Boulogne-Billancourt Párizstól nyugatra van. Laikusoknak: Párizs nyugati kerülete, de ez nem igaz, ugyanis hivatalosan Párizs csak a Peripherique-n belüli, kétmilliós városrész. Kellemes kis negyed, nagyon vezetek itt át Párizsba menet. Nem nagyon sokszor, mert ritkán megyek Párizsba kocsival. Tehát B.-B. Párizs és a Szajna kanyarulata között van, a Bois de Boulogne-tól délre, a Saint-Cloud kastélyparktól keletre, Meudontól északra.
A mostani kirándulás apropója, hogy a hónap ingyenes vasárnapja volt, és az ingyenes múzeumok közül itt volt még egy csokorra való. Az idő egyébként nem volt túl jó, de vészesnek sem mutatkozott. Vasárnap, B.-B.-ben nem nehéz parkolni, kivétel, hogy ekkor már elkezdődött a Roland Garros. Azért először még meg tudtam állni a 30-as évek múzeuma közelében.
Ez a múzeum pozitív meglepetést szerzett, mert változatosabb volt, mint gondoltam. Elvben a 30-as évek avantgarde művészetét mutatja be, de ehhez hozzátartozik például egy csomó koloniális művészet, tehát egzotikus képeket mutatnak be többek között. És egypár eszement dolgot, amely között van pár érdekes is. Egy esős vasárnap, ingyenesen tökéletesen megfelelő.
Ami kifejezetten tetszett, az egy szkarabeusz szobor arany kereszttel. Ennek oka nyilvánvaló.:)
Gondoltam, elnézek a Roland Garros-ra is, de ahhoz közelebb nem sikerült parkolni, így egy nagy kör után visszamentem az eredeti helyemre, és gyalog mentem a teniszpályákhoz. Ez egy elég jómódú, kertvárosi rész. Egy időben ez is lehetett művészek kerülete, mert sok tábla volt kitéve arról, hogy különféle művészek hol étek, hol volt a galériájuk. Ezek a 30-as években éltek, nem véletlenül van itt tehát a múzeum.
A Roland Garros utcája le volt kordonozva, de gyalog végig lehetett menni a járdán. Meg lehetett nézni a sok Roland Garrosos kocsit, az embereket, akiknek volt jegyük, és a kijelölt sorokban kacskaringóztak végig. Hallani lehetett egy meccset, a bírót, a közönség morajlását. Megvolt minden, a többit meg a tévében meg lehet nézni. Egy árus akart volna nekem jegyet adni, adott volna le az árból, de mondtam, annyira nem érdekel, amennyire le tud menni. És valóban. Pedig mondjuk ez nem a döntő volt, akár be is ülhettem volna, csak, hogy ez is meglegyen. Hát de azért mégis inkább valakivel együtt.
Irány tehát az Albert Kahn múzeum. Namost ki a halál az az Albert Kahn, ugye?! Hát én se tudtam különösebben. Egy gazdag bankár volt, aki a Rajna mentén született, de amikor az a terület a németekhez került, akkor Párizsba jött. Emlékszünk? Ugyanígy kezdte Jean-Jacques Henner is.
A Bois de Boulogne alatt vett egy házat, majd pedig sorra felvásárolt telkeket, hogy egy nagy, vegyes kertet alakítson ki. Van franciakert, angol kert, Vosges táj és japán kert része. A Vosges részen azt tetszett, hogy tényleg olyan sziklás volt, és annyira magas fák voltak benne, hogy az ember hegyekben képzelhette magát.
A legjobb mégis a japán kert volt. Ennek volt egy japán falu része, afféle skanzen, amely roppant idilli volt. Egy bácsi ott festegette a maga is japán tájképét benne.
A másik része modern volt, egy nagy tó, a tóban bonsai-ok. Sok családot és gyereket vonzott, teli volt élettel, mozgással. A tóban aranyhalak, elég sok időt eltöltöttem ott videózással.
Ennek a modern résznek is a legeredetibb pontja az volt, ahol a víz lefolyt. Egy spirális medencében csordogált végig a víz a középen levő víznyelőbe. Nagyon eredetinek találtam, és persze megvan a maga szimbolikája.
A múzeumi épületben Mongóliáról volt egy kiállítás. Egy "modern", sok fényképpel. Azért tettem idézőjelbe, mert ha jól emlékszem, a 20 század elején utaztak oda emberek, amikor Mongólia rövid időre független állam lett. Ezen kívül egy régészeti kiállítás is volt Mongóliáról. Ezekről nincsenek fényképek, mert tilos volt fényképezni, meg hát most fényképet fényképezni, az már furcsa dolog.
hazafele menet még a Saint-Cloud parkban álltam meg csak úgy. Itt ugye már voltam. A szendvicsemet akartam itt megenni, mégiscsak jobb, mint az út szélén Párizsban.:) Szokásos módon, mint amikor visszatérek valahova, csak felfedeztem pár olyan részletet, amely korábban elkerülte a szemem. A nap vége szép napos volt egyébként, érdemes volt megállni Saint-Cloudban, élmény volt
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.