Île-de-France

Származási hely: 2009.05.10_Amboise_Blois_Chambord_Orleans

 Vasárnap azzal kezdtem, hogy Toursba mentem, mivelhogy a városban még alig voltam, pontosabban csak szombat este. Sikerült leparkolnom a központtól nem messze, és jártam egy kört ott, ahol lényegében tegnap este már voltam. Több időm Toursra nem is volt, pedig még pár kevésbé fontos, érdekes dolog biztos van ott. Ha a környéken több száz kilométerre csak finn fenyvesek lettek volna, akkor nyilván egész más a helyzet, de sok mindent kellett megnézzek.

Származási hely: 2009.05.10_Amboise_Blois_Chambord_Orleans

Nem volt pontos tervem. a sok kastélyt nem volt időm végignéznem. Chambordot választottam ki, mert hát jó nagy. Útközben pedig megálltam Blois-ban. A Loire partján haladtam, és egyszer csak a másik parton valami egyértelműen látványos szín tűnt fel: egy egészen nagy kastély egy hegyoldalban a parton. Lenyűgöző volt. Rögtön jött is egy parkoló, ahol sorban álltak a kocsik. Nyilván a fényképezésre gondoltak az út tervezői és a turisták is.

Származási hely: 2009.05.10_Amboise_Blois_Chambord_Orleans

Egy angolul beszélő nő és fia kért meg, hogy fényképezzem le őket, aztán én is sorra kerültem. Jó, hogy még onnan lefényképeztem a kastélyt, mert utána hiába mentem át a hídon, nem bírtam leparkolni a város közepén, pedig vagy tíz percet döcögtem egy hosszú parkolóban. Utána úgy döntöttem, hogy akkor inkább megyek tovább.

Származási hely: 2009.05.10_Amboise_Blois_Chambord_Orleans

Bloisban is megálltam a kastélynál, ha már ott vagyok, és körbejártam, de itt se mentem be. Vettem kastélyos hűtő mágnest, ami sok kicsi darabból áll, és több, mint a fele kastélyt láttam. Csak itthon tudtam meg, hogy Amboise-ban mekkora dolgot hagytam ki. Mégpedig Leonardo da Vincit. Azért volt ott akkora tömeg.

De én sajnos csak annyit tudtam, hogy Leonardo Franciaországban élt élete végén, azt nem, hogy pontosan hol halt meg. Azt meg nem is álmodtam volna, hogy ott van eltemetve Amboiseban. No mindegy, azóta kinéztem, hogy Amboiset és egy gyönyörű kastélyt, melyet kihagytam, meg tudom nézni vonattal és biciklivel is egy nap alatt.

Megint átmentem a Loire déli partjára, és eljutottam végre Chambord-ba. Az út áthaladt a kastélykert falán és kapuján, aztán még kilométereket haladtam tovább. Aztán megláttam a kastélyt, és parkolók következtek. Előbb ingyenesek, majd fizetősek. Az ingyenest választottam, mert a fizetős sem a kastély mellett volt, és azt a pár száz métert lesétálhatom.

Chambord olyasmi, mintha az erdőkkel körülvett nagy mező közepére valaki ledobott volna egy kastélyt. Mintha Chauchescu megrendelte volna, és odatették volna. Annyira a semmi közepén van, annyira sík a vidék, hogy nem tudja az ember, miért pont itt van.

Származási hely: 2009.05.10_Amboise_Blois_Chambord_Orleans

Pedig I. Ferenc építette, tehát egészen régi volt. Alig járt azonban a kastélyban, ráadásul a tervei fokozatosan változtak, és ez meg is látszik: az első ránézésre szimmetrikus épületen nagyon sok asszimetria található. Nos, ki mennyit talál?

Származási hely: 2009.05.10_Amboise_Blois_Chambord_Orleans

Chambord egyébként is furcsa. Vadászkastélynak épült, akárcsak Versailles, de soha nem volt a király uralkodói székhelye. Az ajtók, ablakok kicsik, főleg a földszinten. A szobákban van pár díszes, de nem annyira nagyon pompás, mint várnánk. Ferenc  szándékosan nem pompázta túl a kastélyt, és az utána jövő királyok sem. Ugyanakkor itt lakott Sztaniszláv, a bukott lengyel király. Továbbá Chambord grófja, aki viszont nem, vagy csak alig volt itt, mivelhogy csupán a trón várományosa volt akkor, amikor Franciaország már nem volt királyság, a második és harmadik köztársaság idején.

