Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

 A nyugati államokban, mint ismeretes, a győzelem napja május 8. és nem 9, ami nekem most nagyon is szerencsés volt, mivel egy hosszú hétvége következett. Sokat tervezgettem, hogy mit is tegyek ezzel a hétvégével, vegyes eredménnyel. Természetesen a három napot nem kihasználni vétek, ugyanakkor drága is. A szabadságaim korlátosak, és mint Finnországban, itt is gond lehet, hogy hogyan is legyen elég időm utazgatni, ugyanakkor arra is vigyáznom kell, hogy most még nincs olyan sok pénzem.

Május elsején úgy gondoltam, hogy érdemes Párizsban lenni, de most igazán nem. Nézegettem londoni utakat, de ehhez már késő volt: a repülőjegy oda is úgy olcsó, hogy valamennyivel  előrébb megveszem. A csalagutas vonat meg nagyon drága.

A cél az hamar eldőlt: Franciaország közepe. A tengerparthoz még nincs elég meleg, kelet fele pedig nem nagyon kívánok menni, hiszen az közelebb van Németországhoz és Magyarországhoz, oda könnyebb elmenni.  Maradt az ország közepe. Itt pedig a leghíresebb vidék a Loire menti kastélyok.

Ha a vonatokat nézem, az megint nagyon drága. Különösen a TGV, ami most már mindenfele jár, de drágább, mint a normál vonat. Én amolyan IC-ként képzelem el. Az egyik tervem az volt, hogy vonattal megyek, és viszem a biciklim, a másik, hogy kölcsönzök autót.  A sima vonat olyan hatvan euro lett volna, az autóról azt mondták, hogy százért kaphatom meg a három napra. Ebben benne van a benzin is.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Volt egy pillanat, amikor a hostelworld-nél eltűnt a szálloda, ami a központhoz közel van, és olcsó is, de jókat írnak róla. Hotel del Val de Loire. Mindenkinek tudom ajánlani, aki  véletlenül arra vetődik. Van egy olyan szabály, hogy három napon belül már nem lehet foglalni, de aztán mégis lehetett. Már csak a kocsi volt a kérdés. Végül azzal is akadt pár kavar, úgyhogy izgultam, de azt mondtam magamban, rossz esetben még mindig vonatozhatok. De végül a kocsi itt volt már csütörtök este, mivel pénteken, az ünnepnapon a kölcsönzőben sem dolgoznak. Ja és kérem, négykor telefonáltak, hogy vegyem már át a kocsit. Ezt így nekem nem mondták, úgy kellett lejöjjek a hegyről. Mondták, hogy nem akar várni a sofőr, én meg mondtam, hogy ha csak nekem hajlandó ideadni, és alá kell írni valamit, akkor fizikai korlátok miatt kénytelen lesz várni, tudniillik fent vagyok a hegyen. Hát ilyenek ezek a franciák.

A kocsival így elmentem francia órára, és csináltam egy nagy bevásárlást is, ami nagyon jó, vettem pár üveg ezt meg azt, és pár adag sajtot, meg hasonlót. Csak az szabott határt a bevásárlásnak, hogy zártak, illetve nem akartam kiköltekezni. Bár egy évre előre sokmindent be lehetett volna raktározni. Igaz, raktárom nincs itt.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Csütörtök este kaptam észhez, hogy valamit eltévesztettem. Végig azon „álmodoztam”, hogy milyen jó, nálam van a GPS, mindenhova eltalálok. Igaz, nincs itt a tartója, de majd  hang alapján megyek, az bőven sok segítség. Persze jobb látni, hogy hova megyek. Mindig szoktam nézni, hogy mi következik, és az alapján gyorsítok, lassítok. Valamint az is egyértelműbb, hogy egy sok elágazásos „süni” kereszteződésben egész pontosan melyik ágba kell bemenni. Vagy, ami hasonló, egy körforgalomban is tudom, hova menjek, és nem téveszt meg, hogy közben építettek egy bekötőutat az egyik bevásárlóközponthoz.

