Île-de-France

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

A hétvégén szombaton bent jártam Párizsban, elkezdtem ott is geocachingolni. Nos, nem ez lesz a fő bejegyzés geocachingról és Párizsról, ugyanis kicsit nehézkesen megy a dolog. Valószínűleg nem vagyok egy nagy tehetsége egyébként sem keresésben és találásban. De ezen kívül Párizsban többnyire nanoládák vannak, és azok nehezek is, illetve nincs róluk tapasztalatom.

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

Egész szombaton a belvárost jártam, és összesen egy ládát találtam meg a College France-nál lévőt. Az egyébként érdekes, egy kis puskagolyó méretű, mágneses kapszula, amely egy tábla hátulján volt. Na ez az, amire az ember nem feltétlenül gondol, ha még nem látott ilyet. Viszont ha már látott, akkor könnyen eszébe jut. Sőt, feltételezem, a tapasztaltak körbenéznek, és kitalálják, hol lehet a láda. Végülis a mágneses nanoládáknak eléggé behatárolt a megfelelő célhelye.

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

Ugyanakkor az egész érdekes is volt, és egyáltalán nem felesleges. A Pantheonnál egy olyan kutas teret láttam, ahol addig még nem voltam. Benéztem a Genevieve könyvtárba is. A College France belső udvarait sem vettem még eddig észre. A Sorbonne és a Cluny közötti kis parkot sem fedeztem fel korábban. A Cluny kertjét is alaposabban végignéztem. A Notre Dame mögötti részeket is alaposabban felfedeztem.

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

Mindenfele olyan apró részleteket vettem észre, melyeket addig nem, és amelyekre soha nem is került volna sor, ha nem megyek be geocachingelni. Ugyanez igaz itt Bures könryékén is, amiről már írtam.

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

A héten aztán a Robival elmentünk itt a környéken is. Robi először nem lelkesedett, de aztán megjött a kedve hozzá. Azt mondta, hogy a geocaching legalább motiválja, hogy megnézzen dolgokat, amit anélkül nem. Nekem több motivációm van magamtól is, de ahogy az előbb írtam, nálam is hasonló dologban működik közre a geocaching. És azt gondolom, végülis mindenkinél ez a legfőbb haszna. Motivál, irányít, keretet ad annak, hogy elmenjünk, megnézzünk dolgokat, és alaposabban körbenézzünk, mint nélküle.

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

Egyébként itt Buresben Robi megtalálta mindkét ládát. Ebből gondolom, hogy nekem hiányozhat a kereséshez a jó szem. Pontosabban a megfelelő figyelem. Nem azokat a dolgokat veszem észre, amit kéne.

Séta közben jöttem rá, hogy közben meg már Paris Plage is van. Csak hát annyira nem volt jó idő, és hát nem készültem rá. Annyira most már nem is fontos. A városházán viszont közben mindig vannak koncertek, amíg a Plage tart. Ez nem éppen Sziget, de kis Szigetnek elmegy. És nincs belépő.

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

Vasárnap volt a Tour befutója. A Tour ugyebár minden évben nagyjából ugyanazon a vonalon halad, de mindig vannak eltérések. Így például az, hogy Párizsba a végén melyik irányból mennek be. Idén éppen Orsay-n keresztül, azaz nagyjából a "kapuk előtt", "kertek alatt".

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

Robiékhoz két vendég érkezett, őket vittem ki. Sajnos Robinak gondja volt a kocsijával, azzal foglalkozott.

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

A Tour megnézése furcsa dilemmát vet fel: ha az ember bemegy a Champs Elysees-re, akkor ott van, de nem látja. Ha otthon ül a tévénél, akkor jól látja, de nincs ott. Tavaly a legjobb megoldás az volt, hogy bementem, és a Renault szalonban néztem sokadmagammal a tévét. Ott is voltam, és láttam is. Mert például amikor a Concorde-ot mutatják, vagy a helikopteres madártávlati képet, abban odalentről nincs élménye az embernek. Viszont az a tudat, hogy benne vagyok, ott vagyok lent a képen, az is jó.

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

Idén viszont ide mentünk ki ezekkel a vendégekkel, mert "egyszer van Orsay-ben Tour de France". legalábbis amíg itt vagyok, addig ez biztosan egyedi alkalom.

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

Kétszer kellett kimenni, mert először jött az ú.n. karaván. Ez az ellátó kocsikból áll, ami azért elég sok reklámfigurával van teletűzdelve. Szóval inkább május elseje, mint tényleg a staff menete. Valahol kell, hogy menjen egy pár hasznos kocsi is. Például a cserebicikliket és kerekeket vivő kocsik már közvetlenül a biciklik előtt jönnek.

Hazamentünk ebédelni, és vissza a bicikliseket megnézni. Orsay kijáratához mentünk, ott parkolni is jobban lehetett, tömeg se nagyon volt, és a biciklisek is lassabban mennek fel a plateau-ra. Néhányan kijöttek piknikezni, néhányan meg hát ott laktak, csak ki kellett nyitniuk az ablakot.

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

A biciklisek így is soká jöttek, előbb még egy csomó felvezető kocsi jött, meg motorosok, és kamerás motoros is. Vagy fél órát vártunk, míg végre jöttek a versenyzők.

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

Hát rövid volt. És sokkal nyugisabb, mint gondoltam volna. Az enyhe emelkedőn kényelmesen sétabicikliztek fel a versenyzők, egy tömbben. Persze, a nagy díjak ekkor már eldőltek, csak a párizsi befutó maradt. Ezt meg úgy látszik úgy fogták fel, hogy majd a végén hajráznak egyet. Végülis sok kört mennek a Champs-Elysees és a Tuileriák között. Meg ugye van ennek a mmai bicikliversenyeknek egy ilyen "logikája", a légellenállás miatt. De azért lehetett volna pár elszakadó csoport.

