Île-de-France

Dublint Baile Átha Cliath-nak hívják írül, és a vikingek nevezték el Dublinnek. Tehát a Dublin igazából nem az angol neve. Továbbá, ahogy kiderült, a két név igazából a város két különböző részének a neve. Nem egészen ugyanott volt a kelta falu, mint a viking.

From 2011.07.16.dublin

Este érkeztem meg a buszpályaudvarra, amely a folyótól északra van, emiatt a déli részbe elég messzire kellett mennem a Burlington hotelhez. Az, hogy a hotel kicsit kint volt, nem lett volna katasztrófa, ha csak egy napról van szó - hiszen Dublin nem olyan nagy, be lehet járni gyalog - de egy egész hétig mégiscsak kényelmetlen volt. Éppen ezért három napig kölcsönöztem városi biciklit két euróért, és csak egyszer fizettem ötven centet késés miatt, ami ahhoz képest szép, hogy nincs órám, és a mobilomat sem használom. Ugyanaz a rendszer egyébként, mint Párizsban, kivéve, hogy nem mindegyik állomás kártyás. No de a kártyát regisztrálni csak egyszer kell, az elején, szóval ez is OK volt.

From 2011.07.16.dublin

A buszoknál nem nagyon van térkép, nehéz volt kitalálnom, hogyan menjek el a hotelig. Elég sokáig kérdezősködtem, mire megoldódott, és addigra már gyalogoltam is jópár száz métert. Az is kellemetlen - de tulajdonképpen praktikus megoldás - hogy a buszvezető nem tud visszaadni. Pontosan kell tudni fizetni. Egyébként elengedett pár centet. Rendes volt.

From 2011.07.16.dublin

A Burlington régi, drága hotel, ahhoz képest nem olyan jó. Az ok az lehet, hogy régi, és igazából nem akarják már felújítani. Azt hallottam, már le is akarták bontani egyszer. Például a ruháknak nem volt fiók, azt gondolták, mindet felakasztom fogasra. Az angolszász üzleti életnek lehet, hogy ez megfelel. Végül is felakasztottam a pólókat, szóval ezt is ki lehetett bírni. De mondjuk a víz kb. öt percig melegedett. És azért egy száz eurós hoteltől nem ezt várom.

Viszont volt igazi tűzhely a hallban, és a reggeli is fenomenális volt. Bár körülményeskedtek az ültetéssel a kávéval, teával (arisztokrata flancolás), de ha ezen túlestél, akkor jó volt. Itt is ír kaját ettem, szóval puding és bab és szalonna ezerrel.

From 2011.07.16.dublin

A konferenciáról sokszor bementem a városba, meg akartam nézni minden fontosabb látnivalót. Az első egy viktoriánus korabeli ház volt. Ez nem tűnik annyira érdekesnek, mert hát öreg bútorok ez éppen hogy nem menő. Annyira meg nem régiek, hogy igazán történelmi érdeklődéssel forduljon felé az ember. Körülbelül ez volt régebben a felfogásom a viktoriánus korról. Ehhez képest a múzeum azért egészen felkeltette az érdeklődésemet. Sajnos fényképezni nem volt szabad, ránk szóltak. Ennek ellenére a másik vendég folytatta a fényképezést, amikor a guide már a következő szobába ment.

From 2011.07.16.dublin

Szóval a kulcs jó idegenvezetés volt. Egy csomó részletet elmondtak, amit nem tud az ember erről a korról. Ritkán van ilyen, mert az idegenvezetők általában érdektelen részleteket, illetve ismert általánosságokat mondanak. Vagy olyat, amit a szemeddel is látsz, vagy el tudnál olvasni a brosúrán. No ezt, ha oda nyomják a kezembe, nem olvastam volna el. Pedig mégis érdekes volt. Főleg a szolgák élete. Ezek hajnalban keltek, reggel már kezdődött a munka, és estig dolgoztak, majd hazamentek. No kérem, ez a munka-alapú társadalom.

From 2011.07.16.dublin

From 2011.07.16.dublin

Van két nagy park is, az egyik a Merion Square Park és a Stephens Green. Az előbbiben egészen idilli jelenetnek voltam tanúja, hiszen iskolás gyerekek labdáztak a gyepen egyenruhában. Fiók is, lányok is kergették a labdát. Hát "ez Írország": egyenruha, foci...:) Van egy nagyon érdekes Oscar Wilde szobor is a park sarkán, és a szemben lévő sarkon egy múzeum, de azt most nem lehet látogatni, mert valami intézet foglalja. A másik nagy park, Stephens Green meg egyszerűen csodálatos. Most nem akarok erről valami nagyon költői leírást adni, a fényképek elég jól mutatják, és el lehet képzelni egy nagyon aranyos kis parkot.

