Île-de-France

De 2010.06.07.calais-versailles

Calais-be még éjjel átkompoztam (komponálltam:), természetesen, aztán a város szélén aludtam. Van ott egy egészen nagy térség, ahol nincs nagy forgalom, sok parkoló van, park, és lámpa. Világosság. Azt szeretem.

De 2010.06.07.calais-versailles

A hazaútra nagyrészt a Második Világháborút terveztem be. Ez a vidék volt a náci Atlanti Fal, és bár láttam már egy bunkert délebbre, itt annyi van, hogy érdemes megnézni. Én úgy jártam el, hogy a google mapson végignéztem a fényképeket, és ha tetszett valami, kinyomtattam a címét. Aztán valamikor útközben, amikor várakoztam, beprogramoztam a GPS-be az egész hazautat.

Az időjárás nem volt nagyon jó. Utazáshoz egyébként tökéletes, csak abban gondolkodtam, fürdök egyet. Ahhoz meg kicsit kevés volt.

Elindultam tehát a tengerpart menti úton. A vidék kicsit dombos, sok legelő, némi bokros részek, sok sziklával természetesen. Először egy tengeri foknál álltam meg, ami csak úgy útba esett, szép volt, semmi más.

De 2010.06.07.calais-versailles

Aztán ugyanilyen véletlenül találkoztam egy repülős szobrával, akit Hubert Lathamnak hívtak, és Bleriot korában élt, próbálta átrepülni a csatornát, de neki még nem sikerült. Bleriot-nak meg igen. Elképzelésem szerint ebben van tehetségnek is szerepe, de talán pénznek, és szerencsének még inkább. Ennek az embernek is a túlparthoz közel robbant csak le a gépe, azt olvastam.

De 2010.06.07.calais-versailles

Aztán jött pár bunker. A bunkerekkel az volt a baj, hogy mivel célkoordintáta szerint mentem, a GPS mindenféle furcsa utakon próbált közel vinni. De amikor megálltam, egyáltalán nem volt kézenfekvő, hogy akkor most hol van, és hogy közelítem meg.

De 2010.06.07.calais-versailles

Például az egyik helyen a parton óriási, áthatolhatatlan bokrok voltak, abban ugyan voltak kis utak vágva, amelyek gyönyörű, homokosak voltak, de inkább valamiféle természetvédelmi körzetet jártak körül, vagy kutyasétáltatásra voltak, mert bunkerhez nem vezettek. A tengerpart felől tudtam csak megnézni a bunkert.

De 2010.06.07.calais-versailles

Utána történt az, hogy megint nem indult az autó, se kép, se hang, se rádió, se lámpafények. Nngyon megijjedtem megint, mert még messze voltam otthonról. De amikor megjavítottam, akkor kiderült, hogy csak nem volt rendesen rácsavarva az aksi sarka. Ezután tudtam, hogy nem lesz baj, illetve csak érintkezési hiba volt.

De 2010.06.07.calais-versailles

A következő bunker a Todt volt, ami már egy igazi múzeum. Messze a legnagyobb is egyébként. Ezt a Bunkert Fritz Todtról nevezték el, aki náci volt, és a német kormányban az autópálya-építésért volt például felelős. Utána a Siegfried vonalért, majd az Atlanti Fal megépítéséért is. Aztán még a háborúban meghalt, és ezt a bunkert róla nevezték el.

De 2010.06.07.calais-versailles

A bunkerben egy óriási ágyú volt eredetileg, amivel át tudtak lőni Doverbe. Ami a múzeumban található, az egy másik, igen nagy ágyú, de azt máshonnan hozták ide, korábban vasúti síneken mozgott.

De 2010.06.07.calais-versailles

A kiállítás bemutatta a bunkeréletet, a haditechnikát, konkrétan ennek a bunkernek a szerepét. Érdekes is volt, de hát elég dohos és lehangoló. Engem fiatalabb koromban nagyon érdekelt a Második Világháború, de más papíron nézni a csapatmozgásokat, és más a való élet.

De 2010.06.07.calais-versailles

Egyébként miközben persze kétség kívül a német történelem egy szégyenletes időszakának tartom ezt, az azért érdekes, hogy hogyan sikerült egy birodalomnak összefogni pénzt, erőt, embereket, szervezést ahhoz, hogy olyan dolgokat építsenek ki, amik máig is impozánsan mutatnak ezen a vidéken. Illetve szinte egyedülálló látványosságok. A dolog szomorú oldalát még tovább sötétíti, hogy ezeket valószínűleg kényszermunkában építették.

De 2010.06.07.calais-versailles

A kiállításban egyébként szerepelt egy opel és egy Harley Davidson. Mindkettő harci motorkerékpár volt.

De 2010.06.07.calais-versailles

Ezután hamarosan beértem Boulogne-sur-Mer-be, ami fantasztikus látvány volt. Egy domboldalon gördültem lefele, és előttem volt a plage: egy óriási, homokos part. Boulogne-ba egy kicsit forgolódtam a kocsival, de nem tudtam elképzelni, és nem is találtam semmi olyat, amiért megérte volna kitenni belőle a lábam (elég fáradt voltam már). Volt persze belváros, vár, és kocsiból mindezt be is jártam, de ennyi elég is volt.

De 2010.06.07.calais-versailles

A következő programozott célpont a Le Portelnél volt, itt. Érdekes jelenség van itt a tengerparton, amit Panoramio fénykép alapján fedeztem fel, a Fort de l'Heurt. Ezt Napóleon építette a brittek ellen. Lám-lám, nem csak a nácik csináltak ilyeneket. Egyébként Napóleon és Hitler között van néhány párhuzam: mindkettő elfoglalta Európa nagy részét, mindkettő partra akart szállni Angliában, egyik sem szállt. Mindkettő Oroszország megtámadásába bukott bele. Napóleon erődjét aztán a második világháborúban persze felhasználták bunkerként a németek.

