Île-de-France

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

 Május elseje természetesen itt is ünnep, és természetesen bementem Párizsba megnézni. A 3 napos hétvégén el is mehettem volna valahova, de időben nem gondoltam erre. Egyébként nehéz dolog, mert a vasút itt drága. Például olcsóbb Londonba repülni, mint a csalagúton átmenni. Persze ezt tudtuk eddig is. Ugyanígy drága a TGV is, de a helyzet az, hogy még a sima vonat is olyan drága, hogy Brüsszelbe is érdemesebb repülni. A közeli helyeknél meg az autó fogyasztásával vetekszik. Lehet, hogy inkább azt bérelek majd.

Mindenesetre időben ki kell találni a dolgot, mert a szobákat is hamar lefoglalják. Az Easyjet jegyek olcsók tudnak lenni, de azt is több hónapra előre ki kell találni, és az ilyen hosszú hétvégeken persze drágábbak. Na, szóval jó volt ez így, május elseje egyszer van egy évben, London viszont ott lesz később is. Sima hétvégén is elmehetek.

Nem tudtam pontosan, hogy hova is kell nézni itt május elsején. A kantin (Agnes szerint nem restaurant, és a kantin szóban egyeztünk meg, amiről nem tudom, hogy van-e angolul, de németül mindenképpen) előtt osztogattak egy papírt, amiből egy dolgot értettem meg: Denfert Rochereau. Ez egy tér, egy RER megálló, tehát nekem jó.

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

Szintén a kantinban kaptunk gyöngyvirágot (muguet) is csütörtökön. Ez itt hagyomány május elsején, szerencsét hozónak gondolják, illetve egy régi szokás. A története, hogy IX. Károly kapott ilyet május elsején, és utána minden május elsején az udvarhölgyeknek ő adott. Ma minden május elsején Franciaország szerte gyöngyvirág-árusok árulnak csokrokat, és illik rokonoknak, barátoknak, no meg szerelmeseknek adni egymásnak. Állítólag ezek az árusok adóznak rendesen, biztos jó bevétel az államnak.

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

A biciklit az állomáson hagytam lelakatolva, ügyeltem, hogy a kamera nézőterébe kerüljön. Azért nem vittem magammal, mert tudtam, hogy nem maradok a Denfert Rochereau-n, továbbá ki akartam próbálni, hogy működik-e, hogy ott hagyom a biciklit az állomáson. Persze, hogy működik, de hogy hogy jön ki.

A Denfert-en végül tényleg ott voltak a szakszervezetek. Nagyon vörösek, kicsit vörösek, kékebbek. A kékebbek gondolom, nem annyira szélsőségesek, de azért együtt kijönnek. Felvállalják a vörösebbeket, de el is határolódnak tőlük. A vörösök pedig egészen szélsőséges kommunisták, hiszen sarló és kalapács van a jelvényükben, Marx, Engels és Lenin képek voltak, a könyvárusoknál meg Trockijt láttam.

Tiszt szocializmus. Vagyis nem olyan, de azért sokban hasonló. Utána láttam a tévében, hogy említok Párizst, bár Németországban voltak igazán durva dolgok. A válság miatt nem szeretik a kormányt, bár azt olvastam, hogy itt egész jó a helyzet. Nem tudom, nem tudom kigazán felmérni a hangulatot.

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

Tisztára olyan volt a zene és a hangulat, mint Argentínában. Ott egy tehergépkocsival mentek tüntetni, és zenére énekeltek, mikrofonba mozgalmi dalokat. Itt ugyan vonulás nem volt, de a dalok hasonlóan hangoztak. És tehergépkocsik voltak, lehet, hogy a vonulásra is fel vannak készülve. Már csak egy Che Guevara kép hiányzott, az mindig ott volt a latin kommunistáknál. Nos, végül őt is megtaláltam. Igaz, ez csak a film.

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

A franciákra jellemzőek viszont ezek a léggömbök, amiknek jó hangulata van, és a tömeget, felvonulást grandiózusabbá teszik.

Hamar tovább mentem, hogy még ugyanazzal a jeggyel tudjak utazni. A Notre Dame előtt, a Petit Ponton előttem egy férfinak kiesett a pénztárcája és útlevele a táskájából. Többen is kiáltoztunk, de meg se állt a férfi. Felvettem, és utána mentem. Egyáltlán nem akartam eltenni, hiszen nincs szükségem mások pénzére. Egyébként nagy pofátlanság lett volna, hiszen a férfi ott volt, és sok ember látta. Szóval csak utána mentem a férfinak, és végül sikerült megállítanom.

Előbb nem értette, aztán rájött, hogy mi van, és aztán majd leesett az álla. Nagyon hálás volt. Egyébként egy életerős, jómódú, középkorú férfi volt, szóval csak megélt volna valahogy a pénztárcája és útlevele nélkül, csak éppen nagyon kényelmetlen lett volna neki.

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

Én meg persze a pénzből - gondolom, csak volt benne pár száz dollár (euró) - ünepelhettem volna, de hát nem vagyok én olyan. Jól megvagyok én a saját pénzemből, a saját fizetésemből. Becsületre neveltek, és magam is így vagyok boldog. Így, hogy becsületes voltam, jól éreztem magam. Ha nem dtamvolna vissza, akkor visoznt nem. És igazából az a pár száz dollár (euró) sehol nem hiányzik nekem.

Aztán a Greve térre mentem, hisz ott számítottam még valamire, de nem volt semmi. Aztán a Touvre és a Tuileries mentén haladtam végig, mit annyira nem részletezek. Én is voltam már a Louvre-nál, és hát annyian ismerik, nem annyira érdekes.

