Île-de-France

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Hazalátogattam Budapestre. A hazaútról sokmindent nincs mondanom, kimentem az Orlyra, ami innen egy egyszerű RER aztán az OrlyVal. Azt nem tudtam, hogy az OrlyVal az egy automata reptéri vasút, így ott keveredtem egy kicsit Antonynál, hogy akkor hol is van, de mivel annyira időben indultam, ez nem jelentett gondot.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Repülőgépből szeretem nézni a tájat, az utazásban ez "feltölti" az embert. Egy olyan élmény, ami mindig kikapcsol egy kicsit. Ugyanakkor nagyon nehéz tájékozódni, hiszen nincsenek berajzolva a határok. Bizony, a térképeken a tájékozódást illetően nagyon is fontos, hogy például Ausztria be van rajzolva. Ha nincs, akkor igen nehezen találjuk meg Slazburgot, Bécset, vagy bármi mást.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Volt egy szerencsés pillanatom, amikor lepillantottam, és láttam 13 szélerőművet egy gerincen, ez igen látványos volt, tehát lekaptam. Már akkor sejtettem, hogy ez lehet, hogy Lachtal, ahol síelni voltunk, mert ott láttuk ezeket a turbinákat, és egy gerincen voltak. Szóval nagyon gyanús volt. Amennyire követni tudtam, a helyzete is megfelelő volt. Utólag leellenőriztem, bizony Lachtalban pontosan 13 turbina van a gerincen, és a képen is. Biztosan az. Sajnos a google maps felbontása ott nem olyan jó, hogy össze lehessen vetni.

Budapestet északról közelítettük meg, a Hármashatárhegyen át, én meg a másik oldalon ültem, így kihagytam a látványt. De ez már meg volt nekem előtte egyszer Finnországból, amikor kerültünk egyet leszállás előtt.

Otthon Balatonon voltam a családdal, intézkedni valóm volt, és találkoztam pár baráttal. Akikkel találkoztam, az jó volt, akikkel nem, az kár volt.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

No és ekkor derült ki, hogy én megkaphatom a kocsim a hugomtól, és kivihetem. Hirtelen döntés volt, felmerült több verzió. Ugye a repülőjegyem ezzel odaveszett. Ha később vittem volna ki a kocsit, akkor megtervezhettem volna úgy, hogy nincs kiesés. De végül úgy döntöttem, hogy az, hogy korábban itt van velem a kocsim, az megéri.

Otthon internetem sem volt, így nem tervezhettem semmit. A GPS viszont biztosította, hogy eltalálok ide. Némi tervezgetésre is lehetőséget adott. Az első baj az, hogy nem lehet beállítani olyat, hogy a magyar autópályákon nem akarok fizetni, mert Veszprémből az már nem éri meg, de Ausztriától kezdve már fizetnék. Így túlságosan felmentem Győr felé, mire kikapcsoltam az fizetős utakat. Sopron után visszakapcsoltam.

Ezután alapjában megnéztem, milyen utat javasol, és a mellett milyen városok vannak. A GPS-szel azt is megnéztem, milyen látnivalók vannak, de egyébként ez nagyjából mindig.a városközpontot jelentette  Ott meg úgyis úgy parkol le az ember, hogy hol lehet.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Melkben már voltunk, úgyhogy csak egy jó fényképért hajtottam ki az autópályáról. Az osztrák autópályás megállók nagyon tetszenek, van vécé, lehet enni, inni, kulturáltak, sokszor van benzinkút. A vécé ingyen van, csak át kell menni az éttermen meg a bolton. Ők nyilván azt a stratégiát választották, hogy legyen a vécé ingyen, és a bolt forgalmán behozzák.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Strasburgban már voltam, így arra nem mentem, viszont meglepő módon Linzben még soha. Itt a várban álltam meg, és csak szétnéztem kicsit. Egyszer csak jött egy barkas, és egy friss házaspár és kísérete szállt ki. Nyilván ott fényképezkedtek, valamint az étteremben volt a vacsora. Szép kis vár, szép kilátás, de sietnem kellett.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Linz és Passau között a Duna egy gyönyörű kis völgyben folyik, amely olyan, mint a mi Dunakanyarunk, csak hosszabb, és persze németes kis házacskák vannak a parton. Láttam útközben egy szép kis jachtkikötőt, ami azért a Dunán érdekesen mutat. Aztán a GPS valami igen fura kis utcán le akart vinni a partra, de híd az sehol. Na, hát kiderült, a kompot se kapcsoltam ki.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Nem baj, egy szép fényképet készítettem a kompról, de nem azzal mentem át. Ki tudja mennyibe kerül, meg főleg, hogy mikor megy. Természetesen a Dunán Passaunál mentem át, ahol már erősen sötétedett. Így gyönyörű, teliholdas képeket tudtam felvenni.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Regensburgban már nagyon sötét volt, elkaptam a város éjjeli hangulatát, de sokáig nem maradhattam. Fényképet is elég nehzé így készíteni. Mindenesetre igen-igen németes város.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Azt gondoltam, elmegyek Nürnbergig. Eredetileg úgy volt, hogy majd keresek szállást, de egy éjjelt kibírok kocsiban szállás nélkül, és nem csak pénzt, hanem időt is spórolok. Hiszen egy szálloda az azért vagy tíz óra kiesés. Én meg még sokmindent terveztem.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Németországban már nem voltak olyan jók az autópálya-stoppok. A vécé nem ingyenes, ami csak azért gond, mert mi van, ha nincs nálad apró. A boltbn egyébként le lehet vásárolni. Ennyivel olcsóbb volt a kávé.