Ám Toursban megtalálni a hotelt, elkavarodni az egyirányú utcákon, valamint megtalálni valamely más városban a valamilyen múzeumot, arra nagyon jó, még csupán hanggal is. No és, miközben mindezzel gondoltam, arra nem, hogy a GPS töltő nélkül hamar lemerül. Ezt tapasztaltam Párizsban, amikor gyalogoltam. Gyakorlatilag azonnal azt mondja, hogy ő merülőben van, és utána még ugyan meglepően sokáig bírja, de nem egész napon át.

Hát igen, nem hoztam a kocsiról töltőt, mert hát arra nem gondoltam, hogy bérelek autót. És, mivel számítottam a GPS-re, semmilyen térképem nem volt. Este pedig már nyomtatni sem tudtam. Hát kiírtam papírra, hogy merre kell menni.  De azért ettől nagyon tartottam. Nem vezethetek papírral a kezemben. Nem állhatok le minden kereszteződésben. És nem feltétlenül látom folyton, hogy hányas számű űton vagyok.

Még azzal nincs is gond, hogy eltalálok Chartres-be, meg Tours-ba is, tán még a szállodába is, de hogyan fogok hazakavarodni? Bures nem az a hely, ami ki van írva ötven mérföldre innen. Pár közeli várost ismertem, amin átmegy az RER, de az se sok segítség. Mi lesz velem? Se GPS se térkép, és még a francia tudásom is elég gyenge. Itt fogok valahol eltévedni, és kavarodni  ötven kilométerre vasárnap este.

Egy dolgot tettem még meg: vittem a laptopot. Úgyis kocsival megyek, tehát elfér. A hotelben van wifi, tehát használhatom. Megnézhetem még jobban, hova érdemes menni, és azt is, hogy hogyan jövök haza. És végül, bele dughatom a GPS-t. Ugyanis a számítógépes kábelt azt elhoztam, hiszen az hasznos.

Nos, az első napon úgy mentem, hogy amikortól  tudtam, merre van az út, kikapcsoltam,  és csak akkor kapcsoltam be, amikor kritikus volt a helyzet. Chartresbe például teljesen segítség nélkül mentem el. No igen, de ez Chartres.

Később rájöttem, hogy a laptopról töltve a GPS sokáig bírja, az utolsó nap már bekapcsolva hagytam, mert láttam, hogy kibírja úgy is. Az elején a laptopot minden kiszállásnál az ülés alá raktam, majd elővettem. De aztán arra is rájöttem, hogy a GPS az anyósölésben is jól elműködik, így a laptop maradt az ülés alatt. A készülék maga pedig fejjel lefele ott hevert, hogy jobban halljam, mit mond.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Chartresig az út mezőkön haladt át, sok fás résszel. Ez végig jellemző volt, sehol nem voltam hegyvidéken, csak annyi változott, hogy voltak fásabb és mezősebb, szántófőldesebb vidékek. A repcéket nem fényképeztem, legutóbb, amikor otthon utaztunk, akkor azt láttam, hogy Magyarországon akkora repce boom van, hogy ahhoz képest egy-két itteni mező semmi.

Chartres katedrálisa már messziről látszódik, nem hiába híres. A központtól távolabb álltam meg, de később rájöttem, hogy nem kellett volna aggódnom. Pénteken ünnepnap van, vasárnap nincs parkolási díj, szombaton lehetett volna gond, de nem volt. Sehol nem kellett fizetnem.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

De megérte Chartresben sétálni, egy hentesüzlet meglepő módon nyitva volt, és vettem valami nagyon speciális, kocsonyaszerű hidegséget.  A város a környék sík terepéhez képest egy jelentősebb völgyben terül el, melyben az Eure három ága folyik. Párizshoz hasonlóan itt is a szigetek játzhattak kulcsszerepet a város létrejöttében. Ahogy a közmondás nem tartja: „Minden nagy város szívében egy folyó által körbelelt kis sziget van.”  A folyócskák között egy óváros van, és ezen át a katedrálishoz könnyű feltalálni, hiszen többnyire látszódik.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

A katedrálist éppen felújították, de azért így is impresszív volt.  Különösen az a román-gótikus bejárat, ami nálunk a Jáki templomnál van csak meg, a sok ívvel és figurával. Odabent a labirintus fogott meg, mivel ez görög stílusú. Sok ember ott szédelgett körbe-körbe, mert végigment rajta. Hát azért annyira nem voltam oda érte, hogy én is.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

A csodálatos az volt még, hogy éppen akkor játszott valaki az orgonán, egészen jól. Mikor játszanak a kezdők? Éjjel, titokban?:) A katedrális mellett állítólag van egy ólomablak múzeum, ezt francia órán hallottam, és láttam egy kriptát is, de nincs ott szerintem senki, aki nekem számítana.