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

Meg kevesen is voltak. Nekem az volt a benyomásom, hogy több száz versenyző van, ezek meg csak olyan ötvennek tűntek. Ugyanakkor az viszont világos volt, hogy ott vannak a híres csapatok, az Astana, a Radioshack a Saxo Bank a HTC. Azért ez nagy dolog volt, ott állni. Hát pontosabban megérte az öt perc utazást és a fél óra várakozást.:)

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

Off-line azt is meg lehet nézni, ki kicsoda a képeken, de azért nem könnyű azonosítani őket.

De 2010.07.26.geocaching-tourdefrance

Származási hely: 2009.11.12.anglia

Harmadik napra egészen szép időt mondtak. Persze viszonylag. Mindenesetre ide terveztük a Stonehenge-t. Readinghez nincs annyira közel, és az a helyzet, hogy belépőt kell fizetni, hogy a közelébe mehess, és még akkor sem lehet bemenni a kör belsejébe. Ez elég lehangoló, de hogy István kifejezésével éljek, ki kellett pipálni.

Reggel azonban kimentünk tanyára a két autóval, ugyanis ott volt egy szerelő, és István ott akarta hagyni a kocsit, nekem kellett volna visszahoznom. Mindebből nem lett semmi, mert túl drága volt, és Istvánnak jobb ajánlata volt ennél. Ugyanakkor a Readingtől délnyugatra lévő kis tanyavilágot érdekes volt megismerni. Ahogy Virág megjegyezte, egy ilyen tanyasi szerelde az egészen más, mint amihez városban hozzászoktunk. Ő azt mondta, Magyarországon nincs ilyen. Lehet, hogy ott is van, és lehet, hogy itt is van városi szerelő. Mi mindenesetre egy ilyet láttunk, amin látszódott, hogy traktorok szereléséből nőtte ki magát az üzlet. Fényképek sajnos nincsenek.

Származási hely: 2009.11.12.anglia

Aztán elindult az egész család. Először Woodhenge-be mentünk, ami egészen közel van Stonehenge-hez. Érdemes megnézni. Itt sok kis oszlop van, el vannak kerítve, és nem lehet bemenni, de messziről ugyanúgy meg lehet nézni őket. Azért Woodhenge a neve, mert itt a felépítmény anno fából volt. Ez persze elkorhadt, és maradtak a talapzat kövei. Azért érdekes, csak ha a közelben van egy még érdekesebb dolog, akkor kevésnek tűnik. Kerepestarcsán sokkal többre értékelnénk.:)

Származási hely: 2009.11.12.anglia

Stonehenge-csel mint mondtam, az a baj, hogy meg lehet nézni messzebbről, és lehet fizetni, hogy közelebbről megnézzük, de végül is csak annyi az élmény, hogy ott voltunk, és élőben láttuk.

Istvánék bementek, mert vett egy English Heritage kártyát, és azzal ingyen bemehetnek mindenhova. Ott kezdték el a dolgot. Én ettem-ittam. Egy rock-sütit, ami kemény volt, de finom, és egy curry-t, amit kis papírpohárban adtak, de egészen jó volt. Há t végül is kipipáltam, ott voltam. Érdekes volt azért ott lenni, és ez is egy élmény. Tulajdonképpen az is, ha nem olyan valami, mint amire gondolna az ember.

Származási hely: 2009.11.12.anglia

Ezek után Bath városába mentünk, ami nem a tengerparton van, hanem onnan kapta a nevét, hogy hőforrások vannak a városban. Már a római korban fürdőváros volt, és még ma is ilyen hangulata van. Egészen érdekes ez Anglia közepén. Tényleg elég sok antik jellegű épület van, és a város közepén, kicsit eldugva, tényleg van pár római fürdőépület. Nekünk ilyenünk nincs is tudtommal. Mármint fennmaradt római épület.

Származási hely: 2009.11.12.anglia

A városban ezen kívül még egy sor olyan ház volt, ami nagyon is angolos, és egy pár utca, ami viszont nagyon is fürdőváros jellegű. Nehéz megmondani, ez mit jelent, de talán arról van szó, hogy az utcában végig sorház van, de kertek nélküli, tömött sorban sorakozó házak.

Származási hely: 2009.11.12.anglia

Tulajdonképpen az utazással, és a város végignézésével hamar este lett, és egyébként is korán sötétedik már, így ezután már csak hazamentünk. Még annyit megtettünk, hogy Avebury felé mentünk vissza. Itt van egy kevésbé ismert, nagyobb, foghíjas kőkör (stone circle), amiben az lett volna a jó, hogy nincs belépő, mert az egész falut keresztülhálózza. A baj az, hogy sötétben értünk oda. Csinálhattuk volna fordítva, akkor Stonehengbe értünk volna sötétbe oda. Nem tudom, az jobb lett volna-e. Így mindenesetre nem láttunk szinte semmit, csak a fényszórókon néha megvillanó pár szikladarabot. Rejtelmes és rejtélyes és emlékezetes volt így is, pláne, hogy bolyongtunk is egyet a környéken.

Fényképek erről sajnos nincsenek. Akit érdekel, az keressen képeket, lehet találni. Végül is azt mi is tudjuk, miről maradtunk le. Ha nappal be lehetett volna valahogy szorítani, akkor jó lett volna. Hogy Bath helyett érdemes lett volna-e, az már roppant kétséges.

Azt fontos volt megismerni, hogy Stonehenge nem valami elszigetelt, nagy látványosság, hanem egy sor hasonló építmény közül a legimpozánsabb. Nem egy semmiből keletkezett h1resség, hanem egy kultúra, egy kor része, aminek itt vannak más nyomai. Nem csak Woodhenge, nem csak az Avebury stone circle, hanem itt vannak a fehér lovak is, és olyan dombok, amelyek valamilyen temetkezési helyek lehettek, egyszóval az ókori Anglia köszönt vissza ránk, ide érkezve. Nem véletlen, hogy sok gabonakör "jelent meg" itt, hogy a misztikusok misztikusnak találják ezt a tájat.

