Île-de-France

Erre a hétvégére barátok jöttek Párizsba, és a Tour de France befutója is elérkezett, így semmilyen más programot nem terveztem, hiszen ez a kettő teljesen kitöltötte a szombatot és a vasárnapot is.

Laci írt pár nappal előtte, hogy a hétvégére Párizsba jönnek Eszterrel, és sörözhetnénk egyet. Ennél jóval több lett a program, hiszen az egész hétvégét együtt töltöttük. Lehetett volna nagyobb is a társaság, hiszen Rita is bejelentette érkezését. Ez esetben a fél sítábor együtt lett volna Párizsban, ami nem semmi, csak Rita végül lemondta a programot.

Laciékkal szombat délelőtt találkoztunk, a Gare du Nordot javasoltam, hiszen ők a Charles de Gaulle-ról jöttek be, a Luxembourg környékén laktak, és Laci azt a környéket estére akarta hagyni. (Majd meglátjátok, mi lett ebből.:)

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Próbáltuk úgy szervezni, hogy olyan helyekre menjünk közösen, ahol még nem voltam, vagy szívesen megyek. Végül sehol nem kellett unatkoznom, egyedül az Eiffel-toronynál várakoztam. De addig ne fussunk előre!

Például már a Montmartre-on is volt újdonság, nekem ugyanis a Lapin Agile teljesen kimaradt. Hiába jártam sok helyen a közelben, véletlenül nem bukkantam rá, eleddig pedig sehol nem olvastam róla. És senki nem szólt nekem. Pedig híres, elsősorban a montmartre-i festők és költők mulatóhelye volt. Egyébként egy roppant mód idilli, aranyos kis bár, és igen vidékies, színes házacska. Olyan, mintha csak egy szőlőpréses tanya volna, ahol esetleg adnak el egy kis bort. Egyébként Montmartre egyetlen megmaradt szőlője ott van, és lehet, hogy valóban ilyen funkciója volt azelőtt.

Tehát a Montmartre-ra már érdemes volt elmenni. Utána lementünk a Moulin Rouge-hoz, majd pedig átmetróztunk az Assembly Nationale-hez, de igazából a Musee d'Orsay-be tartottunk. Ez volt a leginkább "must see" hely, amelyet én eddig szándékosan kihagytam. Ideje volt végre elmenni.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A múzeumban kellemes meglepetés volt maga az épület belső. Tudtam, hogy pályaudvarból lett kialakítva, de azért ehhez képest meglepett. Főleg, ahogy belép az ember, a grandiózus terem, teli emberekkel, szobrokkal, az lenyűgöző. Az ember első benyomása, hogy ez valamilyen utópia, egy ideális városról, amelynek fő terén az emberek művészi alkotások között sétálgatnak. Akár csak egy kissé művészi sci-fiben. Miután az ember felocsúdik ebből a varázsból, azon gondolkodik, hogy hol vannak a festmények.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Az első emelet kézenfekvő, hiszen középen inkább szobrok vannak, és látszódnak a szélen a folyosók, termek, ahol a képek lehetnek. A brossúra szerint második és ötödik emelet is van. A második emelet kérdéses, az ötödik pedig elképzelhetetlen. Azt ugyan könnyen el tudjuk képzelni, hogy be lehet osztani a csarnokot emeletekre, és fel is lehet menni ezekre, lépcsők látszódnak, és valamilyen kis folyosókat is el tud képzelni az ember. De képeknek való nagyobb térségeket nem lát.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Valójában a második és ötödik emelet valóban kisebb. De azért ott is elég tekintélyes kiállítások vannak. Igazából még sok kis termet sikerült eldugni a csarnok oldalában. Az ember azért leginkább a híres impresszionistákért jön ide, azokat keresi. Az első emeleten bár van Monet is, de még várjuk az "igazi" képeket. Ennek ellenére mi végigmentünk, és talán túlságosan is alaposan néztünk meg minden egyes tervet, legalábbis Laciék érdekeihez képest, hiszen őnekik még olyan sok mindent kellett megnézni. Én eltölthettem volna az egész napot is a múzeumban.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Szóval lassan azért elértünk Van Goghoz, Renoirhoz, Monet híresebb képeihez is, és Toulouse Lautrec-hez is. Lautrec Eszter kedvence, ő arra várt igazán, mi meg kissé cukkoltuk, mert nekünk annyira nem tetszenek a képei. Tényleg számomra valahogy nyugtalanító, negatív, nem szép, és annyira nem is érdekes. Részben Van Gogh is ilyen, de neki van olyan képe, ami tetszik. Monet többnyire szép, de nem annyira érdekes. Számomra Renoir az, aki elég esztétikus is, és ugyanakkor egyedi is. Persze csak az impresszionisták közül. Egyébként Csontváry és Dali tetszik leginkább.