From 2011.07.16.dublin

Mit lehet még megnézni? Van az ún. Spire, amely egy óriási, fém rúd, semmi szerepe és története, csak odatették, hogy egy nagy szimbólum legyen. Hát nem tudom, hogy mennyire sikerült. De azért nem rossz.

From 2011.07.16.dublin

Dublinban egy csomó író élt, született, vagy tanult. Egy csomó múzeum van. Az egyik a James Joyce ház, ahol megtudtam, hogy Joyce sokat élt Párizsban, és ott adták ki először az Ulyssist, méghozzá abban a Shakespeare and Co.-ban, amelyet ismerek.

From 2011.07.16.dublin

Van a közelben egy írók múzeuma is, ahol az összes íróról van egy vitrin, sok általam nem ismertről is. Ezeket elég gyorsan átugrottam. De nagyon sok van, akinek ismerjük a nevét: William Butler Yeats, George Bernard Shaw, Samuel Beckett, Oscar Wilde és Jonathan Swift. Őnekik végigolvastam a leírását, és megnéztem a vitrinjét. Épp elég volt ez is. Be kell valljam, ezektől az íróktól eddig egy betűt nem olvastam.

From 2011.07.16.dublin

Bernard Shaw háza ott volt a déli csatornához közel, de azért mégis vagy egy kilométerre a Burlingtontól. Többszür vettem arra az irányt, de sosem jutottam el oda akkor, amikor nyitva volt. Ez azért bosszantott.

From 2011.07.16.dublin

Van a központban egy várkastély, amely annyira azért nem érdekes. Továbbá a szórakozó negyed a Temple Bar, amelynek központja az ugyanilyen nevű kocsma. Az nagyon tetszett, mert sok kis részből, kerthelyiségből áll, volt élő, érdekes, ír zene, sok ember, nagy hangulat. Legalább kétszer jártam ott, ha jól emlékszem. Éjjel az is kiderült, hogy Dublin utcáin éjjel csak taxik járnak, de abból egy rakásnyi.

From 2011.07.16.dublin

Swift a St Patrick katedrálisban van eltemetve szeretőjével. Igen, sosem vette el, és ha jól emlékszem, volt neki több is, részben talán párhuzamosan is. A katedrális egyébként érdekes, főleg a tiri-tarka padlója, és a kis székek, "kisdobos örs" zászlócskákkal.

From 2011.07.16.dublin

From 2011.07.16.dublin

Van egy másik templom, a Holy Trinity, amelyből egy olyan zárt híd vezet át a Dublinába, amilyen Oxfordban van.

From 2011.07.16.dublin

A Dublinia modern, Viking kiállítás. No itt trivialitások vannak, és minden makett és bábú, szóval nem nagy szám. De azért elmondanak sok mindent Dublin történetéből. Főleg a Vikingekről.

From 2011.07.16.dublin

A konferenciáról elvittek a Guinnes Storehouse-ba. Egész jó volt így, hogy benne volt az árban. Tetszett a vacsora is: kicsi leveses-bögrékben adtak kis adag ételeket. Lehetett csapolni egy üveg guinnest magadnak. Utána sörözgetés a tetőn, ahonnan fantasztikus volt a kilátás. Sikerült kicsit kontaktolni is, de alapvetően ez az első konferenciám ebben a társaságban, nem sok embert ismerek.

From 2011.07.18.dublin

 Az utolsó éjszakára átmentem egy hostelbe, ahol fele áron ugyanolyan jó szobám volt, mint a Burlingtonban, sőt, sokkal otthonosabb volt, és nekem sokkal jobban tetszett. A közösség is jó volt, nagyon jó kis wifi-terem, étkezde volt, ahol sok fiatal tartózkodott. Láttam például nagy, kövér, valószínűleg amerikai lányokat. :) Végül is ez egy olyan jelenség, amelyről hall az ember itt-ott, látja filmekben, amikor az amerikai egyetem közben, előtt, után a jómódú amerikai fiatalok megnézik Európát, és ilyen hostelekben szállnak meg. Jól elvoltak, a padlón feküdtek, olvastak, hozzátartoztak a hangulathoz.

