Île-de-France

Származási hely: 2009.08.09.london

Vasárnap, utolsó nap. Körülbelül délután háromig volt időm. Nem szeretem az utolsó pillanatig húzni az időt, időben ki akartam menni a reptérre. Olyan dolgok már semmiképpen nem fértek bele, mint Windsor vagy Greenwhich. Volt azonban Londonban két kis látnivaló, ami mindenképpen egyedi, és nem volt szabad kihagynom. Azonban ezek a múzeumok délután nyitottak csak ki.

Származási hely: 2009.08.09.london

Így elővettem a tervem, hogy elmegyek egy hindu templomba, amit a programfüzetben láttam, és eléggé London külvárosában volt, viszont kilenckor kinyitott. A kis térképen kétféle megközelítési lehetőség volt, az egyik a Naesden metróállomás, ezt választottam, mivel a másik állomás nem is volt rajta a térképen. Az utazás viszonylag sokáig tartott, de még több időt tököltem el azzal, hogy nem találtam az utat a templomhoz. Ez egy külvárosi részen volt, forgalmas autóúttal,  híddal, vasútvonalakkal. Tehát nem lehetett úgy megközelíteni a templomot, ahogy én gondoltam, torony iránt. Viszont láttam a Wimbledon stadiont.

Származási hely: 2009.08.09.london

Segítséget kértem, és buszozást ajánlottak, amihez először teljesen ellentétes irányba kellett elindulnom. De végül csak odaértem valahogy a templomhoz. A bejáratnál megállítottak, hogy kamerát nem vihetek be, tehát megint nincsenek belső fényképek, csak kívülről. Le kellett adnom a holmimat, aztán bemehettem, majd a cipóm is le kellett vennem.

Származási hely: 2009.08.09.london

A templom egy nagy mandirból, és egy melléképületből állt, a melléképület fából faragott "pagodaszerűség" volt, a mandir pedig kőből. Az egyik fülkébe, - mi azt mondanánk, hogy az egyik hajóban, az oltár előtt - valamilyen szertartás folyt, utána pedig a papok beszélgettek, és tanítottak egy családot. Idilli kép, tényleg, bár olyan hú de bölcseket nem mondtak az én szememben.

Származási hely: 2009.08.09.london

A mandir maga - hogy is mondjam - nagyon ragyogó volt, a kövek friss faragással világítottak, a tisztaság vakt volt. De éppen ezért olyan érzetem volt, mintha nagyon is művi lenne, mint ahogy nagyon is művi volt, hiszen nem Indiában voltunk. A történelem, a hitelesség, a múlt az hiányzott a templomból, és a frissessége még ehhez képest is szemet vakító volt.

Származási hely: 2009.08.09.london

Sok ember volt bent, és imádkoztak, meg a földön fetrengtek, szintén az imádkozás részeként. Mindenféle "szetneknek" voltak oltárok, és isteneknek, akik közül én Sivát és Rámát ismerem, de volt elefántisten is, és még sokan mások.

Származási hely: 2009.08.09.london

Az ilyen hindu templomok számomra nagyrészt roppant md gagyik. Sok helyes sok a műanyag, itt speciel nem a műanyag volt a túltengő, de valahogy még a köveknek is műanyag érzete volt. Mintha az egész templom legóból lenne, vagy egy hollywoodi film díszlete.

Azért körbe mentem, és persze érdekes volt. Egész pontosan ez egy Swaminarayan mandir volt, és Swaminarayan egy hindu férfi neve, aki nem is olyan régen élt, és létrehozta a hindu vallásnak ezt az ágát. Amolyan reformer, mint mondjuk Luther. Én úgy vettem ki, hogy ez a vallás a hindu vallásnak egy speciális változata, körülbelül, ahogy a lutheránus protestantizmus a kereszténység egy változata. Nem csak isteneknek, a nem ennek a Swaminarayannak is volt szobra, sőt, még egyéb tanítóknak is.