Származási hely: 2009.05.10_Amboise_Blois_Chambord_Orleans

Járt itt, illetve lakott itt, még két katonatiszt is, Maurice de Saxe és Louise Alexandre is. Szóval elég érdekes a berendezés.  Érdemes megnézni.

Chambord után Orleans következett, de útközben, Clery-Saint-Andrénál egy kiírást láttam, hogy valamelyik Lajos itt nyugszik valamelyik bazilikában. Hát jó. Nemsokára jött egy bazilika, leparkoltam. A GPS nem tudott semmit. Bementem. Hát középen egy pár ember álldogált, és egy nő egy valaminek a fedelét tartogatta, és magyarázott. Odamentem, hát nem ott van a mi Lajosunk?  A XI. Azt olvastam, a legtöbb francia király a Saint Denis templomban van eltemetve, akárcsak a Habsburgok a kapucinus templomban, a mi királyaink meg a Székesfehérvári Bazilikában voltak.

Származási hely: 2009.05.10_Amboise_Blois_Chambord_Orleans

Ugyanúgy, mint nálunk, az első királyok azonban még szana-széjjel temetkeztek, egy számukra kedves helyen, egy általuk alapított kegyhelyen. Nos hát ez a Lajos ez itt.

Származási hely: 2009.05.10_Amboise_Blois_Chambord_Orleans

Orleansba még hat óra előtt értem, amit fontosnak tartottam, mivel Johanna múzeuma bezárhat hatkor. No hát negyvenkor már nem volt nyitva. Hát ennyit a szentekről. Azért a házát megtaláltam, és hát nem nagy baj, ha lemaradtam a szentemről.

Tankoltam benzint, mert már fogyóban volt, és semmiképpen nem bírta volna ki hazáig. Igazából az első kút automata volt, és nem sikerült tankolni. Mivel a franciák se tudtak, ezért elkönyveltük, hogy nincs benzin. Van ilyen is.

Származási hely: 2009.05.10_Amboise_Blois_Chambord_Orleans

Párizs fele most már nem volt semmi érdekes, nagyobb utakon haladtam, sík terepen. Egy helyt sok szélerőmű volt, és egy malom is. De egyébként semmi érdekes.

Amíg egyszer csak szembe nem jött az apokalipszis három lovasa: az első az eső. De olyan erős zápor, hogy már csak hetvennel tudtam menni az autóúton, és időnként már alig láttam. A kocsi időnként kicsit megúszott a vízen, és amikor leálltam, akkor tényleg csónakáztam. A szembe jövő autók átcsapták a korláton a vizet, több méter magasan, mint télen a hómarók a havat.

Az apokalipszis másik lovasa a dugó volt. Több helyen is bedugult az út. A GPS még mindig bírta, próbáltam kerülni, de végül csak rosszabb lett. Letértem, és egy autópályára értem. Megijedtem, azonnal lementem, és beállítottam, hogy autópályára nem megyek. Előtte az volt, hogy fizetős útra nem megyek.

Aztán esett le, hogy nem a GPS téved, hanem Párizs környékén tényleg nem fizetősek az autópályák. Hát visszamentem. De az meg teljesen bedugult. Erre megint lementem, ahol csak lehetett, de az a lejárat egy másik autópályára vezetett. Figyeltem a táblákat, és láttam, hogy az van kiírva, hogy 15 kilométerig nincs lejárat. A GPS most már 35 kilométert mutatott, holott már tíz alatt volt.

Hát ezt jól megjártam. Ráadásul az autót vissza kellett vigyem nyolcra. Ugyan sejtettem, hogy nem jön érte senki, merthogy pénteken se hozták, hanem már csütörtök este. Szóval hétfőn reggel fogják csak elvinni. De még a benzin kapcsán is aggódtam.

