Ez megint egy ingyenes múzeum-vasárnap volt. Sajnos nem volt túl jó idő, és nem sok múzeum volt már maradékban Párizsban, a Henner műzeumot néztem ki elsőnek. Cernushi múzeuma mindig ingyenes, ezt csak azért vettem hozzá, mert közel van.
A Henner múzeum ugyanis a Parc Monceau-től északra van, ezen a részen eddig még nem jártam. Nem feltétlenül halálira érdekes, de kellemes kis kerület. Jean-Jacques Henner festő volt, elzászi, és elzász elcsatolása után jött Párizsba, mert franciának érezte magát. Arról lett ismert, hogy bizonyos elzászi témákat festett meg, amelyek a revizionizmus jelképévé váltak, mint a híres elzászi lány, aki, ha nem tévedek, a felesége fiatalon.
Hogy ez a revizionizmusnak miért volt akkora nagy szimbóluma, az jó kérdés. Hát az ilyen eszmék sokszor csak nagyon egyszerű módon kiemelnek egyvalamit jelképnek. Nem vagyok a francia revizionizmus szakértője, de olyan nagyon mélynek nem tűnik ez a történet.
Fiatal korából van pár érdektelen olaszországi festménye, van pár portré, köztük az elszászi lány, de élete végéig gyakorlatilag ezen kívül csak meztelen nőket festett egy bizonyos elég egyszerű, elzászinak mondott táj keretében. De a táj is elég egyszerű, és a nőkkel való variálás is viszonylag limitált.
A képeket egyébként egy érdekes lakásban lehet megnézni, gondolom, a 19. század végének megfelel. Nagy szobák, belső terek, lépcsők. Olyasmi, mint Moreau, csak neki a lakása és a képei is érdekesebbek voltak.
Ahogy mondtam, a Parc Monceau közelében voltam, lesétáltam tehát a parkba, de mivel jó idő még mindig nem volt, ezért egy kis tízórai-uzsonna után bementem a Cernuschi múzeumba. Henri Cernuschi gazdag bankár volt, aki ázsiai műtárgyakat gyűjtött, így alakulhatott meg a múzeum.
Azt kell, hogy mondjam, hogy a Guimet-nél érdekesebb, mert változatosabb a kiállítás: például a korai kínai történelemnek tényleg egy részletes régészeti bemutatását láthatjuk. Nem mintha ennyire érdekes volna ez részleteiben, de az agyag, bronz, és vas tálak után van pár kerámia-szobor, főként temetkezési díszek. A nagy terem közepén van egy óriási Buddha is egyébként.
A filmteremben pedig a japán lakkozott tálakról van egy érdekes film. Utána már késő volt, és indultam haza, de egy japán étteremben megálltam, egészen jólevest ettem, melyet előttem készítettek el wokban. Ez volt egyébként a választás estélye, amikor Francois Hollande nyert, és a Bastille-nál óriási ünneplés volt. De erről sajnos lemaradtam, mert nem tudtam, hogy ott lesz, és nem is jutott eszembe, hogy biztos lesz valami, meg kéne nézni. Pedig csak egy pár megálló lett volna.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.