Vasárnap arra gondoltam, hogy ha már jobban alakult az idó, mint ahogy előre jelezték, csak elutazok, de csak egy napra. Egy ideje terveztem egy ilyen utazást a Loire keleti részéhez. Ez azt jelenti, hogy Orleanstól keletre. Itt még van pár kastély, amelyik érdekes, de kisebbek, nem olyan híresek. Egyébként jártunk erre, amikor síelni mentünk, és akkor is, amikor Lyonba mentem.
Sikerült viszonylag korán elindulnom, és ködös volt a reggel, sokáig egészen hűvös. Később kisütött a nap, amit már vártam.
Megálltam Nemoursban, mert láttam egy táblát, és aztán a GPS-ben is megtaláltam egy prehisztorikus múzeumról. Ez persze lehet egészen unalmas is, de kicsit érdekesebb is, és végül is annyira nem siettem, és rég voltam ilyen múzeumban. Három euróért meg simán megérte.
Az elején volt egy sorozat koponya az összes ős és előemberről, melyek közül több a Dordogne mentéről származott, tehát tényleg francia volt. EGy teremben pedig időszakos kiállítás volt Spanyolországból, itt urnasírokról volt szó. Azaz nagy "vázákban" eltemetett emberekről. Furcsa. De egyébként nem is olyan szörnyű.
Aztán még közelebbi leletekről volt szó. Például kiderült, hogy Párizs környéke tele van kőkori leletekkel. Éppen csak Buresben nem volt semmi. Akkoriban itt a Szajna mentén sok törzs élhetett. Északabbra már jég volt, rénszarvasok éltek itt, és sok lazac. Viszonylag jó hely volt.
Sok ismerős városkából volt lelet, és például még Párizsból is, a St Michel metrómegálló építkezéséről. Az épület egy erdő közepén van, sokszorosan tagolt beton-üveg tömb, zegzugos belső udvarokkal. Ezekben illusztrálják a különböző korok és területek növényzetét is. Helyenként ez nem volt sokkal több, mint egy kiskert. Ez is tetszett.
A következő megálló Montargis volt. Eddigre már kisütött a nap. Aranyos kis város, kis folyó, hidak, jó kis várkastéllyal a dombon, csak az volt a gond, hogy oda nem lehetett bemenni. Először gyalog kerestem a bejáratot, majd kocsival is, behajtottam a kapun, keresgéltem a szűk utcácskában, de végül véglegesen kiderült, hogy egy katolikus iskola van, tehát nincs hova bemenni. Egyébként Montargisban is volt idén a Tour de France.
Aztán Gienbe menet láttam egy másik táblát egy római kori anphiteátrumról. Ehhez vissza kellett fordulnom, hogy megnézzem, merre is kell menjek. A GPS ebben a régióban nem igazán tartalmaz sok látnivalót, nem volt benne a Cheneviere amphiteátrum. Egy szép kis csatorna volt az út másik oldalán, és egy igen szabályosan ültetett erdő, ami impozáns volt, csak lefényképezni nem tudtam.
Gienben már régebben is voltam, de az este volt, és csak a hidat láttam. Olyan volt az élmény, mint Amboise-t először látni. A Loire-on átívelő hosszú híd. Túloldalt a város, magasan egy kastély. Gien valamivel kisebb, és a kastély újabb, téglaépület. Nem mentem be a múzeumba, mert inkább siettem.
Megláttam egy táblát, hogy Saint Brissonban van egy kastély katapultokkal. Elmentem oda, mert nem volt messze. A katapultok tényleg ott voltak. Bemutató is volt, de akkor éppen nem. Becsalogattak a múzeumba, és végigmentünk idegenvezetéssel, ami ráadásul franciául volt.
Először bosszankodtam, hogy minek mentem ebbe bele, de aztán rájöttem, hogy ez ugyan nem az az eget rengető látványosság, de végül is hangulatos. A franciát nagyrészt értettem, és erre büszke vagyok, és jó érzés volt. Egy lány tartotta egyébként az idegenvezetést. Aranyos, furcsa, nem egészen szép arcú. vidéki lány. Mondom, leginkább utólag kezdtem el értékelni, hiszen végül is egyedi élmény volt.
A következő kastély Sully sur Loire. De közben volt az a bizonyos atomerőmű Dampierenél. Ezzel is találkoztam már korábban, de most meg tudtam állni szemben, a folyónál, legközelebb a tornyokhoz, és nagyon jó képeket tudtam készíteni. Egyébként több atomerőmű is a Loire-t használja hűtővíznek. Bizarr, nem? És mégis. Végül is nem történt semmi nagy dolog, egyszer leolvadt a St Laurentnél lévőben egy kis rúd.
Sully sur Loire-ban egy szép kis templommal találkoztam. Kívülről. Ez a Sully építette a Notre Dame-ot.
Aztán egy kastélyt. A Loire mentén, de egy külön kis várárok-rendszerben. Nagyon szép kis kastély, de már bezárt. Esélyem sem volt rá, még ha St Brissonban nem nézek be a kastélyba. Így hát csak jól körbementem. No meg a szokásos kép a másik oldalról.
Ezután már nem volt dolgom, sötétedett. Chateauneuf-be mentem még el, de addigra már mindenképpen besötétedik. Saint Benoitban van egy bazilika és kolostor, ami messziről látszik, ott megálltam, de csak a nagy oszlopcsarnokot csodáltam meg.
Aztán még a Loire partján is megálltam egyszer. Egy kis földúton mentem egy darabot a folyó mellett. Amikor Chateauneufbe értem, tényleg már sötét lett. A két vásárcsarnok volt csak érdekes a kivilágítás miatt. A polgármesteri hivatal, ami kastélyszerű is szép, de hát nem volt kivilágítva.
Innen a hazaút még hosszú volt, de eseménytelen. A GPS elég kis utakon visz, de azért én elküldtem magamat a nagyobb utakon. Kicsit hosszabb, de időben a GPS előrejelzésével ellentétben ez a rövidebb. A néptelenebb középső részen itt is sok a szélturbina.
Szép, nyugodt őszi kirándulás volt, amire jó érzésekkel tekintek vissza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.