Végül egyébként elég sok Monet-t láttunk, pár Renoirt, Lautrecet, van Gogh-ot, de ezekből kevesebbet, mint amire számítottam. Arra nem gondoltam, hogy hát persze, van Gogh-nak nagyon sok képe Amsterdamban van, és ott láttam is.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A múzeum után egy kis séta következett a "pesti" belvárosban, ahogy én hívom. Lacival végig azon vitáztunk, hogy ez így van-e. Az én érveim, hogy a Parlament a pesti oldalon van, a Sacre Coeur, a Montmartre és a Louvre a budai oldalon megfelel a hegyeknek, a várnak, és mondjuk a Mátyás templomnak. És a Szajna folyása is nekem felel meg. Az ő érve, hogy a Champs Elysees az Andrássy út, és a Diadalív a Hősök Tere.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Nos tehát mi a Saint Germain des Pres körüli részen sétáltunk, és ebédeltünk is. Most volt először, hogy Párizsban egy jó helyen francia étteremben francia kaját ettem, és bort is rendeltünk, tehát igazán hangulatos ebéd volt. Cikória is volt benne, ami Eszternek nem tetszett. No de hát, aki igazán francia kaját akar... Hát erre kellenek a látogató ismerősök, mert magam azért nem szoktam ilyen helyeken üldögélni.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Aztán csak elmentünk a Louvre-hoz is. Eszterrel valahogy szóba került, hogy a Szépművészeti Múzeumot hasonlítottuk a Louvre-hoz és a Musee d'Orsay-hez. A Szépművészetinek sikerült Magyarországon az utóbbi időben profizmust és magas színvonalat elérnie. Volt a műcsarnokban is jó kiállítás, ne feledjük! És valamikor olyasmit olvastam, hogy a Louvre-hoz hasonlóan a Hősök terén egy modern lejáratot építenek, és lesz a föld alatt átjáró, kiállító-termek is, és bizonyára valamilyen a piramishoz hasonló építmény is.

Aztán a Marais negyedbe mentünk tovább, a városházát érintve, ahol egy fesztivál volt, és ott egy kicsit pihentünk. Ők tequilás sört ittak, én nem vettem, de ismerem, és jó, ajánlom mindenkinek.

Aztán tovább mentünk a zsidó és homokos negyeden át egészen a Vosges-ig és a Bastille-hoz is. Se a zsidókkal sem a homokosokkal kapcsolatban nem volt semmi különös. Sehol semmi homok nem volt. A Bastille túloldalán, mint már tudom, hangulatos, és olcsóbb helyek vannak, ott söröztünk egyet. Laciéknak volt Párizs Cardjuk, amiből sokat nem használtak, hiszen sokat sétáltunk. Így sem metrózás, sem múzeum nem volt annyi. Egy ilyen kártya akkor éri meg, ha az ember egyik múzeumból a másikba metrózik. Én pár metrójegyet használtam el, nekem ez így jó volt.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Ezután én hazamentem, mert bizony már késő volt, Laciék még haza gyalogoltak, az Ile de la Cite és a Quarter Latinon át, ami mindenképpen ajánlatos ilyenkor este, csak szegények már hulla fáradtak voltak. Esztert állítólag "úgy kellett hazacipelni".