A megállóban annyira elálmosodtam, hogy ott aludtam. Volt nálam egy takaró egyébként, ennyivel készültem. Ezt nyáron bevállalom, ha sokkal hidegebb lett volna, akkor azt már nem.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Így sikerült reggelre Nürnbergbe érnem, ahol már egyszer voltam, de hát annyira útba esett, és annyira gyönyörű város. Itt van egy Dürer múzeum, amelyet nem tudtam megnézni, mert túl korán értem oda. Hajnal volt, a vár bejáratánál a város magjában kóbor kutyák szaglásztak. Vasárnap reggel, csend, szinte semmi sem történik, a kölcsönözni való biciklik egymáshoz láncolva egy kupacban, lassan szürkül. Nagyon hangulatos volt, sosem fogom elfelejteni. De sajnos menni kellett tovább.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Az autópályán ugye nincs sebességkorlátozás, de ez nem jelenti azt, hogy epszilon idő alatt végig lehet menni Németországon. Egyrészt a fele úton igenis ki volt írva, hogy 120 a limit, minden látható ok nélkül. Valószínűleg olyan szakasz volt, ahol túl sok volt a baleset, és ez a retorzió. Közben bajor rádiókat hallgattam, többek között ezt a helyi specialitást vagy háromszor.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

A sebességgel igen lassan, csak kétszázig mentem fel. Az ember megszokja a sebességet, és akkor nem tűnik annyira gyorsnak. De ehhez idő kell. Kétszáz felé már nem mentem, mert ezen a sebességen mindig történik valami, nem nagyon lehet. Előbb-utóbb utolérsz egy kocsit, amit épp előz egy másik. A Ford nem is tud többet, mint 220, és a kétszázat is csak akkor, ha nincs emelkedő. Nos, kétszáznál az emelkedők is elég sűrűn önnek.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

A következő megálló Heidelberg. Tudtam, hogy szép egyetemi város, de hogy ennyire gyönyörű, azt nem. A Neckar partján terül el két oldalt, tényleg roppant aranyos. Az egyeteme nem is annyira látványos. Ami lenyúgöző, az a kastély a hegyoldalban.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Itt sok órát töltöttem el, mert parkolni viszont nem lehetett a Neckar partján. Így a város végén leparkoltam, és gyalog végigmentem az egyik parti városrészen, majd az ún. Philosophenweg-en vissza. Ez egy kis út a hegyoldalban, sehol egy filozófus, visoznt szép kis kertecskék vannak mellette, valamint óriási kilátás a város másik, fő részére, a hidakra, a palotára. Jól kiizzadtam, lefáradtam, de megérte. Végig jó idő volt az út folyamán.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Ezután le Baden-Badenbe. Itt már elkezdtem nagyon nézni az órát. A GPS este kilenc órás érkezést jósolt, de tudtam, ez még sokkal később lesz, ha megállok. Még a német autópályán lehet előnyt szerezni, de az már nem sok. A GPS ugyanis százhússzal számolja a német autópályákat is.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Ez az előny nem jött be, mert dugó is volt, és csak azért, márt háromról kétsávosra szűkült egy rész. Karlsruhe emiatt kimaradt. Baden-Badenben Brahms múzeumot láttam, itt volt a nyári rezidenciája. Sajnos már nem volt nyitva, de be tudtam menni a kertbe, és a házat megnézhettem rendesen. Badenben odajött egy srác a kocsimhoz, és mondta, hogy "szia, ej de messzire eljöttél". Hát ő ott dolgozott. De mivel én nem, ezért indulnom kellett tovább.

