From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

A Millau viadukt utáni rész volt a dél-franciaországi utazás egyik fajta csúcspontja. Ebben a szakaszban (ez és a következő bejegyzés), és szinte kizárólag ebben a szakaszban voltak a csodálatos természeti jelenségek, és fordítva: ez a szakasz szinte csak a természetről szólt.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Ebben a szakaszban nagy szerepet játszott az is, ahogy a helyszínen olyan irányokat, célpontokat vettem, amelyek helybeli rögtönzések voltak. Legtöbbször valamelyik turista irodában, vagy látványosságnál találtam valamilyen brosúrát, amelynek hatására megváltoztattam a terveimet. Többször is találtam olyan brossurát, amely valamilyen egészen érdekes dologról szólt, de visszafele kellett volna mennem. Ilyenkor soha nem fordultam vissza, mert azért annyira fontos dolog sosem akadt, és legalább előre menjünk, úgyis nagyon lassan haladtam. Ami nem baj, de azért visszamenni kifejezett luxusnak tűnt.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

az első ilyen irányváltás az volt, hogy Millau völgyéből nem egyenesen délnek mentem ki, hanem először kicsit nyugatnak, majd a Causse du Larzac plateaun át mentem vissza az autópályára.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Először egy kis dombon levő tündéri kis helység, "tanya", Luzencon került az utamba, Saint Georges de Luzencon közelében. Ezt egy tábla miatt vettem útba, ás a fél órás kis kerülő nagyon megérte. Egy egészen kicsi, meredek, "lehetetlen" úton kellett felmenni a domb tetején lévő faluba, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt, például a Millau viaduktra is. A legjobb távolabbi látképet innen lehet készíteni. De a domb tetején van egy régi templom, romok is, úgy rémlik, még római romok is. Csak erről nem sokat lehet kideríteni. Mindenesetre tündéri kis hely volt, az elhagyatott domb tetején, ahonnan belátni az egész kietlen, dombos, sziklás, száraz környéket. A kis helység, a romos kis házaival. De volt egy egészen új, kényelmes kis házikó, olyan, amelyben szívesen laknék. Persze csak ha a közelben lenne a lakásom, lenne kocsim, és nem tudnék hova tenni pár tucat millió forintot.:)

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

A kerülő legfontosabb célja Roquefort volt, ahol a híres sajtot készítik, a kék "márvány" nemes-penészes sajtot. Roquefort egy hatalmas, tömbös szikla tövében található, és ennek a sziklának fontos szerepe van a sajtban, mert ebbe vájták a pincéket, amelyekben ez a gomba tenyészni tud. Persze a pincék nem annyira a sziklába vannak belevájva, ez nem holmi Meteorák. A szikla tövében is nyilván van elég kőzet, amelybe a pincéket vájják.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Roquefortban (sur-Soulzon) minden nagyon profin a sajt körül forog. Van egy óriási, hivatalos pincészet, oda nem mentem be, pedig egy igazán nagy pincetúrát ott lehet végigjárni. De számtalan kis boltban is be lehet nézni a pincébe, és sajtok ott is vannak. Ingyen is van a pince, meg nem vesz el annyi időt, és sajtot pincében ott is lehet látni, sokkal többet meg gondolom a nagy pincében sem. Én Gabriel Coulet boltját választottam, szerintem nagyon jó kis pince volt, és bőven jó volt. Sajtot is vettem, amelyet szépen be is csomagoltak díszdobozba, de igazából esélytelen volt hazahozni. Miután elkezdett levet ereszteni, végül Cannesban ettem meg.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

 Larzacban nagyon sok kis lovagvár van, sok brossúra szólt ilyen helyekről: egy-egy kis falu, amelynek közepén templomos erőd van. Én egy helyen álltam meg, úgy hívták, hogy Saint-Jean-d'Alcas. Ez is tündéri kis hely volt a téglalap erődítményével. Volt egy olyan kis átjáró a házak alatt, hogy Párizsban, a metróban is elment volna.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Utána nagyon elhagyatott, vidéki kis utakon mentem, amit nem bántam, nagyon hangulatos volt. Kicsit olyasmi, mint a Zemplén, csak nagyobb , csupasz sziklafalakkal. Kezdett meleg lenni, de közben iszonyatos szél fújt, úgyhogy amikor megálltam ebédelni, fáztam.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Aztán az autópályára felcsatlakozva is megláttam még egy táblát, és ez a kerülő bár hosszabb volt, de teljesen megérte. La Couvertoriade. Ez a templomos erődök közül a legnagyobb, és tényleg egyedi. Persze egyrészt egy középkori várról van csupán szó, de mégis templomos (mármint lovagos) vár, és máig élő kis falu. A falu elnéptelenedését azzal oldották meg, hogy turista-látványosságot csináltak belőle, és nagyon is profit. Be sem lehet menni a faluba, egy nagy parkolóban kell parkolni, három euróért. Ez megéri, mert utána nincs belépő, csak a várfal tetején a körjárathoz, amely kb hasonló összeg volt.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Van egy malom is egy nagyon lenyűgöző helyen, a vár feletti dombon. Ezt például már a turistás bevételből építették újra. A várfalon végig menni, és a házak teteje felett sétálni egyébként fantasztikus dolog.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

