Most vettem észre, hogy el is felejtettem írni a Balzac múzeumról, és az elmúlt hétvégéről. A múzeumot már korábban kinéztem, de ünnepnap volt, amikor ott jártam. Könnyen elérhető a metróval, és Passy-nál ki is van írva, hogy itt a balzac múzeum. Passy egyébként anno egy kis falu volt, úgy vettem ki bizonyos leírásokból. Balzac idejében már a város szélén volt, és a háza valamilyen kerti kis házacska lehetett egy nagyobb palotához. A negyed ma is elég jómódú.
Kellemes meglepetés volt, hogy ingyen léphettem be a múzeumba, nem tudom pontosan, hogy mi volt az alkalom. Odabent sok korabeli ember képével találkozhatunk, de Balzac dolgozó-szobájával is.
Úgy emlékszek, hogy először bujdokolt itt, de aztán megszerette. Állítólag sok-sok kávét fogyasztott, de most értettem meg, hogy miért. éjjel dolgozott. A múzeumban láthatjuk dolgozó szobáját, íróasztalát, kézírását, továbbá feleségét, akit sokára kért meg.
Aztán, amikor sikerült elvennie, gyorsan megis halt.:)
Az azért lenyűgöző, hogy hányféle karaktert vett ez az ember valahonnan elő. A szereplők egy része látható karcolatok formájában az egyik szobában. Persze, hogy a karcolat mennyire hasonlít Balzac elképzelésére, az jó kérdés, de az mindenesetre lenyűgöző, hogy valamilyen formában mégiscsak képes volt ez az ember kitalálni ennyi személyiséget. Nyilván valós minták alapján, de ha itt kávézgatott, és írogatott éjjelente, ráadásul bujdosott, akkor azért ez kemény munka lehetett. Jó emberismerete, memóriája, és a személyes karakterek részleteire való emlékezésre való fogékonysága lehetett. (Hú de bonyolult mondat.)
Szóval Balzac fanoknak érdemes elmenni. Balzac nem fanoknak, mint nekem is érdekes azért. A kert érdekes, furcsa. Egy nagyvárosi környezetben, egy domb oldalán van, és nem mondhatnám, hogy egy kis nyugodt sziget, mert sosem tudod figyelmen kívül hagyni a környéket, de mégis valami más, és érdeke. Üldögéltem egy kicsit a padon, és egy fél francia nyelvleckét meghallgattam Ráértem, és milyen jó dolog ez Párizsban, hogy az ember ráér, és nem rohan a következő látványossághoz. ennyiben más nekem, mint egy turistának, és milyen szép kis luxus ez.
Annyira ráértem, hogy visszagyalogoltam az Eiffel-toronyhoz a nélkül, hogy bármiféle tervem lett volna. A Champs du Marchon mégis volt valami rendezvény. valami, aminek sok célja és értelme nem tűnt, de le van írva itt. Ha nem a Champs du March jön be, akkor meg kell keresni a "June 17th, 2009"-hez tartozó bejegyzést. Nem tudom, számomra nem derült ki, hogy mi ez, de sok ember énekelt, ezüstös mikrofont tartott a markában, és egy műanyag bevonatos papírt dalszövegekkel. Arra azért rájöttem, hogy a papíron lévő dalokat énekelték. Hát, akármi is volt ez, azért jól nézett ki a Chams du Marchon.
Kicsit arrébb a végén egy másik zajforrás keletkezett, és Joffre szobránál pár ember gyülekezett. Zene szólt hangszórókból, és nemsokára kiderült, hogy hát ez Michael Jackson. Jól tervezték a dolgot, mert nemsokára az emberek tömege átment oda, mihelyst az első éneklős eseménynek vége lett. Másrészt rosszul, mert a hangerő nem volt nagy, a számok annyira nem a legjobbak, és nem nagyon történt semmi, nem is dagadt a tömeg.
Mindenesetre az angyalszárnyas, aranyhajas emberek jól mutattak a másik rendezvényen is, és végül is akárhogy is nem szeretem Michael Jacksont, volt egy pár pillanat, amikor a körbe szaladgáló emberek egészen hatásosak voltak, és meghatódtam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nellgwyn 2009.07.11. 15:20:14
www.youtube.com/watch?v=orukqxeWmM0
Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2009.07.12. 21:59:52