Itt vagyok augusztusban Franciaországban, és bár dolgozni akarok, de a hétvégét mindenképpen utazásokkal szerettem volna eltölteni. Egyszer élünk, egyszer vagyunk Franciaországban, nem biztos, hogy lesz még ilyen lehetőségem.
Ugyanakkor az időjárás kissé problémás. Például felmennék Normandiába, de csak húsz fok körüli hétvégét jeleztek előre. Az utazáshoz elég jó, de ha fürödni is szeretnék, akkor nem. Másrészt viszont délre egészen jó időt jeleztek. Az egyetlen gond, hogy ez az előrejelzés is bizonytalan. Persze nem mintha nem lehetne pénteken eldönteni, de a szállásfoglalás az így nem megy. Márpedig én nem akarok egy esős hétvégét eltölteni kirándulással. Ezen morfondíroztam, amikor eszembe jutott, hogy hát én amúgy is azt terveztem, hogy majd nyáron a kocsiban alszok. Egyébként is olcsóbb. Augusztus van, szezon, lehet, hogy ha beesek egy kis szállodába, vagy chambres d'hotes-ba, akkor van-e szoba. Az utóbbi közül egyet biztos találtam volna.
Ha tökéletesen ki akartam volna optimalizálni a dolgot, akkor nagyon hajnalban indultam volna. Hét körül sikerült, ami nem rossz, de az első kastélyhoz tizenegy körül értem, és lehetett volna másfél órával korábban is.
Útközben megálltam, szedtem egy kis szedret meg almát, vettem egy carefour grillcsirkét, paprikát, baguette-t és egy flant (pudingtorta) volt nálam tea, kóla. Ez volt a hétvégi ellátás, és ez ki is tartott, elég is volt, el is fogyott.
Érintettem Orleans-t, de itt már jártam, Szen Johanna meg büntiben van, ma is kimaradt. Ugyanazon a hídon mentem át, mint korábban. Innentől még sokáig kísértett a múlt: Clery-Saint-Andrén is átmentem, ahol XI. Lajos van eltemetve, de hát már őt is láttuk. Aztán erdők, és egyszer csak valami ismerős, hát persze, jött is a kapu, és Chambord. Anélkül, hogy terveztem volna, azon át vezetett az út. Nem baj, hátulról tulajdonképpen nem láttam a kastélyt, és onnan sem semmi. Aztán még egy kis-Chambord is, ahol valami italt gyártottak, és privát volt.
Az első kastély aztán Cheverny volt, ahova hát tizenegy után érkeztem, kicsit hamarabb is lehetett volna. Ebben a kastélyban az volt a rendkívüli, hogy egy csomó vadászkutya volt. Ez tényleg döbbenetes volt, az is, hogy mennyi fajtiszta, egyforma kutya volt egy rakáson, és az is, ahogy a ketrecben voltak, mint egy állatkertben. A szaguk is olyan volt. Pedig jól érezték magukat, mert aludtak, és még kéjesen nyújtózkodott is az egyik. Szóval ők ilyen büdösben jól elvannak, az, hogy egy házikutya nem szaglik ennyire, az igazából nem természetes ezek szerint.
A kastély maga normális volt, a szokásos bútorokkal, faliszőnyegekkel. Grófi család birtoka volt, pont XI. Lajos korában, majd felségárulás miatt átment Diana de Poitiers birtokába, akit ismerünk Chenanceau-ból.
A következő megálló Château de Beauregard, ahova hosszas gondolkodás után nem mentem be. Azért is, mert a kertbe be lehetett menni, és sok kastély volt még betervezve. Viszont ebédeltem egyet a padokon a kertben.
A Beuvronon keresztül lassan elértem a Loire-t. Chaumont nem is volt betervezve, hanem Chevernyben olvastam, hogy Diane de Poitiers Chevernyben időzött, amíg Chaumont restaurálták. Egyébként jelentős kastély volt, nem tudom, miért hagytam ki eredetileg.
Az is kiderült, hogy én Chaumontban is voltam már, csak hát nem tudtam, hogy itt kastély van. Ja kérem, amikor Blois-ba, meg Chambordba kellett mennem... A kastély fent van a hegyoldalban, a falu meg egy kis keskeny utca a Loire mentén. Hát nem vettem észre a kastélyt, mert ahhoz meg kellett volna állni, és nagyon felnézni, a megfelelő helyen. A táblát meg vagy nem vettem észre, vagy úgy döntöttem, kihagyom. Ne feledjük, az akkori utazásnak ez utolsó napja volt, és még előttem volt sokminden.
