 |
| Származási hely: 2009.07.16.augustcomte |
Hát, reklamáltak, hogy nem írtam semmit. Nem történt semmi különös. Történtek apróságok, és vártam, hogy összegyűljön annyi, amiről a köznek is írni érdemes, de közben annyira a kedvem nem jött meg az íráshoz. Mindenesetre kedv ide vagy oda, azért lassan történt pár dolog, amiből egy bejegyzéshez elég történés és fénykép jön össze.
Még a múlt héten volt egy barbecue az intézetben. Azon a héten lekapcsolták a menzát, hiszen "mindenki" elmegy szabadságra. Ugyanakkor a szabadság inkább ezen a héten kezdődött annak a "mindenki"-nek. Valójában azért most is van pár ember a munkahelyen.
 |
| Származási hely: 2009.07.30.barbecue |
A múlt héten mindenesetre sok ember még volt, de menza már nem. A menza hiánya egyébként kényelmetlen, mert be kell vinnem valamit enni, ahhoz meg le kell menni a boltba. Ráadásul közel sem olyan jó ebédet lehet venni. Jobb lesz főzni, amihez kell egy műanyag doboz, hogy bevigyem. Van egy fagyim, aminek a doboza az ilyenhez ideális, de még meg kell enni a fagyit belőle. Persze vehettem volna ilyen dobozt, de az is körülményes. Na, majd jövő héttől főzök.
 |
| Származási hely: 2009.07.30.barbecue |
Na a barbecue olyan volt, hogy az intézet fizette a húst és kenyeret, és sokan sokféle dologgal hozzájárultak. Sajtokkal, tortákkal, sütikkel, gyümölccsel, itallal. Vittem két vörösbort, egy marokkóit, és egy Chinonit. Chinonit azért, mert ott voltam. Marokkóit azért, mert olyat még nem ittam. Merlot volt, és persze nekem nem különbözött a villányitól.
A grillezésnél sokat ettem, tehát finom volt, csak hát az ember nem állja meg, hogy ne egyen túl sokat. Még másnap délre is az volt egyébként az ebéd, mert eltették, és megint szóltak mindenkinek, hogy van maradék. Rendesek.
 |
| Származási hely: 2009.07.30.barbecue |
Egy brazil sráccal beszélgettem, meg egy kicsit a munkatársaimmal, akik most kivételesen ott voltak A közvetlen munkatársaim egyébként túl passzívak általában. A brazil sráccal egyszer beszéltem ebédidőben is. A külföldiekkel jobban lehet beszélni. Sajnos egyébként tud franciául, tehát nem annyira angol orientált. Hát ez itt egy kicsit gond, hogy aki tud franciául, az a franciákhoz közelebb van, mint én.
Még régebben történt, igazából a Tour előtt, hogy egy szerdai napon egészen korán bementem Párizsba. Régóta tudom, hogy a Monsieur-le-Prince utcában van egy Comte-szoba. Azt is, hogy ingyen meg lehet nézni, szerdánként, de ehhez időben be kell menni.
 |
| Származási hely: 2009.07.16.augustcomte |
Mindezt elég nehéz megtudni, mert ott a helyszínen van egy plakett, ki van írva, hogy ott van egy Comte társaság, de az nem, hogy mit, mikor és mennyiért lehet megnézni. Bemenni szintén nem lehet, mert egy magánház lépcsőháza, és bejárati kódos, mint oly sok ház Párizsban.
 |
| Származási hely: 2009.07.16.augustcomte |
De interneten ennek utána lehet járni, tehát tudtam, hogy miért megyek oda. Nem tudom, hogy odakint mit kellett volna csinálni, de a külső ajtón valahogy bejutottam. Lehet, hogy szerencsém volt, lehet, hogy az azért nyitva van. Egyel beljebb már lehet csengetni.
 |
| Származási hely: 2009.07.16.augustcomte |
Jött egy nő, és tudta, hogy én a a Comte lakást akarom megnézni. Franciául beszélt, és én franciául válaszoltam. Működött a dolog. Egyre többször működik. Ugyanakkor odafent jó lett volna nekem egy angol nyelvű leírás, ami nem volt.
 |
| Származási hely: 2009.07.16.augustcomte |
August Comte a pozitivizmus megalapítója. Én a neo-pozitivizmus nagy csodálója vagyok, de Comte nem pont ez az irányzat, az ő filozófiájában már jóval több elfogadhatatlant találok. Másrészt nem is ismerem annyira. Nem olvastam Comte-ot, és másodlagos irodalomban is csak érintőlegesen olvastam róla.
 |
| Származási hely: 2009.07.16.augustcomte |
Így Comte szobája számomra közelebbi élmény volt, mint mondjuk Proust szobája, de Proust lakásában valahogy volt valami érdekesebb dolog. Comte lakása csupán egy normális, Párizsi, 19. századi nagy, polgári lakás. Kicsit a pestiekhez is hasonlít abban, hogy a szobák magasak, bár Pesten magasabbak is vannak.