Valószínűleg az első nap estéjén volt, de most jutott eszembe, hogy Ariék felköszöntöttek születésnapomra. Nagyon kellemes meglepetés volt az ajándék, mert a Wuthering Heights c. könyvet vették meg, ami kétszeresen is illett. A Facebook-on egyszer írtam, hogy mennyire tetszik Hayley Westenra azonos cím száma (eredetileg Kate Bush), és ezek szerint odafigyeltek. Továbbá valamikor arról is beszéltem, hogy angolul szeretnék még jobban megtanulni. Nos, ha egy ilyen regényt elolvasok, és végigszótározok, akkor biztos, hogy egészen mély lesz az angoltudásom. Azóta már egyszer beleolvastam, de az első oldal után félbehagytam, mert tényleg van benne pár szó, amit ki kéne szótározni.

De 2010.06.02.dartmoor

A Dartmoor Nemzeti park egyértelműen egy programpont volt a terveinkben, hiszen egy kirándulásos nap az változatosságot jelent a város és egyéb dolgok nézésében, illetve páratlan tájról van szó. Annyit tudtunk, hogy sok kelta dolmen, menhir és kőkör van itt, de pontos tervet nehéz volt készíteni. Pontosabban voltak térképeink, brosúráink, de hogy végül is melyik helyre érdemes menni a több tucat kilométer átmérőjű parkban azt nem tudtuk pontosan. Hát valami tervet azért összedobtam.

De 2010.06.02.dartmoor

Dartmoor olyan, mint a Veszprémi Fennsík, csak egyáltalán nincs fa a legtöbb helyen egészen a szemhatárig. Kicsit nyitottabb, nagyobbak a térségek, és a lelegelt fű között néhány patak is folyik. A dombok is valamennyivel nagyobbak, a sziklák itt gránitból vannak (ha tévednék, akkor arról a szürke kőről van szó, ami a régi házak anyagát is adja Angliában). A hatalmas, dombos pusztán csak bokrok voltak, azok a sárga, pusztai bokrok, amiket Dovernél is láttam.

De 2010.06.02.dartmoor

Egyébként Arthur Conan Doyle a Sátán kutyáját állítólag a dartmoorbeli látogatása alapján írta. És egyébként II: van google street view az egész úthálózaton, meg lehet nézni. Majdnemhogy ott lehet lenni.

De 2010.06.02.dartmoor

Az egészben az volt a furcsa, hogy itt több ezer éve emberek éltek, és tényleg, mindegyik szikla, bármelyik domb tetején egyszerre természetes, de szinte biztosan nagyon sokat arrébb tettek, megmozdítottak, alája temettek valakit, vagy csak ott halt meg. Vagy csak arrébb vitte, hogy védelmet építsen belőle. Bármelyik domb tetejét használhatta valaki valamikor némiképpen várnak, tanyának... Szóval olyan sok szikla volt itt, ami valamilyen szempontból történelmi emlék lehetett, és meg lehetne vizsgálni.

De 2010.06.02.dartmoor

A következő gond volt, hogy nem lehetett megtalálni rendesen a dolgokat. Az ember azt várná, hogy hát az útnál csak kitesznek egy táblát, hogy "na itt van egy ilyen kelta kősor". De nincs tábla. Átmentünk Merrivale falun-tanyán, és tudtuk, hogy itt van valami. De hogy hol? Megálltunk egy parkolóban. Alattunk Merrivale, szemben egy bánya. Ott nem lehet semmi kelta dolog. A szemben levő dombokon mindenhol egy sziklahalom, ami olyan, mintha egy várrom lenne, de azért mégiscsak arra tippeltünk, hogy természetes, hiszen mindegyiken ez van. Elindultam tehát hátra kizárásos alapon. Rögtön találkoztam két turistával (nem gárdistával!), akiknek volt jó térképek, és az alapján tényleg a dombra kellett felmenni mögöttünk.

De 2010.06.02.dartmoor

A kősor alig volt megkülönböztethető más kövektől. Bizonyos rendezettsége mégis volt. Tábla nem jelezte, egy fényképünk volt, amiről azonban nehéz beazonosítani egy egyébként nem annyira feltűnő kősort. De ahol a patak folyt, ott volt két kősor is, és az egyik, bizonyos szemszögből eléggé olyan volt, mint a fénykép. Csak nem annyira nagy. Mindenesetre azért biztosak voltunk benne, hogy ez az.

De 2010.06.02.dartmoor

Ugrálgattunk egy kicsit egy patakon, majd megláttunk a  távolban bizonyos állatokat. Nos, tudtuk, hogy vannak vadlovak, mert láttunk egy fényképet vadlovakkal az egyik tornál. A tor az egy ilyen sziklás domb teteje, aminél sokszor van valami dolmen is.

De 2010.06.02.dartmoor

No, de mondom Istvánnak, attól, hogy akkor ott voltak, most nem lesznek ott, ezek vadlovak. Dorkának ugyanakkor mindenképpen kellett vadló. Most tehát, hogy láttunk egy lócsordának kinéző dolgot, mindenképpen oda kellett menni. Egy kis gyaloglás lett belőle. Valóban lovak voltak, de eléggé vadak, csak fényképeket tudtunk készíteni. Utána felmentünk az egyik torra, mert István szerint fel kell menni. Pontosabban többen felmentünk, néhányan maradtak.

