Île-de-France

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

A hosszú hétvégén meglepően laza programot állítottam össze, amelyben mára, hétfőre már csak pihenés, feldolgozás maradt. Éppen ezért fogok írni a francia óráimról is egyben. Úgyis kapcsolódni fog.

Szombatra ugyanis a francia órákat tartó társaság egy kirándulást szervezett Chevreuse-be. Én ugyan már voltam ott magam, de gondoltam, azért jó lesz elmenni, hiszen nem csak a hely a fontos, hanem az emberek is.

Egyébként olyan útvonalon mentünk, ami egészen más volt, mint az enyém anno. Például rögtön elmentünk St Remyben egy tóhoz, amiről én tudtam, de már fáradt voltam elmenni oda. Itt azonnal egy kis pique-nique-t rendeztünk, ami  nekem annyira nem jött jól,mert nem akartam még enni.  No nem baj, azért leültem én is, és egy kis sütit elő is vettem, az krémes volt, szóval nem ártott, ha hamar megeszem.

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

Az én francia-csoportomból  nem is jöttek sokan. Radomira mondta, hogy már járt itt sokszor. Eljött Joshiiko, aki egy japán fizikus. A CNRS-ben dolgozik, és múltkor az étteremben is összefutottunk. Eljött még Rona, aki egy új-zélandi lány, ő üvegházhatású gázokkal foglalkozik, és valahol a plateau-n dolgozik, Saclay felé. Nem tudom pontosan, de a múltkor összefutottunk, amint francia órára jött. Nyilvánvalóan legyalogolt fentről Bures-be.

A francia órákban a nyelvtanuláson kívül az a jó, hogy szinte mindenki kutató. Legtöbben postdoc-ok a CNRS valamelyik intézményében.  Csak Andrew a kivétel, aki amerikai, és klímaberendezésekkel foglalkozik. Egyébként nagyon rendes, nyitott, barátságos személy. Neki a felesége francia, azért laknak itt.

Radomira bolgár, és atomfizikus. Ashuin indiai, molekuláris biológus, Chung Hung taiwani atomfizikus és Nick ausztrál és ő is a LIMSI-ben dolgozik. Nick-kel össze sozktunk futni, ő mondta, hogy van étterem, ha ő nincs, nem is tudnám.

Szóval ez egy nagyon értelmes társaság, és  ha még volna problémám az itteni élettel, akkor tőlük kérdezgethetnék, de már erre nincs annyira szükségem. Mindenesetre tök jó ilyen emberekkel franciát is tanulni, mert jobban megy.

Christiane, a tanár úgy látom, hogy nyitott, társasági ember. A lakásában tanulunk, tehát képet alkothatunk róla. Kicsit művészi, kicsit hippis, mindenképpen szabad, művelt otthon. Férje, Jean-Pierre is ilyennek tűnik. Ő talán biológus, de ezt csak úgy hallottam, akár félre is érthettem.

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

A legtöbbet Ronáról tudok, mert ő tud németül. Persze ez csak közvetve vezetett oda, hogy kicsit többet tudok róla. Először is azonnal felfigyeltem, hogy amikor francia mondatot mond, és gondolkodik (általában gondolkodik, mert ő sem túl erős), akkor úgy kezdi a mondatot, hogy „Also…” vagy „So…”. Ebből tudtam, hogy tud németül.

Akkor beszéltem vele, amikor összefutottunk, meg most a kirándulásnál. Volt egy másik nő, aki talán egy másik tanár, nem ismerem, akivel németül beszéltek arról, hogy milyen nehéz a nyelv-váltás. Utána meg én is bekapcsolódtam.

A kirándulásban az is érdekes volt, hogy sok nyelv kavarodott. Sokan beszéltek franciául, de persze angolul is. Mi meg Ronával egy darabon németül. Két japán japánul, egy argentin és egy spanyol meg spanyolul.

Volt egy tamil indiai, Chennay-ból, aki angolul sok mindenkivel beszélt, kiderült, ő most kezdi a franciát. Érdekes lett volna, hogy beszél Ashuinnal.  Nem tudom, Ashuin honnan származik, lehet, hindiül beszéltek volna, vagy tamilul, vagy angolul. Volt egy hong-kongi, ő vajon hogy beszélt volna Chung Hunggal? Ezekről a nyelvi kérdésekről persze sokat beszélgettünk útközben.

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

Az idő hamar elszállt. Mint említettem, egyenes úton mentünk Chevreuse-be, átvágva a mezőn, a kertek alatt, az Yvette partján. Itt sok kis híd volt, és egy ház, ami hajdan cserzőműhely volt. Talán több ilyen is volt itt, például lépcsők vezettek a patakhoz. Szinte mindegyik kis háznak volt hídja is. Láthatóan anno nagyon közeli kapcsolatban éltek a patakkal.

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

Vasárnapra én egy másik kirándulást terveztem, amit Radomira ajánlott. Ő mondta, hogy van egy másik Victor Hugo múzeum is. Mint kiderült, a párizsi múzeumhoz is eljött előtte, csak később, és elkerültük egymást.

Nos, ezt a másikmúzeumot sose fedeztem volna fel magamnak, mert az interneten a párizsihoz vannak előbb találatok. Így, hogy felhívta a figyelmem, így már megtaláltam. Brieves nincs messze, biciklivel ellehet oda menni, éppen csak egy tucat kilométer.

Úgy terveztem az utat, hogy odafele egészen máshol megyek, mint visszafele. Erre a google maps is hajlandó volt, a két út hasonló hosszúságú, holott együtt egy körutat adnak ki. Hazafele vettem azt az utat, ami itt a hegyoldalban lejön, mert nem akartam itt felmenni.

Ugyanakkor nem takaríthattam meg az emelkedőt, mint kiderült.  Az egész környékre igaz, hogy egy meglehetősen nagy síkságon fekszik, amibe viszont az Yvette belevágta a völgyét. Ez furcsa, mert nálunk a síkságokon a folyók nincsenek mély völgyben, ahol meg mély völgy van, ott nincs ilyen nagy síkság felette.

Az odaúton Orsay után kellett felmennem a pateau-ra, ráadásul ott sokat szenvedtem. Igaz, nálam volt a GPS, de ő egy olyan útra akart vinni, ami nem volt.  Ugyanez egyszer hazafele is előfordult. Végül önkényesen mentem egy olyan úton, ami elég nagy volt ahhoz, hogy megbízzak benne.

Amikor megmásztam az emelkedőt, akkor onnantól végig elég nagy síkság volt. Még maga Brieves van egy másik folyó völgyében. A fensíkon egész végig egy csomó kutatóintézet és modern cég van. Tele van modern épületekkel. Ezek általában Saclay-hez tartoznak, de lényegében az egész fennsík ezzel van tele, miközben köztük nagy gabonatáblák vannak, és új utak kötik össze őket.  Helyenként van egy lakókörnyezet is, az is új. Saclay régi faluja valahol középen van, ott nem is voltam.

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

Átmentem viszont Vauhallan-on, ahol egy kolostor mellett haladtam el. Ez nem túl régi, de jól néz ki messziről. Közelebb nem is mentem.  Aztán Igny, majd Brieves. A GPS itt jól működött, a zsebemben volt, és mondta,merre menjek. Sokszor, ha kocsik haladtak el mellettem, akkor mondjuk nem hallottam jól, de elboldogultam.

A GPS végül kb Brieves-nél kezdett el panaszkodni, hogy merül, de a visszafele úton még hasznátam. Aztán meg már nem kellett, mert tudtam az utat. Saclay fennsíkjának déli részén már voltam egyszer a munkahelyemtől.

