Ha az ember Párizsban lakik, akkor ebben az a luxus is benne foglaltatik, hogy bármikor elmehet a Louvre-ba. És nem csak úgy délután háromtól négyig, mert menni kell tovább a Champs Elysees-re, hanem akár egész nap is.
A másik luxus, hogy a Louvre minden hónap első vasárnapján ingyenes. Nem tudom, hogy ezt szezonban hogy tudják tartani, lehet, hogy akkor nem. Régóta terveztem, hogy hát akkor egy ilyen vasárnap bemegyek, és csak úgy nézelődök egész nap, minden stressz, minden teljesítmény-kényszer nélkül.
Ugyanakkor attól is tartottam, hogy óriási sor lesz, hiszen ha egyszer valami ingyenes. Hiszen emlékszünk, a múzeumok éjszakáján a Victor Hugo múzeumnál száz méter sor volt. Most vasárnap pedig elég esős idő volt, vagy legalábbis hideg, a fene se akar nagyon sorban állni az üvegpiramis előtt. Bár még inkább ott, mint Kőbányán egy ABC előtt.:)
Sajnos előbb leszálltam a metróról, mert hát nem figyeltem, hogy nem a Louvre-Rivolinál kéne leszállni, hanem a Louvre-Palais Royal-nál. Ez utóbbinál a metróból lehet felmenni a múzeumba a Pyramide Inversee-t érintve. Rossz időben frankó.
Hát átsétálgattam a palotán, és odaértem az üvegpiramishoz. Nos, de legalább a sor nem volt nagy. Végül is beértem fél perc alatt. Mindig is furcsálltam, hogy a Louvre-ba be lehet menni hátizsákkal, kabátban. A hátizsákot átvilágítják, de volt bent egy fém szörpös flakonban tea, az nem érdekelte őket. Pedig hogy ráönthettem volna egy Rubensre.
Ehhez képest esernyőt nem szabad bevinni, és nem is lehet akárhol leadni. A ruhatárak különféle dolgokat vesznek be, egyik hátizsákot, másik kabátot, harmadik esernyőt. Van, amelyik női bundát nem, de férfit igen. A fene se érti... Na leadtam az esernyőt, mert kellett, a többit nem, mert ugyanott nem lehetett.
Mit is nézzünk meg? Ugye én azt gondoltam, mindent láttam, legfeljebb pár kevésbé érdekes dolog van már, mint mondjuk a francia porcelánfestés az újkor elején. Hát megnéztem, mik vannak.
Elindultam a Louvre történetét megnézni, ez végül is igen érdekes, csak az ember persze kihagyja. Én azt gondoltam, hogy a Louvre már kész volt XVI Lajos korában, hiszen őt ide költöztették a forradalomban. Hát nem egészen. A Louvre sokat változott,és persze az első Louvre az egészen kicsi volt. Olyan kicsi, hogy megtalálták az egyik udvaron a romjait a földben. Akkoriban először szinte semmi nem volt a környéken, később egy csomó lakóház vette körül a kis erődöt.
Az is meglepett, hogy Napoleon is lakott itt, azt gondoltam, a forradalom rögtön múzeummá nyilvánította a Louvre-t. De ez csak okozatosna alakult ki. A Grand Galerie az már akkor tárlatnak adott otthont. Később III. Napoleon még sokat bővített rajta.
Korábban volt egy teljesen bevett utam a Louvre-ba, ami a Mona Lisától indult, aztán Milói Vénusz, görög leletek, egyiptomi leletek, majd le Mezopotámiába Hamurappi törvényoszlopához. Azt gondoltam, ez nagyjából minden fontos. Utána még felfedeztem, hogy van itt Delacroix is.
A Louve nem mindig volt a királyok székhelye. Nagyon sok királyi székhely volt egyébként az idők folyamán. De amikor az volt, akkor már tetemes képtár halmozódott itt fel, nyilván azért merült fel, hogy műzeum legyen.
Hát most egy csomó más dolgot láttam, ami semennyivel sem kevésbé fontos. Kezdjük a régi Louvre falaival, a Louvre Moyen Age. Aztán egy csomó egyiptomi dolog, de ez teljesen különbözött attól, amit eddig láttam. Egészen nagy szfinxek, oszlopok, szobrok, egy szinte teljes templom, tíz méteres nagyságokban. Majd múmiák, tucatjával, szarkofágok. Ehhez képest a Szépművészeti múzeumban található egy múmia igazán szegényes.
Volt egyébként egy igen érdekes lelet. Az egyik kis szobában, a plafonon, egy másfél méteres külap, amely egy asztrológiai csillagtérkép volt Egyiptomból.
Ehhez képest az, hogy karthágói leletek is voltak, semmiségnek látszik. Jó, nem is volt igazán nagy dolog, a rómaiak jól beszántottak mindent. Aztán már belebotlottam a szokásos útba: Mezopotámia, Hamurapi. Itt eddig mindig befejeződött az utam, de most még órák voltak hátra.
Na gondoltam, akkor most már csak úgy bolyongok. Lefotóztam pár érdekes képet, ami tetszett, vagy furcsa képet. Például találtam egy abszolút giccses barokk korabeli képet.
Felmentem a németalföldi részlegre, megnéztem egy tonna Rembrandt-t, Rubenst (nem Baricello). Volt egy fantasztikus sorozat Rubenstől Medici Máriáról egy lenyűgözően nagy teremben. Kicsit azért viccesek.
Így, ha ráér az ember, akkor az is jó, hogy mindenfele kinéztem az ablakon, és egészen fantasztikus képeket készítettem. Főleg az üvegpiramisról.
Aztán volt egy rész Napoleonnal, és Lajossal. Konkrétan I Napoleon trónjával, és XVIII Lajos ágyával, és III. Napoleon sok lenyűgöző szalonjával.
Meg aztán találkoztam egy képpel, amely ismerős volt. Emlékszünk? Port Royal des Champs. Pascal. Ott voltak ezek az apácák.
No és Le Brun, XIV. Lajos udvari festőjének Nagy Sándor sorozata.
Végül azért eljutottam a Mona Lisáig is, ekkor már nem is voltak ott sokan. No meg a Milói Vénuszig. Ezt a múltkor nem találtuk, amikor a családom itt volt. És nem is kerestük meg. Most is nehezen találtam. Le kell menni a lépcső mellett balra, aztán egyenesen tovább.
Végül a Piramyd Inversee-n keresztül hazamentem. Volna, ha rendesen volna jelölve a metro. Van jelölés, de totál félrevezető. Szóval mgjártam a felszínt, és lekaptam egy kivilágított házat. No és éppen akkor, amikor a Place de Carouselnél voltam, akkor villogtt az Eiffel torony, mert pont hat óra volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.