Persze tudom, olcsó játék hülyegyerekeknek, rossz szóvicc, és kicsit unalmas is, mert a boltok ponyvái és homlokzata sokszor bordó. De vannak érdekes esetek is, emberek ruhái például. Egy bordó ruhás embert találni nem egyszerű, de nem is lehetetlen. És a nap témájának jó.
***
Bayonne-ben ébredtem, de azonnal el is indultam vissza Bordeaux felé. Ugyanúgy visszafelé az E5-ösön, hasonlóan ködös reggelen a fenyvesek között.
Elkövettem egy kis hibát, ugyanis azonnal Le brede felé vettem az utam, pedig amikor odaértem, derült ki, hogy csak délután van nyitva. És én ezt tudtam, csak elfelejtettm. Nem baj, a D211-en szép volt végigmenni, és végül is leellenőriztem, hogy délután rendben lesznek a dolgok. Olyan óriási kerülőnek sem volt mondható a dolog.
Délutánig tehát megnéztem Bordeaux-t. Mivel a város óriási, a belső, parkolási övezete is az, tehát el kellett dönteni, hogy oldjam meg a parkolást. Először is kimentem a tengeralattjáró kikötőbe, mert az tűnt a legérdekesebb dolognak. Ez a város északi részén, ipari területektől övezett medencében található. Sajnos látogatni nem lehetett. Eddig két ilyen tengeralattjáró kikötőt láttam, a másikat La Rochelle-ben. Kívölről nagyon hasonlóak belül pedig sajnos egyikben sem jártam.
Közben kifigyeltem, hogy azon a környéken már lehet parkolni, de még azt is, hogy a Quai des Chartrons végén is. Ez gyalog túl messze van a belvárostól. Persze belefért volna, csak nagyon kidöglöttem volna, és estéig tartott volna a városnézés. A megoldás azonban az volt, hogy Bordeaux-ban a párizsi Velibnél is jobb automatikus biciklikölcsönző rendszer van. A nevét elfelejtettem. Hasonlóan működik a párizishoz, egy kis idegesítő dologban jobb, nevezetesen, hogy amikor biciklit választasz, akkor a létező biciklikből kell kiválasztani egyet. Párizsban viszont be kell írni a számát. Kis funkció, kézenfekvő. Adnak egy kis kódot is, amellyel le lehet számzárazni a biciklit bárhova. Ezt nem használtam, de ez is jól jöhet.
Iszonyat meleg nap volt. Bár lehet, hogy csak harminc, de szeptemberben ez nekem már túl sok volt. A kocsiban mindenképpen, de még a biciklizés közepette is. A quai mentén mentem be a városba, és a Garonne partja igen széles, barátságos, sétány és bicikliút is vezet be rajta.
Északon először egy épülő, új híd látványa nyűgözött le. Itt tettem le a kocsit, itt kölcsönöztem ki a biciklit. Egyébként teljesen modern, jó kis villamos is megy innen a városba, szerintem a legjobb hely a Place de la Bourse, a lenyűgöző, félhold alakú épület, amely körbe veszi a teret.
Délebbre a hídnál van egy diadalív, itt fordultam be az óvárosba. Váltott biciklikkel sok kis utcán, kis téren haladtam át, nagyon aranyosak voltak. Közben bordózást játszottam: bordó színű dolgokat fényképeztem játékból. Persze tudom, olcsó játék hülyegyerekeknek, rossz szóvicc, és kicsit unalmas is, mert a boltok ponyvái és homlokzata sokszor bordó. De vannak érdekes esetek is, emberek ruhái például. Egy bordó ruhás embert találni nem egyszerű, de nem is lehetetlen. És a nap témájának jó.
Amit érdekesnek találtam, az például a legfelsőbb bíróság épülete, amely olyan, mint egy modern művészeti múzeum. Egy kicsit a polgármesteri hivatal és a Quinconces, illetve a nagy oszlop, a Monument aux Girondins, illetve a szökőkút, amely alatta van. Szebb, mint az Apolló kút Versailles-ban. No meg a Jardin Public, ahol különféle, háromméteres borosüveg-alkotások voltak kiállítva.
Visszajutottam az autóhoz, és elindultam vissza La Brede irányába. Ez ugyebár még koradélután volt, és igazán rosszul jött ki a hőség, és a dugó.
A kastély rendben nyitva volt, meg kellett várni az idegenvezetést, de ez nem volt gond. La Brede kastélya igencsak kivételes látványt nyújt kívülről, mivel vizesárokkal van körbevéve, és ráadásul igen érdekes alakja van.
