2009.04.09.bures-sur-yvette

A lakásom emlékeztet Oulura: ha kinézek, egy kis mező van előttem, amelyen egy út halad át, ami mindig meg van világítva. Ouluban nagyobb volt a mező, és a végén a tenger volt. Itt a távolban Bures-Sur-Yvette fényei vannak, előtte pedig egy vendégház, a régi rezidencia.  Ez a vendégház egészen jól néz ki, tetszik. A környéken családi házak vannak. Az egyiknek például rendre nyitva van az ajtaja, amikor elhaladok előtte vásárlásból jövet. Odabent egy olyan lakás tárul fel, amilyet elképzelek, ha az igazán jó, nyugati, családi fészekre gondolok.

Bures-Sur-Yvette, Orsay, Gif-Sur-Yvette és Les Ullis teljesen egybefolyó kis faluk, Párizs elővárosai. Innen az RER végig lakott területen halad Párizs központjáig. Másrészt az Yvette völgye egy erdős vidék, ahol nincsenek házak, rögön erdő kezdődik. Ez nem Magyarország: a környék csak kicsit dombos, és mégis nagyon sok az erdő. Franciaország nem egy Alföld.

Minden munkanap fel kellesz gyalogolnom a LIMSI-be, ami itt van fél kilométerre, de a hegyen. Már megkerestem az utat, ami optimálisnak tűnik, de elég meredek. Így minden reggel  egy kis sporttal kezdődik: hegymászással az erdőben. Nem rossz. Igazán egészségesen fogok élni tekintve, hogy jó a levegő, és sokat kell sétálnom.

A bolthoz is sokat kell gyalogolnom, minden este le kellesz mennem. Annál is inkább, mert odafönt nincs ebédelési lehetőség, tehát vennem kell valamit, amit felviszek. Adott esetben pár napot kihagyhatok, ha bespájzolok, de eddig még mindig lementem. Ez a bolti túra is kétszer egy kilométer.

Ma átgyalogoltam Gif-Sur-Yvette-be, mert ott van a bankom, a Societe Generale, és megkaptam a bankkártyát, és az elsőt ugyebár személyesen át kell venni. Ez több, mint két kilométer, annak ellenére, hogy csak végigsétáltam egy nagyon hosszú utcán. A RER-rel kb ugyanennyi lett volna, mert le kell mennem az állomásra, aztán ott fel a bankhoz. Ez rövidebb, olcsóbb volt, és pár száz méterrel hosszabb. Közben legalább végignéztem e kisvárosok aranyos kis utcáit, házait.

A banktól kaptam csekkönyvet is, azt levélben. Marie elmagyarázta, hogy ez itt elterjedt, és akár 5 eurót is adhat így a barátjának. Soha nem volt még csekkönyvem, és másnál se láttam.  Csak filmekben, nagyon gazdag embereknél. Ez is újdonság.

Az Yvette egy kis folyó, nagyobb patakocska a falu közepén. Lefele menet először legnagyobb meglepetésemre egy lovardával találkoztam. Lehet, hogy majd lovagolok, csak majd, ha lesz rá pénzem. Előbb a francia tanfolyam a prioriás, ami szerencsére van olcsón és itt a faluban.

Utána jön az Univeristé Paris Sud, ahol sok fiatal szokott járkálni. Odabent a központban már meg van a boltom, ahol nagyjából mindent meg tudok venni. Van a pékség, ahol a baguette-t.  Ételről majd írok később.  Van lent egy kis templom, városháza, pár bankautomata, de nem Societe Generale, ami kicsit baj, mert saját automatából ingyenes a kivétel, idegenből pár alkalommal lehet. Ha jól emlékszek, nyolcszor, ami azért elég egy hónapban.

Származási hely: 2009.04.09.bures-sur-yvette

A Hotel de Ville feliraton csodálkoztam egy kicsit. Odalent egyértelműen polgármesteri funkciókat ellátó modern rész van. Viszont "A város szállodája" a felirat. Csak később, Párizsban jöttem rá, hogy a Hotel de Ville az a polgármesteri hivatal. Ahogy a Mairie is.

Ma cidert vettem a boltban, és azt iszogatom. Ismerem Finnországból, de ott gyáriakat iszogattam, amik elég tiszták voltak: buborékos, gyümölcsös ízű alkoholos ital. Ott inkább gyümölcsös sör jellege volt, itt meg inkább gyenge almabor jellege van. Főleg ennek a házinak.

Az előbb volt pár zápor, és nem hoztam esernyőt. Sikerült a szüneteket kihasználnom. Egyébként meleg nap volt. Nem tudom, otthon mi van, de már virágoznak a fák. Lent a parkban egy igazán szép fát is láttam.

Már sötétedik, iszogatom a cidert, és az ablakon már a kivilágított sétány fényeit látom. Tetszik a lakásom, a bejárat fölött van, mintha én lennék a központban. Versaillesben legalábbis középen van a királyi rezidencia. Csak 20 kilométer innen.