Indulás előtt, mint mondtam, egy kicsit későn feküdtünk, szerencsére takarítani nem kellett, de a bepakolás után azért így is elég későn indultunk. Nem nagyon, de kori indulásnak nem mondható.
Majdnem Bolzenig a Laciék kocsiját követtem végig, és egy faszállítót a szerpentinen. Nem baj, ekkor még nem voltam ideges. Meranig (Merano) nagyon jó autópálya vezetett, hatalmas kilátással.
Meran maga abszolút aranyos város, még éppen többségében német nyelvű, szép, középkori maggal, olyan hosszú árkádsorral, amihez foghatót nem láttam. A Passer partján csodálatosan virágoztak a fák, és éppen zsibvásár volt egy galéria-kávézó-cukrászda jellegű épületnél. Ittam is egy kávét és strudelt ettem hozzá. Fantasztikusan idilli szombat kora-délután volt. Csak sajnos persze sietni kellett tovább.
A svájci határig innen kicsit nehezebb volt az út, egy helyen, Glurns városában olyan szép kis váron kellett átmennem, hogy még. Érdemes végigkövetni google street viewban a kijáratig.
A svájci határon megint átnézték kicsit a dolgaimat, de itt még nyugodtabb voltam. Utána felmentem megint kétezer méterre, de ez már meg sem kottyant. A rádióbal hallgattam egy kis rétoromán nyelvet, hát érdekes volt. Ismerős, de nagyrészt azért érthetetlen. Aztán a szembe levő kocsikat megállította a rendőrség és több kilométeres sor volt. Lehet, hogy valami nagy bűnözőt kerestek, nehogy megszökjön az országból, szerencsére, hogy szembe.
Nem annyira szerencsére viszont éppen Davos előtt lezárták az hágót. Aznap volt egy baleset sok száz kilométerre, amikor meghaltak egy lavinában emberek, itt is lavina miatt zárták le az utat. Nagyon jó idő volt, nem gondoltam volna, de ezek szerint még volt elég hó.
Így aztán Davos kimaradt, pedig szerintem máskor arra nem fogok járni. Kerülnöm kellett egyet Ausztria felé. Ahol ugye nem volt autópálya-matricám, és ilyen rövid szakaszra nem akartam venni. Tekintve a késést, és a nagy körutat, itt bekapcsoltam, hogy egyedileg fizetendő utakon menjen, hátha van egy alagút. Volt is egy, de szerintem nem érte meg az árát, tíz kilométernél alig többet tartott.
Aztán jött Lichtenstein, ahol persze megint megnézték a kocsit. Az osztrák határon. A svájci oldalon nem volt semmi. Vadúzban megálltam, megnézni a kastélyt fent a hegyoldalban, de másra nem volt idő. Aztán száguldoztam az autópályán egészen Luzernig.
A szállás hátizsákos hostel volt a tó partján, nekem egészen tetszett, a kilátás is. A városnézés nagyrészt reggelre maradt. Van egy nagyon aranyos fahíd, amelynek a teteje alatt sorban afféle ikonok, festmények reprodukciói vannak. Szándékosan úgy építették, hogy a "lehető leghosszabban" menjen át a táloldalra.:) Egy szép kis tornyot is érint.
Luzern utcái persze nagyon svájciak, ez az ország közepe, Tell Vilmos nem messze, Küssnachtban ölte meg a Habsburg herceget. Küssnacht mellett elmentem, de nem tudtam, hogy mi a jelentősége.
A legérdekesebb dolog az oroszlános emlékmű, amelyet a Tuilleriákat védő svájci katonáknak emeltek. Ők a királyt védték a forradalomban, ez afféle sértés a jelenlegi franciáknak, gondolom én. De azért még sem akkora, mert hát zsoldban álltak, és hát a francia király is francia azért.
Hamarosan elindultam, mert nagy távolságot ugyan nem kellett megtennem, de sok városban akartam megállni. Ekkor jöttem rá, hogy nekem autópálya-matricát kell vennem. Ugyanis a GPS-ben ugyan beállítottam a fizetős autópályák elkerülését, de mindenhol az autópályán vitt, és ekkorra már gyanús lett nekem, hogy nem lehet, hogy mindez ingyenes, mert akkor melyik a fizetős? Hát vettem egy matricát, miután már két napja száguldoztam az utakon. De még sokáig kellett használnom, és legfőképpen kínlódás lett volna elkerülni a fizetős autópályákat a GPS hibája miatt. Meg hát az a negyven frank nem olyan sok, és egy évig érvényes a matrica. Jövök én még erre.
