Île-de-France

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

Vasárnap még tűrhető idő ígérkezett, majdnem a szombatihoz hasonló, csak délután borult be egy kicsit, de alapjában még eléggé indián nyár volt. A hotelben generális áramszünet volt. Először bementem a munkahelyre, mert hétfőn le kellett adnink egy cikket, és egy program eredményét ellenőriztem. Ha valami hiba lett volna, újra kellett volna indítanom. Aztán nem tudtam maradni, mert egy vészjelző állandóan sípolt, talán az áramszünet miatt. De nem is baj, hiszen terveztem egy kis kirándulást.

Már nem is emlékszek, hogy honnan, de régebb óta tudomásom volt arról, hogy létezik nem is olyan messze az RER végállomásától egy Port-Royel-des-Champs nevű "hely", amely anno egy apátság volt, de ma már csak romjai találhatóak meg. Ebben az apátságban Racine és Blaise Pascal is otthonra talált, és ez volt a "misztikus" janzenizmus központja.

Ugyanakkor elég nehéz megtalálni a helyet, mert a címet nem sok helyen adják meg: Chemin des Granges. És mivel kint van a faluk között, ezért e nélkül pláne nehéz azonosítani, hogy hol is van pontosan. Amúgy kocsi nélkül elég körülményes lett volna odamenni, bár az RER végállomástól valamilyen busz megy oda. Az autó azért is jó, mert a GPS megtalálja cím szerint a célt.

Pascal jobban érdekel, mint Racine, de róla is csak annyit mondok, hogy nem olyan hosszú életének egy jelentős részét itt töltötte Párizs mellett. Akkoriban ez nyilván egy sokkal nehezebben megközelíthető hely volt, és távolabb esett Párizstól (abban az értelemben, hogy Párizs kisebb volt).

Pascal ugyebár ismert tudós, filozófus, egy programnyelvet neveztek el róla, amelyen magam is tudok programozni. Életének ez a része világos, tiszta, de van egy másik része, ez pedig a mély vallásosság, és a janzenizmus. A janzenizmus egy a kálvinizmushoz hasonló vallási szekta, amelyet üldöztek, és Pascal élete végére már igen nagy válságba került. Kissé fatalista és "flagelláns" vallás: Pascal például rendjén valónak érezte saját egészségügyi szenvedéseit, amelynek oka valójában máig nem nagyon tisztázott.  Mindez egy sajnálni való, fanatikus világkép benyomását kelti bennem.

Hogy kerülhetett egy ilyen zseni egy ilyen szekta befolyása alá? Nos, Pascal jó példája annak, hogy a zsenialitás és az őrültség közel áll egymáshoz (Cesare Lombroso: Lángész és őrültség). Az ő esetében valóban volt valamilyen agyi elváltozás, kis korától kezdve, amely mindezen dolgok mögött állhatott. Az érdekes, hogy ugyanezen agyban volt meg az a matematikai zseni is, akit ismerünk a tudományos tanulmányainkból.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

De ebbe ne menjünk bele ilyen mélyen! Vegyük inkább a janzenizmus másik oldalát, amelyet  Port-Royal-des-Champs-ban is érzékelhetünk! Végül is arról is szó volt, hogy ez egyfajta kis társadalom a társadalomban, amely el van zárva a világtól, és mindenki rendesen, csendben dolgozik. A filozófus ír, a tudós kutat, az apácák és papok teszik a dolgukat, de valószínűleg mindannyian kiveszik a részüket a kétkezi munkában is.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

A Port-Royal-des-Champs ugyanis egy udvarház is egyben, ahol mezőgazdasági termelés folyt, sőt, egy igen nagy kertje volt gyümölcsösökkel, zöldségekkel, gyógynövényekkel.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

