 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Másodszor mentem kocsival Angliába, és ugyanazon az úton: Calais-n át komppal. Lényegében nincs komolyan vehető más megoldás, minden alternatíva sokkal drágább, legalábbis, ha kocsival akarok menni.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Az oda- és visszautat is kényelmesre terveztem, úgy, hogy egész nap kocsikázok, nézelődök. A vásárlást szombatra halasztottam, mivel a legjobb, ha a kocsival bevásárolok, és indulok is. Emiatt aztán dél előtt még se indultam. Aztán még Párizs megkerülése is elvett időt, különösen északon, ahol nagyon nehezen lehet lehagyni Párizs metropolist.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Megálltam Ecouen-nél, csak, mert láttam, hogy úgyis átmegyek rajta. Megnéztem a kastélyt, ahol a reneszánsz múzeum van. Ennyi kastély után közepes jegyet kapott. A múzeum, a festmények feldobhatják. Majd egyszer, ha már nem lesz más, megnézem. Tényleg csak azért álltam meg, mert annyira útba esett, egyébként bármikor el lehet oda menni. Chantilly-nál közelebb van.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Majdnem infarktust kaptam, mert amikor indítottam, nem indult a kocsi. Tudtam, hogy csak fél órára álltam meg, és semmiféle hibajelzés nem volt, és hideg sem. Lehetetlen, hogy lemerült. Bosszantó volt, hiszen innen még inkább haza mentem volna, és le kellett volna fújni az egész kirándulást. Bosszantó volt az is, hogy nem értettem, mi lehet a baj. Felnyitottam a motorháztetőt, megpiszkáltam az aksit, aztán újra próbáltam, sikerült. No de mi lesz, ha később csinálja ugyanezt, és nem javul meg?
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Egy ideig azt csináltam, hogy le se kapcsoltam a kocsit, de tudtam, ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Mondjuk ha a kompra felmegyek, akkor csak lehoznak róla, Angliában meg angolul tud a kocsiszerelő, még jó is van benne. De azért elég kínos lett volna.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Igazából a korábbi túrámon visszafele tudtam csak nézelődni, és az Amiens-re ment el. Amit most beterveztem, az az első világháborús emlékek. Ugyebár az egész vidék a háború közepén volt, egy óriási front vonult itt végig, minden egyes falun. Valamikor mindegyik falun átment a front, és mindegyikben van egy temető.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
A leghíresebb mégis Verdun, ami máshol van, és a Somme menti csaták. Egy pár ilyen helyet néztem ki. A google maps képeit szoktam használni, és weboldalakat, konkrétan, legtöbbször a Wikipédiát. A Wikipédia erre egész jó: szorgalmas emberek összegyűjtenek egy helyre adatokat. De a fotókból látom, mi hogy néz ki, mi tűnik érdekesnek. Mivel pontos koordináták vannak, a GPS-be ezeket be lehet adni, és nagyon jól megtervezhető minden.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
A legnagyobb emlékhely Thiepval, de már előtte is megálltam pár temetőnél. A legtöbb helyen totál egyedül voltam, ami kényelmetlen volt, de azért fényképet készítettem. Ezek a temetők tulajdonképpen sokkal tisztábbak, rendesebbek, nem olyan félelmetesek. Ha meggondoljuk, akkor van abban jó is, ha valaki egy ilyen háborúban hal meg. Végól is már eltelt több, mint száz év, és a sírok gondozottak, szépek. Általában egész szép, világos helyen vannak. Van, ahol gyönyörűen nyírott gyepes járda vezet oda. A kövek tiszták, fehérek. Mások sírját, akik akkoriban halt meg, és nem ilyen temetőben nyugszik, rég elfeledték, nem gondozza senki, nem megy oda senki, talán még fel is szántották.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Amilyen nyomorúságban, piszokban, nyomorban haltak meg ezek az emberek, annyira kellemes dicsőségben nyugszanak. Szeretnék inkább ilyen helyen nyugodni, de most ezért nem fogok katonának menni.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Általában azért konkrétan annyira nem érdekeltek a részletek, a neveket is hiába néztem volna. Közel ritkán mentem. Ezek mind idegenek voltak nekem, távolból szemléltem őket. Egy farmnál volt egy ausztrál emlékmű, és érdekes volt a gondolat, hogy egy ilyen farmért akkora harc folyt, és hogy azóta is ott az a farm. Ráadásul elég rendetlen állapotban. Ezért érdemes volt? Persze nem konkrétan azért a farmért küzdöttek, az a farm csak éppen ott volt.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
A Thiepval emlékmű grandiózus, messziről is látszik. A bejáratánál egy modern kiállítás van egy modern épületben. De belépő nincs, és nincs is bekerítve az emlékmű, bárhonnan oda lehet menni. A kiállítás nézegetésére nem volt időm. Ismerem a történelmet, tudom, mi történt itt, tisztában vagyok a dolgokkal. Tudatában voltam a hely jelentőségével. Időm pedig nem sok volt.