 |
| Származási hely: 2009.07.16.augustcomte |
Odabent sok 19. századi, polgári bútor, könyv. Láthatóan egy értelmiségi lakása, és el tudjuk képzelni, hogy Comte itt írogatott szép szorgalmasan, egyik könyvét a másik után. Azt is el tudjuk képzelni, hogy a lakás alkalmas arra, hogy az ember az elmélkedés luxusába mélyedjen. Kicsit utópisztikusan, de azért még valamennyire reálisan. Végül is az orvosi egyetemmel és a Sorbonnal közeli kapcsolatban lehetett itt, és a párizsi kávézók, a művészvilág, és minden itt volt közel. Benne is élt a forgatagban, nem mondhatjuk, hogy nagyon elvonult az élettől.
 |
| Származási hely: 2009.07.16.augustcomte |
Egy kicsit viszont azt is látjuk, hogy Comte végül is miért írt ennyit, hát egy kissé azért unalmas lehetett ez az élet, hiszen ez a szoba annyira kényelmes, annyira értelmiségi, és viszonylag egyoldalúan az, hogy azért abban van egy jó adag egyhangúság. Azért ennél sokkal színesebb értelmiségi lakást is el tudunk képzelni a 19.századból. Például Victor Hugóé mindenképpen sokkal színesebb és változatosabb volt, több egzotikummal, és kicsit több luxussal is. Balzacé pedig kicsit vidékibb, szegényesebb, de otthonosabb. Ott több emberi melegséget érezhetünk. Bár számomra azért még annyira nem állt közel.
Comte lakása roppant mód hideg, pont olyan, mint a filozófiájáról alkotott képe azoknak, akik kritizálják hűvös racionalitása miatt. Én azt gondolom, hogy azért a filozófiájában több emberi van, de ez az otthon mégis megfelel az előítéletnek. Hát van ilyen is.
 |
| Származási hely: 2009.08.03.pascal |
Az utolsó dolog, amiről írnék még, az az, hogy szombaton császkáltam egy kicsit a Pantheon körül. A Cluny középkor múzeumát megnéztem közelebbről, de aztán nem mentem be, mert túl nagy sor volt. Meg tudom én azt nézni majd hétközben is. Aztán elmentem a St. Etienne-du-Mont templomba, ahol már voltam, de megint kihagytam valamit. Közben rájöttem, hogy ott van eltemetve Pascal és Racine. Egyiknek se vagyok nagy híve, de hát azért tiszteletünket tesszük náluk.
 |
| Származási hely: 2009.08.03.pascal |
Hát itt kérdezősködnöm kellett, mert nem találtam a sírt, és megint tökéletesen, francián meg tudtam kérdezni az arra járó illetékes "elvtársat", hogy ugyan már, hol van a sír. Ú meg elmondta, hogy hát az nincs, de van plakett, jobbra, az oltár előtt, és Racinról is. Ezt franciául mondta, és értettem.
 |
| Származási hely: 2009.08.03.pascal |
Hát meg is találtam ezeket a plaketteket, melyek szerint a két híres ember ott van eltemetve az oszlopoknál, csak sír nincs. Bizonyára feldúlták, átépítették, és nem tudni pontosan. De lehet, hogy feltárták, azonosították, majd visszatemették őket, és csak plakettel jelölték meg a sírt, nem tudom. Ezeket nehéz megtudni, az ilyenről az életrajzok nem szoktak szólni.
Lehet, hogy túlzás is, hogy ennyi sírt nézegetek meg Párizsban.
A Pantheontól a hegyről lefelé jövet találtam egy pár roppant érdekes éttermet. Nem csak kínai és japán van itt, hanem orosz is, és etióp. Hát ennek nem tudtam ellenállni, bementem. Bár a kaja kicsit drágább volt, de aért egyszer mindenképpen ki kellett próbálni. Csirke valamit ettem, nem tudnám reprodukálni a nevét.
 |
| Származási hely: 2009.08.03.pascal |
A hús olyasmi volt, mint az indiai: szépen megfőzve, vastag, igen fűszeres, erős szósszal. Az érdekes ez a palacsinta-szerű, de nem édes tészta volt. Továbbá az, hogy nyers, fűszerezetlen salátával, paradicsommal tálalták.
Végül pedig az, hogy kézzel kellett enni. Mondjuk kihoztak volna étkészletet, de hát ugyan már, ha egyszer lehet étteremben kézzel enni, akkor tessék már kihasználni az alkalmat!
 |
| Származási hely: 2009.08.03.pascal |
Egyébként az éttermet tényleg etiópok vezetik, a berendezés a szokásos, afrikai bútorok: sokfonott, sok természetesebb alakú, fa dolog. Sok kép is volt, méghozzá modern, de afrikai ábrázolások. Sok színnel, szenvedéllyel, és sok emberrel, szexualitással.
Azt, hogy hogyan kell enni, egy vendég mutatta meg, aki szintén etiópiai volt, megkérdeztem. Nagyon jól beszélt angolul, talán egyetemi tanár lehetett, mert űgy viselkedett, úgy beszélt, és a francia beszélgetésből valami ilyet értettem ki.
Kézzel pediglen úgy kellett enni, hogy az ember csíp a tésztából, azzal tunkol, vagy letép egy kicsit a húsból, vagy a zöldségből. Vegülis lehetséges. Azért nekem utána kezet kellett mosnom. A legjobb persze az alsó tészta volt, amelyet átitatott a sűrű szósz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.