De 2010.06.02.dartmoor

A King's Tor tetején egyébként találtam egy geocaching ládát. Csak úgy véletlenül. Persze ehhez kellett, hogy amint megláttam a szikla között, tudtam, hogy mi az. Mindenesetre érdekes, hogy a legtávolabbi geoládát találtam meg, életemben eddig. Még írtam is bele. A gazdája majd néz egyet, magyar beírása biztosan nincs.:)

De 2010.06.02.dartmoor

Ezek után kinéztem egy egészen más helyet, a Fernworthy víztározót, aminek közelében még más, ajánlott néznivalók is voltak. De ez sokkal arrább volt, tehát kocsikáztunk. De az úton, végig tele volt bárányokkal, és lovakkal. A bárányok ráadásul mindenféle színűek voltak a gazdájuk szerint. Furcsa volt, mert piros, zöld színfoltos bárányok voltak. És ott mászkáltak, úgy kellett ledudálni őket az útról. Egy helyen egy kis barikát meg egész sokáig kergettünk az úton. mintha terelőkocsi volnánk. Ugyanígy a lovak is. Mindegyik állat leginkább az út melletti pázsitot szerette, nem pedig a bentebbi, bokrosabb helyeket.

De 2010.06.02.dartmoor

Mivel a GPS-be nem tudtuk berakni a tavat, ezért egy falu felé vettük az irányt, és reméltük, ki lesz írva valami. Csakhogy az utat közben teljesen benőtték a bokrok, és teljesen keskeny lett. Egészen addig, hogy el sem fért két autó rajta, csak, a bizonyos időnként előforduló öblöknél. Így haladtunk, néha szembe jött valami, de nem volt vészes. Viszont azóta nem nagyon félek, hogy nem férünk el valahol. Ás persze ilyenkor volt az a veszély, hogy ha szembe jött egy kocsi, reflexből jobbra megyek le az útra.

De 2010.06.02.dartmoor

Így jutottunk be Chagfordba, ami egészen nagy falu volt, és sok kocsi volt benne. Szóval rögtön tudtuk, hogy van ennek valami nagyobb bekötőútja is. Chagfordban megálltunk sörözni, kávézni, templomot nézni. Érdekes kis temetője volt, a szokásos, keskeny, óriási kőlap-sírokkal.

De 2010.06.02.dartmoor

Aztán irány a víztározó, ahova ugyanolyan út vezetett. Elmentem a víztározó legnyugatibb csücskébe, mert ott volt jelölve egy dolmen. Leparkoltunk, elindultunk az erdőben, de nagy fenyvesen kívül nem találtunk semmit. Sajnos tábla nem volt. És a térképen a jelzést a legpontosabban be próbáltam lőni. Hát ez nem jött össze. Mi itt voltunk, és ide kellett volna mennünk.

De 2010.06.02.dartmoor

Elindultunk visszafele, hogy akkor megállunk a tó partjánál, láttunk egy jó megállót. István ment elől, egyszer csak leáll jobbra (ott jobb oldalon lehetett). És Ari mondja, hogy látott egy kőkört. No még ilyet. De felmentünk a domboldalba, és tényleg ott volt. Ez volt a legjobb látnivaló aznap kelta emlékekből. Mert tulajdonképpen alig néztünk valamit meg, annyit lovaztunk, gyalogoltunk, utaztunk és söröztünk.

De 2010.06.02.dartmoor

A víztározó szép volt és az idő is, szóval ott a parton időztünk egy kicsit. Ettünk is, ittunk is, már amennyi volt még. Aztán hazaindultunk, hogy grillezzünk. Hát, megyünk, haladunk, és látjuk, hogy István egy parkolóban leparkolt (egész pontosan ebben, csak itt nincsenek ott a lovak), és ott vannak a parkoló, a kocsik körül a lovak. Ezek szelídebb lovak voltak, parkolóhoz szokott, parkoló-lovak. Olvastuk, hogy nem szabad etetni őket, nehogy odaszokjanak, de gondolom, szoknak azért, mert csak etetik őket turisták.

De 2010.06.02.dartmoor

Dorka, mivelhogy póniimádó abszolút vidám volt. Azért nem volt triviális megsimogatni egy lovat. Oda kellett lopózni hozzá. Virággal letérdeltek, tépkedték a füvet (merthogy ugye az ismerős a lónak, és lónak nézi őket). Az elején kevés sikerrel, de később sikerült.

De 2010.06.02.dartmoor

Annyira, hogy az egyik ló odament a kocsimhoz, és mivel nyitva állt - általában szellőztettem, mert nincs légkondicionálás . benézett a hátsó ülésre, és elkezdte legelni az üléshuzatot. No jó, nem ette, csak cibálta. Nem tudom, mit akart, lehet, hogy csak érdekelte a zöld kocsi, megkóstolta, hátha ehető. De lehet, hogy csak megszokta, hogy van bent valami kaja.

De 2010.06.02.dartmoor

No mindenesetre a nap nagyon megérte. Lehetett látni, hogy Dorka boldogság-regisztereiben overflow van, mert teljesen ki volt akadva az örömtől. Másrészt a lovacskázás miatt hazafele menet egyébként a grillezés az a sütőben történt. Így is jó volt, és nyilván kényelmesebb.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Vasárnap Ritát és Tamást ki kellett vinni Lutonra kocsival. Hajnalban indult a repülőgépük, és egy olyan tervben egyeztünk meg, hogy akkor kiviszem őket, és egész nap még Angliában tudok lenni. Mert ugye eredetileg jobban feküdt volna az, hogy szombat-vasárnap éjjel jövök át a Csatornán.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Elég korán kellett kelni, de időben lefeküdtünk, annyira nem volt vészes. Lutonba végig autópályán mentünk, kivétel egy kis részt, az is a GPS hibája volt, kerülhettem volna egy kicsit. De hajnalban az sem volt vészes, hogy valahol London fele egy kis városkán átmentünk. Vészesebb volt például a parkolási díj Lutonnál, de hát azt nem lehetett kikerülni.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Lutont arra használtam ki, hogy elmentem Cambridge-be. Lett volna Luton közelében is pár néznivaló, de túl korán volt. Cambridge fele megint kis faluk, néha azok a kis utak, amiket ismerek. Azzal a különbséggel, hogy ezek most igazi angol ködbe voltak burkolva. Időnként egészen sűrű ködbe.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Cambridge elég nagy város lehet, mert ahova a GPS vitt, az egyáltalán nem tűnt városközpontnak. Egy nagy mezős park mellé irányított, ami városias volt, de nem ilyennek képzeltem Cambridge-t. Kicsit arrébb mentem, egy utcában leparkoltam. Aztán átmentem egy tágasabb college-n amiből alig tudtam kikeveredni, de sejtettem én, hogy ez sem az igazi. Végül körbenéztem, és a GPS POI-k alapján rájöttem, merre van az igazi óváros.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Cambridge, akármilyen hülyén is hangzik, a nevét onnan kapta, ahonnan az ember gondolná: "a Cam folyón lévő híd". Tényleg hasonlít Oxfordhoz. Ugyanúgy sok kis college van szétszórva a városban. Talán kicsit nagyobbak, impozánsabbak. A főtér is grandiózusabban néz ki. A folyó közelebb van a városközponthoz.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Megcsodáltam a gondolakikötőt, ahol felkészítették, rendezgették a csónakokat a munkanapra. Igazából lehet, hogy értelmes lett volna akár egy folyami hajókázást és városnézésre befizetni.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Nem találkoztunk már valahol?:)