Az apokalipszis harmadik lovasa: a benzinhiány. A kijelző megint az utolsó ledre ugrott, és jelzett, hogy tankolni kéne. Éppen, hogy hazaérhetek tankolás nélkül,  vagy éppen, hogy lerobbanhatok valahol. Kofferrel, esőben. Jó, gondoltam, tankolok még egyszer.

Útba ejtettem pár benzinkutat, de az első nem volt ott, a másodikban meg megint nem volt benzin. Nagyon mérges és ideges lettem, nem szoktam ennyire felkapnia vizet. Pár másodpercig így vezettem, aztán lehiggadtam. Nem lett volna olcsó, ha csak egy kicsit is meghúzom a bérelt kocsit. Biztos sokat fizettetnek velem.

Végül tankolás nélkül  értem haza. Nagyon megkönnyebbültem. Ilyen emlékezetes és kritikus lett a vége. És bizony, ha nem működött volna a GPS, nem tudom, hogy értem volna haza. Még így is egy nagyot kavartam, és kerültem egy csomót.

Az autót pedig még hétfőn se vitték el. Szóltam nekik, és írtam e-mailt, mire kedden elvitték. Nyilván nem kellett nekik. Hát ilyenek ezek a franciák…

Végül had írjak egy keveset az utakról. Az utak minősége általában jó. Egyetlen helyen, a luynesi kastély felett találkoztam csak úthibákkal. Itt az a tábla, hogy "úthibák", tényleg azt jelenti, hogy van egy pár, de mindjárt kijavítjuk. Sok autóút van, amin általában csak 90-nel lehet menni, ritkán engednek többet. Sokszor van egy 3 sávos út, ami váltakozva két sávos az egyik oldalon. Ez nagyon jó, mert időnként mindegyik irányban lehet garantáltan előzni a szembe jövők veszélyeztetése nélkül.

Furcsa módon a faluk és városok szűk kis utcáiban, sokszor a főúton is nemcsak, hogy lehet parkolni, de a parkolókat védik járdaszigetekkel. Ezek is sokszor váltakozva vannak, és mintha időnkélnt szándékosan lennének ott, talán nem is a parkolás kedvéért, hanem, hogy ne lehessen gyorsan menni. Ilyenkor egysávosra szűkül az út, és ki van téve a tábla, hogy melyik iránynak van elsőbbsége. Tényleg az a sejtésem, hogy ezek afféle fekvőrendőrök.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

 Este Toursban nem mentem sehova, mivel szombat reggel el kellett jöjjek 9 előtt, ha nem akarok fizetni. Kimehettem volna bedobni egy parkolóórába némi pénzt, de minek. A reggeli ugyan késett, de azért időben indultam. A GPS átvezetett Tours belvárosán egy hídon az északi partra.

A második napra szintén volt egy pár szilárd pont a tervemben, de rögtönöztem is.  Biztos volt, hogy elmegyek Seuilly-be, ahol Rabellais háza van. Az is nyilvánvaló volt, hogy Descartesbe is elmegyek, ahol az azonos nevű filozófusnak van egy múzeuma. Ha már ott vagyok, akkor a poitires-i csata emlékművét is megnézem, de ezzel az volt a gond, hogy nem szerepelt a GPS-ben, és csak egy nagyon körülbelüli leírást találtam róla. Az is kérdés volt, hogy belefér-e, hiszen ez már nagyon délen van.

Ha viszont elmegyek Seuilly-be, akkor megnéztem, mely kastélyok vannak közötte. Így Langeais-val kezdtem. Sőt, közben megálltam útközben Luynes kastélyánál, amit az útról láttam. Ez volt az elvem: ha látok valamit, és jól néz ki, akkor megnézem. Ha nem látom, akkor hiába van kiírva. Volt sok kastély, amihez láttam jelzést, de nem követtem, mivel nem tudtam, milyen messze van, és milyen.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

A kastélyba nem jutottam be, viszont láttam egy kiírást egy római aqueductról. Megkérdeztem, milyen messze van (megint franciatudás), és kocsival elérhető volt, így hát megnéztem, aqueductot még sose láttam élőben.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

