Île-de-France

De 2010.05.25.larochelle-bures

Reggel azon vacilláltam, hogy elmenjek-e a Fort Boyard erődhöz. Fort Boyardot először akkor láttam, amikor - szerintem egy német - tévében volt egyfajta versenyre épülő valóságshow, amely itt játszódott. Magyarországon ez soha nem lett népszerű, gondolom azért, mert az eredeti valóságshow-kat nem vettük át, honosítani pedig valahogy nem honosították. Talán, mert a Fort Boyard nincs Magyarországon. Persze lehetett volna valamilyen más vár a címében. És persze el is lehetett volna vinni az embereket Franciaországba.

Nos, Fort Boyard az óceánban van, tehát nem lehet oda csak úgy elmenni. Vannak hajós kirándulások, de azok sem kötnek ki sajnos. Emiatt arra gondoltam, hogy inkább elmegyek kocsival arra a partszakaszra, amely közel van. A google maps-en találtam fotókat, amiből biztosra tudtam, hogy az erőd látható a partról, és hogy gyönyörű.

De 2010.05.25.larochelle-bures

Hát a sok vacillálás vége az lett, hogy "egyszer élünk", többet erre nem lesz alkalom, elmegyek. Egy órás oda és visszaútról volt szó, de nem tudtam, még mi jöhet közbe. Nagyjából jól sikerült a kitérő, mert az utak jók voltak, csak a végén kellett kis utakra mennem. Forgalom nem nagyon volt odamenet. Visszafele pedig csak a szembe-forgalom indult még be.

De 2010.05.25.larochelle-bures

A partszakasz és Boyardville gyönyörű volt. Beömlő folyó, híd, tetemes apály, hajók, csónakok oldalukra borulva. Később homokos part, lézengő emberek, akik kagylót szedegettek. Korán volt még. Az erőd tényleg ott volt az erőd, és egy csomó jacht is.

De 2010.05.25.larochelle-bures

Az apály itt is elég tetemes, így be kellett gyalogolnom, hogy a vízhez érjek. Leraktam a ruhám, bementem a vízbe, fényképeztem, és... ... és hát nem azonnal ki kellett menekítenem a ruhámat, mert már el is érte a víz?! Fentebb kellett vigyem, és akkor fürödtem igazán, bár ez a fürdés inkább csak szaladgálás és ugrálás volt a sekélyesben. Megkóstoltam némi algát, láttam egy rákot, sok kisodort medúzát (azt nem kóstoltam meg).

De 2010.05.25.larochelle-bures

Aztán a piacra mentem, hogy egyek valamit. Valami frissre, olcsóra, tengerire számítottam. Paela volt. Annyira nem volt friss, meg különleges, de azért mégis tök jó hangulata volt annak, hogy ott ette a piacon. A helyiek mindenfélét bevásároltak. Egy lakókocsi állt még, amely mellett kiraktak egy papagájt kalitkába.

De 2010.05.25.larochelle-bures

Sokáig nem időzhettem, mert még iszonyatosan hosszú út várt rám. Először la Rochelle maga.  De előtte még vissza kellett oda menni. Mivel egy szigeten voltam, itt is érdekes hidakon kellett átmennem, és visszafele tudtam igazán jó helyen leállni, hogy felvegyem. Egy kompkikötő volt, amely nyilván a híd megépítése előtt volt fontos. Egy világítótorony. Kiránduló iskolásosztály. Halálian idilli rész volt. Azt kell, hogy mondjam, az egész pár óra nagyon hangulatos volt, és igazán megérte elmenni, hiszen ez a hangulat, ez a környezet mégiscsak egyedi volt.

De 2010.05.25.larochelle-bures

De 2010.05.25.larochelle-bures

La Rochelle-ben a GPS hamar le akart térni az autópályáról, de a táblák megint mást mutattak. Én mentem a táblák után, mert nem akartam száz körforgalmon végigmenni. Általában ez van, ha túl korán lemegy az ember az autópályáról egy nagyváros közelében. Ott van a bevásárló-központos kereskedelmi terület.

