Île-de-France

From 2011.08.20.arles-bures

Az autóbalesetemet már leírtam, illetve odáig írtam le a történetet, hogy függőben maradt, mi lesz az autó sorsa. Augusztus hónap végét, szeptember elejét ezzel a történettel töltöttem. Majd minden nap telefonáltam a szervizbe Montelimarba, hogy előremozdítsam a dolgot. Ami a francia-tudásomra nézve egy nagy teszt volt, mert képzeljük el, hogy egy vidéki szerviz ügyintézőjével beszélek franciául! Tegyük hozzá azt, hogy ekkor úgy tudtam, októberben végleg hazamegyek.

Az kezdettől fogva világos volt, hogy ingyen ott hagyhatom az autóm. Az nagyon nem látszódott, hogy hogyan tudnám máshogy megoldani a dolgot. Abban a szervizben nem akarták megjavítani az autót.

Franciaországban van egy olyan szabály (törvény), hogy a szerelő köteles (?) ingyen megvizsgálni a kocsit, és egy ún. devis-t kell, hogy adjon, ahol szerepel, hogy mit mennyiért javít meg. Utána pedig állítólag köteles azt annyiért meg is csinálni.

Próbáltam ilyen devis-t kérni, de nem akartak adni. Nyilván azért, mert kötelezi őket. Szóban különféle információt kaptam, miszerint nem javítható meg, vagy ötezer, vagy hétezer euró lett volna. Ennyit nyilván nem ér a kocsi, és ennyi pénzem nem volt.

Annyit sikerült elintéznem, hogy még egy független szerelőt elküldtem a helyszínre, de sajnos ő is azt mondta, hogy nem lehet megjavítani. Utána azt akartam elintézni, hogy vegyék meg alkatrésznek, de meglepetésemre ezt sem sikerült elintézni. Senki nem vette volna meg az autómat, mivel olyan régi, illetve Ford Escort, ami annyira nem elterjedt itt Franciaországban (azért van, láttam).

Először arra nem is gondoltam, hogy haza szállítom a  kocsit, mert azt gondoltam, az is kb ilyen drága lehet. Első keresésekre háromszázezres, vagy drágább ajánlatokat találtam az interneten. Ezek olyan kis trailerek, amelyek kimennek, és hazaszállítják a kocsit. Fizetni kell a benzint, a vezető munkaidejét, szállást, autópályadíjat, stb.

Ennyiért roppant kockázatos volt hazahozni a kocsit, mert tulajdonképpen ennél alig ér többet. És nem tudtuk, hogy mi a baja. De anyu azt mondta, haza kell vinni, mert apu kocsija volt, és édesapám nemrég halt meg. Mivel az autó egyébként az ő tulajdonéban van, és üzembentartó vagyok, ezért ezt kellett tenni.

Annyiban ügyes voltam, hogy sikerült egy másik szállító vállalatot találni, A DOM Service Kft.-t, amely százezerért vállalta. azért így már sokkal jobban nézett ki a dolog. Ők azért tudják olcsóbban hazahozni, mert egy nagyobb szállítóval összegyűjtenek több autót, tehát megoszlanak a költségek. Viszont ezt ki kellett várni. Nem baj, mert nekem nem volt sürgős.

Pontosabban, annyiban jó lett volna az egészet hamarabb intézni, hogy otóberben otthon voltam. Addigra hazaszállították, elkezdték javítani, de nem lett kész. Nem olyan nagy gond, mert már csak pár hónapot maradok itt, tél van, autó nélkül kibírom valahogy. Igazából kevesebbet költök benzinre, kevesebbet vásárolok be, kevesebbet költök holmi kis kirándulásokra. Nem baj ez. Elég sokba került volna kijönni, és hazamenni. Igaz, minden cuccomat be tudtam volna pakolni.

A kocsi pár héttel később lett kész, és négyszázezer forint körüli árban volt. Ez a különbség a magyar és a francia javítás között. Az egész költség még mindig olyan, hogy kb. annyit ér a kocsi, mint amennyibe került. Ugyanakkor ez mégis a mi kocsink, és ismerjük, és tudom, hogy alapvetően nincs baj vele. Sosem volt még motorhibája, ami hiba volt vele, annak mindig én voltam az oka.

Hát most otthon vár, hogy otthon használjam, vagy majd kivigyem valahova, ha kell. De már ide nem hozom ki, mert sokba kerül. Már elmondtam a szempontokat.