Île-de-France

Egy forradalmian revolucionista módszer arra, hogy hogyan tanuljunk Sophie Marceau-val franciázniul. A legújabb Norbi update könyvvel együtt csak 10000 forint! Most érdemes megvenni!:)

***

Van nekem egy elméletem a nyelvtanulásról (bocs, de ezt nem ússzátok meg), amely nem olyan eget rengető, nem mond ellent mindennek, amit eddig tudtunk, nem misztikus, nem áltudományos. Inkább arról van szó, hogy amit tudományos alapon is tudunk, és amit tapasztaltam, azt egy bizonyos, nagyon fókuszált módon összefoglalom, hogy a nyelvtanuláshoz néhány hasznos gondolatot és motivációt nyerjünk belőle.

Az agy egyik általános, fontos tulajdonsága, hogy olyan összefüggéseket próbál megjegyezni, amelyek fontosak számunkra. Ha belegondolunk, evolúciós alapon ez triviális. Alapvetően a fontosságot az jelzi, hogy az összefüggés milyen gyakran fordul elő az életünk folyamán, és az agy tanulási mechanizmusa, a Hebb-féle tanulási mechanizmus pontosan meg is felel ennek. Két neuron között egy szinapszis erősségét növeli a szinkron aktivitás, és eme kis növelésekből az összefüggés együttállásának gyakorisága szerint lesz egy tartós összefüggés. A mechanizmus pontosan biztosítja azt, hogy azt tanuljuk meg, ami korrelál. Ami pedig nem korrelál, azt hosszú távra meg sem jegyezzük, vagy lassan elfelejtjük. Ugyanez a mechanizmus az indukciós tanulást is biztosítja, azaz kiválogatja a törvényszerűségeket a véletlen egybeesések közül.

A dolog nem ilyen egyszerű, mert persze van a hippokampusz, a rövid és hosszú távú memória, illetve van az a tény, hogy az ember, és esetleg a csimpánzok képesek egyetlen előfordulásól is összefüggéseket megtanulni. De ez csak kicsit változtatja meg a dolgot. Alapvetően az agy és a számítógép között megmarad ez az elég jelentős különbség, hogy az agy általában nem tárol el elsőre összefüggéseket, míg a számítógépnek ez az alap működési módja. Sajnos, hogy az agyunk ilyet akkor se nagyon tud, ha nagyon akarjuk, és nagyon kéne. Ezért volna jó egy agyi implantátum, amelyik lexikális adatok számítógéphez hasonló tárolására lenne képes.

Ami a nyelvtanulást illeti, abban az itt a szomorú következmény, hogy a nyelvek megértése ugyan lehet, hogy igen nehéz a konvencionális Neumann-architektúra alapján,  de a nyelvtanulás nagy része akkor is szabályoknak, kivételeknek, kifejezéseknek, illetve nagyon sok szónak a megtanulását jelenti. Lehet, hogy mindeme lexikális tudásnak a memorizálása nem teszi ki a nyelvértést, de a nyelvtanulásnak akkor is ez az a jelentős része, amely humánoknak a nagy problémát okozza.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az agyunknak bizony ismételgetni kell a szavakat és a fordításukat, illetve a nyelvtani szabályokat, illetve kivételeit. Olyan sűrűséggel kell ismételni, hogy az agyunk felfogja, hogy ez fontos. Ha nem hajlandó fontosnak venni, akkor bizony szólni kell az agyunknak, hogy: "figyelj buksi, ez most tényleg fontos". És mivel a memóriánk nagyrészt nem tudatosan működik, kb. annyira érti az ilyen magyarázatokat, mint a buksikutya, nem tudunk neki így parancsot adni, szólni csak az ismétléssel lehet. Repetitio est mater studiorum.

