Két hónapja nem írtam, mivel nem történt semmi különös, és időm sem volt. Legalábbis az időszak egy bizonyos részében. Utána meg hát az van, hogy az ember leszokik a blogírásról, és nincs hozzá kedve. És továbbra sem történt semmi különös. Én kifejezetten olyan vagyok, hogy ha valamiről esetleg lehetne írni, de elhalasztom, akkor utána már elmegy a kedvem tőle.
Szilveszter napján jöttem vissza Párizsba, ugyanis ekkor volt a legelőnyösebb Easyjettel. Szilveszter után az első napokban túl drága lett volna, és elég sokára lett volna elfogadhat az ár. Egy évben életemben kihagyhatom otthon a bulit. Mondjuk lett volna buli, de ezt még akkor nem is tudtam, amikor a jegyet foglaltam.
Olyan nagyon nem volt érdemes visszajönni sem, illúzióim nem voltak. Az Orly-n volt némi bonyodalom az RER-rel, egy szép lánynak segítettem, kiderült, hogy magyar, és ő Párizsban bulizik a barátaival. Különösebb terv, szálloda nélkül. Hát merész dolog. Viszont emiatt az Orlyvalban hagytam a hátizsákom. Ugye egy kicsit nem figyelek oda, és máris szórakozott vagyok. Ennyit a szép lányokról.:) Szerencsére nem veszett el, csak lekéstem az RER-t és sokat kellett várni.
Azonnal kaptam a kocsit, és bementem Párizsba. Tudtam parkolni a Champs Elysees és a Tour Eiffel között valahol. Elmentem ide is, oda is. Tűzijáték nem volt. Mint kiderült, nem is szokott lenni. A millenniumkor volt egy kivételesen, ennyi. A Champs Elysees-en sok tömeg volt, az Eiffel Toronynál szintén. Vettem egy sört, azt megittam. Szerencsére a kocsival haza is tudtam menni, így kényelmesen telt ez a rövid kis idő. Hangulatosnak hangulatos volt, és azért nem bánom.
Utána vasárnap megint múzeumok vasárnapja volt, most az Orangerie-be mentem el. Ronától kérdeztem, mi van ott, mondta impresszionisták. Hát az érdekes. Az Orangerie a Louvre "narancsháza". Régen lehet, hogy tényleg az volt. Minden kastélynak van itt ilyen Orangerie-je, ahol tényleg a narancsfákat tarthatták télen. Nyáron meg kint a szabadban.
Az Orangerie a Louvre két szárnya egyikének végén van. Pontosabban, a Tuileries közepénél lerombolták a szárnyakat, valamikor a Forradalom idején. Az Orangeries a szárny vége. A másik végén pedig egy másik kiállítási épület van, ott André Kertész kiállítás volt.
A legfelsőbb részen, ami a földszint, nagy, vízililiomos Monet képek vannak. Lentebb Renoir, Cézanne, Rousseau. Aztán még egy pár Picasso is, és Utrillo is. És néhány újabb festő is. Közülük talán Soutine ás André Derain egy képe tetszett. Meg egy csomó fotó, de hát a fényképészet általában nem nagyon érdekel. Itt is volt pár száz kép, amelyből egy.kettő volt csak érdekes. No meg volt André Kertész a másik épületben, no azt nem néztem meg. Az említett okokból.
Egy másik hétvégén bementem Párizsba a Shakespeare and Company könyvesboltot megnézni. Ez megint egy filmes "városnézés" volt, de ez a Before Sunsethez kapcsolódik, az kezdődik ebben a könyvesboltban. Nagyon aranyos helyi: angol könyvek kaphatóak egy zegzugos, otthonos helyiségben. Mindenféle érdekes, furcsa kis dolgok vannak: táblák, fényképek, egy heverő, zongora. Valamilyen irodalmi est is volt a felső szobában. Sajnos abban nem vagyok egészen biztos, hogy a belső képeket a filmben tényleg itt forgatták. Már kétszer látogattam meg, de nem sikerült azonosítanom a filmből semmit. Még vissza kell mennem. Legközelebb is valami hasonló városnézés lesz, még mindig a Quartier Latinban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.