De térjünk vissza Brieves-hez! Kiderült, hogy a múzeum csak 14:30-tól van nyitva. Vagyis hát ezt tudhattam volna, csak nem figyeltem oda. Bosszankodtam, mert még dél előtt odaértem. De aztán arra gondoltam, hogy mindegy, hogy Brieves-ben várok, vagy otthon „nem csinálok semmit” (kis túlzással). Szóval körbe néztem, ettem, ittam, pihentem a parkban.

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

Két dolog a franciákkal kapcsolatban. Egyrészt a francia kert nem csupán versailles-i jelenség, hanem bizonyos mértékig minden kastély, park jellemzően franciás, és mindenképpen gondozott. Sok helyen találni természet-ellenesen metszett kis bokrokat. Egy például még a LIMSI közelében is van.

A másik, hogy a piknik (pique-nique) is jellemző, nem csak egy kifejezés. Nem csak a nagy, francia parkokban és nem csak 19. századi kisnemesek szórakozása volt. Brievesben, ebben a kis városban, vagy nagy faluban számtalan embert láttam a parkban piknikezni.

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

A múzeumban francia vezetés volt, amelyből annyit értettem, így hosszabb ideig idéztem saját gondolataimba merülve. Amennyit értettem, azt az angol füzetből is ismertem: a kastély tulajdonosa egy irodalmi folyóirat alapítója, aki Hugo nagy pártolója volt. Hugo nyáron hónapokat töltött itt családjával.

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

A kastélyban nem csak ő, hanem Berlioz, Chateaubriand is megfordult, és Liszt is járt itt. Tulajdonképpen a romanticizmus központja volt ebben a szalonban. Érdekes élet lehetett itt, hiszen a vidéki nyugalom, a semmittevés, a nyugalom, spleen, unalom, melankólia is megtalálható, ugyanakkor művészek egymást támogató, szoros, vibráló társasága.

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

Hugo gyakran sétált a hatalmas parkban és az erdőben, és itt írt egy csomó verset, ami hát számomra olvashatatlanul unalmas és rossz. El tudom képzelni, hogy Hugo feleségétől nem szakadt el, de esetleg voltak kalandjai. Sok nő legyeskedett itt, és biztos voltak itt mindenféle kalandok. Egy kis kutatással bizonyára ki is deríthetném.

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

Valamennyivel közelebb kerültem Hugóhoz, bepillanthattam az életébe, de nem szerettem bele. Láttam egy képet Hugo ravataláról az Etoile alatt, hát mit ne mondjak, majdhogynem elnyomja a diadalívet.

Ugyanakkor valahogy némi ihletet, lelkesedést öntött belém, és érdeklődéssel fordultam ehhez a korhoz, ezekhez a helyekhez.

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

A múzeum után a parkban sétáltam még, és találtam két vargányát. Öregek voltak, csigák, és bogarak rágták meg őket. Olyanok voltak, mint a romantikus romok. De belül kemények maradtak, és nem voltak kukacosak. Hazahoztam őket. Hát végül is olyan gombát ettem, amely Victor Hugo kertjében termett. Ezt se sokan mondhatják el magukról.

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

Hazafelé elhaladtam egy kastély mellett, ami ritkábban van nyitva. Megint egy kastély, ami nem is annyira érdekes, hisz annyi másik van a környéken. Aztán egy malom mellett, amely érdekes módon egy kápolna is volt egyben. Itt segítettem egy francia párnak, akik egy másik falut kerestek. A GPS-enmegkerestem nekik, és tba igazítottam őket.

Egészen az út végén, már itt a fensíkon mégegyszer megnéztem magamnak azt a szinkotront, amit már említettem egyszer.

Származási hely: 2009.05.31.chevreuse.bievres

Származási hely: 2009.04.23.Orsay

Kértek tőlem egy bejegyzést a munkámról. Ezt tág értelemben fogom teljesíteni, azaz írok sokmindenről, ami a munkahelyemmel kapcsolatos. Szakember barátaimnak lesz egy-két érdekes bekezdés.

A LIMSI-CNRS rövidítés egész pontosan azt jelenti, hogy Laboratoire d'Informatique pour la Mécanique et les Sciences de l'Ingénieur, Centre National de la Recherche Scientifique; azaz Mechanika és Mérnöki Tudományok Informatikai Laboratóriuma, Nemzeti Tudományos Kutatási Központ. Ez azt jelenti, hogy körülbelül ugyanolyan helyen dolgozok itt, mint Magyarországon a SZTAKI-ban.  Ez nem teljesen igaz, mert van Francia Tudományos Akadémia, csak annak nincsenek intézetei.  Ugyanakkor a CNRS tudtommal nem tartozik az akadémia alá, hanem van külön központja. Párizsban. Egész pontosan láttam is ezt az épületet korábban.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

A CNRS sok épülete egy kupacban van, itt Orsay-ben, fent a hegyen, a bois de la Guyonnerie felett. Nem csak a LIMSI található ott. Én pedig ugyebár Bures-ben lakom, de mint már említettem, ezek a városok egybe folynak. Csupán adminisztratív kérdés, hogy mi hova tartozik. Speciel Orsay határa itt van a hotel mögött.

A munkába járás nekem abból áll, hogy a Bois de Guyonnerie-n keresztül  felkaptatok a hegyre. Hamar kiismertem az ösvényeket, és sok ember jár hasonlóan. Van pár kutató is, és van pár sportoló: futókkal és mountainbike-osokkal szoktam találkozni.

Biciklivel felmenni nagyon nehéz volna, nem éri meg. A hegyre felkaptatni nehéz, még gyalog is pillanatnyi kifáradást okoz. (Szeretek gyorsan túljutni a meredeken.)  Biciklivel egyszer próbálkoztam, körbe, és az túl nagy kerülő, és még úgy is kaptatni kell.

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

Akkor mentem egy kört odafent, és megnéztem a környék többi intézményeit.  Van itt még egy csomó más intézet, és modern épületek. Például itt van a Paris Sud a hegy alatt, Orsay-ben. Aztán a Supelec, ami elektronikai főiskola, és sokminden, amiről nem tudom pontosan, hogy mi.  „Cité Etudes Electriques”, „Cité Etudes Atomiques”, ilyenek vannak kiírva.

Származási hely: 2009.04.23.Orsay

Amikor idejöttem, már kezdtek virágozni a fák és a virágok, de az erdő még csupasz volt. Aztán hirtelen egyik napról a másikra, vagy esetleg hétvégéről hét elejére nagyot nőttek a levelek, és a csupasz erdő majdnem, hogy dzsungelé változott. Sokat esik az eső, kicsit többet, mint otthon, és sokszor sáros az út. Ez az egyetlen rossz benne, mert egyébként jó sport, és egészséges túra munkába menni.

Alapvetően homokos talaj, tölgyek, más lobos fák nőnek. A tölgyek miatt még aggódnom kell a kullancsok miatt. Amikor az ember idegenbe megy, és egy erdőben jár, eszébe jut –nekem legalábbis folyton ez járt az eszemben – hogy itt kígyók is lehetnek. Magyarországról tudom, hogy csak egy vipera mérges, az meg tök ritka. No de mi van Finnországban? Mi van Argentínában? Mi van Franciaországban? Nem tudom.

