Robiékat én vezettem be a geocachingba, bár Robi elsőre egyáltalán nem mutatott érdeklődést, nagyjából hülyeségnek tartotta. Aztán eltelt pár nap, és nocsak-nocsak, egyszer csak visszatért azzal, hogy menjünk geocachingolni. Első alkalommal Buresben és Orsayben jártunk körbe. Aztán Robiék elutaztak Magyarországra, és most volt az első alkalom megint. Igazából én a jó időt jobb dolgokra használtam volna, de hát ők nem akartak messzebbre menni. Ellenben Robi a fél labort beszervezte, jó káder:). Így velünk jött Djelal (algériai francia) és Remi (az egyetlen igazi francia a csapatban) is.
Amikor tervezgettünk, akkor említettem Robinak egy cache-t egy rejtvénnyel. Erre nagyon rákattant. Már jobban, mint én. Mindketten írtunk egy programot a levél megfejtésére. A levél Ursulának szól, akinek 31. születésnapjára a nagynénik és nagybácsik pénzt raktak össze, és egy ládába rejtették el.
Idáig egyszerű volt, mivel csak egy shift kód. Igazából 7 számot kapunk, ami dekódolás nélkül is látszik. Ebből nyilván össze kell rakni koordinátákat, és valószínűleg összeadással. De sehogy sem sikerült, a nagynénik és nagybácsik összeadva nem adtak ki értelmes koordinátákat. Robi jött rá, hogy a nagybácsik és nagynénik neve a NORD és az EST szót adják össze. Ezek szerint összeadva a számokat még mindig nem jött ki jó dolog. Pedig az nyilvánvaló volt, hogy ezt kell tenni, nem lehet véletlen a dolog.
A megfejtés végül az volt, hogy UTM koordináták voltak, és a 31-es szám a harmadik. A képeket összehasonlítva a google street viewval, egyértelmű volt, hogy ezt megfejtettük. Lám, lassan már interneten is lehet geocachingolni, ki se kell mozdulni.:) Az első cache így megvolt, és nagy problémát nem is jelentett a megtalálása.
Ezek után bevettünk még másik cacheket a környéken, olyanokat, amik szintén rejtvényesek. A következő mindjárt a Simon de Beauvoir hídnál kezdődik, amely egy csodálatosan nagy, modern gyaloghíd a Szajnán át. A Parc Bercy-t köti össze a Bibliotheque Nationale de France szép épületeivel (Robi szerint randák, de hát c'est la vie). A hídról lehetett látni a Josephine Baker uszodát, ami egy hajón van. Ez egyébként kellett a megfejtéshez.
Az út a Parc de Bercybe vezetett, ahol nyírfákat kellett megszámolni, és egy manga találkozó volt. Itt bolyongtunk, a Purcell Operát keresve, aminek őszintén szólva nem sok esélye volt, hogy ott legyen. Mármint, hogy ott egyáltalán legyen opera. Nem is volt ott. Kiderült, hogy a Purcell operákat még az interneten kellett volna megnézni.
Még egy pár feladatot megoldottunk, aztán megpróbáltuk összerakni a megfejtés koordinátákat, de úgy, hogy a parkon belülre mutassanak. Az ismeretlen számot így kellett alakítani. Egy kép is a segítségünkre volt, és így végül sikerült kitalálnunk a helyet, és lám, ott is volt a cache. Nagy bravúr volt, mert tulajdonképpen elakadtunk, és fel lehetett volna adni.
Kajáltunk egy kicsit egy padon, meg kávéztunk egy kávézóban. Majd visszamentünk a kocsihoz.
Autóval indultunk az utolsó cache-hez. Ez a Vincennes erdőben volt. Itt hosszabb távokat kellett sétálni, de az elején eléggé straightforward ment a dolog. Szép nagy erdő volt, futópályával, erdei tornaösvénnyel, ami szerepelt is a feladatban.
Ott akadtunk meg, amikor egy intézetet kellett megtalálni, ami sikerült, és a nevét megadni, ami viszont nem, merthogy nem volt kiírva. Nem is tudom, hogy a cache alkotója mire gondolt. Mások is itt akadtak el, olvastuk a logokban. Elég sokat gyalogoltunk, elindultunk körbe, kérdezősködtünk, és végül valaki tudta a megoldást. Namost képzeljétek el, hogy az ottani lakosok mondjuk hetente találkoznak valami őrülttel, aki az intézet nevére kíváncsi! Elég furcsa lehet.
Azóta néztem utána és fedeztem fel, hogy amikor de Sade márkit élete végén egy pszichiátriai intézetbe csukták, akkor az ebben a blokkban volt.
A GPS-em nem sokáig bírja áram nélkül, és éppen az utolsó percekben akadtunk rá a cache-re, megint a fényképeket is segítségül hívva. Hazafele még az volt a jó, hogy a Chateau Vincennes-re egy egészen szép kilátásunk volt a nagy erdőből.
3-ból 3 az nagyon jó teljesítmény, és jól éreztük magunkat a csapattal. Bercybe egyébként kevés okom lett volna elmenni. Pedig szép kis modern park, modern házakkal, sok érdekes híddal, tavacskákkal, szobrokkal. Remivel azt beszéltük, hogy még laknánk is itt akár. Ne értsétek félre, külön-külön.:)
Jövő héten meg Vincennes.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.