Aztán jött Langeais, ám közben eleredt az eső. Csábító lett volna bemenni a kastélyba, de tudtam, még sok út van hátra. Egyébként inkább várra hasonlított, mint kastélyra. Kintről szépen lefényképeztem. Odabent nyilván pompázatos bútorok, ékszerek vannak, de hát azt máshol is láthatok.  Azért egész jól nézett ki ez a nett, kis várkastély.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

A Loire partján haladtam továbbra is, amely helyenként olyan, mint a Tisza, máshol viszont nagy sodrása van, és köves, mint a Tagliamento felső folyása.  Főleg a hidaknál nőtt meg a sodrás. Az egyiken átjöttem a déli oldalra, és így értem Ussebe. Állítólag ez csipkerózsika kastélya, mégse mentem be. Mindjárt a kertbe is belépőt kértek, és valami hihetetlen lassúak voltak a jegyárus pavilonban és ajándékboltba. Mentem rögtön tovább Chinonba.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

Chinon kastélye is inkább erőd, ide valamiért bementem. Nem is  gondolkodtam különösen rajta. Talán azért, mert egy kastélyba azért aznap be akartam menni. Kívülről ez az erőd sem látszódott rendesen. Ráadásul jó nehéz volt bemenni, mert éppen építették a várat. Tényleg, ott voltak a daruk. Na jó, rekonstruálták. Emiatt le kellett menni a völgybe, és a suterénen át felmenni.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

Chinon a százéves háborúban volt jelentős, akkor kb a francia-angol frontvonalon volt. Járt itt Joan d’Arc is, amire jó büszkék a franciák, és volt egy kiállítás is, nagyrészt Johanna több tucat portréjával. Mi mást is lehetett volna kiállítani?

A vár északi része szét volt lőve, mivel Tours felől lehetett jól megközelíteni, így mindig onnan ágyúzták. Ezt a részt építik újra. Azért nagyon jelentős rész megmaradt, és még az is több részből állt. Szóval eltelt egy kis idő, mire végigértem.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

Aztán irány Rabellais háza! Nem tököltem sokat, a GPS tudott róla, hát beállítom, és irány. No hát a GPS bevitt egy negyedbe, ahol tisztán új lakások voltak. A cím Impasse de la Deviniere, és rémlett, hogy valóban ez a cím. Ez az impassé egy átjáró volt, és ott bent mélyen gondoltam, esetleg lehet mégis valami. De nem.

Addig kerengtem ott, mire jött egy öregember, hogy mit keresek. Mondtam, de nem értette. hát odahoztam a GPS-t. Nos, hát a „Rabelais”-t, azt nem ám „Rebelé”-nek kell ejteni, ahogy a kezdő francia (én) gondolnám, hanem „Reblé”-nek.

Másrészt pedig a múzeum tényleg a la Deviniere-nél van, de Seuilly-ben. Ja kérem, hülye GPS. Ráadásul le akat küldeni olyan sikátorokon a hegyoldalban, ahol még a gyalogosoknak is egy közlift van.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

Most már könnyen megtaláltam a Rabellais házat. Egy szép parkolóba vezetett utam, és a nap is kisütött. Volt egy tábla, hogy gyalogosoknak hol kell felmenni, és egy újonnan betonozott, mogyoróbokros sétányon kellett fel egy házhoz, ami messziről látszódott, lévén a mező közepén állt egyedül.  Mondjuk, hogy tanyáról van szó. Csakhogy nem volt nyitva, azaz zárva volt.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

A fenébe, gondoltam, hát azért jöttem ide Magyarországról, Bures-ből, Tours-ból, hogy zárva legyen? Lefényképeztem dolgokat, kopogtattam. Semmi. Aztán visszamentem. Akkor látom, amit akkor már sejtettem, hogy csak siesta van. És kettőkor nyitnak, ami tíz perc.  Hát addig vagy elhajtok Seuilly-be – volt megint a láthatáron egy szépkastély – vagy ebédelek. Inkább az utóbbit választottam,  camembert és baguette-t ettem a padon, amelyen hát nem mondanám, hogy Rabellais is ült.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

A tanya tényleg a nagy semmi közepén volt, körötte szőlők és szántóföldek. Olaszos jellege volt, bár nem voltak csúcsos fák.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

Mire megebédeltem, és felmentem, tényleg kinyitottak, és bemehettem. Több épület is volt, sok tucat Rabelais-ábrázolással, könyvekkel, de szobával is, amely be volt rendezve. Megtudtam, hogy Rabelais jómódú apától született, aki Chinonban élt, és akkoriban az asszonyok elmentek vidékre szülni. Rabelais pedig ott maradt. Ismét csak gyermekkorában, de ismét a regényeiben jelentős szerepe van ezeknek az emlékeknek, akárcsak Proust esetében.

