Île-de-France

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Még mielőtt a kirándulásról mesélnék, ami a tengerparthoz vezetett minket, a megelőző nap eseményeiről is beszámolok. Tulajdonképpen hirtelen nagyon is mozgalmas lett itt az élet nekem. Robi megházasodott, és felesége kijött Franciaországba. Velük és Agnes-szel egy kiállítás megnyitóján találkoztunk, amely végül is sokkal érdekesebben zárult, mint gondoltam.

A kiállítás Palaiseau-ban volt, az Espace 181 galériában. Egy francia-magyar festő tárlata volt, akinek kapcsolatai vannak Kazincbarcikával. Véletlen egybeesés, hogy Böbe, Robi felesége is barcikai. A megnyitón találkoztam még Áronnal, de ő hamar elment, mást nem tudtam meg, minthogy biológus.

Származási hely: 2009.09.13.portroyalleschamps

A festő a kiállítás után meghívott minket vacsorára, amely szintén nagyobb volt, mint gondoltam, ugyanakkor igen fura. Voltlibamáj, de pálinkában úszott, ami kissé bizar volt. Aztán pasta, majd csirke, majd fagyi, de a fagyiban is alkohol lehetett. Közben egy kis bort is ittunk, és pálinkával is kínáltak minket a barcikaiak. Ugyanis küldöttség érkezett, és végül is a társaság nagyobbik része magyar volt. Még egy tolmács, Mónika volt jelen, de ő a történetünk további részében nem fog szerepet játszani.

Szerepet játszik viszont Szilárd, aki "szintén zenész" (festő), és a szomszéd szobában volt kiállítása. Ezt tudom illusztrálni is, mivel neki van honlapja. Sok ott látható festményt láttam élőben a kiállításon.

Mindez péntek este volt, és bár jól éreztem magam, hazamentem éjfélkor, mert másnap el akartam indulni a tengerhez. A legmelegebb nyár már kétség kívül véget ért, de én azért még fürdök egyet, ha eddig kihagytam. Végül is most van kocsim. Mont Saint Michel-t terveztem, és Nantes-t, de Robi azt mondta, hogy menjünk inkább közel a tengerhez egy napra, és ők is jönnének.

Ez így nyilván sokkal olcsóbb nekem, valamennyire nekik is megéri, és persze a társaság is szórakoztató. Mivel Szilárd is maradt, ő is csatlakozott, amivel még olcsóbb lett a dolog, és a társaság is nagyobb.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Robiék már voltak a tengerparton, így pontosan tudták, hova akarnak menni. De a javaslatomra előtte Rouen-t is megnéztük. Így sokat mentünk autópályán, de elég sokat le is tértünk róla. Először is Les Andelys mellett egy Chateau Gaillard nevű vár, amely képen nagyon jól nézett ki a valóságban egy kissé romos volt, és építgették. Egyébként Oroszlánszívű Richárd építette a várat. Akkor ez a terület még az övé volt, és avárat a franciák ellen építette.

 Oroszlánszívű Richárd zászlaja

 Felső Normandia zászlaja.

Végül is ilyen típusú várat itt Franciaországban sokkal kevesebbet láttam, mint kastélyt, így érdekes volt. Les Andelyst egyébként nehezen tudtuk elhagyni, mert egy vásár volt, és a város egy óriási része le volt zárva.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Rouenben az volt a gondunk, hogy hol is van az a bizonyos katedrális, amelyet Monet megfestett. Van ugyanis vagy négy másik olyan templom, amely katedrális nagyságú. Bejártuk az egész belvárost, és előbb találtuk meg a nagy órát, ami engem jobban is érdekelt.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Aztán megtaláltuk a katedrálist is, és akkor viszont elég egyértelmű volt, hogy az az, mivel jóval impozánsabb volt a többinél. És úgy többé-kevésbé rá is lehetett ismerni. Bár ez annyira nem volt egyértelmű, mint az ember gondolná. Itt van egyébként RIchárd szíve, amit nem vettünk észre, mert nem tudtuk.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

A tengerparton először Fecamp-ba mentünk, amely egy igen enyhe kis öbölben van, igazából a két domb az, ami inkább közrezárja a várost. Az egyik tetején egy kolostor van, amelyben apácák valamilyen likőrt főznek, de erre már nem volt időnk, ugyanis erősen késő délután volt.

Az időjárás éppen hogy elviselhetően meleg, 22 fok. Ez nekem még fürdésre alkalmas idő, hiszen Ouluban sokszor mentünk ki ilyenkor a partra. A többieknek persze túl hideg. Továbbá én ha egyszer először fürödhetek az Atlanti-óceánban, akkor fürdök, szinte bármi áron. Továbbá hát ez volt a terv, és rossz érzés lett volna végül is nem fürödni. Robiék azt mondták, bedobnak a vízben, amiből annyit komolyan kell venni, hogy elvárták, hogy hát akkor menjek be, ha már eljöttünk idáig.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Egyébként nem a hideg volt a baj. A víz olyan 17 fokos lehetett, az nekem régen nem rossz. A nagy gond, hogy olyan kavicsos a tengerpart, hogy még. Méghozzá nagy, legalább öt centis kövekkel, amin nem lehet rendesen járni. Cipővel se, de mezítláb pláne. És a víz peremén, amikor jönnek a hullámok, akkor vagy visszaszívnak, vagy oda akarnak vágni a kövekhez. Lehetetlen egy helyzet. De azért kiviteleztem.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Utána átmentünk Etretat-ba, ahol hasonló volt a part, egy másik domb, egy másik templommal, de itt a sziklák sokkal szebbek voltak. Nagy, lyukas sziklák, igen látványosak. Fel is mentünk a tetejükre, ahol a kilátás óriási volt. Volt ezen kívül még második világháborús kilátó (bunker), és modern golfpálya.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Hazafele már semmi sem történt, az autópályán egyenesen hazajöttünk. Versailles-ben megálltunk, hogy Szilárd vehessen egy pillantást a kastélyra, de a dugóban nagyon kavartunk, és ráadásul a kastély ki sem volt világítva. Még ilyet, vasárnap este, turistaszezon végén nincs kivilágítva a világ egyik legnagyobb idegenforgalmi látványossága.

Származási hely: 2009.09.12.rouen.lamanche

Hazafelé eléggé álmosan voltunk, de addig igazból nagyon is jó volt a társaság, és nekem itt Franciaországban egyelőre ebben kevésbé volt részem. Az is tanulság, hogy egy nő a társaságban üde színfolt, Böbe igen sokat dobott a hangulaton.