 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Június másodikát írunk. Königswinterben elhagytam a Gaststubét, hogy Bonnba induljak. A legfőbb célpont Beethoven háza volt. A városban hamar a piactér alatti garázsba mentem le. Kijőve hamar eljutottam Beethoven házáig. Aranyos kis kert, sok személyes tárgy, zongorák, kották. Fényképezni sajnos nem volt szabad. Beethoven története, különösen Bonnban. Több másik házban is laktak, sokat költözködtek. Beethoven Bécsben is folytatta a gyakorlatot, mintha a gyerekkori minta beléje ivódott volna.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Egy érdekes adat, Beethoven Bécsbe eredetileg csak átmenetileg, tanulni indult. Ha nem tévedek, Haydnnal találkozott, Mozarttól már nem tanulhatott. Aztán a francia hódítás miatt elveszett a bonnbeli jövendő állása. Így köszönhetünk a francia forradalomnak egy zenei zsenit is.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Ami Bonnt illeti, körbe sétáltam a belvárost egyszer, talán kétszer is. Álmos, kis város, ahol szépen ki lehet ülni borozni. Ahogy mondták, nagyon érdekes, hogy ez volt Nyugat-Németország fővárosa.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
És ha már szóba jött, ez a második legfőbb érdekesség Bonnban, a kormánynegyed, amely kint van, igazából pont Königswinter felé, a Rajna partján. Sajnos bejutni nem tudtam szinte sehova, csak körbe sétálni. Illetve egy nagy kiállítás-épületben Németország történelméről a háború után.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Közben közeledett az este, és el akartam jutni Trierig. Ugyanis még Franciaországba vissza kellett jussak Vasárnapig, és már csütörtök volt. De annyira még sem siettem, szóval nem autópályán mentem. Egész közel mentem el a Nürnburgring mellett, ahol éppen rockfesztivál volt, hallotta, a rádióban is. Oda is akartam nézni, de az út mellett kilométerekre kocsik parkoltak, és aztán valami nehéz gépjármű forgolódott az úton, szóval megfordultam, annyit nem ért meg.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Trierbe későn jutottam, a Porta Nigrához közel parkoltam. Érdekes módon pont két magyar kocsi közé, és a magyarok ott ittak az út másik oldalán, szóltak is, hogy "nem semmi, pont két magyar kocsi közé beparkolni, mi?" Hát tényleg nem.
Még este megnéztem egy kicsit a várost, de persze sokat nem tudtam fényképezni. De egy sört megittam a Porta Nigra mellett.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Reggel aztán volt időm megnézni mindent még egyszer, bár például a császárfürdőt. Aztán láttam képeket valami hihetetlen szép mozaikokról, amelyek a Német-Római múzeumban vannak. Itt az is kiderült, hogy Trier Németország legrégebbi városa, és volt a Római Birodalom főváros is. Mondjuk nem a legszebb időkben, hanem értelemszerűen akkor, amikor már bomladozott, és a császárok ide-oda költöztek, illetve részekre szabdalták a birodalmat. Talán nem is az egész, csak egy ilyen rész fővárosa volt. Biztos nem a keleti birodalomnak. Mindenesetre a császári fürdőt tényleg a császárnak építették, és használta is.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Van Trierben egy bazilika is, amely szintén római korabeli, szóval hihetetlen régi, de nem tűnik annak. Részben azért, mert nem templomnak, hanem állami épületnek épült, téglából alkották, és részben azért, mert igazából lebombázták, és újra kellett építeni. Ez azért tetszett, kicsit más ez a bazilika, ugyanakkor óriási egy épület. Egyébként a park sokkal jobban tetszett mellette, hiszen franciás volt. Mondjuk a francia parkokhoz képest nem volt igazán nagy.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
A katedrális sokkal dohosabb, de ez is érdekes, mert sok részből áll, kesze-kusza, és át lehet járkálni mindenféle melléktemplomba meg egy kerengőbe.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Ezzel ellentétben Trier egyik legfontosabb látnivalója mégis a Marx múzeum. Itt sajnos nincs semmi személyes, csak egy nagyon részletes életrajz. Érdekes volt megismerni, hogy egy történelmi városból jött, egy arisztokrata nőt vett el, aztán újságíró lett, és mindenfele menekült. Érdekes, hogy a karrierje fénypontja szerintem 1848 volt. Utána már csak futott, menekült. Persze ekkor írt sok könyvet, amelyeknek később naagy hatása volt, de nem csinált semmit, és nem volt igazán az események sűrűjében.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Trierben van egy amfiteátrum, amelyhez előbb gyalog mentem el, de aztán kocsival akartam a kilátóból megnézni. Aztán amikor elhagytam Triert, elfelejtettem. Egyébként azért, mert Igel oszlopát akartam megnézni, melynek a múzeumban láttam mását. Az eredeti, színes volt. A valódi oszlopot azonban meg lehet nézni Igelnél. Ott ál, szabadon. Római temetkezési emlékmű. Egyébként a római múzeumban sok hasonló emlékmű volt. Mindez roppant érdekes, hiszen egy egész, kereszténység előtti világot mutat be, és igazán más, mint a sok unalmas kereszt.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Mivel éjjel Trierben nem szállodában szálltam meg, ideje volt mosakodni is. A Mosel partján Igelben egyfajta kempinghely van, nem egészen ideális strand, de parkolni lehet, és van szép lejárat a folyóba. Éppen idejében fürödtem meg, mert utána jött a vihar.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