Lent volt egy kiállítás a hindu vallásról, ami szintén nagyon idilli volt. Végül is az egész olyasmi, mintha a mesék valósággá válnának. Ebben az egzotikus vallásban ez lehet az embereknek a vonzó, hogy nagyon egyszerű, idilli, meseszerű képek elevenednek meg, és kerülnek hihetően valóságos közelségbe. Mert ugye a saját meséinket már senki nem hiszi, de a messziről jött meséket könnyebb elhinni. Ettől függetlenül ezek is csak nagyon kis egyszerű mesék, amelyeknek a fele sem igaz, és amely komplex világunkban sehogy sem jelenthetnek megoldást, legfeljebb menekülést.

Hazafele már a másik úton jöttem, ami bár hosszabb, de sokkal praktikusabb, mert egy busszal elértem közvetlenül a templomtól egy metrómegállót. Onnan a metró be is vitt engem az Oxford Circushoz.

Származási hely: 2009.08.09.london

Az Oxford Circuson sincsenek bohócok, elefántok és oroszlánok, egy nagy, közlekedési csomópont, és maga a tér nem is érdekes annyira. Kimentem a Hyde Park Speakers Cornerjához, és a Marble Archoz. A Marble Arch megint egy diadalív, az az igazság, hogy meg sem néztem, minek van ott, de nem hagytam ki semmit, mert különösebb oka nincs is.

Származási hely: 2009.08.09.london

Ami igazán érdekelt az a Speakers Conrer. Aki a hyde parkban a szónokokat akarja látni, ide jöjjön, nehogy a Hyde park Cornerhez, mert ott nincsenek! Kiderült, hogy vasárnap lévén,itt tényleg vannak szónokok. Kis létrára állnak, és beszélnek, beszélnek. Jó, a nagyobbik része hittérítő, de volt egy idps asszony, aki valami környezetvédelemről szónokolt. Volt, aki nagyon profin, csak fényképeszkedésre rendezkedett be, ez is üzlet.

Származási hely: 2009.08.09.london

Volt egy szónok, akit először ateistának néztem, és örültem, de aztán nagyon zsidó-ellenes lett, ami igazán rossz lett volna egy ateistától, végül kiderült hogy new ages, mert a piramisokról, és ufókról beszélt.

Származási hely: 2009.08.09.london

Egy másik nagyon érdekes szónok egyszerű, biblikus hittérítő volt, olyan elánnal mondta a dolgait, hogy csak na. Azért volt érdekes, mert folyton beszóltak neki. Ott állt két-három ember, aki vitázott vele. Valószínűleg tartom egyébként, hogy nem spontán vitázók voltak, hanem meg volt ez szervezve. Úgy is mondhatnám, hogy ügynökök voltak. Provokátorok. Ez a gondolat ma Magyarországon nagyon is népszerű más vonatkozásban.

Származási hely: 2009.08.09.london

Jó lenne nekünk is egy ilyen Hyde park, ahol emberek szónokolhatnának, akik azt hiszik, hogy ők aztán tudják a frankót. Végül is a Hyde Parkban az angolok jó pár száz évvel korábban feltalálták az internetes fórumot, ahol kb. ugyanez folyik, és ugyanilyen eszement emberek mondják a frankót a világnak. De a Hyde parkban az a jobb, hogy egészséges környezetben van, és a hangnem nem olyan durva. Meg mégiscsak látják egymást az emberek, és nem csak betűkkel vitáznak.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Speakers Corner éppen csak belefért, vissza kellett menjek a Händel házhoz, a Bond Streethez. Nem lehetett kihagyni, hiszen Händel nem igazán van máshol, ez egy londoni specialitás. Nem rajongok nagyon érte, de azért a klasszikus zenét szeretem. Végül is, ha nincs Beethoven ház Londonban, akkor ez is megteszi.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Händel múzeum nagyon hangulatos kis ház az adott korból, nem lóg nagyon ki a többi közül, de azért szépen karban kellhetett tartani. Több emeletes, viszonylag keskeny házacska, ahol Händel lakott egészen haláláig. Ami fennmaradt, az az ágya, zongorák, és ezt sok képpel vették körül, amellyel elmondják a korabeli történelmet, az opera-életet. Képet kapunk a primadonnákról, mecénásokról is. Például megtudtam, hogy Heidegger csupán egy zenekedvelő mecénás volt.:)