De 2010.05.25.larochelle-bures

Aztán meg azt gondoltam, ha már ilyen jól megkerüli az autópálya a várost, akkor elmegyek a Re hídig. Ez híres, és még arra is gondoltam, átmegyek rajta, de az fizetős lett volna. Szóval lehajtottam a vége előtt, és lekaptam szépen a tengerparton. Jól oldalba lehetett venni, még túl közel is voltam.

De 2010.05.25.larochelle-bures

Utána a külső kikötőbe mentem, ahol tengeralattjáró bázist építettek a németek. Igen, náci bázis van ott, és még mindig látható. Persze nem lehet beautókázni, de meglepetésemre simán be lehetett menni gyalog. Elvégre ez egy ma is működő kikötő. A betonkolosszushoz oda lehetett menni, de bejáratot nem találtam. Végül is, így érthető, úgy se tudok semmi kárt okozni.

De 2010.05.25.larochelle-bures

Érdekes volt ez, hogy a nácik ide építettek egy ekkora kolosszust, és persze még megvan. Bárki megnézheti. Németként büszke is lehetnék, ha nem épp a nácik csinálták volna. Azért furcsa, hogy egy ilyen rossz korszaknak itt van egy emlékműve, ami megnézhető.

De 2010.05.25.larochelle-bures

Utána mentem volna be a városba, de megláttam a "plage" táblát, és jobbra fordultam. Nehezen tudtam leparkolni, de tulajdonképpen nehezebbre számítottam. Olyan óriási tömeg nem volt. A strandon sem, amely nem is volt olyan nagy. Hát nagy szezon még nincs. Pedig dög-meleg volt.

De 2010.05.25.larochelle-bures

Aztán maga a város, amely már közel volt, de autóval mentem egy nagy kerülőt. Végül kiderült, hogy csak száz méterrel mentem arrébb, ott volt parkolás. Gyorsan be a régi kikötőbe, ahol a híres tornyok vannak. No és persze a középkori házak, sikátorok, utcák. Éttermek, vásár, ajándékbolt. Gyorsan körbenéztem. Szép város, hangulatos. Ha az első ilyen lenne, el is ájultam volna. Így ájulás nélkül gyorsan folytattam utamat. Azért frankó volt, nem kell félreérteni.:)

De 2010.05.25.larochelle-bures

Olyat láttam a GPS-ben, hogy van egy Tumulus de Bougon. Nos, én egy napja tudtam, mi a Tumulus, Carnapban. Ez ugyanis tulajdonképpen a dolmen, ami valami nagyobb dombban van. Amin tehát rajta van még a föld.

De 2010.05.25.larochelle-bures

Persze kíváncsi lettem volna, mi ez, de nem tudtam volna. Így sejtettem, de nem volt részletes információm, előtte ezt nem vettem észre. Igen ám, de a tumulusig még volt vagy száz kilométer. Úgy számoltam, hogy éppen hat előtt odaérek, de tudtam, mi jöhet közbe. Végül sikerült tényleg akkor odaérni, mert nem jött közbe semmi. Az út először autópályás volt, elkerülte a városokat, aztán hirtelen olyan néptelen tájon, kis falukon ment át, hogy ott meg ezért nem volt késlekedés.

De 2010.05.25.larochelle-bures

A tumulusnál egy múzeum volt, ami baj, mert be tud zárni. Szerencsém volt, mert még negyvenöt percet nyitva volt. Gyorsan végigszaladtam a dolgokon, és már zártak is. Pontosabban a külső részen, ahol ott volt a tumulus, nem is egy. Több. Sok. És még audioguide is volt. Ás az elején kicsit lézengtem, mert azt gondoltam, csak egy van. A fenét, vagy 5. A,B,C,D,E,F. Sőt. B1 és B2,...

