Mi köze Rousseau-nak a Reneszánszhoz? A russzóisták biztos tudnának erről írni sokat, de én nem ezt szándékozom, számomra csupán annyi a kapcsolat, hogy a Rousseau múzeum Montmorencyben közel van a Reneszánsz Kastélyhoz Ecouenben.
Vasárnap megint hónap első vasárnapja volt, és az ecoueni kastély ingyenes. No jó, de messze van. Így tehát időben elindultam otthonról. Szépen belekeveredtem viszont az űj GPS-programmal és térképpel is az A86-os alagútba, így tehát Nanterre-ig abban mentem. Nem kellett volna eleve odakeverednem, csak ugye Párizstól nyugatra a Peripherique tele van alagúttal, és a GPS állandóan elveszti a jelet, így elvéti az ember az utat.
Ugyanakkor így túl korán értem oda, mert a Rousseau múzeum csak 14 órától van nyitva. Ezt a weblapon nem tudtam kideríteni. A Reneszánsz Múzeum viszont délben szünetet tart, így oda se mehettem. Ott korán délelőtt lett volna érdemes kezdeni.
No mindegy, mert kicsit Montmorency előtt, Enghien-les-Bains-ben elmentem egy gyönyörű tó mellett, oda mentem vissza. Teáztam, és sütiket ettem. Az idő továbbra is gyönyörű volt, kabátlevevős tavaszi meleg. A tó mellett kaszinót lehet találni, és pálmafákat is.
Rousseau élt Montmorencyben és itt írta jelentősebb műveit. Egy olyan kis házban élt, amely szerény volt, de ő kifejezetten emiatt vágyott ide. Nem csoda, hogy a "vissza a természetbe" filozófiája itt bimbózott ki. Igazán mediterrán-jellegű kis "sziget" (tó). Eltekintve a fóka-szobroktól.:)
A múzeumban teljesen franciául kellett boldogulnom. Az audioguide Rousseau kivonatokat tartalmazott, melyekből alig valamit értettem. Igaz, eleve csak hangulati aláfestésnek voltak gondolva. Ahogy kivettem, a ház eredeti, csak kicsit bővítettek rajta. A kert olyasmi, mint amilyen eredetileg volt. Rousseau egyébként egy Donjon nevű kis pavilonban alkotott, ahol csak egy asztal és tűzhely volt. Ez így egészen elragadó, és romantikus.
A házban az idegenvezetés franciául történt, de ezt nagyjából értettem, a hölgy nagyon figyelmesen ügyelt arra, hogy ne beszéljen gyorsan, egyszerűen magyarázzon. A bútorok nem voltak eredetiek, de a leírások alapján leghűbben próbálták rekonstruálni őket.
A berendezés egyszerű, vidéki. Rousseau szeretőjével, Theresével élt, neki külön szobája van, és Rousseau szobájában ágy és asztal található meg.
Ha valaki oda van Rousseau-ért, tutira abszolút neki való ez a múzeum. Számomra érdekes, tanulságos. Egy ismert filozófus mindennapi életét, hátterét ismerhettem meg. Úgymond munkamódszerét is. Rousseau karrierje egyébként több szempontból is érdekes, de erre most nem térek ki.
Egy időszaki kiállítás is Rousseauról szólt. Nem is tudom, miért időszaki, hiszen teljesen odavaló volt. Különböző korszakok írásait tették ki vitrinekbe, és különböző házak, egyéb tartozékok, szobrok körítették.
Így például azt a királyi és parlamenti határozatot is láttam, melyben az Emile nevelését betiltották. Ez a mostani médiatörvényes időszakban különösen érdekes. Hiszen az Emile nevelése mai szemmel bizonyára ártatlan dolog lehet. Ugyanakkor a KDNP oktatási és média-ügyi tevékenykedését tekintve annyira nem is abszurd erre a cenzúrára, mint "visszatérhető" állapotra megemlékezni.
Mivel Rousseau tovább tartott, mint gondoltam, Ecouenbe későn érkeztem. Útközben egyébként láttam egy érdekes templomot, amelyet megálltam lefényképezni. Ekkor történt meg az, hogy megállt egy rendőrautó, kiszállt belőle pár civil ruhás férfi és a csellengésző gyerekeket elkapták. Hát nem tudom, hogy ez legális volt-e, de nem avatkoztam be. Mindenesetre elgondolkodtató volt. A gyerekek nyugodtan álltak ott, az a benyomásom volt, hogy talán tényleg elkövettek valamit.
A Reneszánsz kastélyt már egyszer láttam, amikor Angliába mentem, csak akkor persze nem néztem be. Angliába nem azért megy az ember, hogy mindjárt Párizstól északra leragadjon.
Mivel nagyon sok kastélyt láttam már, ezért arról nem fogok tudni elragadtatással írni, hogy micsoda faliszőnyegeket, páncélokat, fegyvereket, famennyezeteket lehet itt látni. Volt pár érdekes részlet, amely megkülönbözteti más kastélyoktól, például sok asztrológiai illetve pozicionáló eszköz volt, egy arany hajómakett, furcsa kések, dobozok, és egy furcsa szobor, amely a prospektuson fő csalogatóként szerepel: Daphné korallal. A korall állítólag tényleg korall.
Kevesebb, mint egy órám volt végigszaladni a kastélyon, de azért ez nagyjából elég is volt. Utána még azzal játszadoztam, hogy a Charles le Gaulle reptérre leszálló gépek nyugatról pont a kastély felett repültek el.
Este még visszamentem Enghienbe, és elég jó kínait ettem. Fő utcán olyan kínai büfé van, amelynek minősége szerintem különb, mint a többié. Azért is mentem vissza, hogy a casino medúzáit lekapjam, hiszen gondoltam, hogy este jobban néznek ki. Egyébként még az az érdekes a képen, hogy a régi épületet körbevették a modern üvegpalotával.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.