 |
| De 2010.12.05.rueilmamlaison.napoleon |
Rueil Malmaison "mítikus" hely számomra. De nevéhez méltóan (mal maison=rossz ház) inkább rémálmot. Itt van az a pont, ahol az ember a peripherique-n jőve, egyszer csak nem tud hazatalálni, mert állandóan az A86-os alagútba botlik, amely fizetős, és hát nem akar fizetni, na. Az alagúttól eltekintve viszont egyszerűen szörnyen nehéz bármilyen utat is találni. És itt, ebben a csomópontban, ahol annyit bosszankodva, állandóan az a tábla bukkant fel előttem, hogy "Rueil Malmaison".
Meg egy olyan tábla is, hogy "chateau". Egyszer, amikor jobban ráértem, el is megnézni ezt a kastélyt, de már késő volt bemenni.
 |
| De 2010.12.05.rueilmamlaison.napoleon |
Múlt hétvégén azért mentem el, mert ismét ingyenes múzeumi vasárnap volt, és most kocsikázni volt kedvem. Szerencsétlenül értem oda, mert délben szünet van, de vittem egy francia-angol kétnyelvű könyvet, szóval addig is tanultam.
 |
| De 2010.12.05.rueilmamlaison.napoleon |
Mire kinyitottak, elkezdett esni az eső. Szomorú egy nap volt, de múzeumozásra elég jó. Annyi hátránya van, hogy a fényképek nem igazán lettek jók. Vakuzni természetesen nem volt szabad.
 |
| De 2010.12.05.rueilmamlaison.napoleon |
Malmaisonban Napoleon Josephine-nel élt, egészen válásáig. Tehát még akkor is, amikor császár volt. Akkor a hivatalos "telephelye" a Tuilleriák kastélya volt (Louvre), de sokszor időzött itt nemhivatalosan.
Egyébként el lehet képzelni, hogy itt van ez a kis szende Josephine, akinek a férje időközben popsztár császár lett, nyilván rajongtak érte a nők. Milyen féltékeny lehetett, ha Napoleon néha hazatévedt. És valószínűleg voltak is szeretői. Nemrég láttam egy filmet LaFayette-ről, amiben szó volt erről, mármint, hogy LaFayette is nagy sztár volt, és voltak szeretői és a felesége hát otthon ült, és féltékenykedett. Hát igen, akkoriban ez valahogy így volt...
 |
| De 2010.12.05.rueilmamlaison.napoleon |
Aztán elváltak, és a kastély Josephine-re maradt. A kiállítás tehát relatíve sokat foglalkozik vele (fele arányban). Neki (is) vannak kint képei. Ki van állítva némi porcelán. Egész pontosan egy egészen nagy készlet, amely leginkább itáliai képekkel van díszítve.
 |
| De 2010.12.05.rueilmamlaison.napoleon |
A legimpozánsabb bútor pedig Josephin ágya. Pontosabban volt neki egy hétköznapi és ünnepi ágya, és persze ez utóbbi a nagyon díszes.
Impozáns még a zeneszoba, ami minden bizonnyal Josephine alkotása. A kertben van egy információs tábla arról, hogy a zeneszobából egy pavilon nyílt, ami azonban már nincs meg.
 |
| De 2010.12.05.rueilmamlaison.napoleon |
 |
| De 2010.12.05.rueilmamlaison.napoleon |
A kert kicsi, hangulatos, kivétel, hogy durván hideg eső esett.
 |
| De 2010.12.05.rueilmamlaison.napoleon |
A legfelső emeleten egy olyan kiállítás volt, ami Charlotte Bonaparteval foglalkozott, aki Napoleon unokahúga volt, és némileg foglalkozott művészettel. Fényképezni nem volt szabad, mert ez külön-kiállítás. Pedig olyan óriási dolgokat nem mutattak be, ez a Charlotte csak közepes művész lehetett, ha nem Bonaparte lett volna, a kutyát nem érdekelné szerintem.
 |
| De 2010.12.05.rueilmamlaison.napoleon |
A hideg eső pár nappal később hóba váltott. Egyik nap olyan sűrű, nagy-pelyhes hóesés volt, hogy az olvadás ellenére is esett vagy tíz centi. Az egész régió megbénult, mivel ezek a párizsiak erre nincsenek felkészülve. A kocsikon szerintem nincs téli gumi, nem kötelező. Hóseprő gépek vannak, de a kapacitás nyilván nem nagy. Az emberek nem szoktak hozzá a hóhoz, a vezetéshez. Egy helyen egy kicsit pórul járt kocsival is találkoztam.
 |
| De 2010.12.10.snow |
A következő napon kimentem egy körre a kocsimmal, mert ki akartam próbálni, hogy mire képes most nyári gumikkal. Mivel újak a gumik, egészen jól teljesített a kocsi. Csak akkor volt baj, amikor tíz százalékos, teljesen havas emelkedőn kellett volna felmenni. Akkor kicsúszott. No meg a jeges részeken kisebb lejtőnél is. De például a mély hóban a parkolóban úgy tudtam forgolódni, ahogy akartam, és nem akadt el.
 |
| De 2010.12.10.snow |
Találkoztam több út mentén hagyott kocsival. Sokan vasúttal, busszal, gyalog kellett, hogy hazamenjenek, vagy különféle menekültszálláson éjszakáztak, ennyire rossz volt a helyzet. És mindez alig tíz centi hó miatt. Elképesztő. Milyen jó, hogy én közel dolgozok, és gyalog hazamehetek. Aznap nem is jöttem ki kocsival, mert a hotelből rögtön egy emelkedőn kell kijönni. Az nem ment volna.
 |
| De 2010.12.04.ursin_poulpe |
"Unalmas" szombati napokon azzal is szoktam foglalkozni, hogy a Simplyben veszek valami furcsa halfélét. Sikerült polipot vennem. Ebből ki kell vágni a közepét, meg kell főzni, és nagyon jó kis kaja. Nyersen gusztustalan, és megfogni is alig meri az ember. De amikor megfő, összeugrik gumiállatkává, és kezelhető, ehető.
 |
| De 2010.12.04.ursin_poulpe |
Továbbá tengeri sünt is ettem. Ennek novemberben van a szezonja, de szerencsém volt, hogy most láttam. Ez nem olcsó, meg nem igazán nagy étel, de egyszer ki kellett próbálni. A labdacs nem csak tüskék, hanem meszes, kemény. Egy nagy ollóval azért fel lehet nyitni. Belül valami májszerű részek vannak, azt meg lehet enni nyersen. Nagyon érdekes máj-hal íze van. De a májas részt ki kell válogatni a fekete, gusztustalan részektől. És ez nem egyszerű, mert egyik sem valami nagyon kemény, nem nagyon szilárd.
 |
| De 2010.12.04.ursin_poulpe |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.