De 2010.05.25.larochelle-bures

Ezek a tumulusok tehát dolmenek, azaz sziklából épített sírkamrák, melyet földdel hánytak be. A tumulus az, ami takart maradt, a dolmen az, ami szabad. A dolmenek látványosak, de nem ez volt az eredeti szándéka az építőknek.

De 2010.05.25.larochelle-bures

Furcsa dolog ez a tumulus, mert egyedül be nem mennék egy középkori kriptába. De ezek a neolitikumbeliek már üresek. Amit találtak, elvitték, de az is inkább csak fogakból áll. Ennyi idő alatt a sima csontok elporhadnak, ha nem speciális körülmények közé kerültek. Szóval egybe bementem. Nagyon gyorsan, csak egy fényképre. Ugyebár tök egyedül voltam már az egész területen.

De 2010.05.25.larochelle-bures

A múzeum előtt volt egy makett a környékről, és itt tudtam meg, hogy van még pár érdekes dolog. Ebből útba esett egy több száz éves vásárcsarnok, és egy római színház. A vásárcsarnok egy falu, Pampoux közepén volt, nem volt nehéz megtalálni.

De 2010.05.25.larochelle-bures

Sanxay-ben a színház kívülre esett. Sajnos egy körbekerített területen volt, múzeummal, és már bezárt. Hát nem volt más választásom, bemásztam. Kárt nem okoztam, és bocsánatos bűn.

De 2010.05.25.larochelle-bures

Innentől már csak a hosszú út volt hátra haza. Már tudtam, hogy éjjel után fogok csak hazaérni. De nem baj. Megtehetem. Egyedül vagyok, és rugalmas a munkaidő. Igazából nem is baj, éjjel hűvösebb van. Érdemes volt napközben nézelődni, és későn utazni, még ha ilyen hosszú is. Egyszer a GPS ezen az úton akart átvezetni, és teljesen feleslegesen. Utána be kellett félig hajtanom egy udvarra, hogy megforduljak. Az illető nézett, hogy egy magyar rendszámos Ford befordul az udvarra Franciaország közepén, az isten háta mögött,

De 2010.05.25.larochelle-bures

A napszúrásról szólva, aznap semmi baj nem volt. Pedig ugyanolyan forróság volt. A különbség, hogy előző nap szinte végig dél fele jöttem egészen déltől fogva. Aznap pedig nagyrészt észak-kelet felé. Óriási különbség.

De 2010.05.25.larochelle-bures

Ezeken a területeken igazából már jártam. Egyszer ugyebár lejöttem a Poitiers-i csatáig, és most itt voltam pár tucat kilométerre. Visszafele át is mentem Richelieu városán, amiből most sokkal többet láttam. Kastélyok már nem fértek bele. Nyitva nem lettek volna. De még ha csak megnézni is állok meg, annyira késő volt, hogy már inkább siettem. Egyébként is, már mennyit láttam. És azért ide még vissza lehet jönni, annyira nincs messze.

De 2010.05.25.larochelle-bures

A nap végén a szokásos szituáció: néptelen francia falvakon vágok át a sötétségben. Érdekes módon világítás sincs bizonyos területeken, ahol nagyon messze van a nagyváros. Ezen sötét szellemfalvak hangulatára sokáig emlékszek később is. Most ehhez hozzájött az, hogy egy csomó szélerőmű villogott körülöttem. Nagyon látványos. Fényképem nincs, csak Auneau polgármesteri hivataláról, ami szintén eléggé szellemesen van kivilágítva.

De 2010.05.25.larochelle-bures

Az egész utazás, akárcsak a többi, sok autózásból állt, sok "ohanásból", a rohanás egy kicsit jobb értelmében. Mert ugyebár ezt magam határozom el, én akarok látni mindent. Ha akarnék, akkor elidőzhetnék egy helyen is, de én inkább sokmindent szeretnék látni. Mindez később rakódik le, és utána napokig bennem kavarog a hangulat. Dolgozom fel, amit a hétvégén még nem tudtam, olyan gyorsan történt minden. A neolitikum emlékei, Bretagne tájai, La Rochelle, Boyradville homokos tengerpartja.