A viharban elmentem Luxemburga, és rögtön a határ után tankoltam. Ugyebár jelentősen olcsóbb a benzin. Egy ideig még a Mosel partján haladtam, de aztán csak elmentem a fővárosba. Itt már egyszer jártam, csak egy sétát akartam tenni. Egyébként újabb utcákat is találtam a belvárosban, amin meglepődtem, mert már elkönyveltem, hogy bejártam mindent.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Ezek után Belgium felé hagytam el Luxemburgot, mert Sedanhoz akartam eljutni. Itt volt ugye a sedani csata, konkrétan Bazellies-ben, ahol az utolsó töltény múzeuma van. Nyilván itt volt a kitartás központja, hiszen a poroszok körbezárták a franciákat. A múzeum csak délután volt nyitva, ezt nem tudtam kivárni.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Sedan városában sok keresnivalóm nem volt. Ugyan kerestem sokáig a kastélyt, de aztán otthagytam, mert nem találtam meg. Irány Charleville-Mezieres! Ez ugyebár Rimbaud városa. Már korábban kinéztem Sedannal együtt, de hát annyira kívül esnek minden irányon. Charleville-ben először is megint fürödtem, és milyen érdekes, megint a Moselben. Csak itt a kikötőben, és persze itt a Mosel sokkal kisebb.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Sétáltam egyet a városban, körbenéztem a fő téren, megtaláltam Rimbaud házát. Aztán, amikor már mentem volna el, akkor jöttem rá, hogy a Rimbaud múzeum abban a malomban van, amelyiket már láttam, a folyón ível át, és egy hidat képez egy kis szigetre. Tündéri kis jelenség. No, aztán úgy döntöttem, kivárok még egy fél órát nyitásig.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Érdemes volt, mert a kiállítás részletes volt, némi személyes tárgyakkal, levelekkel. Aztán volt még egy kiállítás egy másik házban, ahol Rimbaud lakott. De itt csak egy modern kiállítás volt a városokról, ahol utazott. Rimbaud ugyanis fiatalon írt verseket, majd Verlaine-nel élt együtt. Érdekes módon ugyanott, ahol Marx, és egészen hasonló korban: London, Párizs, Brüsszel.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
No mindenesetre Rimbaud-ban az az érdekes, hogy utána utazgatott, és alig írt valamit. Szerintem hiperintelligens volt, és nem tudott mit kezdeni az életével. Fiatal korában ez verselésben mutatkozott meg, de igazából inkább polgárpukkasztó lehetett. Bizonyára nem volt része sok szeretetben, az anyja nagyon katolikus, rideg ember lehetett. Aztán emiatt később mindig menekült, utazott, nem találta a helyét. Azt mondanám, az élete kudarc, hiszen csak valamiféle kereskedelmi munkát végzett, és vándorolt a világban.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Azért érdekes, mert hasonlóságot fedezek fel közte, és köztem. Van benne valami, hogy én is sokat utazok, és mindig szeretek új városba menni. Rimbaudnál ez nagyon szélsőséges, és mindig unatkozott, és utálta a helyet, ahol éppen volt. Érdekes módon például Charleville-t is. Ehhez képest mondjuk furcsa a várost romantikusan nézegetni, hogy milyen szép idilli. Neki unalmas volt. Mindenesetre én ennyire nem vagyok nyughatatlan, és csinálok valami normálisabb munkát is. De azért mindez elég mélyen bennem maradt.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Utána elmentem még Chalons-en-Champagne-ba, mert a GPS szerint ott van egy Goethe-Schiller múzeum. Hát már rég bezárt. Olyan sok mindent nem volt mit nézni a városban, bár volt egy aranyos kis főtere, olyasmi, mint Dijonnak. Egy arab étteremben ettem, az is emlékezetes volt. Rekkenő hpség közepette ettem egy kis csípős kuszkuszt és teát ittam. Jó volt.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Az utolsó néznivaló La Ferte-Milon, ahol Racin múzeuma van. Ezt már korábban is megnézhettem volna, ugyanis egészen közel járunk a Villers-Cotterets-hez. Csak akkor nem tudtam erről. Meg egyébként van egy óriási várrom is, és egy tündéri kis falu a domb oldalában. A múzeum egész érdekes volt, dokumentumokkal, és korabeli tárgyakkal. Annyira persze személyes tárgyakat ilyen régi időkből nem várhat az ember, de tele volt a kiállítás tartalommal. Volt egy aranyos lány is, aki valamit tanul az egyetemen, elfelejtettem, hogy mit.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Hazafele már nem volt mit megnézni. Volt viszont vihar, és baleset és dugó. Így fejeződött be hosszú, fárasztó, tanulságos, és 9rök emlékeket hagyó visszautam.
 |
| From 2011.06.05.bonn-bures |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.