Úgy tűnik, ez fontos minta: sok francia író született vidéken, majd Párizsba ment, és ott élt. De a vidéki emlékek fontosak. Volt a falban állítólag egy karcolás, amit maga Rabelais írt, az utolsó napon, mielőtt elment.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

A ház alatt olyan pincerendszer volt, hogy csak néztem. Mint a budai várbarlang, csak sokkal világosabb, tisztább. Érthető, hogy itt sok bor, és étel elfért, volt miből lakomázni. Érthető Rabelais életkedve.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

A kertben sok növény volt, amelyet igyekeztek Rabelais orvosi gyakorlatához, írásaihoz igazítani. Láttam igazi articsókát is. Nagyon meghitt kis hely volt az egész, az ember ott maradna irogatni egy pár remekművet. Vettem két helyben készült bort, dugóhúzó és egy bögrét, amely eltört a kocsiban. Nem baj, megragasztom, ha tudok venni pillanatragasztót. Eddig nem sikerült. Úgyis túl új volt. Inni nem fogok belőle.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

Az úton kikerültem egy biciklis csapatot. Nagyon sok biciklizőt láttam, akik láthatóan versenyszerűen edzettek.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

Végül Seuilly kastélya is csak egy elég rossz távlati fotót kapott, mert Descartes messze volt, hát még a csata emlékműve. Nem is nagyon álltam már meg. Utólag tudtam meg, kihagytam egy Balzac házat Sache-ban, de ez nem baj, Balzac van Párizsban is. Igazság szerint azt olvastam, hogy az egyetlen Balzac ház itt van, ezért nem is kerestem.

Descartes múzeuma annyira nem volt jó. Azért nem baj, hogy ott jártam, de sajnos róla nem tudtak olyat kiállítani, ami valami helyi, hiteles, személyes lett volna. Azelőtt Le Haye-nak hívták a helységet, de átnevezték Descartes-re. Láttuk, ezt más írónál is elkövették. Egyébként mindenhol kötőjelesen. Le Haye-Descartes, Illiers-Combray, Ferney-Voltaire. Csak Descartes esetében a régi név lemaradt.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

A kiállítás inkább a filozófiájáról és a történelmi helyzetről szólt, inkább hangulatkeltő, alap műveltségi elemeket felvillantó volt. Maga a ház eredeti volt, és itt élt Descartes fiatal korában nagymamájánál. Azt megtudtam, hogy járt Budán.

És látható Descartes koponyája. Ez egy érdekes történet laikusoknak is. Descartes Stockholmban halt meg Krisztina királynő udvarában. Ott temették el, majd 16 év után hozták haza a testét. Csaképpen pár alkatrésze eltűnt, köztük a legjelentősebb, a koponyája. Hosszas utazás után a teste a Saint Germain des Pres templomban landolt, és ma is ott van,míg a koponyája a Musee de l'Homme-ben, és ma is ott található. Descartesben ez utóbbi egy másolata található. A koponyán található véset, amely verses formában értékeli filozófiáját, és tulajdonosok névsora. Valamint egy felirat, hogy bizony ez Descartes koponyája.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

Egy kulcstartót vettem, semmi más érdekes nem volt. Igazából semelyik múzeumban nem volt hűtőmágnes, ez csak a kastélyokról van, és a chartres-i labirintusról.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

Még simán belefért az emlékműhöz a kitérő, így elindultam Vouneuil-sur-Vienne-be, mert azt olvastam, ott van. Én úgy értettem, hogy Montgame felé egy út mellett. Hát autókáztam, láttam egy bácsikát, megkérdeztem. Neki is mutattam a GPS-t, hogy mit keresek, és ő elmondogatta nekem. Örült, hogy látott valakit, aki messziről jött. Szóval az emlékhely Montgame-tól van északnyugatra, nem pedig V-s-V-től.  A helyzet, hogy ott ki is volt táblázva, szóval ha rendesen adják meg, akkor  simán megtaláltam volna. A táblák Franciaországban megbízhatónak bizonyultak.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

