Aus 2012.03.25.ravel-chinesegarden |
Egyik csütörtökön Eresis koncert volt Párizsban. Az Eresis billentyűse Remi, a kollégám, ezért szoktunk eljárni a koncertekre. Mivel az Eresis amatőr zenekar, ezek a kis koncertek kis klubbokban szoktak lenni, más zenekarokkal együtt.
Aus 2012.03.23.eresisconcert |
Előtte, ha már bemegyek Párizsba, bementem hamarabb, és a Musee Cognacq-Jayt néztem ki. A weboldalon az van kiírva, hogy ingyenes, akkor miért ne nézném meg?! Hát ingyenes nem volt, és olyan nagyopn érdekes sem. Az első részében különféle szelencék és más díszes tárgyak voltak az elmúlt évszázadokból. Nem mondom, hogy unalmas volt, sok érdekes kis szelence volt különféle díszítéssel, és formában. De itt nem volt szabad fényképezni. Egyébként elég nehéz is ezeket a csilli-villi dolgokat lekapni.
Aus 2012.03.23.eresisconcert |
A múzeum felsőbb részeiben bútorok voltak és festmények. A 18-19 századból. Cognacq egyébként egy nagy párizsi áruház tulajdonosa volt, Jay pedig a neje. Gyerekök nem volt. Innen volt a sok pénz, és némi idő a gyűjteményhez.
Aus 2012.03.23.eresisconcert |
Az Eresis koncert maga a rue Saint Martinon volt, a Le Club nevű kis klubban, ez Párizs szívében van, és egy eléggé antisznob (most nem tudom, mit mondjak rá) pincehelyiség. Az Eresis jó, ötletes zenét játszik, de Remivel megállapodtunk, hogy túl sok benne az ötlet, és nincs összedolgozva. Egyébként előtte több napig Eresist hallgattam, úgy sokkal jobb volt a koncert.
Aus 2012.03.25.ravel-chinesegarden |
A március végi hétvégén elmentem egy kicsit nyugat fele kocsival. Ragyogó idő volt, és szokatlanul meleg. Kutatásaim során rájöttem, hogy nagyon közel, Chevreuse után van egy kis kastély Chateau de Mauvieres, ahol Cyrano de Bergerac felnőtt. Ő ugye Párizsban született, itt is élt, de fiatalkorának egy jelentős részét itt töltötte. A részletekről sokat nem lehet tudni, jó régen is volt. Talán ha nagyon belemélyednék a kutatásba franciául, akkor találhatnék valamit.
Aus 2012.03.25.ravel-chinesegarden |
A kastély cseles, mert nem látogatható, privát. Meg lehet állni a behajtón, de onnan persze nem látni rendesen a kastélyt. A kastélyt az útról egy helyen lehet látni, ahol a falba belevágtak egy nagy lyukat. Egész nyilvánvalóan azért, hogy távolról meg lehessen nézni a kastélyt. A hiátus mögött árok van, tehát bemenni nem lehet, csak ha bemászik az ember, mint én. Csupán egy jobb fénykép kedvéért másztam be, aztán gyorsan elmentem.
Aus 2012.03.25.ravel-chinesegarden |
A következő megállóm a Chateu les Mesnuls volt, de ez sem látogatható, és erről nem is jegyeztem meg semmi különset. Ugyanakkor szép volt, jól nézett ki.
Aus 2012.03.25.ravel-chinesegarden |
Lassan megérkeztem Montfort-l'Amaury-ba, ahol Maurice Ravel múzeum van. Csakhogy elkövettem azt a hibát, hogy nem figyeltem az óraátállításra. Tudtam, hogy csak meghatározott időben lehet látogatni, és azt is tudtam, hogy óraátállítás van, de a kettőt nem raktam össze, és nem figyeltem. Így, amikor 11-kor csengettem, és közölték, hogy nem lehet látogatni, akkor rákérdeztem, hogy mais pour-quoi, hát 11-kor van látogatás. Mire felhívták a figyelmemet, hogy 12 óra van.
