Île-de-France

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Nemrég találtam rá arra az információra, hogy Vincent van Gogh-nak is van háza Párizs közelében. Szerintem beírtam a keresőbe, hogy "van Gogh maison". Van Gogh meg hát csak úgy eszembe jutott Monet után.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Amsterdamban voltam a van Gogh múzeumban, de az egy igen tágas épület, és tele van a festményeivel, de más semmi. Ott tényleg ott vannak a híres festményei. Az egyik napraforgó is.

Szóval itt Auvers sur Oise-ben van van (:) Gogh ház. Oda pedig kilehet jutni, és még azt is megtudtam, hogy reggel van egy közvetlen vonat, este pedig vissza egy. Mindez a Gare du Nord-ból, ami egy RER megálló. Ha tehát ki tudom tölteni a napom, akkor egészen kényelmesen meg tudom tenni az utat.

A Gare du Nordon a jegyet rutinosan megvettem. Igen ám, de ez most olyan RER jellegű kis jegy volt, és a vonat sem Ter vagy TGV. Sikerült megérdeklődnöm, hogy merre van az a vonat, és a jobb oldalon, szélen indult egy pár vonat külön szekcióban. Ide ugyanolyan kapun át kellett jönni, mint az RER-re, ami érvényesítette a jegyet. Ez jó, a jegy érvényesítése meg van. Viszont ha rossz helyen járok, akkor szívás. A 36-os vágány menetrendjében meg is találtam, hogy itt indulnak az Auvers elé menő vonatok, és hogy valóban létezik a közvetlen vonat is.

De vonat sehol, ember sehol, és a kijelzőn sem jelent meg semmi. No, még egy kérdezés az információn, és kiderül, hogy persze nem onnan, hanem a 32-es vágányról indul. Már csak pár perc volt, még jó, hogy megkérdeztem. Ide egyébként egy kézzel írt kis papírfecni volt kitéve, hogy ez az auversi vonat. Szép.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Az utazás kellemes volt, figyeltem a tájat. Semmi különös: külváros, vágányok, ipari telepek, kertváros. De hát egyszer járok itt életemben. Hátha mégis elbukkan valami érdekes. Auversig nem. A vonaton sok turista volt, láthatóan mindenki ugyanoda és ugyanazért jött.

Auversben a vonatállomáson rögtön nemvolt kitáblázva semmi, és térkép sem volt. Ez kicsit megakasztott, de a turisták egyértelműen egy irányba mentek. Viszont én azt gondoltam, hogy ordítva vannak az irányok, szóval, hogy fejjel felfele állunk, pedig valójában fejjel lefele.:)

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Nos, a városháza tere jó jel volt, mert tudtam, ott van a ház. A téren ki volt téve egy van Gogh festmény a városházáról. Ez nagyon jó Auversben. Megcsinálták azt, hogy azon festmények közül, amelyeknek beazonosítható nyílt színi helyszíne van a faluban, oda kitették a képet (mármint egy fényképet róla). Ez pedig roppant érdekes a turistának, hogy láthatja, hol készült a kép. Ilyen élményt végül is kevés idegenforgalmi hely tud mutatni.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Én nem vagyok oda van Gogh festményeiért, érdekesek, de nem igazán szeretem őket, nem tudok velük azonosulni. Így csak néhányat ismerek, hogy "ja igen, ez híres". Nekem igazán jó volt ez a nyílt színi tárlat.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A van Gogh ház nem tud olyan sokat nyújtani. Egy fogadóról van szó, ahol van Gogh utolsó éveit töltötte. Itt van egy szoba. Nincsenek festmények, nincsenek bútorok. Van visoznt egy nagyon jó kis életrajz kitéve táblákra, ami azért jól jön. Nekem az meg volt, hogy van Gogh holland születésű volt, ezért is volt Amsterdamban múzeuma. Azt is tudtam, hogy Franciaországba jött, és valahol délen éldegélt. Ennyi.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Hát azt nem tudtam, hogy végül ide jött, ebbe a fogadóba, é ráadásul, hogy öngyilkos lett. Azt gondoltam, hogy mivel idegbeteg volt, megemésztette a betegsége, és meghalt valamikor se fiatalon, se öregen. Valójában bizony fiatalon.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Az a puszta szoba, az a sötét lépcsőház, a kietlen, hideg, zöld színek így mégis csak különös jelentést kapnak. El tudjuk képzelni, hogy az egyébként gyenge idegzetű ember itt miért is lett öngyilkos. A tető alatt, egy kis ablak világánál éldegélt egy olyan szűkös szobában, ahol éppen az ágya, ha elfért. Már a lépcsőház is sötét, csak egy másik tetőablak pislákol bele egy kis fényt. Szörnyű lehetett.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Még akkor is, ha van Gogh egész nap kint volt festeni, és csak este jött haza, aludni. Az öngyilkossága azért rejtélyes, érdemes utána olvasni. Egyrést nyár közepén adta fel, ami érthetetlen. A telet kibírni itt tényleg durva lett volna, de talán elutazott volna.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Mindenesetre adva van egy középkorú ember, aki nem világ-híres festő még, de francia körökben ismert, az impresszionisták nagyra becsülik. Van jövője. Megtalálta saját technikáját. Ami egyébként számomra igencsak a idegbetegség visszatükröződése. A rovátkolt, vonalas, rikító festészete számomra roppant idegesítő. Ez az ember nem véletlenül jött ide:ide tanácsolták, mert vannak itt más festők,és egy orvos, aki a festők barátja egyben. A szomszéd szoba is egy festő szobája volt, aki a tragédia tanúja volt.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Viszont testvére pénzén él, aki festményeiért fizeti a szállását. Ezen a szörnyű szálláson nyomorog pár frankért. Vendégeket biztosan nem fogadhat, jól nem érezheti itt magát. Barátnője tutira nem volt itt. Hogyan is hívhatott volna abba a szobába bárkit is?