A Poitiers-i Csata, vagy ahogy az angolok mondják, Tours-i Csata Martel Károly és a mór Abdul Rahman Al Ghafiqi között zajlott, és ez állította meg az arab terjeszkedést a gyenge, megosztott Európában. A csata jelentősége vitatott, mert a terjeszkedés talán e nélkül is megakadt volna, illetve így is voltak még nagy csaták. Az biztos, hogy Martel Károly és a frank birodalom érdekében kulcsfontosságú volt.

Nos kérem, ahogy ott álltam, arra gondoltam, hogy itt a csata bizony jóval több, mint ezer évvel ezelőtt történt.  Ez azért nem semmi. Az emlékhely kisebb, mint a mohácsi csata múzeuma, de többet mond, még angolul is, mint ami Mohácson van. Anno nagyon bosszantott, hogy Mohácsnál alig van magyarázat.

Itt nagyon szépen fel volt vázolva a csata, mi hol lehetett, mi volt a történelmi környezet, és mi volt a csata következménye. A sakktábla pedig érdekes volt. Utána még elmentem Moussais la Bataille-be, ahol öreg házak voltak, romok, de jóval a csata utánról.

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

Származási hely: 2009.05.09_Tours_Chinon_Seully_Descartes_Montgame

Mivel semmi több dolgom nem volt, irány haza. Kilenckor értem meg Toursba, ám most kimentem a városba, hiszen vasárnap később is indulhattam.  A sötétben videózni,fényképezni nem igazán lehetett. Rábukkantam a város új központjára a polgármesteri hivatallal, és a régire.

Itt két nagy torony áll, ahol régen egy nagy székesegyház állt. Ez leégett,és csak az óratorony, és a Charlemagne torony maradt meg. A tornyok között egy út, több ház volt, és egy újabb bazilika volt a közelben, ahol a Szent Martin sírja van. Bementem, de mise volt, annyira nem rajongok a halott szentekért, hogy még a misén is átgázoljak. Bár egy kisgyerek nem zavartatta magát, ő hevesen sírt.

Utána még ettem egy crepes-t, tenger gyümölcseivel a fő piactéren, ami ma persze drága bárok, éttermek helye. Nagyon hangulatos, tele van azokkal a madáretető alakú, fa házakkal.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

 A nyugati államokban, mint ismeretes, a győzelem napja május 8. és nem 9, ami nekem most nagyon is szerencsés volt, mivel egy hosszú hétvége következett. Sokat tervezgettem, hogy mit is tegyek ezzel a hétvégével, vegyes eredménnyel. Természetesen a három napot nem kihasználni vétek, ugyanakkor drága is. A szabadságaim korlátosak, és mint Finnországban, itt is gond lehet, hogy hogyan is legyen elég időm utazgatni, ugyanakkor arra is vigyáznom kell, hogy most még nincs olyan sok pénzem.

Május elsején úgy gondoltam, hogy érdemes Párizsban lenni, de most igazán nem. Nézegettem londoni utakat, de ehhez már késő volt: a repülőjegy oda is úgy olcsó, hogy valamennyivel  előrébb megveszem. A csalagutas vonat meg nagyon drága.

A cél az hamar eldőlt: Franciaország közepe. A tengerparthoz még nincs elég meleg, kelet fele pedig nem nagyon kívánok menni, hiszen az közelebb van Németországhoz és Magyarországhoz, oda könnyebb elmenni.  Maradt az ország közepe. Itt pedig a leghíresebb vidék a Loire menti kastélyok.

