Île-de-France

From 2011.06.02.Deutschland

Visszaúton végül is úgy alakult, hogy hétfőn este indultam. Nem tudtam volna elég korán indulni, és emiatt  inkább úgy terveztem, hogy éjjel megyek át Ausztrián, ahol olyan sok mindent nem is akarok megnézni. Emiatt aztán matricát sem vettem, ami egyébként tényleg nem drága, és megéri, kivétel, hogy én abszolút nem kellett, hogy siessek.

From 2011.06.02.Deutschland

Wienerneustadtban álltam meg először, itt még érdekes módon soha nem voltam. Este volt, és a piactéren sörözés, mulatozás. Érdekes módon egy csomó halas kajával, különféle halsalátákat és egy alkoholmentes sört vettem is.

From 2011.06.02.Deutschland

Utána kis utakon mentem, ami tényleg fárasztó dolog, mert sok kis falun megy át, ahol csak hatvannal szabad menni. Aztán valahol az egyik faluban megálltam, hogy aludjak egy kicsit, ez hosszúra sikerült. Így végül hajnal fele vágtam át Linznek az Alpokon. Ez egyébként így nagyon is költői volt, hiszen hajnalban, egészen kicsi, és üres utakon haladtam a hegyek között. Néha sűrű erdőkön át, néha pedig egy-egy helyen falvak, házak, domboldalak bukkantak fel, fantasztikus kilátással. Maradandó élmény volt..

From 2011.06.02.Deutschland

Linzet valahogy sikerült új oldaláról megismernem, pontosabban, furcsa módon legutóbb hagytam ki egy fontos részt valahogy. Ez pedig a Duna-part a Donaupark, a Hauptplatz és hasonlók. Korábban a várat néztem meg, így maradhatott ki a központ.

Aztán Passau felé megint a Duna mellett haladtam, ezt már ismertem, és legutóbb is csodáltam.

From 2011.06.02.Deutschland

Passaut most délelőtt láttam, míg korábban naplementekor. Sokkal nagyobb sétát tettem a lassan forrósodó időben. Valamennyivel többet láttam a belvárosból, hiszen legutóbb gyakorlatilag csak a hídról néztem körül. Most egy nagyobb sétát tettem a félszigeten, ahol a Duna és az Inn összefolyik.

From 2011.06.02.Deutschland

Hasonlóan jártam Regensburgban is, ahol egészen a sétám végéig amiatt voltam megdöbbenve, hogy egy egészen más várost láttam, mint korábban. Ez részben annak köszönhető, hogy nappal volt, tehát csak metaforikus, de másrészt tényleg más részeket jártam be. Találtam is látnivalókat, melyeket korábban kihagytam, például ez egy római kaput.

From 2011.06.02.Deutschland

Nürnbergben ugyanaz a helyzet: már kétszer jártam itt, és a Dürer-ház mindkétszer zárva volt. Most végre napközben értem ide. Egyébként Franciaország.Magyarország viszonylatban oda is és vissza is, Nürnbergbe nehéz napközben érkezni, mivel középen van.

From 2011.06.02.Deutschland

A Dürer-házat megnézni meg mégiscsak meg kell. Ez azért is érdekes, mert a bombázások közepette érdekes módon fennmaradt. Szóval már az unikum, hogy valóban az eredeti ház van itt.

From 2011.06.02.Deutschland

A berendezésben sok a korabeli, és ez érdekes. Sok emelet, szoba van, és sajnos siettem, szóval nem olvastam mindent végig alaposan. De sok órát el lehet itt tölteni. Azon meglepődtem, hogy mennyivel többet utaztam és láttam Dürerhez képest. Ő, a nagy humanista, az állítólag polihisztor, és közben alig mozdult ki otthonából, és a világnak csak egy kis falatkáját látta. Legalábbis egy sokat utazó, modern emberhez képest. És ennek megfelelően a tudása is legfeljebb az analfabetizmus közepette lehetett olyan óriási. No de azért nincs semmi bajom Dürerrel.