La Brede leginkább azonban mégis azért érdekes, mert Montesquieu kastélya volt. Már akinek. Nos, én persze nem olvastam még Montesquieu-t, de azért tudok róla annyit, hogy mindenképpen érdekeljen a dolog, és érdekesebb legyen a kastély, mintha csak valamilyen XIII. PasdeNom comte lakott volna itt.
Sajnos a kastélyon belül nem volt szabad fényképezni, így nem tudom bemutatni a régi szobákat, a kicsit újabb szobákat, illetve a nagy, könyvtárat. Mondjuk a könyvtár üres volt, és csak néhány szekrény, a falfestmény volt érdekes.
Az idegenvezetőről egyébként észrevettem, hogy nem francia, és tényleg, lengyel származású volt. Tehát felismerem az akcentust a franciában, ez már valami, nem? Ráadásul a dialektustól is meg tudom különböztetni. Megkérdeztem, és sajnos valami könyv, vagy füzet sem volt a kastély belsejéről. Buták ezek, mert az jó üzlet, ha már tiltják a fényképezést. Egyébként pont ezen gondolkodtam, hogy ha viszont minden ilyen helyen vennék egy könyvet, akkor biztatnám őket, hogy tiltsák a fényképezést.
Elég korán végeztem, és nézegettem, mit nézhetnék még meg. Vannak még kastélyok, de messzebb, és nem annyira érdekesek, meg azért ahhoz már késő volt, hogy még egy órát utazzak egy kastélyhoz. Kinéztem egy pár dolgot Bordeaux felé haladva.
Ekkor vettem észre, amit az ember persze tud, ha figyel, hogy hát egy szőlővidék közepén vagyok. Azaz borászatot is lehet látogatni. Én annyira nagy borszakértő nem vagyok, de nem hagy hidegen a dolog, és ez itt most a megfelelő helynek látszott, van egy kis időm, és tényleg híres borvidéken vagyok. Miért ne? Egy érdekes luxusszállóhoz érkeztem, amelynél biztos volt borkostolás is, de nagyon drága helynek nézett ki. Eléggé újgazdag módon volt érdekes hely.:)
De ott volt a Chateaux la Louviere, amely szintén kiderült, hogy borászat is egyben. És a kastély zárva volt, de a gazdasági épületben éppen egy pár vendégnek öntögették a bort. A kocsik alapján gazdagok voltak, és a borárak is kissé magasak. A legolcsóbb negyven volt, és hát az tényleg erőltetett lett volna. Így nem vettem meg.
De arra gondoltam, hátha megtalálom egy sima boltban. Egy lecrerc-be tértem be pár dolgot venni, tankolni, és nagyon sok bor volt ott. Több, mint a palaiseau-i lecrerc-ben. Láttam, hogy vidékek szerint van beosztva, de mi a halál ez a vidék? Végül megkérdeztem, és szerencsém volt, mert egy Louviere pont volt húsz euróért. Ez azt jelenti, hogy nem akármilyen bor, de ki tudom fizetni. Kettő vettem, az egyiket Áronnak, aki meg is kapta Orsay-ben később, és nagyra tudta értékelni. Egyből tudta, milyen bor, tehát megérdemli. A másik azóta is ott van a kocsimban az ülés alatt egy emlékbe kapott másik borral, óvatosan becsomagolva.
Bordeaux déli részében több látványosság is van a GPS-ben, még ilyeneket is célba vettem. Az egyik egy kis kastély, és ekkor lepődtem meg, hogy Bordeaux-ban nincs is nagy kastély. Ahogy persze Párizsban sincs. A kastélyok általában kintebb vannak a városokból. De sokszor köréjük épül a város, és pár kivétel is van, mint pl. Nancy.
Ezen az estén hotelbe mentem, méghozzá a Hitel Starsban. Ugyanilyen hotelben szálltam meg Nantes-ban is. Ez egy olcsó hotel, mindkétszer a külvárosban, az autópálya mellett volt. Kocsival ideális. Ha valakinek csak zuhanyozni kell, és aludni, rendbe szedni magát. Az egyetlen baj, hogy az autópálya tényleg hangos. Én álmos, fáradt voltam, nem zavart. Azokat esetleg zavarhatja, akik nem annyira fáradtan mennek oda, vagy jobban zavarja őket a zaj.
Végül egy pár bordózós kép:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.