Aus 2012.03.25.ravel-chinesegarden |
Montfort-l'Amaury nagyon aranyis kis városka, egy nagy dombbal a közepén, amelyen egy várrom, amelynek két tornya maradt meg lényegében, az egyiket Anne de Bretagne-nak építették. A toronyba fel lehet menni, de nagyon elhanyagolt, balesetveszélyes. Érthetetlen, hogy az EU-ban ez hogy lehetséges. Németországban az ilyenért főbelövés jár.:) Mindezt sajnos még előtte néztem meg, amikor azt hittem, hogy 10:40 van. De egyébként akkor sem lett volna jobb, ha nem tévedek, mert túl későn érkeztem. Ha sehol nem álltam volna meg, akkor érkezhettem volna időben. Most ugye várnom kellett egy csomó időt.
Aus 2012.03.25.ravel-chinesegarden |
Kigondoltam, hogy akkor elmegyek még nyugatabbra. Találtam még egy nem látogatható, privát kastélyt, a Chateau de Neuville-t. A bejárattól szépen rá lehetett látni a fasorra és a kastélyra, de igazából hátulról volt érdekes, amihez az úton meg kellett állni.
Aus 2012.03.25.ravel-chinesegarden |
Ekkor gondolkodtam el azon, hogy végül is a középkorban, újkor elején Franciaországban, ahogy minden európai országban feudalizmus volt, és hát voltak különféle falvak, városok, de a városokon kívül végül is ezekben a falvakban a különféle nemesek voltak a vezetők, akik hát építették ezeket a kastélyokat. Franciaország gazdagságát mutatja, hogy mennyi ilyen kastély van, szinte minden falunak van egy ilyen kastélya. Az egész középkori élet "célja" végül is az volt, hogy ilyen templomokat, meg kastélyokat építsenek. Ez volt a csúcsteljesítményük. Ami nem semmi persze, nem kell lesajnálni. Főleg a kastélyokat nem.
Aus 2012.03.25.ravel-chinesegarden |
Meg voltak malmok is, találtam is egyet, nagyon jól nézett ki a szántó közepén.
Aus 2012.03.25.ravel-chinesegarden |
Közben csak elszaladt az idő, messzebb már nem mehettem, visszafordultam, nehogy megint lekéssem a múzeum látogatását, és idpben oda is értem. A Ravel múzeumba egyszerre kevés embert engednek be, egy néni vezeti a tárlatot, ami elég karakteres, személyes, nem mondom, hogy fantasztikus, de mégiscsak emlékezetes. Persze franciául.
Aus 2012.03.25.ravel-chinesegarden |
Ravel meg hát tényleg itt élt. Több évig, és itt írta például a Bolerót is. A kilátás miatt vette meg a házat, és tényleg, nagyon jó a domboldalon a kilátás. A kis, hosszűkás házban sok kis szoba van, mely érdekesen van berendezve. Ravel agglegény volt, de művész, tehát van egy bizonyos stílusa. Láthattuk Ravel könyvtárát, zongoráját, különféle nappaliait, fürdőszobáját és ágyát. fürdőszoba erősen fel volt szerelkezve, és stílusos volt maga is, kicsit piperkőc emberre vallott.
Aus 2012.03.25.ravel-chinesegarden |
Végül is egész sok időm maradt, hazafele megálltam egy kínai kertnél. Ez annyiban jó volt, hogy nagyobb volt, mint amilyet eddig valaha láttam, de egy kicsit rendezetlen, nem igazán szépen karban tartott. Továbbá igen kora tavasz volt, szóval hiába volt jó idő, a növényekből semmi sem látszott igazán.
Aus 2012.03.25.ravel-chinesegarden |
Ahogy odafele a Chateau de Dampierre-nél megálltam, úgy hazafele a Chateau de Breteuil-nél. Ezek látogatható, szép kastélyok, de már láttam őket. Szép volt a naplementében ahogy a Chateau de Breteuil fasorát megvilágította a nap, mintha virágoztak, vagy égtek volna.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.