És tényleg érdemes egy kicsit úgy szemlélni a dolgokat, mintha az agyunk az egy kiskutya lenne, akinek a fejébe kell vésni a dolgokat, és vajon hogyan tudnánk ezt hatékonyan megoldani, mert muszáj, hogy buksi megtanuljon franciául. Mert azért az agyunk ebből a szempontból bizony buksi szintjén mozog. Ld. Pavlov kutyája.

Ez azt jelenti, hogy nincs királyi út. Nincs ingyenebéd, nincs "tudok itt egy rövidebb utat a kertek alatt". Ne gondoljuk, hogy ez vagy az a csodakönyv, vagy csodamódszer segíteni fog! Nincs Norbi update, nincs slim fast. Egyetlen dolog az, ami kell és hasznos a nyelvtanuláshoz: a szorgalom, a kitartás (nem, nem a nyilas eszmék kellenek!:). 

Mindebből következően bár lehet, hogy Magyarországon, otthon a fotelből ülve is meg lehet tanulni franciául, de Franciaországban könnyebb (ok, meg Svájcban, Luxembourgban, Quebec-ben és Belgiumban, Maliban, és még sok volt francia gyarmaton). Könnyebb, mert gyakran találkozunk a nyelvvel, és könnyebb, mert élethelyzetekben kell használnunk. Az agynak ugyan nem lehet tudatosan olyan parancsot adni, hogy "figyelj buksi, ez most fontos, nota bene!", illetve ez a parancs igen korlátosan működik csak, de ha egy fontos élethelyzetben kell egy bizonyos kifejezést használnunk, akkor azt buksi automatikusan fontosabbnak veszi. Azaz, ha lehet, akkor beszélni kell minél több emberrel, minél gyakrabban franciául. Annál is inkább, mert a kiejtést is gyakorolni kell, és annál is inkább, mert a beszéd az az értéshez képest egy kicsit más dolog. Én például sokkal kevésbé beszélek jól franciául, mint amennyire értek.

Az én agyam különösen válogatós, nagyon könnyedén szórja ki az olyan dolgokat, amelyek nem fontosak. Vagy, hogy mondjak egy érdekesebb példát, az én agyam hajlamos arra, hogy ha valamit nem fontos megkülönböztetni, akkor nem fogja. Például a "találkozni" franciául "rencontrer", míg az "elmesélni" az "raconter". Én nagyon sokáig nem tudtam a kettőt megkülönböztetni, de tudtam, hogy van két ilyen ige, amely hasonlít, és kb. így hangzanak. Aztán, hogy hogy írják őket, az még egy külön dolog. Amikor valaki nekem találkozásról vagy mesélésről beszélt, akkor pedig mindig tudtam, hogy melyikről beszélt, a kontextusból adódott. Emiatt buksi azt gondolta, hogy a fenét fogja ezt megjegyezni. Az az élethelyzet, amikor a kettőt fontos megkülönböztetni az pont az, amikor tu rencontre quelqu'un, és meg kell beszélni, hogy hol találkoztok. Akkor nem mondhatsz neki olyat, hogy "mesélek neked hatkor a Saint Michelen".

Én azért nem mondhatnám, hogy ezt a beszélgetést túlzásba vittem volna, mivel én angolul beszélő környezetben voltam Franciaországban, és magam sem szerettem franciául beszélni, ha nem volt muszáj, mert hát nem szeretek tökéletlennek lenni. Ami számomra viszont fontos volt, az az, hogy értsek franciául. Amit én akartam, az tévét nézni, könyveket olvasni, és tájékozódni az országban. A dolognak ezt a részét viszont nagyon szorgalmasan gyakoroltam. 

Először is egy technikai részlet: lehet franciául úgy tanulni, hogy szinte semmi kiadással nem jár. Különösen, ha már beszél az ember angolul. Nem teljesen legálisan lehet letölteni hanganyagokat, amelyek francia-angol nyelvleckék. Én az állandó ismétlés nevében minden nap mp3-at hallgatva mentem a munkába, és egy-egy leckét végighallgattam. Mi sem jobb az agynak, mint állandóan azt hallgatni, hogy "rencontrer"-"meet somebody", "raconter" -"tell a story". Azért buksi csak megjegyzi, ha állandóan ezt hallja. 