De azért nagyon szeretek munkába járni.  Nemrég például találtam egy csomó gombát. A sok eső miatt nem lepődtem meg. Bár a lejtő déli, és nem annyira gombának való. De örülök, hogy találtam. Változékony tinórut, galambgombát, ízletes vargányát. Találtam párduc galócát is, de az ugye mérgező.  Nem kell félni, ismerem a gombákat. Szerintem itt ugyanolyanok vannak, mint otthon, ha meg még sem, akkor azt nem eszem meg.

A CNRS intézetek között van egy menza, amiről nekem a munkatársak nem is beszéltek. Azt mondták, nincs itt semmi, hozni kell kaját. Nick a franciaóráról mondta, hogy van ám itt menza.  Lebonyolítottam valahogy a dolgot, mert ugye kártya van, és azóta nagyon megszerettem.

Származási hely: 2009.04.23.Orsay

Mindig nagyon jó ételek vannak, amelyek nem sablonosak. Sok hal, sok érdekes hűs, érdekes körettel. A francia konyha jó, és itt meglátszik. Továbbá egész jó áron tudok enni egy főfogást, előételt, salátát és desszertet. Fele annyiért, mint egy kínait odakint. Igazán megéri. És nem kell venni semmit. Az első napokban macerás volt mindig elmenni a boltba, és venni valamit, amit ebédre hoztam.

A munkatársaim közül a lányokat először rávettem, hogy menzázzunk, Agnes például azt mondta, azért nem ment, mert nem szeret egyedül enni. Aztán lemaradtak, most megint egyedül járok.

Nagyon szeretem a menzán, hogy van csiga. De tényleg, nagy, tengerinek látszó csiga, de lehet, hogy édesvizi. Mindenesetre vastag héja van. Agnes megmutatta, hogy fogpiszkálóval kitűnően ki lehet húzni belőle a csigát. Mert egyben benne van a csiga, nem az a megdarált, töltött dolog,ami otthon kapható. Nagyon természetes íze van. Van rák is, avocado előételnek, de az ugye nem annyira nagy szám.  Mindenesetre mindez ezen az olcsó áron, amit mondtam.

Származási hely: 2009.05.01.fetedutravail

Ami még érdekes, hogy van néha articsóka. Először elvettem, és nem egészen tudtam, mi legyen  Elkezdtem hámozni, mert tudtam, hogy a belseje az ehető. A külső szirmok kemények.  Aztán jöttem rá, hogy annyira nincs is belseje. Van, de nagyon kicsi, és hogy a szirmok alja is puha.  Szóval úgy kell enni, hogy hámozod le a leveleket, és a levelek alját leszopogatod. A végén egy kicsi belső mag van, ami teljesen puha.

Ami elképzelhetetlen volna magyar, finn, német munkahelyi éttermekben, pláne kutatóhelyen, itt lehet venni bort és sört az ebédhez. Egyszer láttam is két embert, amint egy kis üveg bort megbontanak, és megisznak szépen az ételhez.

A munkatársaim közül Riccardo van bent szinte minden nap. Ő post-doc kutató, mint én, tehát bent is kell lennie.  Ő is a modellekkel foglalkozik, de biokémiából jön.  Agnes és Marie doktoranduszok, sokat bent vannak, de nem mindig. Agnes nyelvekkel foglalkozik, de informatikai szempontból (Natural Language Processing), Marie pedig fizikus. Christoph informatikus doktorandusz, de hetente egyszer jön csak be. Nicola ritkán jön be, nem tudom, pontosan, mit csinál.

Egy kis szobánk van egyébként csak, ami kellemetlen, ha mindenki mégis bejön. Hétfőn elő szokott fordulni. Laurence tanít, sokat jön-megy, alig van bent. Mindig mindenfélét kér, és gyorsan. Nincs ideje elintézni a dolgokat, amit neki kéne. Így például eggyel kevesebb kulcsunk van.

Egyébként furcsa, mert Laurence nem is tud jól angolul. Megértjük egymást, de sokszor rosszul ejt egyszerű szavakat, vagy franciául mondja őket.  El tudom képzelni, hogy cikkeket valahogy összehoz, más is belejavít, stb. No de mit csinál konferencián? Nem értem.

Egyébként van egy egészen jó desktop computerem, két monitorral. Itt Linux fut, és tovább tanulom a Linux dolgait. A SZTAKI-ban is az volt, de mindig csak annyit tanulok, amennyit kell. Most valamivel többet. Felhasználóként még mindig biztosabb vagyok a windos-zal. Linuxban viszont sok mindent lehet varázsolni command-line-ból. Nekem még mindig utána kell nézni dolgoknak ehhez.

A kutatási munkám az érzések detektálása beszédből. Vannak felvételek, amelyeket feldolgoz egy szoftver, evvel semmi dolgom. A szöveg egyébként legtöbbször francia.  Én csak kivonatolt tulajdonságokat (features) kapok, és nekem az a feladatom, hogy ezek kapcsolatát az érzelmekkel tanítsam meg a géppel. Szóval a hang spektrumának tulajdonságai az input, és az érzés az output (félelem, harag, öröm, semleges, szomorú).

Amihez én értek, az bármi ilyen dolog tanulása, ami a gépi tanulás, a mesterséges intelligencia alap-algoritmusok. Hogy ezt itt hogy lehet alkalmazni, ahhoz annyit értettem, amennyit általánosságban erről lehet tudni.  Ebből adódik egy megoldás. Például futtassunk rá egy SVM-et (ez egy gépi tanuló algoritmus, egy modell).  Ezek után jön a munka, hogy hogy lehetne jobban csinálni. És ezzel nem fogom untatni a hozzá nem értő olvasót, és nem fogom kikotyogni a hozzá értőnek.:) Bár egyébként magyarul nem tudom, van-e valaki, akit érdekelnének a részletek.

Van egy konkrét project is, amely az Aldebaran Robotics-szal van, és van a szobában egy ilyen robot. Ezzel kell foglalkoznom, de egyelőre csak párszor kapcsoltam be.

Hát ennyit a munkámról.

Nos, amikor anno rájöttem, hogy Amboise-ban kihagytam Leonardo da Vincit, akkor hamarosan megszületett a terv bennem, hogy vonattal visszamegyek.  Előtte Blois-ban vettem egy hűtő-mágnest, amely a különböző kastélyok mozaikját ábrázolta, és ezen ott volt egy csodálatos kastély, Chateau de Chenonceau. Már korábban is játszottam az ötlettel, hogy biciklivel fogom körbe járni a kastélyokat, de azért a kocsit kibérelni érdemes volt, hiszen a kastélyok távolsága azért van akkora, hogy legfeljebb egy fér bele egy nap.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Ám Chenanceaux 12 kilométer Amboise-ból, tehát belefér biciklivel. Meg volt tehát az útiterv, meg kellett venni a jegyet. Valamiért ez nem sikerült Interneten, úgyhogy a pályaudvaron vettem meg. Egyébként is, így biztosabb voltam abban, hogy biciklivel lehet menni, és minden stimmel. Meg a kezemben van a jegy. Nem tudom pontosan, hogy lett volna internetesen.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

A furcsa, hogy Amboise ugyan dél-nyugatra van, azaz Bures irányában, de be kell menni Párizsba, a Gare Austerlitzre. A TGV-hez csak Massy-ba kell bemenni.  Csak az drágább. Ja és az csak Tours-ba menne, nem Amboise-ba.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Elég korán kellett tehát felkelnem, hogy beérjek a korai vonatindulásra. De így végül is 9 órám volt a programra, amit ki is töltöttem. A vonaton nem volt biciklis kocsi, hanem van egy olyan fülke, ahol lehajtható ülések vannak, és oda be tudtam állítani a biciklit. Feltételezem, hogy így kell.

