Eddig össze-vissza próbálgattam mindenféle francia alapanyagot, amit eddig még nem láttam. Általában csak vettem csigát, kagylót, tintahalat, kalmárt, articsókát, amit csak láttam, megpároltam, és megettem rizzsel vagy kuszkusszal. Ugyanakkor terveztem, hogy majd idővel ugyanezt tervezettebben csinálom, azaz megnézek valami receptet, és ahhoz vásárolok be.
Ez a bevásárlás kicsit problémás, mert mindig kell vennem minden féle mást, és a biciklivel, hátizsákkal nem tudok akármennyit hazahozni.
Egyik nap történt, hogy észrevettem, hogy van édeskömény, ami nem volt számomra teljesen ismeretlen, de szerintem azelőtt még nem ettem. Először ezt is csak megpároltam, de aztán elhatároztam, hogy most már rendesen állok hozzá. Megnéztem, mi van a mélyhűtőben, hát volt egy érdekes filé, amiről azt gondoltam, hogy tintahal, mert olyan neve van ( Pangasius hypophthalmus ), de kiderült, hogy ez egy óriásharcsa.
Nos, hát óriásharcsa-receptet nem reméltem. Gondoltam, hogy harcsa-paprikást csinálok túrós csuszával, de honnan vegyek csusza-tésztát?
Hát nem, megnéztem, mi van harcsával és édesköménnyel. És találtam. Nem is egyet, de ezek közül azért azt választottam, amelyik nem túl bonyolult. Tehát: harcsa-filé paradicsommal, és édesköménnyel.
Hozzávalók:
óriás-harcsa-filé
paradicsom
olivaolaj
édeskömény
fokhagyma
körítés: sült krumpli
Mennyiségek nincsenek, mert nem fontosak, észből kb. mindenki össze tudja álltani. Ahogy esik, úgy puffan is jó. A fokhagyma, só bors meg ízlés szerint.
Hát mindez megtalálható a legközelebbi Simply boltban. Na jó, a magyar harcsa szerintem kicsit más, de meg lehet próbálni, édesköményt meg szerintem be lehet szerezni, ha máshol nem, az ázsia-diszkontban a Vásárcsarnokban a kiskörúton.
Az igazság az, hogy én paradicsom helyett kumatót vettem, ami feketésebb paradicsom, és itt egy kicsit olcsóbb. Talán olcsó import valahonnan, vagy jobban ellenáll, vagy lassabban rohad, nem tudom. Az íze tök paradicsom. Vagy paradicsom tök.
No és hogyan csináljuk? Nem ördöngösség. Az édesköményt, paradicsomot kicsire szeleteljük. No és fogjuk a legközelebbi serpenyőt, abban a paradicsomot, édesköményt, megpároljuk, és beletesszük a halfilét. Szép nagy darabokban, és megpróbáljuk meg is kímélni, mert tálaláskor jobban mutat.
Az édeskömény olyasmi, mint a kömény, a kapor és az ipecacuana keveréke, de ez inkább a szagára igaz. Ízre olyasmi, mint a paszternák, a kalarábé és a zeller keveréke. A zellernek az erős szárára gondolok. Belül sok helyen levegős, nem tömör, hanem zöld, és ropogós.
A harcsa az meg hát hal. Még az óriás-harcsa is. Ez közelebb van egy kicsit a tengeri halfilékhez. Bár egyébként édesvizi hal. Egyenest a Mekongból fogták nekem.
A krumplit meg lehet főzni, majd felszeletelni, de a lényeg, hogy a fokhagymából oda is dobjunk, amikor sütjük. A fokhagymát, mivel nincs fokhagyma-nyomóm, szétlapítottam egy óriási kés lapjával. Ez nagyon cool dolog, Jamie Oliver is ezt csinálja. Nem szeretem, de sok választásom nem volt.
Halhoz fehér bor illik, de nekem csak Carbernet Sauvignon volt Villeneuve de Ascq-ból. Hopp, ez fent van északon. Na mindegy. A bort ne igyuk meg mindet egyszerre, kíméljük az agysejteket!:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.