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

De vannak barátai, akikkel ha nem veszne össze olyan értelmetlen kérdéseken, mint a festészet, akkor biztos jó környezetet alkotnának. Nem igazán értem, minek kell összeveszni ilyenen Gauginnal. Ha én festő lennék, akkor festenék, ahogy nekem tetszik (költői szabadság). Talán a kritikusok kritikája érdekelne, mert az elismerésük ezen múlik. De nem érdekelne, hogy mit mond egy társam. Fessen ő úgy, én meg így, jól elférünk egymás mellett, legalább van, ami megkülönböztet. Az volna a rossz, ha a barátom is úgy festene, mint én. A fülcimpa levágás meg hát az egyértelműen beteg.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Hát igen, ez van abból, ha a művészek túl komolyan veszik magukat, és azt hiszik, ők igazságot jelenítenek meg. Nos nem, ha úgy fogjuk fel, hogy csak kifejezik érzéseiket, akkor ilyen fülcimpa levágás sem lesz a dologból, meg világnézeti kavarások sem. Ha valaki összezavarodik igazság és művészet témájában, akkor ez lesz belőle. Ha nem tiszta, hogy mire gondolok, itt van egy cikkem erről. És van Gogh mélyen vallásos is volt.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

De lehet, hogy minden művész így van ezzel egy kicsit, muszáj azt hinniük, hogy ők igazat alkotnak, mert ez kell ahhoz a motivációhoz, ami a nagy műhöz kell. Az ihlethez, a tűzhöz. Érdekes egy csapda.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Van Gogh élete sokban hasonlít József Attiláéhoz. Nekem ő járt a fejemben. Mindketten öngyilkosok lettek, mindketten zseniális, rajongott művészek, és egészen hasonló korban haltak meg. Mindkettőjüknek gondja volt a tanulással, és mindketten pszichés betegek voltak. József Attilát messze jobban szeretem azért.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Nemsokára 37 leszek, gondoltam, jövőre öngyilkos leszek. Csak elfelejtettem megfesteni a festményeket. No jó, nem kell komolyan venni.:) Azzal viszont eljátszottam, hogy van Gogh milyen helyszíneket nem festett meg. És én lekaptam egy pár helyet.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Jó, nincs ebben semmi művészet, csak poénkodás. De azért az érdekes kérdésnek tartom, hogy miért festett meg bizonyos dolgokat,másokat meg nem, ami sokkal érdekesebb témának tűnik. Na jó, tudom, ő tudja ezt jobban, de elviccelődhetek ezzel. Például az auversi kastélyt nem festette meg, amiről később szó lesz.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Előbb azonban el kell mennünk a temetőbe, ahol el van temetve ő is, és érdekes módon testvére, Theo is. Szoros kapcsolatban voltak, sokat leveleztek, és ezeket a leveleket most kiadták. Nos, akkoriban ugye nem blackberry-kel mászkált Vincent a mezőn, szóval ezek kicsit jobban megírt levelek, mint egy e-mail.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Theo-n függött az élete, és Theo is szerethette, hiszen melléje temették. Bizonyára azért, mert így akarta, és meghalt egy éven belül. Hollandiában halt meg, de ide hozták, nyilván így rendelkezett, másképp ez elképzelhetetlen.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A sír érdekes. A temetőben itt is sok a romos sír, én büntetném az ilyet, hát bármikor belebotolhat az ember egy hullába. A többi sírtól a van Gogh testvérek sírja kitűnik, mert eleve ikersír, feltűnően két ugyanolyan sír van egymás mellett, mint egy dupla franciaágy. Az egész be van futtatva borostyánnal, nagyon sűrűn, vastagon, puhán borítja a sírt. Egy helyt egy napraforgó utalásként.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Tetszett, nem volt szabad kihagyni. Elég sok turista volt ahhoz, és nappal volt, hogy eljöjjek. Az időjárásról jut eszembe, egész hétvégén igen hideg volt, húsz fok körül, és vasárnap teljesen felhős is. Szombaton jobb lett volna jönni, rosszul számoltam az időjárással. Nem volt meleg, az biztos, és túl hideg sem, csak azért az ember hangulata nem jó,ha nem süt nap. Az impresszionista festőkhöz pedig illett volna egy kis csillogás, a napfény megtörése, szóródása a levegőn, párán, tárgyakon. Szóval egy olyan szép, fülledt, kicsit napos időjárás, amilyen Givernyben volt.