Másnap ők elmentek a Notre Dame-ba, és mint kiderült, a Pantheont is belevették. Az Eiffel-toronynál találkoztunk, bár mehettem volna még később is, mert én nem mentem fel a toronyba, csak ők. El is indultam az Etoile felé, mert a Tour de France befutóját el akartam érni.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A befutó nem érinti magát az Etoile-t, tehát a metróból szépen ki lehetett jönni, és a Diadalívet is meg lehetett nézni. Nem volt nagy tömeg, Eszterék később ezt meg is tették. Én pedig a Champs Elysees-en haladtam lefele. A két oldalán kordon volt, és pár sornyi ember állt. Nem volt tehát nagyon sok ember, és lehetett helyet keresni. Találtam is egyet, egy forgó hírdetőoszlop mögött, ami nyilván nem volt annyira kívánatos hely, de igazából a két oldalon ki lehetett látni.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Az hamar kiderült, hogy az út két részre van osztva, és hogy a biciklisek kétszer is el fognak haladni. Sőt, az is kiderült, hogy felfele a másik oldalon, és lefele az én oldalamon. Csakhogy háromkor még semmi nem történt. Vagyis valami igen: a Tour előtt lezavartak egy "május elsejét".

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A legtöbb szponzor feltett sok lányt sok kocsira, kikötözték őket (biztonsági okokból), és ugrálniuk, integetniük kellett. Néha elég furcsa dolgokkal integettek. Az embernek az jut eszébe, hogy a melegfelvonulást ellenzők ehhez mit szólnának. Nyilván sok ember ízlését ez is sérti. Valóban, kissé gyermeteg, erőltetett volt, és felszínes. De ki akarná megdobálni őket tojásokkal vagy kövekkel? Ha párizsi lennék, nyilván nem jönnék ki, vagy csak később, a bicikliseket megnézni. Ezzel el van intézve a dolog, és ugyanez igaz a melegfelvonulásra is.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Ezt úgy kell érteni, hogy felvonultak a szponzorok kocsijai. És ez tényleg olyan, mint régen a május elsejei kocsik, vagy a virágkarnevál Debrecenben. Csak itt minden teljesen műanyag, és több pénz van benne. Több fajta figura, de egyébként kevésbé fantáziadús. Engem annyira nem ragadott magával. Azért a hangzavar nagy volt, feszültségkeltésnek jó volt.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Szegény Laciéknak meg vissza kellett menni, mert indult a gépük. Kiszámolták, de fél négy után tényleg nem maradhattak. Nem tudtuk pontosan, hogy mikor jönnek a biciklisták, de azt lehetett sejteni, hogy ez után. Ők tehát sajnos elmentek.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Az első biciklisek még azután vagy húsz perccel jöttek, tehát tényleg nem lehetett volna megvárni, Nem öt percen múlt. Lekésték volna a gépet. Továbbá az egésznek nem is lett volna olyan sok értelme azon kívül, hogy látták volna, ahogy elsuhan pár biciklis, aztán mennek haza. Mert azért csak megjöttek, és az elsőket természetesen le is kaptam. Aztán elindultam, mert annak nem volt értelme, hogy sok ismeretlen biciklista elsuhanását nézzem még vagy fél óráig.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A Tour, akár csak a Forma-1 vagy egy focimeccs, olyan, hogy igazából az ember a tévé közvetítésből tudja követni. Ha az ember kint van, akkor többet kap a hangulatból, felhajtásból, elmondhatja, hogy kint volt, viszont fogalma nincs, mi van. Pláne, ha nincs képben a biciklizésben, és nem tud franciául, mert a hangszórókból a közvetítés az azon a nyelven folyt.