Legyalogoltam a kocsihoz a szép kis városon át. A legtöbb francia város, amielyen átmentem, ilyesmi volt:  ha volt történelmi negyede, akkor téglákkal befalazott faketrec-házak voltak, azaz van egy sötét, festett fából készült váz, és a falak közötte téglával vannak kitömve. Az alakjuk pedig jellegzetesen madáretetős.

Kidolgozott tervem volt a továbbiakra, ugyanis Illiers-Combray-be tartottam, ahol Marcel Proustnak van egy háza. Nos, amikor Chartres-ból kifele mentem, akkor jött az első gond, ugyanis nem Illiers volt kitáblázva, süt, úgy igazán nem is volt egyértelmű, mi kell, hogy legyen kiírva a táblán. Les Mans-ba megy egy autópálya, oda nem akartam menni.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Egyértelmű volt, hogy autópályára nem megyek, mert nem sietek, látni akarom a vidéket, és minek fizessek azért, hogy ebből kimaradjak? Dél-nyugat felé elhagytam a várost, de túlságosan dél felé kerültem. Végül elővettem a GPS-t, ha nem lett volna, akkor is megtaláltam volna az utat, de még egy kicsit kerültem volna (ekkor már túlságosan északra).

Illiersben már rutinosan, a templom mellet, a főtéren álltam meg. A múzeum egy  nagyon pompázatos, virágos házban van, ahol Proust nagynénje élt. Marcel maga csak fiatalon járt erre, de a regényeiben szerepel a ház és a nagynéni. Olyannyira, hogy a helység eredeti neve Illiers, és Combray Proust fiktív városának a neve. Később ezért nevezték el a várost így. Nagyon érzékeny gyerek volt, megjegyezték, hogy még azért is panaszkodott, hogy egy lépcsőn kellett felmennie az emeletre. Szegény. Mit szólna, ha minden nap fel kéne kaptatnia a LIMSI-be?

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Azzal kecsegtettek, hogy négykor ingyenes tárlatvezetés lesz, és addig milyen jól el tudok menni a Pre Catelan nevű kertbe. Valóban, egy kis sétával egy gyönyörű kis kertbe jutottam, ami szintén szerepel valami regényben. Most már muszáj lesz elolvasni tőle valamit. Most, hogy van hova kötni, tán még érdekelni is fog. Azért könnyű ilyen kertben írogatni a regényeket, gondolja az ember. Milyen jó is volt Proustnak, csak kiült ide a laptoppal és gépelte a sokak által már alig várt regényt.:) Hát igen, csak hát ez nem igaz. Hiszen csak gyerekként járt it. Majdnem mindenki Párizsban élt, aki számított.

A kertben  azért fegyelmezetlen kisgyerekek kajabáltak. „Ó, ezek a mai fiatalok”.:)  Idejében visszaértem a tárlatvezetésre, ami sajnos franciául volt. Én készpénznek vettem, hogy angolul van, ennyi csak leesett a pénztárosoknak.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Itt írom le, hogy bár a pénztárosok tudták, hogy nekem angol tárlatvezetés kéne, és erre nem gondoltak, de egyébként a legtöbb múzeumban és a szállodában már franciául beszéltem, és a finnekkel ellentétben nem váltottak angolra. ennek oka nem annyira a csillogó francia tudásom, mint inkább az, hogy a franciák nem olyan előzékenyek, mint a finnek, és nem is tudnak annyira angolul. Még a LIMSI-ben sem annyira.