Az emlékmű belsejében, talán egy tucatnyi falon több ezer nevet írtak fel. Mindegyik tábla egy bizonyos hely halottait tartalmazza. Csak Thiepvalnak van egy külön táblája, pedig csak egy ici-pici falu egy dombon. Bizonyára ezt a dombot védték nagyon. Egyébként a domb alatt egy mocsaras folyó is van, emiatt itt sokat állhatott a front. A szövetségeseknek nehéz lehetett áttörni a mocsáron, folyón, fel a dombra.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Aranyosnak találtam, hogy pár helyen kis kereszteket tettek oda a látogatók. Sokan persze angolok voltak, hallottam a beszédből is. Bizonyára családok jöttek ide, ahol a dédapa itt eshetett el, és képzeletben azt gondolják, talán annál a fánál. Olyan is lehet, hogy nincs azonosítva, nem is lehet tudni, hol van eltemetve. Tehát tényleg feködhet egy fa alatt.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Ahogy például nemrég találtak meg valakit egy híres, nagy kráter mellett. Nyilvánvalóan a bomba megölte az illetőt, de kirepült a kráterből, és a szélén temették el, vagy eltemetődött. A Lochnagar Craterről van szó La Boiselle mellett. Egyébként abban a faluban ki van téve a tábla, hogy ott mikor volt a front. Árdekes azt is elgondolni, hogy igen, a faluban ott voltak a németek, és a falu vége a front volt.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Volt még egy kanadai emlékhely, ami szarvas szobra mellett azért volt érdekes, mert a lövészárkokat itt megtartották. Elképzelhető, hogy eredetiek, hiszen miért ne maradhatott volna meg egy erdős részen ez az árokrendszer addig, amíg elhatározták, hogy emlékhelyet csinálnak belőle?
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Az első világháborús temetőkben persze olyan nagyon sokmindent nincs mit nézni. A múzeumokban lehet, hogy van egy csomó fegyver, meg film, meg térkép, de ezeket interneten és könyvben is meg lehet nézni, ráadásul, mint mondtam, ezeket ismerem. Anno én nagyon elmélyedtem a hadtörténelemben.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
A legfontosabb cél mégis Azincourt volt, ahol az Agincourt-i csata volt (angol írásmóddal) 1415-ben. Hát persze ez a csata meg olyan régen volt, hogy még fegyverek sincsenek, és még falak sem. Egyszerűen kiállt a mezőre egy csomó francia és angol, és halomra ölték egymást. Már a csontjaik se nagyon vannak meg. Esetleg azok is múzeumokban.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
A múzeum Azincourtban már csukva volt, ezt megnéztem volna, mivel más programom már nem volt, de hát tudtam, hogy későn érkezek. Az ilyen csaták helyén lehet egy emlékhelyet kialakítani, ami itt van. Ami még van, hogy az egész falu tele van angol és francia katonák tábláival, ami egészen érdekes. Ilyet végül is Muhiban, Mohácsnál, Isaszegen nem látunk. Pedig érdekes turista-csalogató, és a falu önidentitását is erősítheti. Kár, hogy a magyar polgármestereknek nincs ehhez fantáziájuk.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Összességében persze én se kaptam semmit, mint, hogy elmondhattam, hogy ott voltam. De ott voltam, ez nekem elég indok, hogy arra menjek. Ha már úgyis megyek valahova. Egyébként tök furcsa, hogy a franciák ekkora felhajtást csinálnak, amikor úgy kikaptak, hogy ihaj.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Egy másik ötlet polgármestereknek az a falu volt, ahol egyszer csak egy igen élethű lószobor nézett velem szembe az út mellett. Ez több, mint a tehenes szobrok, mert sokkal élethűbbek. De az itt is fontos, hogy tele van a falu velük. Tessék, még egy ötlet művészeknek és polgármestereknek. Ilyen kis dolgok tömegével lehet felvirágoztatni egy országot, nem pedig egy hülye párt megválasztásával.