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Az ottlét hangulatát és némi rálátást lehetett ötvözni azzal, hogy az ember keresett egy tévés közvetítést. Például ott van a Champs Elysees-n a Renault szalon. Miközben Alonso Budapesten éppen az első helyen volt, majd drámai okokból kiesett, aközben a Renault szalonban lévő sok embert maga a Renault autók nem is érdekelték. Még a Forma-1-es példány sem. És a tévében sem a Forma-1- volt, hanem bizony a Tour. Na jó, valószínűleg addigra a Hungaroringen már éppen befejeződött a futam, és azt bizonyára nyomták azon a vásznon, ahol most a Tour közvetítése ment. De addigra már mindenki ezt nézte, és az eladók igazából ezt tudomásul is vették.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Eddigre azért elfogott a hangulat, mert az azért mégiscsak jó dolog, hogy benne vagyunk a tévében, hogy a tévében ott forog a Diadalív, amit helikopterből vesznek, és a Champs Elysees ott van a képernyőn, én peddig tudom, hogy valahol ott vagyunk, illetve a biciklisek, akiket mutatnak, itt suhannak el az ajtó előtt.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A suhanás is hangulatos. A biciklis csoportok sebessége hihetetlen, és aztán jönnek még a kísérő autók csoportjai is. Lassacskán arra voltam kíváncsi, hogy hol a cél. Elsőre azt gondoltam, hogy hát áthajtanak a Diadalív alatt. Persze azt nem lehet, hiszen "ott fekszik a névtelen katona". Akkor gondoltam, hogy előtte van a cél. De nem, hiszen az Etoile előtt visszafordulnak a versenyzők.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A tévé mutatta, és próbáltam követni őket. Visszamennek a Concorde-ra, és még mindig nincs cél. Aztán A Tuileries mellett, aztán be az alagútba, fel, vissza a Tuileries másik oldalán. Ezek körbe körbe mennek. Esett le nekem. Sehol semmiféle cél nem látszódott, akármeddig is követte a kamera a csoportot. De a látvány grandiózus volt: a Louvre, a Tuileries, a Champs Elysees, a Diadalív mind ott forgolódott a képernyőn. A legjobban nekem az tetszett, amikor a Concorde-ról mutattáka bicikliseket úgy, hogy az obeliszk csúcsa fölött néztek el.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Akkor megértettem, hogy a cél előtt sokszor körbe mennek, mint ahogy a maratoni futók is a stadionban a végén tesznek pár kört. Az emberek végül is had lássák a versenyzőket párszor! Közben leértem a Clemanceau-ig, és nem lehetett tovább menni. Egy óriási kivetítő volt, és onnantól lefele ugyanolyan lelátók voltak, mint július 14.-én. Lehet, el se bontották őket.

Ekkor már sejtettem, hogy a itt lesz valahol. Csak nem láttam sehol sem nagy félkör ívet. De úgy volt, ahogy sejtettem. Már nem mozdultam innen, néztem a kivetítőn az eseményeket. És bizony mutatták, hogy közeleg a vég. Végül Cavendish befutott, és láttam, hogy bizony a Concorde felől oda fut be, ahol mi vagyunk. Ha a tömeg felett elnéztem, láttam is elsuhanni a biciklistákat.

De azért furcsa, hogy valami ott történik pár méterre, és inkább a kivetítőn látom, mint élőben. Élőben a kiabálásokat, a tömeget, a hangulatot érzékelem.