A belvárosban a GPS bevitt a sétálóutcára, amin én nagyon néztem. Eszemben sem volt, hogy ámokfutást játsszak, és a rendőrök igazoltassanak. De kiderült, hogy a stélóutca csak kis része van lezárva a gyalogosoknak, a többi tényleg út. Csak hát az emberek a többi részen is azt gondolják, hogy össze-vissza csámboroghatnak. Még bekukkantottam Caracalla fürdőibe, de a múzeumban nem lehetett fényképezni, nem olyan fontos, mentem tovább.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Az utolsó nagy megálló Strassburg volt, ahol először az EU parlamenthez mentem (ld. fent). Ennek a környékén van kissé lepukkadt környék is, de egy aranyos kis negyed is. Maga az épület egészen impozáns, van benne némi ötletesség. És sok kamera. Na itt kellett volna a biciklimet leraknom, biztos nem lopják el.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Már majdnem elkönyveltem, hogy Strassburg unalmas város, de azért bementem a központba, és hát az azért szép volt. Főleg a katedrálisban az óra tetszett. Egyébként a katedrális tornya is igen érdekes, az a cizellált, ritka-szövésű szerkezet.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

A város magja az abszolút németes, csak hát inkább franciák lakják. Direkt megnéztem, hogy az ügyvédek, orvosok neve, akik ki vannak írva, bizony franciák. Az utcák két nyelven vannak a táblákon azért.

Strasbourg után még egy két kis falu volt, amely németes nevű volt, látni lehetett, hogy mennyi az a terület, amit elvettek a németektől. Azért nem olyan vastag.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Innen sajnos már nem tudtam megállni, mert a tervezett érkezési időpont éjfél utánra esett. Megtehettem volna, hogy még Reimsbe, Nancybe elmegyek, sőt, Verdunt is terveztem. De akkor hajnalban érkeztem volna. Ami rein teoretisch lehetséges, csak már teljesen hulla voltam, és kezdett veszélyessé válni, ha tovább vezetek.

A maradék utat így már nagyon rühelltem, mert féltem, hogy valami bajom esik, és milyen hülyeség lenne, ha a végén rontok el valamit. Már ragadt le a szemem, és hallucináltam. Tényleg, a szaggatott vonal sötét részeitől néha megijedtem, hiszen "valami sötét árny mozog az út mellett". Mondjuk ebből baj nem volt, mert a kormányt azért nem kaptam el. Amúgy is a veszélyt csökkentette, hogy forgalom már alig volt.

Sok helyen megálltam, de a sötéttől is nagyon éltem. Olyanokon fantáziáltam, hogy vannak autópálya-rablók, akik a pihenőhelyeken várják a megálló embereket, és kirabolják őket. Nyilván meg lehetne tenni, hogy ha egy sötét parkolóba beáll valaki, és nincs senki más ott, akkor megtámadják. De nyilván ritka az ilyen, hiszen akkor a rendőrség tenne valamit. A kávéból nagyon elegem volt, pedig sok volt bennem. Vettem egy kólát, az jobban esett.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

A francia részen megint kikapcsoltam a fizetős utakat, mert nem volt nagy különbség. Egyébként itt kapuk vannak, és sokat kell fizetni mindenkis szakaszért. Vannak ingyenes autópályák is. Ezek rendre száztízes limittel voltak. Ennél gyorsabban ekkor már nem is akartam menni.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

Még egy helyen megálltam kicsit, ez Virty le Francois volt. Itt a rendőrség lezárt egy kereszteződést, és beterelt engem a városközpontba. Hát jó. És jó volt, mert a főtér a szökőkúttal, a szokásos katedrálissal egészen szép volt. Főleg így éjjel volt érdekes hangulata. És még diadalíve is van.

Származási hely: 2009.09.06.transeurope

A legrosszabb az utolsó szakasz volt, mert itt Párizstól délre még GPS-szeliskétszer elrontottam az autópályát. Itt annyi van egymás hegyén-hátán, hogy hihetetlen. Azt mondja, hogy "hajts fel az autópályára", és csodálkozol, hogy autópályán vagy. A benzin már kezdett fogyni, és a múltkor is megjártam, mert ha Les Ullisnél kihagyom a kijáratot, akkor húsz kilométerrel arrébb van a következő. Az meg időben is rossz, és meg is járhatom a benzinnel.

Nos, ezt sikerült megoldanom, és hajnali kettőkor érkeztem meg Buresbe. Hát fárasztó volt, de nagyon megérte, máskor is csinálok ilyet, csak más útvonalon, és megtervezem, hogy hova menjek. Baden-Badenbe lehet, hogy visszamegyek, amikor nyitva van a múzeum, és Nörnbergbe is kéne. Csak oda akárhogy is, de mindenképpen késő este és reggel között érkezek, ami nem a tipikus nyitvatartási idő. Csak a Dürer múzeum miatt mennék.