De 2010.06.07.reading-canterbury

Ugyanis a kollégiumok sorra a folyó partján vannak. Az utca felőli frontot persze meg lehet nézni elölről, de sokszor zárva vannak, vagy fizetni kell a belépőért. Hátul a kert a folyóra néz. Volt, ahol űt lehetett menni egy hídon, és hátul is van utca, de sok kacskaringóval lehet csak a helyek egy részét bejárni. Én ezt a sok kacskaringót és a hidakat választottam.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Itt is megcsodáltam a King's College-t aztán a Trinity College-t, asszem, még Queen's College is volt. De sem lehetőségem, sem időm nem volt igazán bejutni, pedig egy csomó mindent meg lehetett volna nézni. Csak nekem még annyi programom volt aznapra. Talán majd egyszer...

De 2010.06.07.reading-canterbury

Egy helyen jó áron ettem egy jó adag reggelit, amiben akármennyi kávé is benne volt. Pofátlanság nélkül persze az ember kettőt iszik. Visszamentem a turista irodába, ami időközben már kinyílt. Kiderült, hogy van a Cam folyón egy zárt híd, mint Oxfordban, csak nehéz megközelíteni. Nem is tudtam, nincs róla fénykép tehát. Egy helyen láttam messziről.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Ami érdekelt, az Wittgenstein sírja volt. Ehhez pedig kellett útbaigazítás. Bár kinéztem, hogy hol van interneten, de az irodában utánanéztem, mert bizonytalan voltam. Egyébként itt kell bemenni, egy kis utcába, aminek végén van egy elhagyatott temető. Roppant szép egyébként. És roppant elhagyatott.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Egy embert találtam, aki egy táblához igazított. Aztán elment. Tök egyedül voltam a temetőben, igaz nappal. Na mibe keveredtem. Kicsit körbenéztem, de a sírok közé nem mertem bemenni. Aztán jött egy másik ember, aki mondta, hogy tudja, hol van. Láthatóan ő is híres embereket keresett. A térképről persze tudtam, hol a sír, de hülyének tetettem magam. Ritkán teszek ilyet, eddig egyszer sem.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Gyorsan végigtáncoltam a sírokon, és készítettem egy felvételt. Sajnos nem is lehetett anélkül közlekedni, hogy rá ne lépjek egy sírkőre. Szépen nézhettem ki. Aztán az emberem elment. Más sírokat is keresett. Szerintem ő is híres emberek miatt volt itt. Ugyanebben a temetőben van Moore sírja is, még sokkal előrébb is, de azt már nem néztem meg, annyira siettem ki a temetőből. Mit meg nem tettem, viszonylag hülye okokból. Merthogy végül is mire jó nekem, hogy látok egy sírt?

De 2010.06.07.reading-canterbury

István odaadta az English Heritage belépőjét, és kinéztem egy csomó látnivalót. De közben már dél felé járt. Sietnem kellett. Sajnos az első dologhoz, amit kinéztem, az autópályán nem volt lejáró, így az kimaradt. Egyébként az autópálya mellett próbáltam keresni dolgokat, ami dél felé vezet.

De 2010.06.07.reading-canterbury

A második dolog Locke sírja volt. Ez egy High Laver nevű helyen van. A sír a templom kertjében van, az épület oldalában, könnyű dolognak tűnt. A GPS szépen oda is vitt. Naja. Csakhogy High Laver az nagyjából egy tanya. A GPS igazából egy kereszteződésbe vitt. Hát elfordultam balra. Templom sehol. Néha épületek. Semmiféle faluközpont. Megkérdeztem egy embert, aki mondta, hogy High Laver hol van, de Locke-ról fogalma sem volt. Pedig nem tűnt műveletlen embernek. Naja, az embernek a falujában van a világ egyik leghíresebb filozófusa eltemetve, de nem tudja.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Egy fordulót tettem, és másik irányból közeledtem a kereszteződéshez. Ott volt a templom ötven méterre, nem tudom, miért nem láttam. Sehol nem volt senki, de be lehetett menni a kertbe. És mivel a sírt a bejárat mellett láttam, nem volt nagy gond készíteni egy fényképet. Tovább nem maradtam, mivel senki nem volt a környéken, és nem akartam egy temetőben egyedül időzni.

