Történt, hogy a KDD-cupra jöttek ki barátaim és volt munkatársaim a SZTAKI-ból. Ez egy szakmai konferencia, aki ismeri, ismeri, aki nem, annak ennyi elég a történethez. Nos, Dávidék hívtak, hogy akkor már sörözzünk egyet, ami szombaton nem jött össze, de vasárnap gondoltam, leszállok a Denfert Rochereau-nál, és szólok nekik. Egyébként még azért is mentem volna, hogy hátha beengednek, mert egy-két előadást esetleg megnéztem volna.
Igaz, hogy 14 órára meg a Bastille-nál akartam lenni, mert egy Irán-tüntetés volt oda meghirdetve. Dávidékkal sikerült a találkozó, és elmentünk ebédelni, mert már erősen dél fele járt. A biciklimet lelakatolva hagytam a konferencia-központ előtt. A Denfert Rochereu mellett ebédeltünk, nagyon jó kis ebéd volt, igaz, semmi francia, és igaz, hogy nem is olcsó. És igaz, a sör se volt olcsó. Meg mutattam nekik ott egy piacot, ahol például bort meg sajtot vehetnek. Ezen a piacon ettem anno paélát, amikor még homeless voltam.
Aztán megittunk egy sört még plusszban is, és mentünk vissza, mert Miklósnak meg előadása volt. Szóval nekik mindenképpen vissza kellett menniük, én meg mentem volna a Bastille-hoz, mert ugyan már kettő felé járt, de még csak elértem volna a tüntetést, úgyis vonultak a Nation felé, és ezek a franciák úgy se kezdenek semmit pontosan.
No de ahogy a szálloda elé értünk, a biciklim sehol. Odamegyek, látom, hogy ott van a lakatom, le van vágva. Átvágták hidegvágóval a drótot. A drót nem a legvékonyabb volt, de nem is a legvastagabb. Van itt olyan U-zár is, amit feltehetően nem lehet átvágni, csak az nagyon nagy, és nehéz. Nem akartam folyton azt cipelni a hátizsákban. Azt nem tarthattam volna a biciklin. Meg hát nem akartam én sehol se éjjel otthagyni a biciklit. Ki gondolta, hogy nappal sem szabad?
Kérem, hogy képetek legyen a dologról: Párizs egyik nagy körútján vagyunk, a Bld. St. Jacques-on, egy nagy, négy csillagos hotel előtt (kicsit még jobb is). A biciklim a képen a francia zászló alatt állt, de kint az út szélén egy vasrácshoz kötve. Onnan lopták el, miközben az étteremben ott voltak az emberek, és a taxis standon ott álltak a taxik.
Én nem tudom, hogy lehet ezt kivitelezni, illetve csak nagyon pofátlanul lehet. Csak azt tudom elképzelni, hogy a taxisok maguk csinálták. A kocsiban ott volt a hidegvágó, beálltak a bicikli elé, hogy takarják. És elvágták a biciklit, aztán szépen elvitték. Pofátlanul. Meg lehet csinálni, ha az ember teljesen gátlástalan. Az útról nem tudom, hogy nem látszódott-e, de mondjuk éppen nem jött senki, vagy ha jön is valaki kocsival, mit csinál? Megáll?
Az a baj, hogy akár azt is el tudom képzelni, hogy mindenki szeme láttára történt a dolog, és senki nem szólt egy szót sem. Azt gondolná az ember, hogy egy hotel előtt biztonságos a hely, hogy vasárnap délben biztonságos. De lám, itt van valami maffia, és nem tesznek ellene semmit. Én lennék az egyetlen áldozat? Nem gondolom. Aki hidegvágóval mászkál Párizs egyik körútján, az egy profi tolvaj.
A hotelnél sem volt biztonsági kamera, azt mondták, tilos is nekik felszerelni. Lehet, hogy Franciaországban tilos köztéren a kamera. Nem tudom. Majd megkérdezem. De tényleg nem láttam kamerát. Tárgyaltam a biztonsági emberrel, mutattam neki az átvágott zárat, az hatásos volt, rögtön értették, volt is némi sürgölődés, de hát mit tudtak csinálni? Semmit. Nem ők lopták el a biciklit. Vagy ha igen, akkor meg nem adják vissza, csak mert reklamálok.
Iszonyatosan bosszantó a helyzet, mert tényleg az ember nem tudja, mire gondoljon. Tényleg lehet akár az is, hogy ők lopták el. Én minimum a taxisokból kinézem. Elképesztő. Hogy az ember ebben sem bízhat. Egy négy csillagos hotel környékén is úgy kell éreznie magát, mintha valami harmadik világbeli országban volna, ahol útonállók elvehetik a cuccait. Csak ebédelni voltunk el, nem volt két óra sem. Hihetetlen.
