Île-de-France

De 2010.07.05.centrepompidou

Jó ideje nem írtam már, mivel csak apróságok történtek, és hadd gyűljenek. Pedig apróságból sok történt, csak sokszor nem volt ott a fényképezőgépem. Például volt egy INRIA party, a szokásos svédasztallal, amihez mindenki vitt valami apróságot. Aztán volt petanque, amiben azonnal kiestem, de megtanultam, hogy bonyolultabbak a szabályok, mint gondoltam. Mindaddig az a fél dob, ameddig a másik van közelebb a céllabdacshoz. Volt csocsó-foci is, azaz az a felfújható, óriási pálya, amelybe rudak vannak, és az embernek be kell állnia, és csocsójátékosként játszania, de igazi, nagy labdával, igazi, élő emberek. Ezt is játszottam, és a nagy melegben roppant fárasztó volt. Pár emberrel összeismerkedtem, de az LRI-ből nem jöttek sokan.

De 2010.07.05.centrepompidou

Volt egy kirándulás a Chevreuse völgyben a francia csoporttal. Ide sokan jöttek másik csoportból, megint sikerült megismerkedni pár emberrel. De ha a másik csoportban vannak, akkor sokat nem találkozunk. A vasút folytatásán indultunk el, az RER végállomás mögött. Régen itt tovább ment a vonal, de az RER az már csak Saint Remy-ig megy el. Ezt én tudtam azelőtt is, de kirándulni most kirándultunk arra először. A nagy kör végén egyébként ugyanúgy Chevreuse-ben lyukadtunk ki, és ugyanabban a sörözőben söröztünk.

Aztán volt a francia csoporttal egy party is Christiane kertjében, mint tavaly. Furcsa módon most többet beszéltünk franciául, mint tavaly. Egy kicsivel viszont több emberrel. A partira Christiane azt mondta, hogy mindenki hozzon valami hazait. Nálam nem volt semmi, de Párizsban találtam egy boltot, ahol lehet magyar árut is venni. A Passage Brady-ben egy csomó indiai étterem van Ashwin szerint pakisztáni. Ott ebédeltem. Nagyon jó volt. Az indiait nem unom, sok érdekes kis dologból áll össze az ebéd. A boltban egyébként Tokajit és mákos bejglit vittem. Mindkettő hamar elfogyott.

De 2010.07.05.centrepompidou

Az utóbbi időben elkezdtem geocachingolni. Dartmoorban jutott eszembe, ahol ugye véletlenül találtam egy ládát. Megnéztem, hogy itt a környéken mi van. Buresben van a parkban egy, az érdekes is, ugyanis komplex láda. Ez azt jelenti, hogy oda kellett menni, leolvasni egy évszámot egy tábláról, aztán megszámolni, hány gét van a patakban. És abból jött ki a végső koordináta. Ott találtam egy jelzést egy fán, de ládát nem.

De 2010.07.05.centrepompidou

Hasonlóan pórul jártam az Orsay tóval, ahol pontosan lehet tudni, hogy a nyugati csücsökben, a stégnél van a láda, de nem sikerült megtalálnom. Ezek városi ládák, és nem olyanok, mint a természetben, ahol általában egy szikla alatt van eldugva. Ahhoz hozzá vagyok szokva, és könnyen megtalálom.

De 2010.07.05.centrepompidou

A geocaching persze részben az unatkozást jelzi, hiszen ki a fene geocachingol ott, ahol van mit nézni? Az utazásaim során eddig még soha nem kerestem ládákat, pedig sokat begyűjthettem volna. Csak ha el vesz egy órát a napból, akkor már kár érte. Egyébként meg sosem jut eszembe időben előtte.

De 2010.07.05.centrepompidou

A geocaching ugyanakkor jó arra, hogy megmutatja egy hely rejtett szépségeit. Amikor a Bures parkban keresgéltem, akkor is láttam olyat, amit előtte nem vettem észre. Az Orsay tónál meg még nem is voltam.

De 2010.05.03.utamunkaba

A harmadik láda az egy sziklánál van, amit már ismertem, de nem gondoltam, hogy ott láda lehet. Egy eszkimó van a sziklára vésve. De nem tudom biztosan, hogy tényleg eszkimó-e, mindenesetre a láda helyét így hívják. Ezt a ládát megtaláltam, mert a szokásos szikla volt.

De 2010.07.05.centrepompidou

Hétvégén ingyenes múzeum-nap volt. Az Orangerie-be akartam menni, mert az érdekes, de végül nem az lett belőle. Amikor a magyar dolgokat vettem, a St Denis végében találtam egy diadalívet. És ez megint egy másik diadalív. Két kevésbé ismert is van a híresen kívül, mindkettő a Gare du Nordtól délre.

De 2010.07.05.centrepompidou

Ezt mentem lefényképezni, mert nem volt nálam kamera szombaton. Volt egy "lengyelpiac" is a körúton, azt végignéztem, vettem pár régi képeslapot a környékről. Aztán vissza a centrum fele. Kiderült, hogy a St Denis ottani szakaszán van néhány prostituált, akik kint álldogáltak. Hát szörnyen néztek ki. Öregek és csúnyák voltak. Fénykép erről nincs.:)

Még a múzeum előtt egy pár geocache-t akartam felkeresni, de nem sok sikerem volt. Ezek a párizsi ládák mind nagyon kicsik, és nem tudom, hol lehetnek eldugva, milyenek. Még visszamehetek bármikor, alaposabban kutakodni.