Származási hely: 2009.08.09.london

Händel életében az az érdekes, hogy nagyon fegyelmezett volt, csak a zenének élt, nem szórakozott, sok művet írt, és magánéletéről semmit nem lehet tudni. Egyedül az ételeket kedvelte. Talán homoszexuális volt, de nem lehet igazán tudni. Lehet, hogy csak puritán.:)

Származási hely: 2009.08.09.london

Händel után igazából már csak egy dologra volt időm, ami ugyancsak londoni specialitás, Benjamin Franklin. Nem tudom, hogy esetleg Bostonban van-e múzeuma, de oda nem biztos, hogy eljutok, tehát itt meg kellett néznem. Franklin sokat tartózkodott Londonban, és az amerikai gyarmatok és a királyság összebékítésén fáradozott. Nem tudtam én sem, hogy nem volt élesen függetlenségpárti, bár végül a függetlenségi nyilatkozat megfogalmazásában komoly szerepe volt, és a függetlenség kikiáltsa után az USA egységét védte minden eszközzel. Ez pedig azt jelentette, hogy például a francia szövetséget erősítette, és Párizsban, Passy-ban élt. Sajnos csak egy utca van róla elnevezve.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Franklin ház egy igen idilli sorházban van a Charring Crossnál. A ház tényleg korabeli, és roppant keskeny, még a Händel háznál is szorosabbak a lépcsők. A múzeumban az az egyedi, hogy az elején leültetnek minket egy filmet megnézni, aminek a végén egy nő állít be a terembe, korabeli öltözetben, aki Franklin unokahúgát (?) játszotta. Szóval kaptunk egy nagyon jó színházi előadást, némi dokumentumfilmmel színesítve, és végigmentünk az egyébként viszonylag üres lakáson, amelyet a színjáték és filmek, vetítések telítettek meg élettel. Roppant mód tetszett a dolog, és érdekes volt a sok hagyományos múzeum után.

Származási hely: 2009.08.09.london

A Franklin ház után már dolgom nem volt, viszont még azért nem kellett rohannom,így a Traffalgar Square-nfel szálltam egy buszra, amely a parlament előtt elvitt a Victoria Stationhoz. Dugó volt, lassan haladtunk, de mit érdekelt engem, sőt, nekem így volt jó. Itt még benéztem a Westminster katedrálisba, ami roppant érdekes kívülről, hiszen téglából épült. Belül semmi különös, és halottak sincsenek.

Származási hely: 2009.08.09.london

Hazafele az Easyjet persze késett, amíg én a könyvesboltban nézelődtem, az utolsó pillanatokban írták ki, honnan indul a gép, mire odaértem, utolsó lettem. Nem volt nagyon éles a helyzet, mert azért a sor sokára fogyott el, visoznt az úlő helyemben sokat nem választhattam meg.

Származási hely: 2009.08.09.london

Mégis ablakhoz kerültem, mert a szomszédom elültették. Mint leszálláskor megtudtam, azért, mert a vészkijárathoz mindig kell két ember. Hogy miért őt ültették oda, nem tudom. Leszálláskor panaszkodott, hogy látni akar, és engem ültettek el. Nekem mindegy volt.

Származási hely: 2009.08.09.london

Végül is Londont nem láttam, viszont olyan szerencsénk volt, hogy leszálláskor a gép bement Párizs fölé. Még nagyobb szerencse volt, hogy pontosan órakor értünk oda, és az Eiffel torony éppen világított. Lefényképeztem, és persze a fénykép nem jó, és alig ad vissza valamit. És persze az Eiffel tornyot bármikor meg tudom nézni öt méterről is, de azért mégis van ebben valami érdekes, hogy ekkora szerencsénk volt, hogy éppen felülről láttuk, és villogott.

Származási hely: 2009.08.09.london