Île-de-France

Származási hely: 2012.09.15.couleeverte-paris

A coulee verte egy bicikliút, amely épp Massyból vezet be Párizsba. Ha jól gondolom, a TGV vonalán vezet, mert ott könnyű volt kialakítani. Számomra ez egy tök jó lehetőség volt, csak ugye biciklim hiányzott. Franciaországban az elején volt két biciklim, de ellopták őket. A collocationban, ahol laktam volt viszont Nicole-nak egy biciklije, csak meg kellett várni, hogy megjavítsa, illetve hét közben ő azzal járt be a munkahelyre. Egyik hétvégén végre együtt álltak a csillagok.

Származási hely: 2012.09.15.couleeverte-paris

Származási hely: 2012.09.15.couleeverte-paris

A cv nem pont Massy központjából indul, valójában ismertem, mert az egyik futóhelyem is volt. Egyébként sokan futnak, és vannak játszóterek , szóval tele van élettel, mindenhol változatos. Már csak azért is, mert azért csak nem vezet végig egyenesen, hanem sokszor fel, és le. Pont ezért aztán az a tizenöt kilométer (csak a bemenetel), amely egy egyenes autóúton alig valami, igen fárasztó volt.

Származási hely: 2012.09.15.couleeverte-paris

Az egyik legszebb pillanat a cv vonalán a Chateau de Sceaux megpillantása volt. Idáig el szoktam futni néha, tehát ismertem, csak éppen egy pár lépéssel arrébb, a bicikliút mellett olyan kilátás fogadott, amelyet korábban nem láttam.

Származási hely: 2012.09.15.couleeverte-paris

A cv lényege elvben az, hogy kevés utat keresztez, illetve van pár kész felüljáró a TGV vonalának. De a vége felé elkanyarodik nyugatnak, teljesen elővárosi, parkos bérházas helyen vezet. Minden útkereszteződésnél jelölve van, hogy ez a coulee verte, honnan hova vezet, melyek a városok, és hogy éppen hol vagyunk. Tehát számon lehet tartani, hogy még mennyi van hátra.

Származási hely: 2012.09.15.couleeverte-paris

Amikor a hivatalos cv-nek vége, értelemszerűen Párizs határán, a peripherique-nél, akkor ott még egy nagyon jó bicikliút vezet be egészen a Montparnasse-ig. Ezen folytattam az utat.

Származási hely: 2012.09.15.couleeverte-paris

Aztán be a Champs du Mars-ig, majd a Szajna másik oldalán. A helyszínekben nem volt semmi, ahol korábban ne jártam volna, de nem is kellett több, szép idő volt, és az egyik utolsó párizsi sétám. A Jardin des Tuileries-ben leöltem olvasni, Diderot-t, franciául. Emlékszem, hogy a szél iszonyatos porvihart kavart, mintha csak a sivatagban lennénk.

Származási hely: 2012.09.15.couleeverte-paris

A naplementét a Jardin du Luxembourgban vártam meg, és csak utána indultam haza. Miközben a biciklin nem volt lámpa. Arra gondoltam, a coulee verte-en nem kell, nem az autóúton megyek haza, nincs veszély. Arra nem gondoltam, hogy esetleg nincs világítás.

A világítás az elején egész jó volt, kivétel egy kis szakaszt, ahol teljesen kimaradt, pedig ott nagyon dombos volt az út. De ekkor még nem volt nagyon sötét. A végén meg aztán már egyáltalán nincs világítás, itt le is mentem inkább az utcákra, ami viszont így elég rossz volt, mert nagyot kellett kerülni, sőt, azt a részt nem ismertem, és emiatt bizonytalan voltam.

Származási hely: 2012.09.15.couleeverte-paris

Épp ezért érdekes, hogy a végén, amikor már kiértem arra a részre, ahonnan már triviális volt hazamenni, megkérdezett egy helyi, francia pár, hogy hogy juthatnának haza a Massy operához. És én, az idegen próbáltam nekik franciául megmagyarázni a dolgot. Hát, nem semmi, és azért büszke voltam rá.

Meg arra is, hogy csak bementem Párizsba biciklivel, letekertem egy nagyon fárasztó olyan negyven kilométert. Fantasztikus napot töltöttem a parkokban, kertekben. Pont ez a késő nyári élmény volt az, amit ebben az utolsó szeptemberben még utoljára vártam Párizstól.