De 2010.07.05.centrepompidou

Végül a Centre Pompidouba mentem be, nem az Orangerie-be. Ott is volt egy láda, azt se találtam meg, de ha már ott voltam, bementem a múzeumba. Egyébként a téren voltak mongol torokénekesek, amit nagyon szeretem. Ebéd közben azt hallgattam.

De 2010.07.05.centrepompidou

A Pompidou központ ugyebár modern művészeti galéria, ami nem igazán érdekelt. Egyszer egy Kandinsky kiállításon voltam, és talán két kép volt érdekes. A Pompidou mondjuk legalább az épület miatt érdekes. Egy hatalmas mozgólépcső visz fel az épület oldalán a legfelső szintre.Ingyen végül is már ezért megérte. Valóban Párizs központi részén a tetők feletti kilátásban eddig még igazán nem volt részem. Az Eiffel torony vagy a Montparnasse kicsit kívül esik, és más. Itt abban a híres sok tetős kilátásban van részünk, ami a párizsiak egy részének is megadatik, azoknak, akik legfelül, jó helyen laknak egy házban.

De 2010.07.05.centrepompidou

Láttam egy igazán érdekes installációt Notre Dame-os kilátással. Ami egyébként a kiállítást illeti, voltak érdekes, jó képek is. Főleg az elején. Matisse meg Picasso nem nagyon tetszik, volt egy Dali, és egy Max Ernst, Balthus egy Kupka.

De 2010.07.05.centrepompidou

A másik fele viszont nem nagyon tetszett. Különösen azok az installációk, amiben egy csomó vasroncs van, és semmi ötlet. Aztán azok a képek, ami teljesen absztrakt, és megint ötlet nélkül. Ennek extrém esete a fekete négyzet, vagy a fekete négyzet kis piros téglalappal. Ilyet én is tudok. Ez nem művészet.

De 2010.07.05.centrepompidou

Igen, lehet ideologizálni, hogy mit akar az jelenteni, illetve bizonyos művészettörténeti előzmények miatt egy ilyen kép utalhat valamire. De engem ez nem érdekel. Az a kép legyen önmagában valami, szóljon valamiről, és lehetőleg az emberek többségének! Az, hogy X művész a piros téglalapot azért rakta oda, mert visszautal Y művész sárga kacsájára, az nekem nem érdekes, és sajnos ez sem művészet, legfeljebb képi párbeszéd.

De 2010.07.05.centrepompidou

Azt gondolom, hogy itt is tanúi lehetünk sznobizmusnak, elitizmusnak (a képek nem ezt illusztrálják, nem fényképeztem le semmit, ami nem tetszett, csak a fekete négyzetet). Ha X.Y. művész bedolgozza magát a legfelsőbb körökbe, akkor kikerül a képe a jó galériába. Ha kikerül, akkor X.Y. művész fekete négyzetét elkezdik ajnározni, és akkor már mindjárt "jelentőséget kap". Valójában nem kap, de jelentőséget tulajdonítanak neki. Olyan ez, mint Napóleon haja, Krisztus keresztjének szilánkja. Ismétlem, nem művészet.

De 2010.07.05.centrepompidou

A szomorú az, hogy sok kevésbé ismert művésznek igazából jobb ötletei vannak, de nem ismertek, mert nem jutottak el azokhoz a körökhöz. Sajnos még mindig ott tartunk, hogy a kapcsolati tőke határoz meg szinte mindent. Azt gondolom, hogy ez nagy baj, és mindenhol próbálok ez ellen harcolni, tenni, szólni. Persze mit tudok én tenni? Nem sokat.

De 2010.07.05.centrepompidou

Még két geocaching ládát nem találtam meg, és csak a Louvre-nál jártam sikerrel. Egy olyan helyen volt a láda, ami előtte is gyanús volt, de csak második ellenőrzésnél találtam meg a kis dobozt. Kicsi volt, mint egy orvosságos fiola. Örültem, hogy végre valamit megtaláltam, fontos a sikerélmény, és hogy lássam, tényleg vannak ott ládák. Idővel meglesz a rutinom is, hogy hol lehetnek eldugva.

De 2010.07.05.centrepompidou

Elmentem még a Tuileriákhoz. Az Orangerie már zárva volt. Nagy vidámpark vana  kertben, ahol érdekes dolgok is vannak, és nincs belépő sem. aztán megpihentem, és petanque-zókat figyeltem. Ezek nagyon jók voltak, öt-nyolc méterről is eltaláltak egy labdát, de még a céllabdacsot is néha.

De 2010.07.05.centrepompidou

A nap végén koreai étteremben ettem, a Tuileries-től északra, ahol egy csomó japán étterem volt egy csomóban. Rendeltem egy főmenüt és egy levest is, mert mindkettő érdekelt. Csak azért tudtam megenni, mert egész nap alig ettem. A leves kimchichige volt, savanyú káposzta, disznóhússal, tofuval. Olyan, mint a székelykáposzta, csak a hús lapos cafatokban volt benne, a tányér szélén, mintegy bélésként. A második bibimbap volt, rizs, zöldségek, tenger gyümölcsei egy nagyon forró tálban. És amikor már nekiestem volna, kihoztak még fél tucat zöldséget. Érdekesek voltak, nem mindegyiknek tudtam a nevét.