De 2010.06.07.reading-canterbury

De 2010.06.07.reading-canterbury

Utána át kellett menni a Temzén. A GPS mindig London központja felé vitt. Aztán jöttem rá, és még előtte, a laptopon, hogy azért, mert Londontól keletre a Temzén csak fizetős alagút, illetve híd van, a Queen Elisabeth II. A hidat választottam.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Már előtte dugó volt, és megálltam enni is. Megint fish and chips, de ez sem volt igazán jó. Jobban esett, mint az eddigiek, de valahogy... Túl nehéz kaja. A hídról egész jó kilátás volt, de nem fényképezni való. Illetve nem is lehetett megállni fényképezni. Az igazi kunszt a fizetés volt, mivel itt már arra nem gondoltak, hogy idegenből is jönnek autók. Át kellett hajolni a túloldalra. Szerencsére pontosan kigyűjtöttem az összeget.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Ezután jött néhány látványosság, amiben még reménykedtem. Először is Rochesterben a vár. Ez nyitva volt, gyorsan bementem. Egészen monmumentális volt, és egyedi, mivel egy óriási lakótorony volt. Igazából olyasmi, mint a Rákóczi vár Sárospatakon. Kicsit nagyobb, és a belseje nyitott. Fel lehet menni a sok emeleten, körbe lehet keringeni, és legfelül is. Totális kilátásban van az embernek része. A folyóra, a katedrálisra, a házak felett elsuhanó vonatra.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Aztán lett volna a templomos lovagok egy háza, amely azonban már zárva volt. Egyébként a folyópartnak egy olyan részén volt, ami egészen elhagyatott, a fene se gondolt volna ott egyszer csak a modern, eléggé lepukkadt ipari környezet között egy ilyen régi épületet. Még csak le se lehetett fényképezni, mivel sűrű rács kerítette.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Ugyanígy jártam Favershamban egy régi, középkori házzal. Már be volt zárva. Ezt kívülről persze meg lehetett nézni, csak ahhoz nem kellett volna a belépő. István belépője azért megérte, mert maga a vár is drága volt, csak kár, hogy ilyen szerencsétlenül alakult.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Iszonyatosan fáradt voltam, leragadt a szemem, így Favershamban aludtam egyet. Természetesen volt nálam párna és takaró. A maradék, sok programból már nem volt sokmindenre idő, lassan besötétedett.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Azt választottam, hogy csak Canterburybe megyek, mert az mindenképpen útba esett volna. Lehetett volna gyorsan átmenni, és folytatni az utat, de úgy döntöttem, hogy inkább ott időzök. Múltkor a várost sötétben láttam, most pedig még világos volt. Sokkal több jó fényképet tudok készíteni. Sok helyen pedig a világosban még fel is fedeztem valamit, amit korábban nem.

De 2010.06.07.reading-canterbury

A katedrálisba viszont most sem jutottam be. Hát ennyit a katedrálisról, úgy látszik, "nem sorsom megnézni". A kolostorról viszont kicsit több képet készítettem, és bejártam olyan sarkait, amit korábban kihagytam.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Sötétedésig sétáltam Canterburybe, aztán elindultam a komphoz. Nagyon tetszik ez a szakasz, itt már az utak vágig ki vannak világítva, de nem lámpával, hanem az útban, kis ledek jelzik a pálya szélét. Pirosak, zöldek, fehérek a szerint, hogy hol szabad sávot váltani. Az egész annyira biztonságos, modern, otthonos.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Arra gondoltam, hogy egy korábbival át tudok menni, de ez nem sikerült. Sokat kellett várnom, de vettem egy Scientific American Mindot és egy Dawkins könyvet. A SCIAm Mindot meg szoktam időnként venni reptereken, mert máshol nem nagyon lehet. Szeretem ezt az újságot, mert a pszichéról, agyról, elméről szól tudományosan.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Dawkinstól pedig a "Greatest Shoz on Earth" az evolúcióról szól. Amiről persze sokat tudok, de ebben bizonyos bizonyítékok vannak összegyűjtve. És hát Dawkins, az Dawkins. Elvből támogatom.

De 2010.06.07.reading-canterbury

Erről jut eszembe. Canterbury-ben a katedrálisnál volt egy plakátsorozat, hogy ki miért szereti a katedrálist. Ki a történelem miatt, ki a szép ablakok miatt, ki a kórus miatt. Mindenki igazából a szakmája szerint. Még a püspök is valami közösségről beszélt. Arról senki nem, hogy azért, mert hisz istenben, és ez isten háza. Szerintem ez rendben is van. A katedrális történelmi, művészeti szempontból nyilván fontos, és hadd maradjon csak!

De 2010.06.07.reading-canterbury

De 2010.05.30.bures-reading

Másodszor mentem kocsival Angliába, és ugyanazon az úton: Calais-n át komppal. Lényegében nincs komolyan vehető más megoldás, minden alternatíva sokkal drágább, legalábbis, ha kocsival akarok menni.

De 2010.05.30.bures-reading

Az oda- és visszautat is kényelmesre terveztem, úgy, hogy egész nap kocsikázok, nézelődök. A vásárlást szombatra halasztottam, mivel a legjobb, ha a kocsival bevásárolok, és indulok is. Emiatt aztán dél előtt még se indultam. Aztán még Párizs megkerülése is elvett időt, különösen északon, ahol nagyon nehezen lehet lehagyni Párizs metropolist.

De 2010.05.30.bures-reading

Megálltam Ecouen-nél, csak, mert láttam, hogy úgyis átmegyek rajta. Megnéztem a kastélyt, ahol a reneszánsz múzeum van. Ennyi kastély után közepes jegyet kapott. A múzeum, a festmények feldobhatják. Majd egyszer, ha már nem lesz más, megnézem. Tényleg csak azért álltam meg, mert annyira útba esett, egyébként bármikor el lehet oda menni. Chantilly-nál közelebb van.

De 2010.05.30.bures-reading

Majdnem infarktust kaptam, mert amikor indítottam, nem indult a kocsi. Tudtam, hogy csak fél órára álltam meg, és semmiféle hibajelzés nem volt, és hideg sem. Lehetetlen, hogy lemerült. Bosszantó volt, hiszen innen még inkább haza mentem volna, és le kellett volna fújni az egész kirándulást. Bosszantó volt az is, hogy nem értettem, mi lehet a baj. Felnyitottam a motorháztetőt, megpiszkáltam az aksit, aztán újra próbáltam, sikerült. No de mi lesz, ha később csinálja ugyanezt, és nem javul meg?