Ezek után lassan haza is mehettem, vagy várhattam is egy kicsit. Az bírt maradásra, hogy nagyon gyorsan díjátadások voltak. Meglepően gyorsan. Én ahhoz vagyok szokva, hogy a legutolsó kis góversenyen is egy fél órát kell várni az eredmény-hírdetsre, itt meg tíz perccel Cavendish beérkezése után már el is kezdték. Lehet, hogy a lassabb biciklisták még ott köröztek körülötte, nem tudom.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

A pódiumot is éppen, hogy láttam, Cavendisht, Armstrongot és Contadort is láttam, igaz, háttal álltak, a Concorde felé. De azért jó volt ott lenni.

Még aztán vártam, hátha eloszlik a tömeg, és a pódiumhoz lehet férkőzni. Furcsa módon nem voltak ingyen-vécék, így elmentem kávézni egyet az egyik közeli kávézóba. Gondoltam, ráérek, pihenek egy kicsit, ejtőzök. Mikor esne jobban egy kis kávé és nézelődés egy étteremben az események közelében?

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

Amikor visszaértem, a sok ember még ott volt, a kordonok még álltak, a pódium meg már sehol. A csapatok lassan elhúztak, csoportokban, ekkor lehetett őket szépen látni, akit ez érdekelt.

Végül is még utána lehetett egy jó kis after-party pikniket csinálni, ha az ember társaságban van. Én visoznt már egyedül voltam, inkább elindultam haza. Hazafele még egy kellemes kis élmény ért, a Clemanceau állomás egészen szépen van kidíszítve, és itt még sosem jártam.

Származási hely: 2009.07.25.museedorsay.tourdefrance

És mivel az én képeim nem túl szépek, és jók, viszont abszolút valósak, ezért aki szép és grandiózus képet akar kapni, annak a interneten bőven vannak anyagok, például itt.

Azon gondolkodtam még, hogy nálunk is lehetne Tour de France. A Tour de Hongrie név nem jó, mert nem is igazán eredeti, meg a franciául beszélőkön kívül ki tudná, hol van Hongrie? Az amerikaiak nagy részének Budapest és Bukarest megkülönböztetése is nehéz, és ne beszéljenek nekik franciául! A Tour of Hungary nem elég fantáziadús, nyilván valami eredetit, hiteleset kell kitalálni.

Az elején mindenképpen egy olyan versenynek kell lennie, amely magyaroknak szól. Nem várhatjuk, hogy ide jöjjöenek a nagyok. Lehetne valamilyen túra, amely tényleg körbe megy Magyarországon. Mondjuk Budapestről indulva át a Mátrán, Bükkön, Zemplénen, aztán Szabolcson, a Hortobágyon, le Szegedre, át a Kiskunságon, Pécs, Somogy, Őrség, Alpokalja. Aztán vissza a Bakony felé, Tihanyon át, Vértes, majd be Budapestre megint. A végén a Hűvösvölgyön és az Alagúton át az Andrássy-n a Hősök terére érkeznének.

Később, amikor nemzetközivé válik a dolog, akkor az alföldi részekből ki kell hagyni, hiszen a hegyi szakaszok az igazán érdekesek a tévében, és elég kihívást jelentenek a jobb versenyzőknek. Ekkor ki lehetne terjeszteni a versenyt Kárpátok-Alpok versenyre is.

Ne essen senki naív ábrándokba! Ezt megcsinálni nem könnyű. Elsősorban hazai érdeklődés és hazai kezdeményezés kell hozzá. Senki nem csinál nekünk Tour of Hungary-t. Egy olyan dolog van, amiben mi sikeresek voltunk: A Sziget. De ne feledjük, az is egyetemisták kis fesztiváljaként indult. Magyarok csinálták magyaroknak. Kérdés, hogy magyar biciklisták megcsiálnák-e, és érdekelne-e elég sok magyar embert. Félő, hogy nem.

Végül egy érdekes kép, amelyet Tours-ban készítettem, és a Párizs Tours bicikliverseny plakátjának tűnik. Csak szójáték lenne az egybeesés, vagy van köze a Tour de France-hoz?

Származási hely: 2009.05.10_Amboise_Blois_Chambord_Orleans