A La Couvertoriade már olyan természeti környezetben van, amely sziklás, lepusztult, olyasmi, mint a Veszprémi fennsík, csak itt már a babérleveles növények birodalma kezdődik el. Ugyanakkor például vannak kökény-bokrok, itt begyűjtöttem egy kis vitamint, kellett, mert nem étkeztem valami egészségesen. Mindig boltban vásároltam, bagettet, felvágottat, banánt, paprikát, de azért ez nem a legtökéletesebb. Egész végig egyszer sem jártam étteremben, kivétel Arlesben, mert annyira más ételek azért itt sincsenek, mint máshol Franciaországban. Nyilván lehet tök jókat enni, és vannak részleteiben nagyon finom, érdekes, kulináris lehetőségek, de ez sok időt is vesz igénybe, és pénzt is, és most egyikben sem voltam annyira bővében. Ez nem az a fajta kirándulás volt, hiszen eleve sátorral voltam. Ha úgy döntöttem volna, hogy akkor kényelmesen, jómódúan vakációzok, akkor hotelekbe mentem volna. Ahhoz illett volna az étterem. A sátorhoz nem.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

A következő célpont nagyon érdekes, mert a GPS-ben találtam. Az volt a neve, hogy Cirque de Navacelles. De fogalmam nem volt, hogy ez mi. Lehetett egy astóversenypálya is. A La Couvertoriade-ban kérdeztem meg, hogy érdemes-e elmenni oda, és azt mondták, mindenképpen, csodálatos. Érdemes megjegyeznem, hogy az egész vakáció folyamán intenzíven használtam a franciát, mert már elértem ezt a szintet, és mert vidéken, kis helyeken legtöbbször szükségem is volt rá.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Navacelles mindenesetre még messze volt. Az autópályáról le kellett térni. Itt mondom el, hogy a Millau viadukton kívül az A75 nagyon jó autópálya. Ingyen van, sokszor 130-cal lehet menni, és hosszú távon át vitt engem le délnek. De Navacelles miatt már le kellett kanyarodni. Montpellier-be levitt volna,d e oda soha nem jutottam végül is el.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Ahogy már írtam, a természet itt már kietlen, szinte már olyan, mint amilyet amerikai filmekben látunk. Megint egy malomra bukkantam, amely látogatható volt, és kocsival meg is lehetett állni. Itt megint kellett a franciát használnom, mert ezek a vidéki emberek igazán nem beszéltek angolul.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Folytattam utamat, és legközelebb egy dolmen kedvéért álltam meg. Ez a Ferrussac dolmen. Egy a sok közül, azért kerestem fel, mert egy tábla jelezte. A baj az, hogy általában ezek a táblák azt nem mondják meg, hogy milyen messze van. Vissza is fordultam, de aztán megkérdeztem valakit, és azt mondta, nincs messze. Hát kicsit azért messze volt, majdnem másodszor is feladtam, mire elértem. Aranyos kis hely volt, teljesen elhagyatott helyen. A nap már ment lefelé, de lám, a sátorozás után már ilyentől nem is féltem, egy dolmen a szabadban. Egyébként ezekben nincsenek hullák, és valahogy a sok ezer éves csontvázak már egyébként is kezdenek más kategóriába tartozni. Tudom, nem teljesen logikus, ez egy érzés nálam, nem racionális. Szóval egészen szép volt.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Még aznap este elértem a Navacelles tetejét. A tető az a plateau tetején egy kilátó. Ezt franciául belvedere-nek nevezik, több helyen találkozni ezzel az elnevezéssel, ami kilátót jelent, de mindig panorámaképes kilátót, és nem mesterséges kilátót, hanem olyan magaslatot, ahonnan szép kilátás van. A Villandry kastélynál a park tetejét is így nevezik.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

 Azonban éjjelre itt visszafordultam, mert a Navacelles természetvédelmi terület, kifejezetten ki volt írva, hogy sátorozni, lakókocsizni tilos. Amit kifejezetten tilos, azt meg mégsem akartam. A vadsátorozás Franciaországban nem kifejezetten törvényellenes, szürke terület. Ezen a vidéken jó esélyem volt jó helyet találni, mert sziklás fennsík volt, eléggé kietlen, ugyanakkor sok bokorral. Kedvemre való volt. De még itt el volt kerítve a legtöbb út menti rész. Most képzeljük el, hogy a veszprémi fennsík minden egyes mezeje el van kerítve!