De 2010.05.30.bures-reading

Egy ideig azt csináltam, hogy le se kapcsoltam a kocsit, de tudtam, ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Mondjuk ha a kompra felmegyek, akkor csak lehoznak róla, Angliában meg angolul tud a kocsiszerelő, még jó is van benne. De azért elég kínos lett volna.

De 2010.05.30.bures-reading

Igazából a korábbi túrámon visszafele tudtam csak nézelődni, és az Amiens-re ment el. Amit most beterveztem, az az első világháborús emlékek. Ugyebár az egész vidék a háború közepén volt, egy óriási front vonult itt végig, minden egyes falun. Valamikor mindegyik falun átment a front, és mindegyikben van egy temető.

De 2010.05.30.bures-reading

A leghíresebb mégis Verdun, ami máshol van, és a Somme menti csaták. Egy pár ilyen helyet néztem ki. A google maps képeit szoktam használni, és weboldalakat, konkrétan, legtöbbször a Wikipédiát. A Wikipédia erre egész jó: szorgalmas emberek összegyűjtenek egy helyre adatokat. De a fotókból látom, mi hogy néz ki, mi tűnik érdekesnek. Mivel pontos koordináták vannak, a GPS-be ezeket be lehet adni, és nagyon jól megtervezhető minden.

De 2010.05.30.bures-reading

A legnagyobb emlékhely Thiepval, de már előtte is megálltam pár temetőnél. A legtöbb helyen totál egyedül voltam, ami kényelmetlen volt, de azért fényképet készítettem. Ezek a temetők tulajdonképpen sokkal tisztábbak, rendesebbek, nem olyan félelmetesek. Ha meggondoljuk, akkor van abban jó is, ha valaki egy ilyen háborúban hal meg. Végól is már eltelt több, mint száz év, és a sírok gondozottak, szépek. Általában egész szép, világos helyen vannak. Van, ahol gyönyörűen nyírott gyepes járda vezet oda. A kövek tiszták, fehérek. Mások sírját, akik akkoriban halt meg, és nem ilyen temetőben nyugszik, rég elfeledték, nem gondozza senki, nem megy oda senki, talán még fel is szántották.

De 2010.05.30.bures-reading

Amilyen nyomorúságban, piszokban, nyomorban haltak meg ezek az emberek, annyira kellemes dicsőségben nyugszanak. Szeretnék inkább ilyen helyen nyugodni, de most ezért nem fogok katonának menni.

De 2010.05.30.bures-reading

Általában azért konkrétan annyira nem érdekeltek a részletek, a neveket is hiába néztem volna. Közel ritkán mentem. Ezek mind idegenek voltak nekem, távolból szemléltem őket. Egy farmnál volt egy ausztrál emlékmű, és érdekes volt a gondolat, hogy egy ilyen farmért akkora harc folyt, és hogy azóta is ott az a farm. Ráadásul elég rendetlen állapotban. Ezért érdemes volt? Persze nem konkrétan azért a farmért küzdöttek, az a farm csak éppen ott volt.

De 2010.05.30.bures-reading

A Thiepval emlékmű grandiózus, messziről is látszik. A bejáratánál egy modern kiállítás van egy modern épületben. De belépő nincs, és nincs is bekerítve az emlékmű, bárhonnan oda lehet menni. A kiállítás nézegetésére nem volt időm. Ismerem a történelmet, tudom, mi történt itt, tisztában vagyok a dolgokkal. Tudatában voltam a hely jelentőségével. Időm pedig nem sok volt.

Az emlékmű belsejében, talán egy tucatnyi falon több ezer nevet írtak fel. Mindegyik tábla egy bizonyos hely halottait tartalmazza. Csak Thiepvalnak van egy külön táblája, pedig csak egy ici-pici falu egy dombon. Bizonyára ezt a dombot védték nagyon. Egyébként a domb alatt egy mocsaras folyó is van, emiatt itt sokat állhatott a front. A szövetségeseknek nehéz lehetett áttörni a mocsáron, folyón, fel a dombra.

De 2010.05.30.bures-reading

Aranyosnak találtam, hogy pár helyen kis kereszteket tettek oda a látogatók. Sokan persze angolok voltak, hallottam a beszédből is. Bizonyára családok jöttek ide, ahol a dédapa itt eshetett el, és képzeletben azt gondolják, talán annál a fánál. Olyan is lehet, hogy nincs azonosítva, nem is lehet tudni, hol van eltemetve. Tehát tényleg feködhet egy fa alatt.

De 2010.05.30.bures-reading

De 2010.05.30.bures-reading

Ahogy például nemrég találtak meg valakit egy híres, nagy kráter mellett. Nyilvánvalóan a bomba megölte az illetőt, de kirepült a kráterből, és a szélén temették el, vagy eltemetődött. A Lochnagar Craterről van szó La Boiselle mellett. Egyébként abban a faluban ki van téve a tábla, hogy ott mikor volt a front. Árdekes azt is elgondolni, hogy igen, a faluban ott voltak a németek, és a falu vége a front volt.

De 2010.05.30.bures-reading

Volt még egy kanadai emlékhely, ami szarvas szobra mellett azért volt érdekes, mert a lövészárkokat itt megtartották. Elképzelhető, hogy eredetiek, hiszen miért ne maradhatott volna meg egy erdős részen ez az árokrendszer addig, amíg elhatározták, hogy emlékhelyet csinálnak belőle?

De 2010.05.30.bures-reading

Az első világháborús temetőkben persze olyan nagyon sokmindent nincs mit nézni. A múzeumokban lehet, hogy van egy csomó fegyver, meg film, meg térkép, de ezeket interneten és könyvben is meg lehet nézni, ráadásul, mint mondtam, ezeket ismerem. Anno én nagyon elmélyedtem a hadtörténelemben.

