De itt nem féltem attól, hogy kirabolnak, illetve, hogy a gazda elzavar. Igazából tíz euróért ez egy kompromisszumos megoldás a hotel és sátor között. Talán megéri, csak sajnos a kempingek ugyanúgy tele voltak, mint a hotelek, nem is próbálkoztam többet velük.