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Egy olyan helyet találtam, ahol be lehetett menni a kerítések között, egy bokor mögé. Az egyik legjobb sátorozós hely volt. A szikla nem is volt rossz, le lehetett verni a cövekeket. A bokor mögött védett voltam, annyira távol voltam mindentől, hogy nem féltem. Immár melegebb volt, éjjel nem volt gond. Egyébként vettem egy jó derékaljat és még egy hálózsákot. Ezzel együtt soha többé nem fáztam.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Viszonylag nyugodtan olvastam. Ezekben a napokban, a sátorban olvastam el Mérő László Az érzelmek logikája című könyvét, mely eddig az egyetlen Mérő könyv, amelyet ajánlani tudok, a többi pocsék.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Másnap visszamentem a Belvedere-hez, megnéztem megint a kilátást,majd lementem a völgybe. Navacelles egy kanyon. A Vis folyó vágta be magát a fennsíkba, és itt egy olyan meandert épített, amelyet végül annyira kanyargósra alakított a folyó, hogy átvágta magát rajta. Az átvágásnál egy vízesés van, de fentről igazából a kanyargó folyó üres, füves medre, és a közre fogott szikla, valamint a körbevevő sziklás hegység kontrasztja az, amely gyönyörű látványt mutat.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Van lent a vízesésnél egy tündéri kis falu is. A parkolással nem volt gond, annyira nem frekventált hely. A vízesést igazából nem lehet olyan jól megnézni, illetve meg kell dolgozni érte. A triviális kilátó felette van, és alig látni a vízesést. Lehet kerülni a hídon át a szembeni partra, ahol nagyon aranyos kis házak vannak, majd lemászni a vízesés közepére. Ehhez egy kicsit sziklán is kell mászni, és ereken ugrálni.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Amikor ezt kiderítettem, eldöntöttem, hogy én fürödni fogok egyet. Átöltöztem fürdőruhába, és így már át is tudtam gázolni a folyón. A vízesés ugyanakkor egyrészt mellebvágóan hideg volt, másrészt kicsit veszélyes. Kicsit tartottam attól, hogy baj lehet, főleg, hogy nem tudok kimászni belőle. Amikor bele ugrottam, akkor bizony sokkot is kaptam. Az adrenalin és a hideg víz miatt nem kaptam levegőt, is valóban, nagyon nehezen másztam ki. A víz annyira nem volt hideg, voltam már hidegebb vízben is Finnországban, ezért gondolom, hogy az adrenalin is kellett ahhoz, hogy levegő után kapkodjak, és majdnem megfulladjak. Mindenesetre ez egy olyan élmény volt, amely után el tudom képzelni, hogy lehet így megfulladni. Mindenesetre azért büszke voltam, továbbá tisztább.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Két nő is kijött jógázni a vízeséshez, azt hitték, hogy cool dolog, hogy a vízesés közepén jógáznak, de én sokkal jobbat csináltam.:)

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Fürdés közben kiderült, hogy van még egy másik szemben lévő part, ahonnan jól lehet fényképezni a vízesést, igazából szemből, a legjobb képeket itt készítettem, csak ehhez meg bokrosokon kellett végigmászni. Itt az odaút nem volt olyan szép.

From 2011.08.10.millau-saint-hyppolyte-du-fort

Navacellesnél félbevágom ezt a leírást, mert már hosszú lett a bejegyzést, és ez az egyik tetőpont, ahol érdemes egy kicsit megpihenni. Én is kicsit elidőztem a faluban, és igazán szerencsésnek, boldognak éreztem magam, hogy eljutottam egy ilyen helyre, amely olyan, mint a Grand Canyon, csak Európában van. Egy olyan helyre, amely nagyszerű, szinte párja nincsen, még sem jön ide szinte senki, és én csak azért jutottam el, mert autóval elindultam délnek, és mentem az orrom után. A szerencse pedig ide is elvezérelt.