Île-de-France

From 2011.08.15.marseille

Marseille-be későn értem, nyugat felől, egy elég széles autópályán, mely elhaladt egy igen impozáns, modern felhőkarcoló mellett. Utána értem be az öbölbe, és a régi kikötőbe, ahol azonnal meg is álltam. Egy pár fényképet ellőttem, illetve sétáltam a kikötőben. Ez az öböl tényleg nagyon mélyen bemegy a városba, és egy keskenyebb bejárat köti össze a tengerrel. Tele van jachtokkal, és egy igen hangulatos kis "fészket" képez a városban. A tengerhez egy kis sétány vezetett ki, amely a legszűkebb résznél elég gusztustalan, szemetes volt, és elég durva alakokkal is találkoztam, szóval gyorsan visszamentem a kocsihoz.

From 2011.08.14.orange-marseille

Marseille egyébként roppant mód piszkos és büdös, az egyik gyakorlati problémám végig az volt, hogy nincsenek vécék, még fizetős sem. A másik problémám az volt, hogy még éjjel is megmaradt a forróság, és nehezen tudtam elaludni. Először kinéztem egy afféle boulevardot, ahol van világítás, de árnyékos fák is. Még sétáltam egyet a belvárosban, amelynek van bizonyos hangulata, de semmi különös. Egy hangulatos kis téren akartam egyet inni egy étteremben, de evés nélkül nem engedtek leülni, szóval otthagytam őket. Enni nem akartam.

From 2011.08.14.orange-marseille

Aztán inkább kimenekültem a tengerpartra. A GPS jelölte a legközelebbi strandot, amely a várostól keletre van. Ez jó ötletnek bizonyult, mert a környék elég jómódú kertvárosi rész, ahol le lehetett állni a kocsival. Csak még nagyon sokáig nagyon meleg volt.

From 2011.08.15.marseille

Reggel aztán strandolással kezdhettem a napot, ami mégiscsak frankó. A part itt nagyon apró köves, majdnem homokos. Gyakorlatilag homokos partnak néz ki, de azért mezítláb kicsit más érzés. Egyébként nem annyira rossz, a köves part sokkal rosszabb. Mivel ez volt az első találkozásom a Cote d'Azure-ral, ezért egészen fel voltam villanyozva. Egyébként a víz reggel csodálatosan tiszta volt.

From 2011.08.15.marseille

Aztán visszamentem a városba, leparkoltam a kocsit egy még ingyenes, és nagyon árnyékos utcába, majd bebicikliztem a helyi ingyenes biciklis szolgáltatással a városba. Ott azt néztem ki, hogy hát akkor menjünk  ki If várába. No megint a menekülés... Ez ugyebár az a börtönsziget, amelyet Alexandre Dumas megírt a Monte Cristo grófjában. A szigetre hajó ment, amelyre nagy érdeklődés volt, de azért egy kis sorban állással befértem a következő turnusba. Annyira meleg volt már, hogy vizet permeteztek a jegyárusító kioszknál az emberekre.

From 2011.08.15.marseille

A hajózás kibírható volt, a tenger szép kék, némi menetszél hűtötte a kedélyeket, egyébként alapjában bent tartózkodtam a hajó belsejében, és csak néha merészkedtem ki. A napszúrást vagy leégést ilyen meleg éjszakák mellett mindenképpen el akartam kerülni. Csodálatos kilátás Marseille-re, a jobb oldalon a templomra, amely a domb tetejét foglalja el, a bal oldalon ama bizonyos modern felhőkercolóra, középen a kikötő bejárata az erőddel.

From 2011.08.15.marseille

If vára aranyos volt, Dumas végül is elég hiteles történetet írt le. Bár Monte Cristo grófja nem létezett, de azonosítható a cella, ahol a regény szerint be volt zárva, és eléggé megfelel a könyvnek a valóság (már amennyire meg tudom ítélni). Létezett viszont a pap, akivel összebarátkozott. Mindezen személyek celláját jelölték, és kiírták még sok más rab nevét is, akik itt tartózkodtak. Pár kommunista és anarchista is volt köztük, akik a kommün után kerültek ide.

From 2011.08.15.marseille

A hajós túrába felárral benne volt egy másik sziget is, amit azért feleslegesnek tartottam, mert hát ott nincs semmi, csak kikötő, növényzet, strand. Azért ilyen van máshol is. A több pénzt, több időt, és elkerülhetetlen napszúrást nem érte meg. Egyébként meg el kellett menni a hajóval a szigetre, mert úgy vitt haza, szóval látni láttam. Így van Ifről minden oldalról képem.

From 2011.08.15.marseille

Ezután még körbe bicikliztem a városban, lett volna egy múzeum az ókori görög és római időkről, de nem volt nyitva. Néhány romot láttam. Volt egy diadalív is, de hát ilyenből már nagyon sokat láttam. Csámborogtam össze-vissza a városban a biciklivel, vagy éppen gyalog, ha bicikli nem volt valamelyik állomáson. Aztán visszamentem a kocsihoz. Ebben a városban sokkal több néznivaló most hirtelen nem volt nekem.

From 2011.08.15.marseille

From 2011.08.15.marseille

Az autóval még felmentem a Notre-Dame-de-la-Garde templomot, amely a legjobb helyen van látványosság szempontjából, kár, hogy egy ilyen giccses templom van ott, nem pedig valami jobb erőd, torony, szobor vagy bármi más. Giccses volt az arany Madonna a tetején, az egész épület, amely valamilyen neo-... stílusban épült. El lehet képzelni azt is, hogy a nagy meleg mellett milyen szörnyű volt, hogy odabent sem volt meleg, mert annyi gyertyát égettek éppen. Mekkora pocséklás! Az egyedüli jó dolog a kilátás volt a városra, az is a dombnak köszönhető.

From 2011.08.15.marseille

Este elindultam Toulon felé. Hamar hegyek között találtam magam, és sötétedett. A hegyekben nagyon elhagyatott terület nem volt, és elég meredek volt a hegyoldal, nem nagyon lehetett letérni sem az útról, de a kis utakat le is zárták. Végül csak egy nagyon kényszeredett kis megállóban tudtam megállni, ahol egy zárókövet meg lehetett kerülni, de nem mentem sokkal beljebb, mert a köves úttól féltem a hűtőbordás baleset után.

From 2011.08.16.toulon

Hamar este lett, és egész jól éreztem magam. Itt hamarabb hűvösödött, a naplemente szép volt, a vörös éggel, a fák és bokrok fölött. Egy igen rémisztő esemény volt, hogy éjjel vagy rókák, vagy valamilyen hasonló kis állatok jöttek, és annyira nem is ijedtek meg, ott szaglásztak a bokrok között, és nyilván szemetet kerestek, amit máskor nyilván találtak is. Én, ahogy már mondtam, nem szoktam hátrahagyni szemetet, szóval nem volt szerencséjük.

Először nagyon megijedtem, mert egészen hangosak voltak, és gyorsan jöttek mentek. Aztán bizonyos racionális szinten lenyugodtam, hogy ezek kisebbek nálam, nem fognak bántani. Nem vaddisznóról volt szó, nem medvéről, nem farkasokról. Végül még fel is bátorodtam, és meghajigáltam őket kövekkel.