From 2011.07.18.dublin

A hotel színes környéken volt, biztos nem a legjobb, biztos nem a legbiztonságosabb, de érdekes, és nem tűnt nagyon veszélyesnek. Az is biztos, hogy sok emigráns van itt, sok lengyel beszédet hallottam, és több speciális lengyel élelmiszer-boltot láttam.

From 2011.07.16.sandycove

Aznap még sok időm volt, kimentem Sandycove-be helyi vasúttal. Nagyon jó ötlet volt, mert az időjárás egy ideig fantasztikus volt, a tengerpart itt nagyon szép, és a vasút a part mentén halad végig. Sandycove-ban van Joyce tornya, amelyet anno még Napoleon ellen építettek az angolok. Pontosabban egy egész sorozatot, de ezt az egyet Joyce barátja kibérelte, és itt töltöttek pár napot. Az a pár nap elég szánalmas lehetett, de szerepel az Ulyssisben, szóval csináltak belőle egy múzeumot. A múzeum egész jó volt azért, beszéltem a recepcióssal, és megbeszéltük vele a Shakespeare and Co.-t meg az ír nyelvet is. Ez utóbbi kérdésben nőttek ki szorványos ismereteim egy immár kerekebb képpé.

From 2011.07.16.sandycove

A múzeumban sok eredeti kiadású Joyce könyv van, levelek, személyes tárgyak is, szóval, mi mást várna az ember? A felső szobát még be is rendezték. Pont ugyanolyan, mint a Bloom c. filmben, amely az Ulyssis legújabb megfilmesítése, és megvásároltam, azóta meg is néztem. Azt mondják, a regényt elolvasni szinte lehetetlen. A film egészen jó, kivétel a közepe-végén, amikor nagyon eldurvul a fantáziálgatás. Az nem nekem való stílus. Azonban az elejének és végének van egy bizonyos hangulata, amely eléggé idegen, de azért még sem taszító, sőt, egy kicsit megkapó is. Persze lehet, hogy ez nem Joyce érdeme, hanem Angeline Ballé.

From 2011.07.16.sandycove

A nap fénypontja mégis a tengerpart volt, és a strand, ahol az ír gyerekek a kb. 17 fokos időben, a kb. 10 fokos vízbe ugráltak. Hát kérem, Írországban ez a nyár. Nem lehet mindenki olyan finnyás, mint a Balatonnál. Itt leültem egy kicsit, és olvasgattam egy életrajzi könyvet Joyce-ról.

From 2011.07.16.sandycove

Aztán teljesen ír módra jött egy eső. Hirtelen jött, az erősen esős része nem is volt hosszú, sok embert egészen elkapott. Egyébként a baj az, hogy a szél tépkedi az ember esernyőjét, és hát nem egy igazán jó esernyőt vittem egyébként sem magammal.

From 2011.07.16.sandycove

Visszatérve Dublinba még csatangoltam a folyó két partján, miközben még mindig szemerkélt, és fújt a szél. Nem volt túl jó, de hát ez Írország.

From 2011.07.16.sandycove

Este egy jó kis kocsmát találtam, ahonnan átültettek az étterembe, amely már nem volt olyan jó, de ettem egy jó helyi ételt, amelynek jól elfelejtettem a nevét, de leves, egytálétel volt, és hasonlít a stewra, amit interneten találtam. De nem vagyok biztos, hogy ugyanaz, én inkább levesre emlékszem, és hogy volt egy speciális neve.

From 2011.07.16.sandycove

Elolvastam az újságot, amely tele volt az ír egyházi pedofília ügyével. Végre az írek kipakoltak, és kiakadtak Vatikánon. Jó kis este volt, mert a pultnál ettem, újságot olvastam, abszolút, mintha egy helyi lepukkadt értelmiségi lennék, aki minden nap ide jár.:)

From 2011.07.18.dublin

Utolsó nap volt időm bemenni a Trinity College környékére. Igazából nehéz volt eldönteni, mit kezdjek a hátralevő, kevés idővel. Végül egy idegenvezetésre befizettem, mert csak egy euróval volt pluszban a Kell könyve belépője felett. A lány művészettörténész volt, és elég karakteres. Szórakoztatóan adta elő.

From 2011.07.18.dublin

Utána Kell könyvét néztem meg, amely egy gazdagon illusztrált Biblia. Ennyire ilyet még nem láttam. Sajnos fényképezni nem volt szabad. És ami a leginkább lenyűgözött az a könyvtár. Hát ilyet se láttam még soha életemben. Talán ez a könyvtár volt a legcsodálatosabb egész Írországban.