Amennyit a franciából értettem volna, az az angol leafletben is benne volt, így inkább előre mentem, és gyorsan végigmentem a házon. Aztán irány Tours.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Nos innen már nem olyan egyszerű Tours-ba menni. Ez már nem a nagy főút.  Megint használtam a GPS-t kezdtem rájönni, hogy bírni fogja.  Aranyos kis falucskákon mentem át, aztán jött Vendome. Erről a városról nem tudtam semmit, nem néztem ki semmit, csak azt láttam, hogy át fogok menni rajta, és  hogy Napóleon annyira utálta, hogy majdnem leromboltatta. Ezt olvastam a Wikipédián.  Hogy miért? Nem tudom. Különösen, hogy a Vendome téren állt a szobra, és ma is ott áll.

Vendome-ban esett meg az is, hogy véletlenül egy egyirányú kis utcába szembe mentem de. Jött szembe egy kocsi, amelyik végül be akart állni egy magánházba. A helyett, hogybeállt volna, hisz nem akadályoztam, állt, és magyarázott. Én meg mutogattam, hogy "jól van na, tudom", és "most akkor mit csináljak"? Mutatta, hogy forduljak meg egy kis sikátorban. Én meg nem fordultam meg, mert már csak tizenöt méter volt hátra, ötven méter visszafele, és a forduló sem volt olyan egyszerű. Ez a nő meg állt, és továbbra is ki volt akadva. Végül csak beállt.

Ugyanez megtörtént úgy is, hogy biciklivel hajtottam be egyirányú utcába. Ez szándékosan volt, mert a francia órára úgy tudok könnyen eljutni. Akkor is rám dudált egy kocsi jó hangosan.

Máskor viszont, amikor kis sikátorokban szenvedtem a fordulással, és hasonlók, akkor sosem dudáltak rám a franciák, akkor sem, ha nem ugrottam elsőre a zöldre. Sőt, volt, hogy ott állt valaki a kereszteződésben, és nem indult el, úgy kellett kikerülnöm, hiába dudáltam.

Budapesten az emberre rádudálnak, ha bénázik, ha veszélyes, ha tolakszik. Akkor dudálnak, ha kárt okozok másoknak. Ha hátrányba kerül, vagy veszélyeztetem. Ez Budapesten elég fokozott, tehát a legkisebb dologra is nagyon idegesek az emberek, de azért az érhtető irányban lévő túlzás.

A franciák visoznt nem az érdekeikre kényesek, hanem az egyirányú utcára. Nem tudom, miért pont erre. Egyébként később volt egy olyan eset, ami életem legveszélyesenn balesetveszélye volt, és nem én voltam a hibás: egy kocsi balról kihúzott elém a főútra, majdnem elütöttem.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Különösen nem tudom annak fényében, hogy láttam a várost. Ismét egy szép kis belváros a Loir felett. Vigyázat, ez nem a Loire, aminek innentől nagy szerepe lesz! Egy olyan szép városmag és vízesés található itt, hogy hihetetlen.

Tours előtt még Chateau Renault-ban álltam meg. Ez egy hírtelen ötlet volt az útjelző tábla hatására. Megálltam, és a GPS-en láttam, hogy épp a város mellett suhanok el. Bár siettem, hiszen már sötétedett, úgy döntöttem, ez még belefér. Gyakorlatilag csak ezért a fényképért mentem oda, hiszen egy Renault-t kölcsönöztem.

Toursba végül úgy érkeztem, hogy a GPS még élt, és szépen odavezetett a hotelhez. Parkolót is találtam a nagy boulevardon a szálláshoz közel.

A szobám nagyon tetszett, hiszen franciás is volt, érdekes is volt, de azért nem az a piros, fülledt franciás szoba.  A boulevard fényei is bejöttek az ablakon, de nem volt nagyon hangos. A szoba azért volt olcsó, mert nem volt fürdőszobája, ami érdekes volt, de gondoltam, egyszer kipróbálom. Nem volt rossz, mert senki nem állt sorban a fürdéshez, nem fogyott ki a meleg víz, nem volt mocsok. Az emeletek között, a lépcső fordulójában volt a fürdőszoba, eggyel feljebb pedig a vécé. Mindkettő tiszta, kicsi, egyszemélyes, nyugodt kis helyiség.