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

Ami érdekes, hogy rosszul emlékeztem, én teljesen úgy gondoltam, hogy a kis diadalív az a Louvre Chatelet felőli oldalán van, és a piramis is. Hát nem. Pont fordítva. Egyébként az most tudatosult bennem, hogy a diadalív quadrigája mennyire hasonlít a Brandenburgi kapuéhoz. Valójában mindkettő közös őse görög-római.

Valahol itt volt az, hogy egy nő az orrom előtt talált egy gyűrűt. Furcsa eset volt, de nem gyanakodtam, mivel éppen előtte én is így jártam (ld. fentebb). A nő naívan megkérdezte, hogy ez egy arany gyűrű-e, és hogy ő nem viselhet ilyet a vallásánál fogva. Elmesélte, hogy szerb, és hogy evangélikus, és hogy minden isten egy, és ő takarítónő, de illegálisan van itt, és születésnapja van. Hát ideadta a gyűrűt. Nem vágtam a szemébe, hogy ateista vagyok, kicsit beszélgettünk, aztán elment. Aztán jött vissza, hogy de hát a születésnapja, nem adnéke egy colára egy kis pénzt. Adtam neki, de ekkor már kezdett leesni nekem, hogy az a gyűrű bizonyára bizsu, és trükkösne el karta adni. Hát, pár eurót dátam neki, annyit a bizsu is megér, csak mi a fenét csináljak vele?

A Tuileriákon nem mentem át egyenesen, hanem felmentem a Saint Honoré utcához, ahol több dolgom is volt. A Saint Roch székesegyházban van eltemetve Diderot és Holbach báró. Oda konvergáltam.

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

Hát nem volt egyszerű, hiszen én nagyon utálom a templomokat, temetőket, és fóbiám is van. Szerencsére sok ember volt odabent, végigjárkáltam a templomot, és a falban sok sírt láttam. Reméltem, hogy ott lesz Diderot is, de sehogy sem találtam.

Egy idős hölgytől kaptam egy listát a templomról, gyakorlatilag először használtam egyébként a francia tudásom: „Excuse moi, je cherche le tombeau de Diderot.” Na ezek után ott álltam egyedül a sírok között, a listát böngészve. Nem találtam semmit. Kutatásaim alapján nincs is jelölt sírja Diderot-nak, viszont mindenképpen ott hátul van eltemetve, az oltár mögött, a kriptában.

Azért ez nem semmi, még Diderot hagyján, ő nem volt egészen egyértelműen ateista. no de Holbach báró, egy katolikus templomban?! Persze akkoriban nem lehetett máshogy temetkezni, csak papokkal. De hát mégis. Rousseau is egy kis szigeten van (volt eredetileg) eltemetve.

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

Ezután következett Robespiere és a Jakobius klub. A klubról tudtam, hogy lerombolták, és egy piacot építettek a helyére. Rögtön Robespiere bukása után. Ma ez a piac modern, kb. úgy, mint a Les Halles. Itt is egy üvegpalota épült modern stílusban. Azért az emléktáblát megtaláltam.

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

Nem úgy, mint Robespiere házát, amely a Saint Honoré utcán van, de semmi sem jelöli. Se a szokásos történelmi táblák, se egy másik tábla, és múzeumról nem is beszélek. A könyvben, amit olvastam, említik a Robespiere éttermet, és egy Faberge üzletet, de azt sem találtam meg. Szóval csak annyit tudunk, hogy a Rue Saint Honorén van a ház, a Marche közelében.

Visszatértem a Tuleriákhoz, ott ebédeltem. Igen csak meleg volt ekkor már, az első igazán meleg nap Párizsban. Óriási tömeg volt. Egy kicsit barangoltam a parkban, de alaposan nem jártam körbe, majd egyszer. A napot azzal zártam, hogy az operához mentem, majd haza.

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

A Place Vendome-on mentem át, ahol már voltam, de most már biztosra tudtam, hogy mi a története. A Vendome egy szálló volt, amelyet leromboltak, és akkor keletkezett a tér. Az oszlopon sokféle különböző szobrok voltak. Először valamelyik Lajos, majd a forradalomban egyfajta szabadságszobor, majd Napóleon maga, akit persze levettek, de később ismét visszahelyeztek. Most megint Napóleon áll fent, az oszlopon pedig az austerlitzi csata jelenetei.

Hasonló ehhez a szoborhoz sok más szobor története is. Párizsban sok tér keletkezett valaminek a lerombolásával, sok templomot, szobrot rombolt le a forradalom, majd a restaurációkor részben visszaállítottak dolgokat, de teljesen visszapörgetni már nem tudták az időt. Végül, a mi örömünkre egy vegyes kép maradt meg. Van egy kevés szobor a Lajosokról, maradt valami a forradalomból, és Napóleonból is.

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

A Vendome maga egy tüneményesen elegáns tér, sok márkás bolttal, és roppant stílusos, zárt beosztással.

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

Az operánál is voltam már, de azért egy kicsit jobban megnéztem. Bemenni sajnos nem lehetett. Mindenesetre az operánál még nem mentem le a metróba, és most így mentem haza. Egy ponton egy automatikusan fel-le közlekedő nagy liften kellett átmennem. Hogy ez most miért kellett oda, nem tudom, de érdekes.

Hazafele megtaláltam a biciklimet rendben. Egyébként találkoztam az egyik gós sráccal, aki Buresbe jött egy barátjához. Még alig ismerek valakit, de már összefutottam a francia tanárommal, és ezzel a sráccal is.