A francia vonatok, akár csak a finnek, németek olyasmik, mint nálunk azok a vonatok, amelyek például a Nyugatiból Bicskére mennek: tiszták, modernek. És ez csak a sima gyorsvonat. Egyrészt látszik, hogy nyugat hol fejlettebb nálunk. Másrészt az is, hogy azért ezt kezdjük behozni.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Álmos voltam, aludtam, és figyeltem a tájat. Bár ezen az útvonalon mentem autóval is, és semmi érdekesre nem számítottam  a vasút mentén. Tervem szerint Amboise-ban leszállok, és rögtön megyek Chenanceaux-ba. Csak a végén vettem tervbe az ambiose-i dolgokat, ha már meg vagyok a nagy úttal. Így biztonságosabb.

Így például szemre vételeztem a Clos Luce-t, megnéztem a nyitvatartást, és aztán tovább hajtottam.  Az út nem túl hegyes, de azért Amboise-ban a városhatárig fel kell kapaszkodni egy tetemes emelkedőn a Loire völgyéből. Utána nagyrészt lapos a terep, egészen a végéig, ahol meg le kell menni a Cher völgyébe. Ez egy lankásabb, de hosszabb lejtő. Visszafelé egy fárasztó kapaszkodó.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

A kerékpározás ötlete nem csak nekem jutott eszembe, sok biciklist láttam útközben. Felkészültem térképekkel, kinyomtattam Google Maps útiterveket, és a GPS-t is vittem. De nem nagyon kellett, mert már a Clos Luce után ki volt táblázva Chenonceaux, sőt, még biciklis útvonal is volt. No nem külön út, hanem csak sáv, de az is valami. A GPS-t egyszer használtam, a Bois de Amboise közepén volt egy elágazás. Jobbra az volt, hogy Chenonceaux, balra pedig Chenonceaux biciklivel.

Hát ugyebár az lehet, hogy a biciklis út rövidebb, de autósoknak keskenyebb az út, esetleg teljesen járhatatlan. Mi más lehetne? Nos, hát az is lehet  – jutott eszembe – hogy nem szeretik a nagy autóúton vezetni a bicikliseket, ezért elterelik őket egy kisebb erdei  útra, ami szebb, de hosszabb.

Hát ez a második jött be, jól sejtettem. Igazából nem is tudom máig sem, hogy a másik út hogy ment volna, nem látszódott út, ami visszavezetett volna Chenonceaux-ba. A szépség meg nem érdekelt, siettem.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Sajnos azt is láttam, hogy a szombati nap időjárása kockázatos. Eső is lehet belőle. Valami kis felhőtömeg direkt csak Franciaország észak-nyugati vidékén söpört végig, hogy engem bosszantson.:) Hát az út közepén el is kezdett esni, de szerencsére elállt. Chenanceaux elején volt egy kis kastély, ami körbe volt zárva. Érthető, a kutyát sem érdekel, ha van a faluban egy ezerszer szebb és nagyobb, és frekventáltabb kastély. Magántulajdon. Érthető. Egy magántulajdonosnak jól hangzik, hogy a Chateu de Chenonceaux-ban lakik, de turisták nem sokan néznék meg.

Még az is stimmel, hogy ez a Chateau de Chenonceaux, míg a híres, az a Chateau de Chenanceau. Nem elírtam tehát, a Francia Forradalom idején a tulajdonos, Madame Dupin az x-et levette, mert az nemesi rangra utalt. Ezt a legenda, hivatalos irat nem támasztja alá, de plauzibilis.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Chenanceau előtt hihetetlen sor állt, mint egy majális. Ekkor megint elkezdett esni, de rájöttem,hogy van nekem esernyőm, nincs gond.  Hát a kastélyról általánosságan a legfontosabb, hogy a Cher partján épült. Azonban idővel bővítették, és a Cher folyón átívelő híd lett belőle, amelyre egy hatalmas báltermet építettek. Így alakult ki a kastély elragadó alakja: a Cher folyón átívelő ívsorozatra épült kastély.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

A jegyhez vettem iPod-os videó guide-ot, amire ugyan nem volt teljesen szükségem, mivel a Wikipédia igen részletes leírást ad a kastélyról (az angol). De azért érdekelt, milyen a video guide, és elég kényelmesnek bizonyult. Valamennyivel több adat is volt rajta, és a hangulatot is jobban alátámasztja a zenei aláfestés. Kényelmesebb is hallgatni a kísérő szöveget. Többnyire auido guide-ként használtam, de időnként megnéztem, hogy biztosan jó szobában vagyok-e, és jó bútort nézek-e.  Furcsának tartottam videót nézni arról, ami ott van előttem. Ám audio guide-nek is tökéletes volt, amihez persze úgy kellett a szöveget megalkotni.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Odabent végre megkaptam, amit Chambord-ban nem teljesen: franciás luxussal berendezett szobák tömkelegét. Továbbá festmények galériáját, amelyek közül sok értékes, eredeti volt. Ráadásul az egész a tulajdonosok érdekes történeteivel kapcsolódik össze. Számtalan szerető és más ember tulajdonolta a kastélyt, és több királynak is volt köze hozzá.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

I. Ferenc, majd a fia, Henrik, akinek szeretője, Diane de Poitiers kapta meg a kastélyt, a maga ízlése szerint is alakította. Henrik felesége ugyanakkor Medici Katalin volt, és a kastélyban tökéletes jeleit láthatjuk annak, hogy egy ilyen király szeretőjével, feleségével hogy is lehetett.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Felteszem, ez nem titkos kapcsolat volt, hanem nyílt. A király megtehette, ugyanakkor kötelessége volt, hogy a feleségét megtartja, mivel az ország érdeke ez volt.  Elgondolható, hogy azért micsoda házsártos jelenetek zajolhattak le a király életében. Nyilván mindkét nő féltékeny volt. Ennek jele, hogy a monogramok több helyen is úgy formáznak C-t (Chaterine), hogy az D is lehessen. Pláne Henrik H-jával.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Volt itt XIV Lajos is, de csak egy napra. Ennek ellenére volt szobája. Megragadó volt XIV. Lajos három szeretőjéről festett híres festmény.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Az mondjuk nem volt világos, mi az, ami eredeti, és mi az, ami csak rekonstrukció, esetleg mi az, ami csak valami odaillő bútor, de ki tudja, hogy nézett ki. A mennyezet és padló általában eredeti volt.

Minden szobában egy nagy vázában egy óriási, impozáns csokor volt, amelyet hetente kétszer cserélnek. Sok virágkötő és kertész kell ehhez, akárcsak a nagy és csodálatos kertek műveléséhez. Viszont hihetetlenül hangulatos

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Catherine Briconett is az építő felesége volt, és szobája neki nincs, csak csarnoka, ahol római császárok medallionjai vannak. Hasonlóan medallionok vannak azon a galérián végig, amely a folyón átívelő hídon van. A galéria másik oldalán kijárat van a folyó másik partjára.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Amikor a Második Világháborúban a németek megszállták Franciaországot, és délen a Vichy-kormány területét hozták létre, akkor itt határ volt. A Chenanceau kastély egyik oldala német volt, a másik oldala pedig a francia övezethez tartozott. Ezt sok szökevény kihasználta, és itt menekültek a Vichy-övezetbe.