From 2011.06.02.Deutschland

Ja, a magyar vonatkozást majdnem elfelejtettem. Ugyebár az Ajtósi Dürer sor Dürer apjáról van elnevezve, aki Ajtósról származott. A neve meg tulajdonképpen ismétlés, hiszen a Dürer a "Türer"-ből jön amely ajtókészítőt jelent, és az Ajtós név valahogy szintén innen jöhetett.

From 2011.06.02.Deutschland

Sietnem azért kellett, mert Frankfurt mellett, egészen pontosan Langenselboldban volt randim egy algériai nővel. Őt egy francia társkeresőben ismertem meg, és mivel Németországban és Franciaországban üzletel, ezért alkalom is volt találkozni, és némi esély is volt arra, hogy valami összejön.

Emiatt Wurzburgot kihagyva mentem Offenbach fele, ahol szobát foglaltam. A 3-as úton azonban végig építkeztek, ezzel nem számoltam. Sok helyen megállt a forgalom, és majdnem végig nagyon lassan ment Würzburg után. Nemhogy kétszázzal, de harminccal sem lehetett menni. Egyébként meg kiderült, hogy az autó már csak 177 kilométer per órát bír. Tavaly még ment a kétszáz is. No mindegy.

From 2011.06.02.Deutschland

Az algréiai nővel végül találkoztam. Aranyos volt, és egy szép étteremben találkoztunk, de nem lett belőle semmi. Azért nem, mert kiderült, hiába van ő is, én is Németországban pár napot, nem találkozhatunk. Én kész voltam, és még maradtam is egészen a hétvégéig, mert négy napos szünnap következett, de ő nem tudott, vagy akart velem találkozni.

Azt mondta, hogy a testvére ott van, és figyel rá, és bár 27 éves, elvált nő, az arab kultúrában így nem találkozhatunk, legfeljebb titokban. Volt már német barátja, de ő is titokban. Nem akar szembe szállni a kultúrájával, a szüleivel, a testvérével. Én sejtettem, hogy a kulturális háttere ilyen, de azelőtt úgy tűnt, inkább kitörni akar ebből. Most kiderült, hogy nem, és számomra hajmeresztően konzervatív szabályokhoz ragaszkodik, illetve megalázó dolgokba kellene bele menni.

Persze valószínű az is, hogy mindez kifogás is lehet, és ha mondjuk első ránézésre belém szeretett volna, az más lett volna. De nyilván nem szeretett.

Mivel sem ezzel, sem pedig az elmondott "indokokkal" nem tudtam mit kezdeni, mit változtatni, és elfogadni sem, ez így maradt.

Egyébként Franciaországban az a jó, hogy az ember sok Észak-Afrikaival találkozhat. Arabokkal is és feketékkel is. Különösen sok az algériai, és Algériával más országokban egyébként sem lehet olyan sok tapasztalata az embernek, mert eléggé zárt egy ország. Nos, amennyit én tudok Algériáról, ott megtalálható a szélsőséges iszlamizmus, továbbá az emberek nagy része hisz az iszlámban. Ennek ellentételezéseként van egy katonai kormányzat, amely elég diktatórikus. Nem egy rózsás helyzet.

Azt gondolná az ember, hogy azért csak vannak normális emberek is. Mert ugye üzletemberek ott is vannak, és tévé, internet azért szintén van. Azt is gondolná az ember, hogy a franciaországi algírok nyugatiasabbak, talán azért jöttek ide, de ha nem, akkor legalább itt adaptálódtak kicsit. Azt gondolná az ember, hogy tán csak van egy olyan algír, aki mondjuk eurokomform tud lenni. Akikkel eddig találkoztam, azokkal azért meglehetősen nagy volt a távolság, és nehezen értettünk szót. A legjobb, ami eddig előfordult egy olyan Ph.D.-s "kolléga", akivel lehet civilizáltan beszélni az iszlámról, de ebbe az is beletartozott, hogy nem mentem bele a vitába. Amikor pedig tényleges kapcsolatról lenne szó, akkor nem lehet nem belemenni, nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Utazásom ezzel nem ért véget, még napokig maradtam Németországban, de ezt a részt most itt lezárom.