Chaumontnak olyan szaga van, mint Amboise-nak. Hogy ez mit is jelent? Valószínűleg arról van szó, hogy mindkét helyen viszonylag nagy, erődszerű kastélyról van szó, amely nem rokokósan, reneszánszosan, hanem barokkosan van berendezve: pár, nagy, erős fabútor. Ezeknek lehet ez az érdekes szaga. De lehet, hogy a Loire is belejátszik.
Chaumont egyébként hasonlít Amboise-ra, hiszen a Loire partján fekszik, és egy dombon van az északi oldalon. A Loire-nak itt az északi oldala dombosabb, a déli alkalmasabb a fürdésre. Ld. mindjárt.
Volt a kastélyban egy kiállítás is, ami hát megint csak nekem nem művészet. Nekem nem művészet az, hogy üres szobákban odatesznek valami harangot, meg fatákolmányt. Sajnálom. Ilyet én is tudok, és nem mond semmit. A művészetnek szerintem mindenkihez kell szólnia, és mindenkinek kell értenie.
Volt viszont Chaumontban lovarda, és megtanultam, hogy ez az ecuire. Annyira iszonyatosan nem volt érdekes, de a másik kastélyokban ilyen nem volt. Ami még egyedi volt, hogy volt egy kutyatemető, és még egy elefántnak is volt benne sírja. No meg japánkert.
Utána lementem fürödni, még a kocsinál, egy fánál. Vittem fürdőruhát és törülközőt, készültem. Az ötlet elsietett volt, mert az északi oldalon ugyan be tudtam menni, de kissé iszapos volt, és heves a sodrás. De azért mégiscsak a Loire.
A további utat rögtön azzal kezdtem, hogy a déli partra mentem, ahonnan jól lehetett fényképezni, és a part is jobb volt. Egy egész kempinget találtam, az nem semmi, hogy a franciák bármikor kempingezhetnek egy kicsit egy kastéllyal szemben, a Loire mentén.
Viszont, ami még ennél is impozánsabb, az Amboise. A kastély is nagyobb, és a part is homokosabb. Itt is kempingeznek, illetve ide érnek le a kenuzók, mert volt egy csomó kenu, amit később elvittek.
Amboiseban már voltam, szóval nem kellett bemennem a kastélyba, amihez egyébként is késp volt. Csak a kastélyt néztem, fürödtem, ahogy mások is. Aztán egyszercsak felengedtek egy léggömböt, és elszállt Amboise felett.
Ez volt a nap csúcspontja, bár nem mentem be a kastélyba. Fürdés, késő esti napfényben egy homokos, erős sodrású "tengerparton". Aztán a kocsiban faaltoztam a flanból. Szedret ettem hozzá, ami telitalálat volt, ugyanis a szeder semmihez nem illik jobban, mint egy ilyen pudinghoz. Előttem Amboise, a rádióból klasszikus zene szólt. Olyan pillanat, amit sosem fogok elfelejteni.
Tovább az északi parton Toursba. Kerestem egy carefourt, tankoltam egy kicsit. Még nem kellett, de miért ne, ráértem. Toursban a központban megálltam, és leparkoltam, ekkor már nem volt gond.
Toursban mindig éjjel jártam, hát most is ez lett belőle. Azért a fő sörözős téren ittam egy sört, szemléltem az embereket, pihentem. A teret azok a faházak veszik körbe, amelyek még a középkorból maradtak itt. Arra gondoltam, hogy akkoriban ez a tér persze szintén a város központja volt, de bizonyára csendesebb. Az itt lakók biztosan örültek, hogy itt laktak, de viszonylag nyugodtan éltek itt. Hétköznap nem is lehetett nagy zaj, és legfeljebb vasárnap volt egy kis vásár, ünneplés, talán iszogatás egy-egy kis kocsmában. Nyilván nem volt tele a tér kocsmákkal, szóval ezért beszélek csak egyről.
Ma meg... Ma meg fiatalok. Egyébként idősebbek is, itt ülnek tömegesen. Nem mondom, hogy ez rossz, az is jó, nem lennék a modernség ellen. Ja, a különbség, most nők is iszogatnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.