Gabrielle Estees IV Henrik szeretője volt, ő az, aki megfogja egy másik nő mellbimbóját a híres festményen. Szép kis szobája van.  Madame Dupin szalonjában fogadta Rousseau-t, Voltaire-t, Didero-t, és a felvilágosodás sok gondolkodóját. Rajongtak érte, és nyilván nagy szerepe volt a szellemi életben. Nagyon jó kis társaság lehetett. El tudom azt is képzelni, hogy például Rousseau titokban szerelmes volt beléje, és azért drámai érzelmek és szenvedések is meghúzódtak itt.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Azt is el tudom képzelni, hogy miféle jó kis életet élhettek itt királyok és szeretők. A vadászatok, a jó kis evészetek, a partik. Óriási partikat rendeztek itt állítólag, olyat, amilyenek a kosztümös filmekben vannak. A kastély mellett egy labirintus is van, ami nyilván ezeknek volt kelléke. A csodálatos kilátás, a könyvtárban való olvasást, a Cher folyó szépségét, amelyben horgászni és fürödni is lehetett.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Később valamelyik tulaj korházat rendezett be, és a betegek az ágyból horgászhattak.:) Hasonlóan érdekes volt a konyha, amely a híd alsó részén volt, és ahol folyóból lehetett felhúzni vizet.  Idilli. Képzeljétek, hogy itt szarvasokat sütögettek! Néha persze a folyó elöntötte a konyhát.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Az utolsó nő, aki érdekes, III. Henrik felesége, Louise Lorraine, aki, miután férjét meggyilkolták, egész életében gyászban élt a kastélyban. Szobája ennek megfelelően tiszta sötét volt. Roppant érdekes, elegáns, de azért szomorú. Hogy hagyhatja el valaki magát ennyire? Hogy mondhat le az életről? Persze, mély vallásosságból.

Mire végeztem, épp idő volt, és a viaszszobor múzeumot nem néztem meg. Nem is vettem jegyet, eleve így terveztem. Mármint, szóval, hogy már idő volt indulni is, és szebb is lett az idő.

Még a tervezgetéskor, a Google Maps-on nézelődtem, amikor megakadt a szemem valami látványos dolgon. Mutatom.

Hát ezt meg kell nézni. Igen, itt egy torony van. Nem is torony, hanem egy pagoda. Tehát visszafelé ezt vettem útba. Biciklivel hajtottam be a bejáraton, és mivel a pagoda még messze volt, hajtottam tovább. Elhajtottam egy kioszk előtt, ahonnan a lány kiabált. Na, akkor megértettem, hogy az a jegyárus. Érdekes jelenet volt.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

A pagoda maga kicsit rossz állapotban van. Egy társaság tartja fent, nyilván kevés pénzből. Nem tudták felújítani rendesen, csak éppen, hogy rendbe szedték. A tavat kitisztították, de korábban az is nagyobb volt.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Annyit tettek, hogy a kínai jellegre való tekintettel kínai kertet rendeztek be, és még különféle játékokat tettek ki. Ez egészen jó kis gyűjtemény, nem csak az az alibi-fajta, amit odaraknak, de nem is érdekes. Egészen érdekes és sok játék van. Logikai és társas, fajátékok.

Összességében azért jó hely, érdemes megnézni, pláne, hogy eleve ott voltam. Szurkolok, hogy később javuljon a hely. Egy kérdőívet osztottak ki, amelyből látszik, hogy javítani próbálnak, de nem tudom, mennyire veszik komolyan. Az ilyenek sokszor nem érnek semmit.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

A nap végére maradt Clos Luce, ahol Leonardo töltötte utolsó éveit. Itt igazán érdekelt az, hogy mi hiteles a szoba berendezéséből, és úgy vettem ki, hogy lényegében semmi nem eredeti, de azért próbálnak hitelesek lenni. Leonardo itt élt Ferenc uralkodása alatt, támogatásával, boldogan. Itt fejezte be a Mona Lisát is, és más műveket.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Azért nem semmi, hogy azokban a szobákban járhatok, ahol alkotott, és képet kapok az életérő. Jó volt neki, na. Elismerés, tisztelet, szabadság, jólét övezte, és szép helyen lakott. Ferenc az Amboise-i kastélyban volt sokat, és Leonardo sok ünnepséget szervezett neki. Egy alkotónak fontos a szabadság mellett némi kötelező munka. Egyébként Ferenc még vándor-király volt, azaz nem volt neki székhelye. Chambordban is időnként volt, nyilván Párizsban is, meg Chenonceau-ban is, és itt is.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Lent a pincében kiállítás van Leonardo mérnöki munkásságáról. Különféle modellek vannak, amelyek nyilvánvalóan nem eredetileg. Az IBM rekonstruálta őket Leonardo híres rajzairól. Ezeket sokan ismerik. A BBC-n egyszer láttam egy filmet, ahol az ejtőernyőjét próbálták megvalósítani. Ha jól emlékszek, az eredmény az volt, hogy működik, de azért a modern ernyők sokkal stabilabbak. Ez a négyzet alapú gula furcsa. Sokan ismerik a "helikopter", a "tank", a "katyusa" ötleteit is.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

A kiállításon végighaladva azonban a kevésbé felszínes ember észre veszi, hogy Leonardo tényleg sokat tett hozzá a technika fejlődéséhez, és nem ezekkel a látványos találmányokkal, hanem egyszerűbb alkatrészek fejlesztésével. Egy tanknál - amely úgy sem használható, amíg a hadviselés körülményei nem teszik hatékonnyá - sokkal hasznpsabb ugyanis egyszerű meghajtástípusok, áttételek és más alkatrészek feltalálása. Ráadásul kevesen tudják azt, hogy ezeket ki is találta fel.

Aztán mentem volna a parkba, Leonardo sírjához, de nem találtam a térképen. Mivel már nagyon siettem, megkérdeztem valakit a személyzetből. Hát a fenébe, hát nem elrontottam?! Itt halt meg Leonardo, de a sírja az a kastélyban van.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Hát szép kényelmesen terveztem, mint akinek van ideje, a kastélyt már nem vettem bele. Már csak egy órám volt. Iszkiri a kastélyhoz, ami azért nincs messze, látni a Luce-ból  (Leonardo egyik kedvenc látképe volt).

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Vettem belépőt, és elsőnek a kápolnába mentem, ahol a sír van. Úgy emlékeztem, hogy szabadban van, d elehet, hogy csak azért, mert a Luce parkjára gondoltam. A kápolna viszont nagyon nett kis épület.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Aztán még félóra alatt lezavartam a kastélyt is, ha már belépőt vettem. Szerencsére már kevesen voltak, mentem, mint a gőzmozdony. Az amboise-i kastély egyébként érdekes. Itt is van pár bútorozott szoba, de leginkább a lovagvár jelleg, és a kiszámíthatatlan útvonalak érdekesek. Egyik toronyban csigaúton fel, a másikban le. Például az egyik torony tetején ki lehetett menni, és megnézni a kilátást, aztán a belsejében lemenni egy igen széles, lankás, hosszú csigaúton. Nem lépcsőn, hanem úton.

Származási hely: 2009.05.23.Amboise_Chenanceau_Leonardo

Végül időben végigértem, nem maradtam le semmiről. Hazaút előtt még vettem egy érdekes sütit-kenyeret. Az volt kiírva, hogy fromage (sajt), és olyan, mintha meg lenne égetve, de rendesen. Hát meg van égetve, rendesen, de édes, puha, levegős kenyértészta. A másik süti is ilyesmi, csak kicsi, és nincs megégetve.