De 2010.05.30.bures-reading

A legfontosabb cél mégis Azincourt volt, ahol az Agincourt-i csata volt (angol írásmóddal) 1415-ben. Hát persze ez a csata meg olyan régen volt, hogy még fegyverek sincsenek, és még falak sem. Egyszerűen kiállt a mezőre egy csomó francia és angol, és halomra ölték egymást. Már a csontjaik se nagyon vannak meg. Esetleg azok is múzeumokban.

De 2010.05.30.bures-reading

A múzeum Azincourtban már csukva volt, ezt megnéztem volna, mivel más programom már nem volt, de hát tudtam, hogy későn érkezek. Az ilyen csaták helyén lehet egy emlékhelyet kialakítani, ami itt van. Ami még van, hogy az egész falu tele van angol és francia katonák tábláival, ami egészen érdekes. Ilyet végül is Muhiban, Mohácsnál, Isaszegen nem látunk. Pedig érdekes turista-csalogató, és a falu önidentitását is erősítheti. Kár, hogy a magyar polgármestereknek nincs ehhez fantáziájuk.

De 2010.05.30.bures-reading

Összességében persze én se kaptam semmit, mint, hogy elmondhattam, hogy ott voltam. De ott voltam, ez nekem elég indok, hogy arra menjek. Ha már úgyis megyek valahova. Egyébként tök furcsa, hogy a franciák ekkora felhajtást csinálnak, amikor úgy kikaptak, hogy ihaj.

De 2010.05.30.bures-reading

Egy másik ötlet polgármestereknek az a falu volt, ahol egyszer csak egy igen élethű lószobor nézett velem szembe az út mellett. Ez több, mint a tehenes szobrok, mert sokkal élethűbbek. De az itt is fontos, hogy tele van a falu velük. Tessék, még egy ötlet művészeknek és polgármestereknek. Ilyen kis dolgok tömegével lehet felvirágoztatni egy országot, nem pedig egy hülye párt megválasztásával.

De 2010.05.30.bures-reading

Késő volt, de a komp éjjel ment, sőt, reggel. Így jött ki. Gondoltam, elmegyek Lille-be, de csak Dunkerque-et vállaltam be. Azt gondoltam, hogy azért, ha lehet, alszok valahol. Aludtam is Dunkerque-ben is, Calais-ben is is, mert amikor már igen álmos voltam, akkor inkább megálltam, minthogy kockáztqssak.

De 2010.05.30.bures-reading

Éjjel persze a legnagyobb metropolisokon kívül a városok nem annyira érdekesek, de azért van egy bizonyos hangulata, és az utazásaimból ezek mély nyomot hagynak bennem. Amikor Calaisben bolyongtam vagy amikor Doverben.

De 2010.05.30.bures-reading

Dunkerque elég eklektikus város, van benne pár történelmi, régi ház is, kikötői épületek, csatornák, hidak, hajók, és modern furcsaságok. Mentem egy kis kört gyalog, egy nagyobbat kocsival. Megálltam a strandon.

A dunkerque-i strandon megint semmi különös látnivaló nincs, de a történelmi jelentősége óriási. És pont azon a napon, amikor én ott voltam. Ugyanis egészen pontosan hetven évvel előtte, 1940 május végén volt a Dinamó hadművelet, amikor az angolok kimenekítették a nácik elől a csapataikat. Csodálatos módon, óriási erőfeszítéssel. Ez volt a Második Világháború első olyan momentuma, ahol ugyan vereséget szenvedtek a szövetségesek, de valami fontosat megmentettek: sok-sok embert a szégyentől. Jelentős emberanyagot, akik védhették Angliát. És sok presztízst, ugyanis a hadifogságban levő sok százezer angol katona azért igen nagy lehetőség lett volna Hitlernek a propagandára.

De 2010.05.30.bures-reading

Churchill pedig nagy összefoglalással, kitartással, nyert egy igen kicsit. Megmutatta, hogy ennek mekkora az ereje. A kis csónakok összefogásának erejét később sokat használták a propagandában. Nos, mindez napra pontosan hetven évvel azelőtt történt, ott, azon a strandon.

De 2010.05.30.bures-reading

De 2010.05.30.bures-reading

Doverben két újdonság várt. Az egyik előre számítható volt: az, hogy világosban látom. Kezdve attól, hogy Dover szikláit végre le tudom fényképezni a kompról, addig, hogy a városban találtam egy kis érdekes romot, amit nem láttam korábban, odáig, hogy a várat napfényben láttam. Világosban sokkal nagyobb, grandiózus.

De 2010.05.30.bures-reading

A másik váratlan volt, bár biztos nem véletlenül nem láttam a táblát sötétben korábban. Amikor a vártól a sziklákhoz mentem, akkor vettem észre egy olyan táblát, hogy "bleriot memorial". Ó tényleg!

De 2010.05.30.bures-reading

Nos, a Bleriot memorialhoz sokat kellett gyalogolnom, mert a parkoló zárva volt. Ugyanakkor az erdő nagyon furcsa volt, és a fényviszonyok nagyon érdekesek. Nem tudnám leírni, mutatom.

De 2010.05.30.bures-reading

A Gatwick Airportra kellett mennem fél tízre, de hamarabb értem át a komppal, így volt időm. Így nézelődhettem Doverben, és még később is megálltam két helyen. Mindkettőt a GPS-ből néztem ki. Az első neve Stoneacre, ami egy tündéri, "Gyűrűk Ura" hely, de nem volt nyitva sajnos. Aranyos patak, domboldal, bárányok, gázló. "Libalegelő" liba nélkül.

De 2010.05.30.bures-reading

A másik a Leeds Castle, de ez nem volt nyitva, és még képeket sem csináltam, mert nem volt látható a kastély. Utána jött Gatwick, ahol felvettem Tamást és Ritát, akiket Brightonból felhoztak oda. Egyenesen Readingbe mentünk, végig autópályán, nem álltunk meg sehol, mert nem már nekem sem volt kedvem megállni.

Readingben barbecue-ztunk és kerti gyerekházat építettünk. Erről nincs fotó, ami hiba, no de ez van.