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Késő volt, de a komp éjjel ment, sőt, reggel. Így jött ki. Gondoltam, elmegyek Lille-be, de csak Dunkerque-et vállaltam be. Azt gondoltam, hogy azért, ha lehet, alszok valahol. Aludtam is Dunkerque-ben is, Calais-ben is is, mert amikor már igen álmos voltam, akkor inkább megálltam, minthogy kockáztqssak.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Éjjel persze a legnagyobb metropolisokon kívül a városok nem annyira érdekesek, de azért van egy bizonyos hangulata, és az utazásaimból ezek mély nyomot hagynak bennem. Amikor Calaisben bolyongtam vagy amikor Doverben.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Dunkerque elég eklektikus város, van benne pár történelmi, régi ház is, kikötői épületek, csatornák, hidak, hajók, és modern furcsaságok. Mentem egy kis kört gyalog, egy nagyobbat kocsival. Megálltam a strandon.
A dunkerque-i strandon megint semmi különös látnivaló nincs, de a történelmi jelentősége óriási. És pont azon a napon, amikor én ott voltam. Ugyanis egészen pontosan hetven évvel előtte, 1940 május végén volt a Dinamó hadművelet, amikor az angolok kimenekítették a nácik elől a csapataikat. Csodálatos módon, óriási erőfeszítéssel. Ez volt a Második Világháború első olyan momentuma, ahol ugyan vereséget szenvedtek a szövetségesek, de valami fontosat megmentettek: sok-sok embert a szégyentől. Jelentős emberanyagot, akik védhették Angliát. És sok presztízst, ugyanis a hadifogságban levő sok százezer angol katona azért igen nagy lehetőség lett volna Hitlernek a propagandára.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Churchill pedig nagy összefoglalással, kitartással, nyert egy igen kicsit. Megmutatta, hogy ennek mekkora az ereje. A kis csónakok összefogásának erejét később sokat használták a propagandában. Nos, mindez napra pontosan hetven évvel azelőtt történt, ott, azon a strandon.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Doverben két újdonság várt. Az egyik előre számítható volt: az, hogy világosban látom. Kezdve attól, hogy Dover szikláit végre le tudom fényképezni a kompról, addig, hogy a városban találtam egy kis érdekes romot, amit nem láttam korábban, odáig, hogy a várat napfényben láttam. Világosban sokkal nagyobb, grandiózus.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
A másik váratlan volt, bár biztos nem véletlenül nem láttam a táblát sötétben korábban. Amikor a vártól a sziklákhoz mentem, akkor vettem észre egy olyan táblát, hogy "bleriot memorial". Ó tényleg!
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
Nos, a Bleriot memorialhoz sokat kellett gyalogolnom, mert a parkoló zárva volt. Ugyanakkor az erdő nagyon furcsa volt, és a fényviszonyok nagyon érdekesek. Nem tudnám leírni, mutatom.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
A Gatwick Airportra kellett mennem fél tízre, de hamarabb értem át a komppal, így volt időm. Így nézelődhettem Doverben, és még később is megálltam két helyen. Mindkettőt a GPS-ből néztem ki. Az első neve Stoneacre, ami egy tündéri, "Gyűrűk Ura" hely, de nem volt nyitva sajnos. Aranyos patak, domboldal, bárányok, gázló. "Libalegelő" liba nélkül.
 |
| De 2010.05.30.bures-reading |
A másik a Leeds Castle, de ez nem volt nyitva, és még képeket sem csináltam, mert nem volt látható a kastély. Utána jött Gatwick, ahol felvettem Tamást és Ritát, akiket Brightonból felhoztak oda. Egyenesen Readingbe mentünk, végig autópályán, nem álltunk meg sehol, mert nem már nekem sem volt kedvem megállni.
Readingben barbecue-ztunk és kerti gyerekházat építettünk. Erről nincs fotó, ami hiba, no de ez van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.