Hazaúton másfajta vonat volt, és nem találtam biciklis kocsit. Olyat sem, amilyet leírtam az ideúton. És valaki mondta, hogy nem jó, ne szálljak fel biciklivel. Mondom,én nem láttam biciklis kocsit.  Tényleg végignéztem a vonatot, ahogy bejött. Ó meg, hogy de nem jó.

Láttam SNCF jelet rajta, szóval leszálltam, és mondtam, hogy ne engedje el a vonatot. Nehogy az legyen, hogy okoskodik, de a vonatot nem tartja fent. Azt se tudtam, hogy mennyit tud angolul.

A másik, hogy Franciaországban a jegyet be kell dugni egy automatában érvényesítésre. Idefele a kalauz szólt, és mondta, hogy büntetés jár érte. De nem kellett fizetnem. Mondta, hogy visszafele ne felejtsem el. Mondtam, hogy nem fogom. Mondtam, de elfelejtettem. A fenébe. Nem akartam előadni, hogy „jajj de külföldi vagyok, és nem tudtam”. Na, szerencsére nem kellett, mert nem jött kalauz. Igazából nem értem, mert a jegyem arra a vonatra szólt, nem tudok csalni. Legfeljebb visszaváltással. Ezzel játszanának?

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

Csütörtök ünnepnap volt Franciaországban, Jézus állítólagos mennybe menetelének ünnepe. Chirstiane, a francia tanárunk jegyezte meg többször is, hogy bár Franciaország szekulláris állam,  a szekularizmus egyik fellegvára, azért van egy pár katolikus állami ünnepnap.

Mit csináljon ilyenkor az ateista? Hát azért bementem Párizsba, kiterveltem magamnak egy jó kis utat. Mint látni fogjátok, ráadásul végül is lesz benne égbeszállás és templom és mise is.

A Saint Michelről indultam, ráadásul alig tudtam felkeveredni biciklivel a felszínre, mert az egyik mozgólépcső nem üzemelt. Végül a Citén lyukadtam ki. A Szajna jobb, déli partján akartam haladni, mert ott még jó darabon sosem jártam. Így például a Musee d’Orsay elitt is most haladtam el életemben először.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

Párizsnak irdatlan sok hídja van, és sokat közülük lefényképeztem.  De sok nem is érdekes annyira. Volt mindjárt az utam elején egy kupolás épület, amelyet mindig az Invalidusoknak néztem, és csak most jöttem rá, hogy az nem az, az Invalidusok jóval arrébb van, kicsit nagyobb, és bentebb helyezkedik el. Ez a Francia Intézet volt.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

Utána jött a Musee d’Orsay, majd az Invaliduok, az Eiffel  torony, és aztán megint egy teljesen új rész, amelyet én magamnak Offense néven neveztem el, mert olyan, mint a Deffense:  üzleti negyed, tele felhőkarcolókkal. Csak ezek kisebbek.  De azért érdekesek.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

A nap meglepetése a Citroen park volt, amelyre útközben bukkantam, és először temetőnek néztem. Alig mertem bemenni, de kiderült, hogy a beton kockába csak fákat zártak. Ez egy roppant modern park kezdete volt, amely később bambuszos részekkel gazdagodott, majd egy nagy, nyitott terület következett.  A nyitott terület másik oldalán egy modern irodaház volt, előtte viszont még egy vízeséses, csatornás parkos rész.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

A Citroen park helyén régen tényleg Citroen gyára volt, úgy vettem ki, hogy fegyvergyár, de autógyártásról is szó volt a táblákon.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

A mezőn sok ember napozott, ez már megint egy egészen meleg, nyári nap volt. Odafent pedig egy léghajó szállt.  Itt először megálltam enni egy kicsit. Vittem magammal baguette-t és teát egy szörpös flakonban, amelyik egyébként nagyon tetszik, mert passion fruit ízű, és mos már egy rakás van belőle.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

Aztán körbejártam a mezőt, és a túloldalt, de balra volt egy egészen nagy szökőkút-rendszer, ahol egy csomó gyerek játszadozott, mondom, már elég meleg volt ehhez.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

Volt egy érdekes üvegház is, ahol csupa ausztrál növény volt, és bárki bemehetett. Ekkor jutot eszembe, hogy hát megyek én ezzel a léggömbbel egy kört. Pontosabban ekkor vettem észre, hogy lehet rá befizetni.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

Sajnos, mire vettem jegyet, pont felszállt egy turnus, de elmentem megnézni az üvegházat, valójában ekkor mentem be. Még egy pillantás a lányokra, majd vissza a léggömbhöz. Megint gyorsan határoztam, hogy felmegyek valahova, ami igencsak félelmetesnek bizonyulhat. A léggömbkosara ráadásul egy gyűrű volt, azaz belül üres.

Egy nagy huzal tartotta, azzal engedték fel-le. Ráadásul ahogy nem éppen egyenletesen oszoltunk el, ferdén is állt. Kapaszkodtam rendesen a korlátba, de egész jól bírtam. Soha nem repültem még léghajóval, ha nem derült volna ki. Azt gondoltam, hogy hihetetlenül félelmetes lehet, hiszen ez nem egy szilárd épület, és még azoknál is szoktam félni. Ugyanakkor nem félek a repülőn, mert valahogy az egészet biztonságosnak veszi a tudatalattim. A léghajó is nagyon gyorsan nagyon magasban volt, és inkább repülőnek vette a tudatalattim, de azért mégis egy olyan helynek, ahol „kihajolni veszélyes”.  Egyébként nem volt veszélyes, teljesen körbe voltunk rácsozva. Hát készítettem pár fényképet Párizsból, bár az Eiffel-toronynál nem voltunk magasabban.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

Tovább mentem, és egészen messzire jutottam, amikor észrevettem az egyik hídon, hogy rég túlhaladtam  a célomon. Nem baj, a másik parton jöttem vissza. Nos hát a célom a szabadság szobor volt. H át nem érdekes? Felületes néző azt gondolná, hogy ez New York, mert még felhőkarcolók is vannak a környéken. De nem. a new yorki franciák adományozták ezt a szobrot Párizsnak.  Az amerikai szobrot egyébként a franciák adományozták az amerikaiaknak.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

Aztán a másik parton jöttem vissza, mert ott van a Balzac múzeum. Sajnos, ahogy tartottam tőle, nem volt nyitva ünnepnapokon. Azért a házat megnéztem.   Hát majd máskor megnézem.  ATrocadérón megnéztem a sok mutatványost és görkorist. Kedvenc helyem, itt is ebédeltem egy kicsit.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

Valahol egyszer csak szembe jött egy ház egy táblával, és mi volt rá írva? Itt halt meg Viktor Hugo.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

Az Etoile-t igazán közelről még nem is néztem meg anno, szerintem siettem. Most sorra került, bár érdekes volt be és kikavarodni.  A diadalívet ti. Napóleon építtette a dicsőséges hadseregének. Tele van nevekkel. Majd le a Champs-Elysees-en, ami lejt egy kicsit a Concorde felé,  és tele van emberekkel, szóval állandóan résen kell lenni biciklivel.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

A Petit és Grand Palace-t már láttam. Ezt is, és a Trocadérót is világkiállításra építették. Talán két különbözőre. Mindegyikben modern múzeumok vannak, amelyek egyelőre nem érdekelnek.