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A temetőtől visszafele lehet jönni egy úton, de én azon az elágazáson, amely az egyik festményben szerepel a földútra tértem, amerre nem voltak további festmények, viszont a kastélyhoz vezetett. Közben sok tábla volt, amelyek múzeumokat mutattak, és elmentem a Daubigny ház mellett is, de az zárva volt. Valamilyen konferencia volt. No nem baj, a kastély is jó lesz. Úgy se tudom igazán, ki az a Daubigny.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A kastély igen kellemes, és szép. Itt ebédeltem, a szokás szerint hoztam teát és baguettet meg sajtot. Aztán aludtam a kertben az egyik kőpadon egy kicsit. Napsütésben, és pár fokkal melegebb időben lett volna az ideális, de hát "nem lehet mindig, mindenkinek karácsony".:)

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A kastélyba sokáig haboztam bemenni, de még sok idő volt hátra, csak bementem. Lehetett tudni, hogy az impresszionistákról szól a kiállítás. Végül kellemeset csalódtam, mert igen alaposan mutatták az impresszionistákat és főleg a történelmi hátteret, amelyben ez az irányzat kialakult. Kevés kép volt a kiállításon, sok makett, sok fotó, sok karikatúra. Ezek mind kellettek is, hiszen ahogy a kiállításon olvastam is, az impresszionisták sok negatív dolgot nem festettek, sem realisták nem voltak.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A kiállítás még azért is igen jó volt, mert 4 nyelven voltak a feliratok, és kaptunk audio-guidot is. Ez annyira automatizált volt, hogy amikor beléptem egy szobába, akkor a hangosbemondó franciául mondta a szöveget, voltak videók, nekem meg angolul pontosan szinkronizálva ment. Intelligens volt abban is, hogy rendszeres időnként ismétlődött a műsor, de egyben a belépőket is figyelembe vette. Üresen nem ment az adás, viszont kapcsolatban állt a rádiómmal a központ, pontosan tudta, mikor vagyok bent.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Ezen a kiállításon még ilyen sokáig szerintem nem idpzött, ugyanis mindent elolvastam, és mindent németül és franciául is. Gyakorlásképpen. A németem már nagyon akadozik, muszáj használnom. A franciám meg jön el, kezdem érteni. Egy már elolvasott szöveget legalábbis jól megértek franciául megismételve. A végére lemerült a rádióm, de legalább kitöltöttem az időm a vonatig.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Nos, akkor hadd említsem meg a kiállítás három olyan mondandóját, ami mai szemmel is nagyon fontos.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Az első, hogy III. Napóleon Hausmannt megbízta Párizs újratervezésével. Ez a Napóleon a háborúkban nem volt jó, de Párizs modernizálásában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ugyebár végül diktatúrában végződött az uralma, olyasmi módon, ahogy elődjéé.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Ugyanakkor ez az erős hatalom kellett is a város átszabására: rendeletileg oszlatták el a kesze-kusza középkori negyedeket. Ez fontos a forradalmak alakulása szempontjából is, de majd erről külön írok. Az impresszionisták szempontjából azért fontos, mert ők az új, tágas sugár és körutakat szerették, a hömpölygő tömeget. Ez volt az a téma, aminek megfestése a pillanat megragadását szükségeltette és elvezetett az impresszionista technikákhoz.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Mai szemmel azért tanulságos a történet, mert folyton zsörtölődünk a modernizációkon, átépítéseken. Láttam egy filmet, hogy Bombay-ben (Mumbai) a gettókat elszámolják, és modern házakat építenek. Az emberek meg nem akarnak belemenni. Ők inkább élnek a mocsárban, mert azt megszokták. Pedig ma többet adnak a kitelepítetteknek, mint Hausmann adott.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Budapesten is zsörtölődnek a városfejlesztési projecteken, a metró építésén, és más dolgokon. Lám-lám ez a történelemben mindig is így volt, és a haladás mindig az emberek jogosnak hitt zsörtölődése ellenére történt. Mindig átgázoltak embereken, de csak úgy juthattunk el oda, ahol most vagyunk. Vajon ma ki mondaná, hogy Párizs boulevardjait, az impresszionista festészetet be kellett volna áldozni, csak, hogy bizonyos emberek a bűzös, középkori,egészségtelen, de megszokott körülményei között éljen?