Idilli és viszonylag jó élete lehetett itt mindenkinek, hiszen a gyümölcsös és zöldséges olyan változatos táplálkozásra utal, ami azért akkoriban nagy szó volt, a  gyógynövények mellé pedig bizonyára hozzáértés is akadt az apácák között, tehát a kor színvonalához képest egész jó  egészségügyi ellátás lehetett itt. Ami pedig szintén fontos: mindez a munka és "építkezés" egy cél érdekében történt, amelyben mindenki hitt. Akármilyen furcsa és elfogadhatatlan is ez a hit, az, hogy van egy cél érdekében szervezett közösség, nagyon is vonzó dolog.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

A múzeumban magában egy csomó apácás képet találunk, illetve még több könyvet, sőt, egy egész könyvtárat, ami talán a legérdekesebb helyiség a házban. Itt ugyanis érdekes, a szerzetesi életre utaló kárpittal bevont székeket találhatunk. Megtalálhatók persze Pascal nevezetes vallásos művei is, a "Levelek" és a "Gondolatok", pár száz éves kiadásban, végül pedig a halotti maszkja.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

Érthető, hogy Richelieu, XIV. Lajos miért üldözte őket. A janzenizmus etikája nem a közösségre épített, és fatalizmusa alááshatta bizonyos emberek erkölcsét. Általában nem a fanatikus janzenistákét, akik persze fanatikusan feddhetetlenek voltak, de maga az ideológia nagyon veszélyes lehetett az államra, ha elterjed a "pórnép között", és "mutálódik".. Hasonlóképpen maga a szerzetesrend is, amely nagyjából függetlenül élt, kihívást jelentett. A francia királyok sokszor lecsaptak egy-egy ilyen rendre, lényegében azért, mert konkurens hatalom voltak, és meg lehetett szerezni a javaikat (hugenották, templomosok...).

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

A múzeumon kívül az említett udvarházat lehet megszemlélni, hatalmas gazdasági épületekkel. Ezek között van egy kút is, amelyet állítólag Pascal úgy ásatott, hogy könnyen lehessen vizet emelni belőle, az ellensúly elvén.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

A park egyfajta arborétum, ahonnan kilátás nyílik az apátság romjaira is, de lemenni nem lehet, hanem körbe kell menni az országúton. Ami gyalog elég nagy kerülő, kocsival könnyebb. Az apátságból egyetlen kis kápolna maradt meg, két oldalt Racine és Pascal szobra található. Mellette az apácák temetője, tehát a sok citromfa között bizony apácák meztelen, lepedőbe csavart testei voltak elásva, persze ma már lehet, hogy a csontok sincsenek meg. Az egész helyet nem a forradalom, hanem a hatalom fosztotta ki, azaz XIV. Lajos.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

A Port Royal sajnos déltől 14 óráig zárva volt, amire nem számítottam (szieszta?), így addig elmentem - ha már kocsival vagyok - a környéken még egy pár kastélyt megnézni. Az egyik a Chateau Dampierre, amelyet Mansart építtetett és La Nolte tervezte a kertjét, tehát megint egy kicsi Versailles-jal van dolgunk. Valamennyire kevésbé impozáns, de tulajdonképpen egészen nett kis kastély. És valóban van benne egy kicsi Versailles fényéből. Itt egyébként motorosokkal találkoztam, az úton pedig egész nap legalább két tucat biciklistával, akik versenyszerűen edzettek.

A belépő itt legalább tíz euro volt, és mivel kastélyból már láttam sokat, és még csak nem is olcsóbb Versailles-nál, ezért nem mentem be.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

Hasonló sorsra jutott a Chateau de Breteuil, amely igen hasonlóan néz ki, és hasonló a belépő ára is. Valójában csak ezek után mentem vissza a Port Royalhoz, és akkor néztem meg. A két kastély éppencsak kitöltötte a várakozási időt.

Szép Vasárnapi kirándulás volt, sokan pique-nique-ztek. Ha egy család itt lakik, és már Versailles meg volt, akkor pár év múlva igencsak el tudom képzelni, hogy én is csak eljönnék a gyerekekkel, hogy megnézzük ezeket a kastélyokat is. Milyen jó is ezeknek a franciáknak, hogy akár csak itt, ezen az "eldugott" kis vidéken is egymás hegyén-hátán vannak a kastélyok.