Bern nagyon egyedi város a zöld házaival. Tényleg nem tudom, hol van még ilyen, hacsak nem a környékén. Itt is fantasztikus árkádok, és óratornyok vannak, valamint sok-sok régi ivókút érdekes katona-szobrokkal a tetején.
Volt egy utcai mutatványos Angliából, aki karddal és láncfűrésszel zsonglőrködött. Ettem egy helyi jellegzetes ételt, egy röschtlit, ami tulajdonképen tócsni vagy lapcsánka, vagy ki hogy nevezi. Nagyon frankó volt, nem olcsó, de párizsi árakon nem égető. Láttam, hogy Einstein fényképeket árulnak, és eszembe jutott, hogy persze, itt dolgozott a szabadalmi hivatalban. De csak egy Einstein utcát találtam.
Utána irány dél! Még el kellett jutnom a Genfi tó déli partjára, amely ráadásul Franciaország. Úgy döntöttem, hogy Neuschatel még belefér. Közben franciára váltott a környék, amelynek furcsa módon egyfajta hazatérés-jellege volt számomra, holott a németnek is lehetne ugyanilyen jellege. No mindegy, Svájc megint azért fantasztikus ország, mert sok nyelven beszélnek, de mindenhol mindenkivel meg tudom értetni magam. A svájci németet a rádióban nehézkesen értettem, de azért tudnak ők "rendes" németül is beszélni.
Neuschatelben esett, illetve az ország egyetlen trafipaxa itt van, a város bejáratánál. Úgyhogy az le is kapott. Kimentem a tópartra, és felmásztam a várba. Minden nagyon szép, minden nagyon érdekes, de hát esik, és nincs időm.
Irány Lausanne! Itt már nagyon szűkölt az idő, de gondoltam, azért csak megvárnak az Etap-hotelban, oda későn is be lehet checkelni. Lausanne-ban a tóparton az Ouchy nevű városrész a szép, itt van egy kis várkastély. Ez ugyebár a Genfi tó lapos partja, a "Somogy". Lausanne pedig akkor "Siófok".
Ennek ellenére azért a domb tetején is van egy vár, ahonnan csak a kilátás nem olyan jó, mint reméltem. Van viszont a közelben valami egyetem, ami fantasztikus. És a várba az út az valami fantasztikusan bonyolult.
A kilátással később sem volt szerencsém, mert a legjobb parkoló, ahol megálltam, körbe volt véve fákkal. Semmi érzékök ezeknek a svájciaknak a kilátásokhoz. Pedig szemben óriási hegyek vannak, és mondjuk a Mont Blancot biztos nem lehet látni, de azért mégis.
"On the Lake Geneva shoreline..."
Montreaux felé menet azért az út mellett megálltam. Montreaux a hely, ahol a Deep Purple a Smoke on the watert írta, mert itt próbáltak, és Frank Zappáék leégettek valami épületet. Hát el lehet képzelni tényleg a füstöt a tavon, és a lángokat, ahogy tükröződnek. Még a Grand Hotelt is láttam, ahol a felvételt végül elkészítették.
No és van egy Freddy Mercury szobor is a parton, csak sötét volt már, és nagyon nehéz volt fényképezni. Utána kis utak következtek, és még sötétebb, mire megértem Thonon-les-Bains-ba. Ez egy érdektelen kis üdülőváros. Mondjuk Franciaország, euro, carefour, az jó volt.
Reggel bementem Genfbe, itt a svájci határ nem komoly. Úgy látszik, erre nem sok csempész és bűnöző megy. Felhős idő volt, a kilátás a tóra nem volt jó, egészen Genfig magáig. Rögtön megálltam a nagy szökőkűtnál, de persze közelről nem feltétlenül néz ki olyan jól, mint messziről. Bár bizonyos szempontból meg pont közelről látni, hogy milyen hatalmas.
Utána egy kicsit a botanikus kertnél időztem, ahol szabadon be lehet járkálni az üvegházakba. Itt van még az ENSZ egy központja is fentebb.
Utána bementem a városközpontba, egy parkolóházba, mert ugye hétfő volt, és máshol lehetetlen lett volna parkolni. Van egy Voltaore múzeum, de csak kettőtől nyit, addig meg tudtam nézni a központot. Azt kell, hogy mondjam, nem az a nagy dolog. Mondjuk mindenhol fantasztikus építkezések voltak, de ezen kívül sem az a nagy dolog.
