Île-de-France

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

Reggel Deols-ban ébredtem, és gondoltam, eltöltök még egy napot a hazamenetellel. Bizonyos reggel gyakran elintézendő okokból átkeltem az Indre folyó egy ágán egy beton vízlépcsőnél, ami hülye döntés volt, mert belecsúsztam a vízbe. Lentebb a köveken simán átkelhettem volna, nem volt egy nagy vízállás. A lábamat eléggé meghorzsoltam. Átöltözni mondjuk nem volt nagy probléma.

Származási hely: 2012.09.09.aquitaine-dordogne

Mindenképpen Valencay kastélyát néztem ki magamnak, ez a Loire menti nagy kastélyok közül azon kevesek egyike, amelyet addig még nem láttam. Tízre oda akartam érni, ami sikerült is, de útba ejtettem még a Chateau de Bouges-t. Ez egy hangulatos, kis faluban helyezkedik el, de persze még nem volt nyitva tíz előtt. Nem is terveztem többet, mint, hogy útba ejtem, és legfeljebb akkor maradtam volna, ha a helyszínen valami nagyon érdekfeszítő dolgot fedeztem volna fel. Hát ilyen nem volt.

Itt mondom el, hogy közben egy prospektuson felfedeztem, hogy meg lehetne nézni Nohant is, pontosabban, inkább meg lehetett volna. Nagyon szépen kapcsolódott volna Puyvalhoz, és bekeretezte volna az aquitaniai utazásomat, ha nem is teljesen az elején és a végén. Egy kicsit belső keret lett volna az első és az utolsó napon. De bár valahol a fejem eldugott zúgában tudtam, hogy George Sand kastélya valahol itt van, simán elfelejtettem bevenni az útba.

Származási hely: 2012.09.09.aquitaine-dordogne

Származási hely: 2012.09.09.aquitaine-dordogne

Valencay-be dél felől már megérkezni is érdekes, és hát ha nem ilyen kerülő úton jöttem volna, akkor ezt hagytam volna ki. Szóval ez szerencsés dolog volt. Már jóval tíz előtt odaértem, és tettem egy sétát a kisvárosban. Ekkor fedeztem fel, hogy Taleyrand egy kis kápolnában van eltemetve a marie mellett. Ez a kis kápolna már nyitva volt, és be lehetett menni. Semmi nagy dolog, nincs is ott senki, teljesen önkiszolgáló idegenforgalmi látványosság.

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

Valencay nem reneszánsz kastély. Később épült, és Talleyrand nem véletlenül van itt eltemetve. Ugyan nem itt született, élete nagy részét nem itt töltötte, de egy fontos időszakban élt itt, majd élete végén is. A kastély tehát inkább 18-19. századi, legalábbis a fénykorát ekkor élte. Mert korábban is volt itt kastély, de annak helyébe épült az újabb.

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

Ennek megfelelően inkább Versailles-jal érdemes összehasonlítani. Óriási kertje van, igaz, különösebb víztükrök nélkül. A kastély maga lapos, terebélyes, sok szárnyas épület. Odabent pedig töménytelen mennyiségű szoba van.

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

Taleyrand fő feladata az volt, hogy itt szállásolja el a spanyol trónörököst, és családját, akinek Spanyolországát ugye Napoleon elfoglalta, és a királyi családot 1813-ig fogságban tartotta. 13-ban aztán már olyan kritikus helyzetbe került az orosz hadjárat után, hogy inkább sorsára engedte a spanyol királyt, itt, Valencay-ben írták alá ehhez a szerződést.

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

A kiállítás nagy része tehát a spanyol trónörökössel, a napoleoni időkkel, és kicsit Taleyranddal foglalkozik. Az emeleti nagy galériában akkor éppen az orosz hadjáratról volt egy nagy kiállítás, leginkább levelekből, amelyeket az uralkodók és tábornokok írtak egymásnak, illetve békeszerződésekből. Úgyhogy Napoleon, Taleyrand, I. Sándor orosz cár, Kutuzov és mások írását, aláírását láthatjuk. Többek között a hadüzenetet, és Napoleon lemondását is.

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

A pincében konyhát és borospincét nézhetünk meg. Konyhája más kastélynak is van, ez sem volt különösen más, talán kissé nagyobb, iparibb. A borospince viszont kicsit egyedibb volt. Sok régi üveget lehetett látni, de azért nem Napoleon korából.

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

Az óriási kertben lehet egy nagy sétát tenni. Ez a többi kastélyhoz képest talán abban különbözik, hogy itt óriási barlangok, vagy pincék vagy kis kőbányák találhatóak. Kicsit hasonlatos a Saumur környéki szarkofág-bányákhoz.