Én francia kurzusra is jártam, ami bizonyos kivételektől eltekintve végül is az egyetlen hely volt, ahol sokat beszéltem franciául. Ez így nem volt ingyenes, de ha valaki nagyon sajnálja a pénzt, ki lehet hagyni. Én azért szerettem oda járni, mert jó volt a társaság. 

Nemsokára elkezdtem franciául tévét nézni, majd filmeket. A legkényelmesebb a francia hanggal, angol aláírással letölthet filmek, sorozatok. A fordított irány nem jó a kényelmes embereknek, mert lusták lesznek olvasni a feliratot, ha egyszer értik a hangot. Aki arra is lusta, hogy egy francia filmet feliratosan nézzen, azt hát sajnálom.

Megint nemsokára elkezdtem francia könyveket venni. Először a kétnyelvű könyvet találtam kényelmesnek, majd a tisztán francia könyveket is megértettem. A filmek és a könyvek nem tudják azt, amit mondtam: nem ismétlik nagyon sokszor ugyanazt az összefüggést el. Az összefüggés ismétlésére csak a nyelvlecke jó, amely újra és újra ott szól a fülünkben.

Pontosabban van még egy eszköz, amely segíthet ebben, ez pedig az ANKI. Az ANKI egy ingyenes szoftver, amely tulajdonképpen szókikérdezést tud. Pontosabban bármilyen összefüggés kikérdezésére alkalmas, amely két halmaz közötti reláció, és közel kölcsönösen egyértelmű. Magyarul, amelyet lehet úgy tanulni, hogy felírjuk az összefüggés egyik részét egy kártya egyik oldalára, a másikat a másikra. Mondjuk úgy, hogy kártyakikérdező program. Emiatt nyelvtani ismeretek kikérdezésére is alkalmas.

A szavak tanulásában az a rossz, hogy ugye össze kell gyűjteni őket, de az ANKI-ban az a jó, hogy egészen nagy adatbázisok vannak már, különösen angol-francia viszonylatban. Azaz nem kell kiírnunk semmit, és nem kell beírnunk se semmit. Csak installálni, beüzemelni, és használni.

Én máskor soha nem tudtam még rajtakapni magam azon, hogy "na most tanultam meg egy szót idegen nyelven", csak ezzel a kikérdezős módszerrel. Más módon is tanulunk szavakat, de nagyon lassan, észre se vesszük. De a kikérdezéssel gyorsan tanuljuk őket, és emiatt észre is vesszük, hogy "jé, ezt a szót tegnap tanultam!".

Ezzel nagyjából ki is merült a módszerem, nincs benne nagy ördöngösség, nem csak francia nyelvre vonatkozik, csak nekem ez volt az utolsó nyelv, amelyet megtanultam. Azt gondolom, hogy Internettel, ügyesen bárki megtanulhatja a fő idegen nyelveket, és még pénzbe sem kerül. A kiejtés az persze kicsit nehéz, de tegyük fel, hogy ennyit már tud az adott nyelven. A nyelvtani szabályok tanulására sok hangsúlyt nem helyeztem, mert az értéshez nem szükséges az összes finomságot megtanulni. Nem kell a nyelvtanuláshoz semmi, csak eltökéltség, kitartás, egy kis számítógépes ügyesség. Aki pedig tud angolul, annak a többi nyelv már sokkal könnyebben lesz elérhető.

Idegen nyelvet beszélni nem csak hasznos. Nem csak arról van szó, hogy külföldön lehet dolgozni. Számomra büszkeség is, hogy beszélek három idegen nyelvet, és szerintem nagyban tágította a horizontomat, hogy francia könyveket is olvastam, francia filmeket is néztem, és hogy mind emögött ott van az a tudásom Franciaország történetéről és kultúrájáról, amelyet szintén franciául szedtem fel a múzeumokban.