De 2010.06.07.calais-versailles

Itt sokáig időztem. Kíváncsi voltam, hogy vajon apály jön-e, és ha igen, vajon ki lehet-e menni a szigetre. Ezért úgy határoztam, megint alszok egyet. Amikor felébredtem, láttam, hogy a vízszint visszafele húzódott, de még nem eléggé. Lementem a vízhez, és eldöntöttem, hogy amíg még várni kell, fürdök egyet.

De 2010.06.07.calais-versailles

Igazán nem volt jó idő, szóval a fürdés az igazából mosakodás volt a tengerben, de valójában ez is volt a lényege, hiszen utoljára szombat este fürödtem. Két nappal előtte, de nem teljes két nappal. Azért én szeretek naponta fürödni, ha lehet, többször is.

De 2010.06.07.calais-versailles

Közben a víz visszaszorult, de még mindig nem eléggé. Rövidnadrágban, mezítláb voltam, de még nagyon csapkodtak a hullámok. Különösen a szigethez vezető földnyelven, ahol a nyílt tenger és az öböl felől is jöttek hullámok, és összecsaptak. Pont, ahol a legkisebb volt a víz, ott volt a legnagyobb hullám. Ezen a nyomvonalon egyébként sín vezetett be a szigetre, nyilván az ellátáshoz. A sínt zöld alga borította, és sok helyen elferdült, megszakadt, besüllyedt.

De 2010.06.07.calais-versailles

Elég sokat várakoztam, és emiatt később megfáztam, de ez napokkal később jelentkezett. Amikor lehetett, bementem, még igen magas vízben, és kicsit a nadrágomat azért elérték a hullámok. A szigeten sok szikla volt, kagylóhéjak, és elképesztően sok guanó.

De 2010.06.07.calais-versailles

Elmásztam a sziget legvégére, hogy onnan is fényképezzek egyet, majd vissza. Jöttek franciák, nyilván kagylót szedni. Mondott is nekem az egyik valamit, én meg mondtam, hogy nem értem (franciául). Biztos nézett.:) Közben alacsonyabb lett a vízszint, meg akartam várni, hogy száraz lábbal vissza tudjak menni, de a hullámok miatt ez szinte lehetetlen volt. Inkább mezítláb, kvázi-szárazlábbal mentem vissza.

De 2010.06.07.calais-versailles

Ezek után jött Crecy, ami nem második világháborús, hanem ismét egy Százéves Háborús csata. Ebből következően a csatatéren nem volt semmi, csak emlékhely, kilátótorony, és meg lehetett nézni a mezőt, ahol a csata folyt. Crecy maga eléggé lehangoló volt. A múzeum aznap pont nem volt nyitva. Ugyebár a hétfő ilyen szempontból nem volt jó választás, de ez csak itt játszott szerepet. A templomtorony volt egy bizonyos nézetből érdekes, és az egyik sarkon egy ház. Hát ennyi. Mondhatom, érdemes volt idejönni... Na jó, érdemes volt, hiszen amúgy is erre jártam.

De 2010.06.07.calais-versailles

Ezek után már kezdett késő lenni, de igazából még hat óra sem volt. Próbálkoztam azzal, hogy mit nézzek meg, de a Chateau de Bagatell a GPS szerint egy olayn helyen van, ahol nincs. Aztán feladtam. Megint álmos lettem, és egy erdőben aludtam egy asztalon. Hát, ha az ember álmos...:) Ez az erdő egyike volt azoknak a tipikus erdőknek, amik megtalálhatóa Franciaországban. Sík terepen terülnek el, és nagyon szép, egyenes sugárutak vezetnek át rajta, melyeken élmény végigautókázni. Gyalogolni, vagy kerékpározni unalmas volna, de arra biztosan vannak kisebb utak.

De 2010.06.07.calais-versailles

Aztán úgy döntöttem. hogy elég volt már. Egy hete folyamatosan csak utazok, nézek, utazok. Többet nem nézek, megyek haza! Sikerült viszonylag jó utat találni haza Párizs mellett, ami művészet. Több helyen be kellett avatkozni a GPS-be. Tényleg művészet úgy jönni, hogy sok autópályán menjen végig az ember, ne kerüljön dugóba, miközben a fizetős utakat nem akartam használni ilyen rövid távra.

De 2010.06.07.calais-versailles

Véletlenül találtam rá mégis erre a két toronyra Luynes-nél. Ez a vár a XIV. Lajos elleni felkelésben, a Fronde-ban játszott szerepet. Most már elhagyatott volt, de a két torony egész jól néz ki.

Versailles-on szokás szerint átjöttem, és megálltam a kastély óriási, e késői órákban immár üres parkolójában. Nyár közepén még bőven világos volt, ugyanakkor már csend és nyugalom. Nem hisztizett itt már Morvai Krisztina sem, s nem lobogtak árpád sávos zászlók, s Nagy-Magyarországos térképek sem takarták el a fantasztikus aranyozott kapukat. Erről szerencsére éppenhogy lemaradtam, míg odavoltam.

Trianon, a második kastély hátul van a kert mögött, melyben gyönyörű szökőkutak, és leginkább antik szobrok díszítenek. Legismertebb közülük az az Apollo-motívum, mely a központi szökőkutat díszíti. A világ leglátogatottabb turista-látványossága ez, és milyen érdekes - bár persze francia alkotás - de nem nacionalista, hanem inkább kozmopolita: az ókori görögök emlékezetét idézi.