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

Aztán a park közepén egy hatalmas őz-rezervátum van, azaz egy nagy körbekerített rész, ahol őzek legelésznek. Őket messziről láthatjuk csak, ha éppen nincs szerencsénk, mert hát az már rajtuk múlik, hogy a kerítésen belül éppen hol ejtőznek.

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

Van egy nagy jégcsináló tó, és hozzá jégverem is, de ez más kastélyokban is van. Ez a 18. század környékén szokásos volt.

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

Ami megint egyedi, az a labirintus. Bár labirintusa sok kastélynak van, de itt egy elég masszív, fából készült labirintust találhatunk, amelynek kapui vannak, és a kapuknál különböző kérdések. Kódokat kell beírni, hogy tovább mehessünk. Azért nem kell megijedni, nem veszélyes a dolog, mert minden kódhoz több kérdés is van, és végül is van egy vészgomb. Szóval nem akad bent a labirintusban az ember, nem kell a személyzetnek jönnie. A személyzet nyilván nagyon bosszankodna, ha minden nap tudatlan turistákat kellene keresgélni a labirintusban. Szóval inkább hagytak egy sima gombot is, amivel nyílik az ajtó. De azért mégiscsak jó játék végigmenni a labirintuson. Sok kérdést tudtam, néhány esetben nem boldogultam a válasszal, de ebben a francia tudásom tökéletlensége is szerepet játszik. Például nem jutott eszembe, hogy írják egészen pontosan azt, hogy "fils". Ugye az "l" betűt könnyen el lehet felejteni.:)

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

Közben elkezdett csepegni az eső. Ideje volt tovább indulni. A Cher folyót Selles-sur-Chernél értem el, amely megint egy tündéri kis falu, és abszolút érdekes kis kastély van ott. Prospektusból néztem ki. Csak túl drága volt a belépő, és ahol nem adtak munkanélküli kedvezményt, oda nem mentem be. Tényleg sajnáltam volna rá a pénzt ekkor már. Valencay például ingyen volt, mert állami kézben van. Ez meg magánkastély.

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

Mindenesetre a kastély kívülről is jól néz ki, és a Cher folyó is. Csak roppant alacsony volt a vízállás, emiatt nem fürödtem. Az idő közben megint jó lett.

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

Emlékeztek még? Odafele is megálltam La-Ferte-Saint-Aubinban, most visszafele is megálltam, de most nyitva volt a kastély. Megint azért nem mentem be, mert túl késő volt már, és sokba került volna. De egy kicsit lefényképeztem erről és arról is. Ezek olyan kis kastélyok, hogy ha az ember mondjuk Orleans-ban lakik évekig, akkor mindenképpen érdemes kimenni, végignézni őket. De munkanélküliként, sok napos aquitaniai őt végén az ember már kihagyja. Megnézi kívülről, pihizik egy kicsit az úton, aztán indul tovább.

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

Fürödtem viszont Orleansban. Korábban azt gondoltam, hogy a Loire Orleans-nál nagyon ronda, de kiderült, hogy csak rossz helyen láttam, mert a megfelelő híd környékén nagyon szép homokos itt is a folyó. Itt fürödtem, és még csak nem is voltam egyedül. Még szép idő volt, bár ekkor már kezdett rosszra fordulni, és a végén már felhős lett, utolsó pillanatokban jöttem fürödni.

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

Aztán megint lekéstem a Jeanne d'Arc múzeum nyitva tartását, ezzel a leányzóval én már csak így járok, "nem akarja, hogy megnézzem".:) Sétáltam egyet a városban, és felfedeztem, hogy jó pár egészen érdekes, régi épület van a központban. Utolsónak Orleans tehát sokkal jobb benyomást hagyott bennem, mint korábban. El is határoztam, hogy ide még a maradék pár hétben is vissza tudok jönni, de aztán ebből nem lett semmi. Közben meg elkezdett esni az eső, szóval inkább visszamentem a kocsihoz, és aztán meg már inkább indulás haza.

Származási hely: 2012.09.11.aquitaine-centre

Még útközben megálltam Angerville-ben, ahol a Chateau de Dommerville van, és Etampes-ban is, ahol valami torony, és romok vannak. Csak már nagyon késő volt. Inkább csak azért álltam itt meg, mert nagyon útba esett, és mert meg akartam nézni, hogy ha Orleans-ba visszajövök, akkor mit lehet még megnézni. Sajnos ebből már nem lett semmi. Lassan az egész franciaországi tartózkodásomnak vége lett. Már csak pár párizsi kiruccanás van hátra belőle, de ez már a következő bejegyzésre marad.