Aztán visszakevertem a Concorde-on a másik partra. Beentem a házak közé, ahol még nem voltam, de megint a Musee d’Orsay-nél lyukadtam ki, igaz, most a jegypénztár felőli részen. Itt sok szobor van, állatok is, és egy csoport nővel, akik a földrészeket szimbolizálják. Érdekes kitalálni, melyik melyik. Igaz, odaírtam a megoldást.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

A Saint Germain des Pres felé vettem az irányt, ahol Descartes nyugszik. Először nem tudtam, másodszor koncert volt,most meg… Hát nem mise van már megint?  Ez a Descartes nem akarja, hogy megnézzem.:) Csámborogtam a kávézóknál, ahol sok híres emberek kávéztak. Csábított az ötlet, hogy akkor én is iszok valamit, ahol Sartre kávézgatott, de azért  túl drága, és hát most az azért nem olyan nagy dolog, hogy Sartre is volt itt sokat.  Hát az utcán is volt, ott is jártam.:)

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

Na vége lett a misének, és beengedtek minket hátulra. Megtaláltam Descartes-t de csak mert láttam már fényképen a sírt.  Még így se voltam benne biztos. Közel menni meg nem akartam. Tudjátok, miért.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

No, végre meg volt Descartes,mehetünk haza. Egyébként  csak nyaktól  lefele nyugszik itt, a feje pont a Trocadérónál van a Musee de l’Homme-ban. Oda nem mentem be, mert azt olvastam, hogy egyébként nem olyan érdekes mózeum.

Származási hely: 2009.05.21.Paris_15_16_Arrondissements

Nos hát így esett, hogy feltámadáskor, a katolikus ünnepen  volt részem „mennybe menetelen” és misén is jártam, templomban.

Származási hely: 2009.05.16.carnapworkshop_victorhugo

Pár éve, amikor Párizsban voltam, a HOPOS-ra jöttem, azaz a tudományfilozófia történetének konferenciájára. Innen jött, hogy amikor egy kis időm volt, eszembe jutott, hogy talán meg kéne nézni, nincs-e megint valami Párizsban a tudományfilozófia terén.

Találtam is valami igazán jó dolgot, nevezetesen egy Carnap Workshopot. Mi több, ingyenest. Szóval egy RER jegy áráért abban a szerencsés lehetőségben részesültem, hogy a filozófiai témám egyik legfontosabb rendezvényén vehettem részt. Micsoda szerencse.

A HOPOS-ra anno Finnországból jöttem, ami nem volt olcsó, de vállaltam, és mellékesen Párizst is akkor láttam először. Aztán Berlinben voltam egy hasonló workshopon, ahol szerencsés voltam, mivel egyébként Bochumban dolgoztam, és összekötöttem egy berlini látogatással, valamint egy családi kirándulással Potsdamban.

Most viszont olyan szerencsém van, hogy a következő fontos eseményen itt vagyok a közelben. Ráadásul a következő HOPOS meg Budapesten lesz, addigra megint otthon leszek. Csak valahogy fel kell készüljek a könyveim nélkül.

A Workshop csütörtöktől szombatig tartott, és legszívesebben végighallgattam volna. Csak sajnos dolgozni is kellett, és sajnos még ráadásul fontos is volt dolgozni, mert meg kéne, hogy legyünk valamivel.

Származási hely: 2009.05.16.carnapworkshop_victorhugo

Azért délután mindig bementem, és meghallgattam az előadásokat. Mindig biciklivel mentem, és utána egy kicsit még nézelődtem a városban. A Workshop a Sorbone Jogi karán volt, ami a Pantheon terén van. Nem akármilyen helyszín, a negyedik emeleti ablakból a belső udvaron túl, a tető felett látni lehetett a Pantheon kupoláját. A biciklimet pedig egyenesen a Pantheon előtti láncokhoz lakatoltam.

Származási hely: 2009.05.16.carnapworkshop_victorhugo

Első dolgom az előadások után egyébként az volt, hogy végig fényképeztem a Genevieve könyvtár névsorát, had legyen meg az egész. Csütörtökön esett, és így nem volt olyan jó, de azért találtam egy nagyon szép kis mecsetet. Előtte arab koldus nénikék ültek, ami nem volt igazán szép látvány. De a mecset az igen, különösen belülről.

Származási hely: 2009.05.16.carnapworkshop_victorhugo

Aztán a szemerkélő esőben átvágtam a növénykerten. Jardin des Plantes, micsoda elnevezés, mintha a kert nem volna defaultból növény.:) Lamarck szobra volt az egyik bejáratnál, az „evolúció megalkotója” volt a felirat. Igaz, csak a lamarcki evolúció éppen nem bizonyult igaznak. A darwini séma volt az igaz, bármilyen meglepő is. No de azért Lamarck érdemei az etológiában, vagy növénytanban bizonyára nem jelentéktelenek. Nyilván nagyon sok értékes leíráson és adaton alapult az elgondolása.

Származási hely: 2009.05.16.carnapworkshop_victorhugo

A pénteki nap már szebb volt, elcsámborogtam a Lutece Aránába, ami egy teljesen klasszikus, római aréna, de ma játszótér. Fantasztikus dolog, nem? Hogy ahol római katonák szórakoztak, ott ma párizsi gyerekek fociznak. Talán sok minden újabb, de az alapok mégiscsak ókoriak.

Származási hely: 2009.05.16.carnapworkshop_victorhugo

Aztán megtaláltam a Diderot Egyetemet és az Arab Intézetet, ami a térképeken nagyon látványosnak látszik. Valóságban az egyetemben van egy igen nagy felhőkarcoló, és sok modern épület, de egy kicsit össze-vissza. Az arab intézet meg semmi különös.

Származási hely: 2009.05.16.carnapworkshop_victorhugo

A Gare Austerlitzen vettem egy jegyet, meglepetés, hogy hova. De nagyon örültem, mert majd meglátjátok, hova fogok menni. Utána irány vissza a Pantheon, és menet közben azért a Genevievre templomba bementem, ahol - nocsak, megint - mise volt. Ezek a franciák lehet, hogy sokszor laicisták, a katolikusok viszont mégis igen aktívnak tűnnek.

A Pantheonhoz azért mentem vissza, mert valamit mondtak arról, hogy hétkor lesz valami. Találkoztam emberekkel a konferenciáról, és követtem őket. Én azt gondoltam, hogy valamelyik étteremben fogunk vacsorázni, amihez csatlakoznék.

Származási hely: 2009.05.16.carnapworkshop_victorhugo

Kiderült, hogy az előadóknak lesz banket a tanszéken. Hát így távoztam, nem akartam tolakodni. De lefele találkoztam Pierre-rel, és ő nem engedett, hanem mondta, hogy jöjjek csak. Egyébként tényleg mindegy volt, hogy van-e még egy ember.

A tudományban, filozófiában, művészetben, még ha lényeges is a teljesítmény, a kapcsolati tőke is nagyon fontos, akárcsak az élet más területén. Én tipikusan olyan ember vagyok, aki megszoktam, hogy teljesítményt tegyen le az asztalra, és nem nagyon használja ismerőseit. Munkában, filozófiában, és sok más területen is "magányos farkas" vagyok, aminek tudom a hátrányát. Ám éppen ezért igenis fontos számomra, hogy legalább ilyenkor megragadjam az alkalmat.

Mivel nem foglalkozásszerűen vagyok filozófus, ezért nincs az az intézményi háttér, amivel jönne a kapcsolat-rendszer. Ugyan voltam ezen a HOPOS konferencián és egy korábbi Carnap workshopon, így sok embert ismertem már, és biztos sokan voltak úgy velem, hogy láttak már valahol, de nyilván nem tudták, ki vagyok.