Rousseau is élt itt, és a legjobb helyen, a Rhone kifolyásánál, egy kis szigeten van egy szép szobra. A sziget maga azért is érdekes, mert van néhány madár ott, szabadon-ketrecben.
És Sissit is itt ölték meg a parton. Egy kínaiban egy nagyon jó citromfűves ráklevest ettem. Vas teáskannából adták a jázminteát, igazán jó hely volt.
A Voltaire múzeum részben volt érdekes, Voltaire itt nem élt annyira igazán, inkább egy barátja háza volt, ahol azért töltött el időt. Valójában Ferney-ben élt, ami itt van a közelben, de Franciaországban. Ott egy kastélyban éldegélt, de nyilván Genf volt az a város, ahol a barátai voltak, ahol a szellemi élet folyt.
Sok eredeti berendezés nem volt, inkább képek, szobrok, meglepően sok van róla, nagy a személyi kultusza. És régi könyvek. No meg egy nagy könyvtár, ahol gondolom, minden Voltaire-ről szóló könyv megvan, illetve Voltaire műveinek kiadásai, és nagyjából csak ezek megtöltik. Nagy élmény volt.
Utána Ferney-Voltaire (hozzáadták a város nevéhez voltaire nevét) útba esett hazafele. Itt sajnos csak nyáron van nyitva a kastély, tehát pár nappal ezt elsiettem. Azért kívülről megnéztem a kastlélyt. Itt volt egy érdekes, fura jelenet. A kastély mellett álltam a kocsival, egy nagyon csendes kis parkolóban. A turistáknak a fő parkoló lentebb van, csak egy temető mellett kell feljönni. Én inkább körbementem a kocsival.
No és ott állok a bejáratnál, nézem, mi van, fényképezek, azt, hogy nyitva legyen a kastély, nem vártam, hiszen mondták, nincs. Jön egy kocsi, és egy nő beszél hozzám. Persze franciául. Közelebb megyek, mert nem értettem, és akkor mondja, hogy összetévesztett valakivel. Ezt már angolul mondta, rájött, hogy nem vagyok francia. Sajnos nem kapcsoltam, mert lehet, hogy meg tudta volna nyitni nekem mondjuk a kertet legalább. Mert bement a szomszédos házba. Ott sokszor az ügyintéző-fenntartók szoktak lakni. Sajnos nem jött ki többet.
Hazafele a Jurán kellett átvágni, ahol csodálatos kilátás nyílt a Genfi tóra. A franciák értenek a kilátásokhoz. Sajnos még mindig nem volt nagyon jó idő, és a Mont Blanc nem volt látható. Nem tudom, hogy ez lehetséges-e.
A Jura levezetés volt a Dolomitokhoz képest, úgy vágtam át rajta, mint Dorka a piros pályán a huplikon. Igaz, megint esni kezdett. Dijonig kénytelen voltam kis utakon menni. A városba már igen későn értem.
Pedig ez is egy kis ékszerdoboz. A központban kis sikátorokon vitt a GPS, de aztán csak megakadtam. Leparkoltam valahol, azért éjjel le lehetett, és gyalog mindjár a főtéren voltam. Kicsit olyasmi, mint Nancy: egy kis palota, félköríves tér, körbevéve kávézókkal. Ittam egy kávét, mert kellett, ettem egy tekercses kebabot. Tekercs alakút utoljára Finnországban láttam, de az nagy pitával volt, ez meg kis galette-vel.
Hát nagy élmény volt Dijon éjjel, mit ne mondjak, csak megint fényképen nehéz visszaadni. Utána haza autópályán mentem, fizettem. Nem akartam még egy ötórásnak mondott utat mondjuk hét órán át levezetni az éjszaka. Tudom, hogy itt az autópálya nagyon sokat gyorsít. Százharminccal mehettem, ami kicsit még veszélyes is volt. Veszélyesebb a snowboardozásnál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Globetrotter2014 2011.04.08. 09:38:15
lhi 2011.04.09. 10:55:01
A Röschti és a tócsni stb. között az a különbség, hogy utóbbiakban szokott lenni tojás és/vagy liszt, a Röschti pedig előző napi héjában főtt krumpli, amit a nagy lyukú reszelőn lereszelsz és serpenyőben, vajon megsütsz (mehet bele még hagyma és húsos szalonna). Az ügyesebbek levegőben forgatják meg a lepényt, mint ha palacsinta lenne :-). Földi haladón tányérral fordítja meg.