És mit tehet az ember? Elmehet a rendőrségre, el is mentem. Persze várnom kellett egy csomót, (én szenvedtem a károsult) és végül annyi adatot sem vettek fel, hogy még ha le is bukna valami bicikli-tolvaj, és valami bicikli-árus, akkor meg lehessen mondani, hogy melyik lehet az én biciklim. Egyébként Go-Sport, láttam egy ugyanilyet a Simply előtt. Abszolút tömegtermék. Olyan, mintha Finnországban felvennék jegyzőkönyvbe, hogy elloptak egy mobiltelefont. Milyet? Hát Nokiát. A pontos tpusa már nem érdekelte őket.
A vasárnapom ezzel tönkre is ment, a Nationra elmentem, mert oda mentek a tüntetők, de nem láttam semmit. Hazajöttem, mert ha nincs biciklim, akkor korán haza kell jönni. Na jó, várhattam volna még két órát, csinálhattam volna valamit, de semmi kedvem nem volt.
Nem vehetek többet biciklit, egyszerűen botorság volna. Két hónap alatt két biciklit loptak el. Egyiket sem hagytam felelőtlenül valahol ott. Mindkettőt totálisan biztonságosnak gondolt helyről lopták el. Most ha veszek, akkor miben reménykednék? Hogy ezt majd nem lopják el? Ennyi erővel ellophatták volna Fointenableau-ben a kastély előtt is. Ott is ott hagytam ennyi időre, és vasárnap volt, és délben. Nagy tömeg volt, de hát ez nem véd meg semmitől ezek szerint.
Miért vennék biciklit? Hogy elmenjek vele ide-oda, és akkor le kell tennem. Nem a pincének, nem a garázsnak veszem. Nem pincéből pincébe, magánházból magánházba megyek vele. Ha ilyen pofátlanság történik, akár a pincéből, a tárolóból is ellophatják. A rendőrség nem veszi túl komolyan a dolgot. Nem nyomoznak, nem kérdezősködnek, az biztos. Meg se kérdeztek, hogy látott-e valaki valamit.
Mit csinálhat az egyszeri ember? Bejelenti, hogy a statisztikát rontsa. Ennyit segíthet. Utálhatja az összes franciát, de az nem volna helyes. Ha egy nagy újságban volna rovatom, írhatnék egy cikket, és akkor sokan talán meggondolnák magukat. Talán a szálloda odaállítana pár biztonsági őrt, talán elkapnák a bandát. Talán a taxis cégnél vizsgálatot rendelnének el, és ha ők tették, lebuknának. De az egyszeri ember, aki nem is beszél franciául mit tegyen? Írjon magyarul, hogy bojkottáljuk a Marriott szállodát? UGyan már, nevetséges. És ők végül is lehet, hogy csak közvetve felelősek.
Olcsó biciklit vettem, nem gondolom, hogy egy profi tolvaj értékesnek vélte volna a biciklim. Vannak ezer eurós mountain-bikeok, de egy profi tolvaj, gondolom, csak meg tudja különböztetni őket. Miért pont ezt a vacakot lopja el? Nem ér sokat. De én azért nem adhatok ki havi százharminc eurót biciklire.
Végül is nem nélkülözhetetlen, csak jó volt kirándulni. Barbizon, Fontaineablue, Amboise, Chenanceau. Ja, Chenanceau-ba is ott hagytam, és Amboise-ban is. Legközelebb egy ilyen kastély előtt lopnák el a turisták szeme láttára.
Ha vennék biciklit, akkor csak rettegnék, hogy vajon ellopják-e. Nem mehetnék el nyugodtan kirándulni, mert amikor bemegyek egy múzeumba, azon járna az eszem, hogy ellopják-e a biciklimet. Nem mehetek vele boltba, mert hátha elvágják. Csak nyugtalanság lenne.
Igaz, így alkalmanként a sötét járdán kell majd feljönnöm, a boltba gyalog kell menni, és francia-óráról is majd gyalogolhatok haza. Télen a sötét úton. Nem jó dolog. Választhatok: rettegés vagy rettegés. Hogy az a tolvaj ott kapjon szívinfarktust, ahol van!
Az ember sajnálja a pénzt is, ami elveszett. De ami még kínos az az, hogy a biztonság-érzetem veszett oda. Az első eset után még azt gondolhattam, hogy "jó, ha odafigyelek, akkor majd nem fogják ellopni máskor". Mindig levittem a biciklit a tárolóba, rendesen vigyáztam rá. Nagyon odafigyeltem a kulcsra, és hogy jól lakatoljam le. És akkor jön ez. Hogy bármit tehetek, gondos lehetek, semmiféle butaságot nem csinálok, nem hibázok, és lecsap a balszerencse, és oda a bicikli.
Nem tudok magamnak teljes biztonságot teremteni, mert a szerencsétlenség akkor is betör az életembe. És az, hogy most tényleg nem tudom, mit csináljak. Kénytelen leszek lemondani arról, hogy Franciaországban biciklizzek. Ha jól számolom, egész életemben tőlem e5 biciklit loptak már el. Az utóbbi 8 év alatt, és mindegyiket külföldön.