Előadni a Workshopon nem adtam elő, mert későn vettem észre, és nem is valószínű, hogy tudtam volna. Berlinben nem adhatott elő akárki. A HOPOS-on igen, de ebből még nem feltétlenül jegyzik meg a nevem.

Szóval fontos volna, hogy akkor a banketten legalább bemutatkozzak. Nem nagyon ment a dolog, akitől akartam volna kérdezni valamit, az nem volt szabad, aki szabad volt, arról fogalmam nem volt, hogy kicsoda. Én ugyanis persze sok embert ismertem névről, és mivel előadtak, tudtam az arcukat is kötni a  névhez, de nem mindenkit. Azért az nem semmi, hogy Steve Awodey-t, Richard Creath-t, Alan Richardsont, Richard Becket felismerem arcról. Hátha még ők is ismernének engem. Egyébként Creath-től kérdeztem valamit, de nem tudja, ki vagyok.

Hát szóval kicsit unalmassá kezdett válni a helyzet, amikor először egy bolgár sráccal alakult ki beszélgetés (lám, én se tudom, ő kicsoda), majd pedig Gottfried Gabriel szólított meg. Gabrielt nem ismertem arcról, mert nem láttam előadni. De bemutatkozott, hogy én ismerős vagyok neki. Mondom, hogy honnan lehetek ismerős. Ő bemutatkozott, mondtam, én természetesen tudom, kicsoda. Olyan benyomást keltettem, mintha arcról is felismertem volna, no de hát mindegy.

Megjegyzem, no lám, mégis jó, ha az ember eljár ilyen helyekre, előbb-utóbb csak összeismerkedik az emberekkel. Egyébként egyáltalán nem kínos ilyenkor úgy kezdeni, hogy "hát te ki vagy, és mi a témád", amennyiben a másik nem híres ember. A kínos nyilván az, ha kiderül, hogy híres. Kész voltam ez esetben magam így kivágni: "hát maga X Y, micsoda öröm, olvastam magától ezt és ezt..."

Gabriellel ezek után sokat beszéltünk, mivelhogy németül is beszélek. A bolgár srác doktorandusz hallgatója volt Jénában, vele is németül beszéltem. Hasonlóan szombat délben, amikor is egy nagyobb társaság együtt ebédelt egy sushi bárban. Hol máshol? Párizs tele van velük. Mellesleg ugyanabban az utcában, ahova anno a HOPOS-ról magam is eljártam enni.

Gabriel előadása egyébként egészen szorosan kapcsolódott a legújabb cikkemhez. Amiről persze ő mit sem tud, és nem is nagyon emlegethettem, mivel magyarul van. Egyébként ő éppen arról beszélt, hogy nehéz neki angolul írnia, hiszen beszélni csak beszél, de írni az más. És van neki egy fordítója, csak most nyugdíjba ment (mármint Gabriel), így nem áll rendelkezésére. Hát igen, én is be tudtam számolni hasonló gondokról, kivétel a nyugdíjat illetően.

Az ebédnél még Richard Beck-kel beszéltem, és ő is roppant mód szórakoztató, értelmes figura. Tényleg nagyon nagy élmény számomra, hogy ilyenekre volt lehetőségem. Legfontosabb érdeklődési területemen a legnagyobbak társaságában beszélgetni. Így például Heideggerről, Wittgensteinről és persze Carnapról is.

Származási hely: 2009.05.16.carnapworkshop_victorhugo

Szombat este ráadásul egy másik jó programom volt. Amikor a Vosges-nél jártam, egy brosúrán ki volt téve, hogy a Múzeumok Éjszakáján nyitva lesz a Victor Hugo múzeum. Tehát ingyen meg lehet tekinteni. Hát gondoltam, akkor megéri akkor jönni. A francia óráról, mint ahogy arról már írtam, a francia kurzusból egyszer elmentünk egy kiállításra valakikkel. Így írtam a csoportnak, hogy nézzük meg, és hogy én mindenképpen megyek.

Jelentkeztek is ketten, de végül nem voltak ott. Ez egy kicsit szomorkás dolog volt, de másrészről semennyit nem volt gond, hiszen amúgy is megnéztem volna egyedül is. Még annyi baj volt, hogy hatra mentem, és csak hétkor engedték be az embereket. Ezt nem néztem meg, a brosúrán csak a hat óra volt, ami más múzeumra vonatkozott.

Én meg eljöttem Andre Carus előadásáról emiatt. No mindegy, elmentem egy kínaiba enni, és utána mentem vissza. Óriási sor állt, de azért beálltam. Volt egy sejtésem, a body kiállításon is így kezdődött, de hamar leapadt a sor.

Származási hely: 2009.05.16.carnapworkshop_victorhugo

Valóban, először is nagyon sok ember nyitáskor be tudott menni. Ergo a múzeum igen nagy. Aztán kicsit lassabban, de ütemesen fogyott a sor. Szóval hamar beértem. Azért nézegettem, nem jön-e valaki, hiszen értelmes emberek a csoporttársaim, ha jöttek, akkor hétre visszajöttek volna.

A múzeum először nem tűnt érdekesnek - nem baj, ingyen volt - mivel Victor Hugot nem szeretem különösebben, és az első szinteken plakátok, és könyvek voltak csak. A darabjaiból fényképek, és hasonlók.

Az igazán érdekes a felső szint volt, ahol már voltak bútorok. Erre vártam. Engem az érdekelt, milyen helyen élt, hogyan élt. Hát mit ne mondjak, egyrészt pazar volt, másrészt nagyon eredeti. Keleties jellege volt a szalonnak, és valami olyan módon, amit nem is tudok azonosítani, nem ismerek. Nem az a keleti, amit mi keletinek ismerünk manapság, hanem nagyon más. Talán a 19. századi francia szobával való ötvözés miatt néz ki így.

Volt még egy tonna festmény, rajz és festmény Victor Hugóról. Ezt roppant zavarónak találtam. Egy dolog, hogy van pár fénykép, az érdekli az embert, no de unalomig, rogyásig, roskadozásig? Az mér nem érdekes. És valahogy az tűnik ki belőle, hogy Victor Hugo sztárolta magát, és roppant hiú ember volt.

Valószínűleg tényleg sztár volt. Forgatókönyvet, darabot, folytatásos regényt írt újságokba. Akkoriban valószínűleg ez a poszt volt a sztár. Manapság a sorozat főszereplője lenne az, de akkoriban az írója inkább. Ez egyébként természetes, csak ugyanúgy túlzás, mint a sztárolás manapság.

Vasárnap felmentem a LIMSI-be. Egyrészt korábbi napok korai eljöveteleit kellett pótolni, másrészt konkrétan deadline van, harmadrészt meg érdekelt, hogy be tudok-e menni. Kaptunk egy belépőt, amit nem használunk csak a hátsó bejárathoz. Viszont hétvégén valószínűsítettem, hogy ezt kell használni. Most ezt próbáltam ki, tényleg be tudok menni, ha kell. És persze valamennyit dolgoztam, bár késő volt már.

Sajnos kicsit fáj a torkom, talán a konferencián kaptam el. Elég sok amerikai volt ott. Még sertésinfluenza is lehet.

Egyébként ezek az amerikaiak legtöbben tudnak németül, ami Carnap esetében nem meglepő. Csak éppen amerikaiaktól meglepő. Ezen kívül még franciául is. Beck említette, hogy esetleg el tud olvasni valamit franciául. Mondtam neki, hát én örülnék, ha ezen a szinten tartanék.