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A második érdekes dolog az, hogy az impresszionizmust először mennyire ellenezték. A festészetben meg volt a klasszikus technika, meg voltak az előírások témára, ábrázolásra. Az impresszionisták ezt lerúgták: köznapi témákat festettek, az embereket nem klasszikus pózokban jelenítették meg,végül a technikájuk is elrúgott minden előírást. A klasszikus festők követői mindenhol gúnyolták, és ellehetetlenítették az új irányzatot. Ez pedig roppant nagy nehézség ellenére, először roppant szánalmas pénzekért tudott csak érvényesülni. De tárlatokat tartottak és aukciókat, és végül nyertek. Ma egy van Gogh drágább, mint a klasszikus képek az előző századból. Persze Leonardo az más.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

A harmadik dolog az, hogy micsoda szenvedésben és robotban éltek ebben a században az emberek. Valakivel beszéltem,és utána néztem, hogy bizony a 19. században dolgoztak a legtöbbet az emberek. Látástól vakulásig. Még  a középkorban sem robotoltak ennyit. Azért elég sokat. Az emberek hajlamosak erről megfeledkezni, és mindenféle naiv, "régen jobb volt" álmodozások röpködnek. Nos nem, emberek,soha nem volt még ilyen jó az emberiségnek, és bizony az emberiség óriásit fejlődött.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

Ezt pedig ezen a kiállításon nagyon is keményen érzékeltetik: varrónők, vasalónők, akik napi 16 órát dolgoztak. Bérlakások, amelynek tetején kis zúgokban éltek a szolgálók. Emberek, akik kibérelték mások szekrényeit, hogy abban lakjanak. 6 ágy egy szobában, melyet megosztottak. Durva körülmények. A mai fogyasztótársadalmi jólét, a polgári kultúra ebből nőtt ki, ezek az áldozatok voltak. Jó lenne, ha megbecsülnék az emberek, és nem dobálóznának olyan butaságokkal, hogy "régen jobb volt". Nem, semelyik régen nem volt jobb, és amint az emberek egy kicsit is közvetlenebb képet kapnának erről, akkor belátnák.

Származási hely: 2009.07.19.auvers.vangogh.impressionism

 A kiállítás vége elé térnek rá a vasútra, a turizmus beindulására, ami már a modernizáció gyümölcse. Az impresszionistáknak ez is fontos volt, ekkor rajzottak ki vidékre a festők, akik korábban csak Párizst estették. Bizony, Monet növényektől tobzódó képeinek gyökerei Párizs városában vannak, például a Gare Saint Lazare-on.

Szóval az egész kiállítás egy roppant mély nyomot hagyó élmény volt, nem is az impresszionisták tekintetében, hanem kultúrtörténeti, szociológiai viszonylatokban. Párizs 19. századi történelméről itt lehetett a legjobb képet kapni.

A vonatot ezután szép kényelmesen elértem, de sokat várni sem kellett.  Néhány franciát útba igazítottam én, aki most már sokszor megérti a kérdéseket,és sokszor tudja a válaszokat. A pályaudvaron pedig még egy érdekes antikváriust, egy idilli aluljárót, és egy helyben bizonyára nem szokatlan "művész"-iparost láttam.