Ha a vonatokat nézem, az megint nagyon drága. Különösen a TGV, ami most már mindenfele jár, de drágább, mint a normál vonat. Én amolyan IC-ként képzelem el. Az egyik tervem az volt, hogy vonattal megyek, és viszem a biciklim, a másik, hogy kölcsönzök autót.  A sima vonat olyan hatvan euro lett volna, az autóról azt mondták, hogy százért kaphatom meg a három napra. Ebben benne van a benzin is.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Volt egy pillanat, amikor a hostelworld-nél eltűnt a szálloda, ami a központhoz közel van, és olcsó is, de jókat írnak róla. Hotel del Val de Loire. Mindenkinek tudom ajánlani, aki  véletlenül arra vetődik. Van egy olyan szabály, hogy három napon belül már nem lehet foglalni, de aztán mégis lehetett. Már csak a kocsi volt a kérdés. Végül azzal is akadt pár kavar, úgyhogy izgultam, de azt mondtam magamban, rossz esetben még mindig vonatozhatok. De végül a kocsi itt volt már csütörtök este, mivel pénteken, az ünnepnapon a kölcsönzőben sem dolgoznak. Ja és kérem, négykor telefonáltak, hogy vegyem már át a kocsit. Ezt így nekem nem mondták, úgy kellett lejöjjek a hegyről. Mondták, hogy nem akar várni a sofőr, én meg mondtam, hogy ha csak nekem hajlandó ideadni, és alá kell írni valamit, akkor fizikai korlátok miatt kénytelen lesz várni, tudniillik fent vagyok a hegyen. Hát ilyenek ezek a franciák.

A kocsival így elmentem francia órára, és csináltam egy nagy bevásárlást is, ami nagyon jó, vettem pár üveg ezt meg azt, és pár adag sajtot, meg hasonlót. Csak az szabott határt a bevásárlásnak, hogy zártak, illetve nem akartam kiköltekezni. Bár egy évre előre sokmindent be lehetett volna raktározni. Igaz, raktárom nincs itt.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Csütörtök este kaptam észhez, hogy valamit eltévesztettem. Végig azon „álmodoztam”, hogy milyen jó, nálam van a GPS, mindenhova eltalálok. Igaz, nincs itt a tartója, de majd  hang alapján megyek, az bőven sok segítség. Persze jobb látni, hogy hova megyek. Mindig szoktam nézni, hogy mi következik, és az alapján gyorsítok, lassítok. Valamint az is egyértelműbb, hogy egy sok elágazásos „süni” kereszteződésben egész pontosan melyik ágba kell bemenni. Vagy, ami hasonló, egy körforgalomban is tudom, hova menjek, és nem téveszt meg, hogy közben építettek egy bekötőutat az egyik bevásárlóközponthoz.

Ám Toursban megtalálni a hotelt, elkavarodni az egyirányú utcákon, valamint megtalálni valamely más városban a valamilyen múzeumot, arra nagyon jó, még csupán hanggal is. No és, miközben mindezzel gondoltam, arra nem, hogy a GPS töltő nélkül hamar lemerül. Ezt tapasztaltam Párizsban, amikor gyalogoltam. Gyakorlatilag azonnal azt mondja, hogy ő merülőben van, és utána még ugyan meglepően sokáig bírja, de nem egész napon át.

Hát igen, nem hoztam a kocsiról töltőt, mert hát arra nem gondoltam, hogy bérelek autót. És, mivel számítottam a GPS-re, semmilyen térképem nem volt. Este pedig már nyomtatni sem tudtam. Hát kiírtam papírra, hogy merre kell menni.  De azért ettől nagyon tartottam. Nem vezethetek papírral a kezemben. Nem állhatok le minden kereszteződésben. És nem feltétlenül látom folyton, hogy hányas számű űton vagyok.

Még azzal nincs is gond, hogy eltalálok Chartres-be, meg Tours-ba is, tán még a szállodába is, de hogyan fogok hazakavarodni? Bures nem az a hely, ami ki van írva ötven mérföldre innen. Pár közeli várost ismertem, amin átmegy az RER, de az se sok segítség. Mi lesz velem? Se GPS se térkép, és még a francia tudásom is elég gyenge. Itt fogok valahol eltévedni, és kavarodni  ötven kilométerre vasárnap este.

Egy dolgot tettem még meg: vittem a laptopot. Úgyis kocsival megyek, tehát elfér. A hotelben van wifi, tehát használhatom. Megnézhetem még jobban, hova érdemes menni, és azt is, hogy hogyan jövök haza. És végül, bele dughatom a GPS-t. Ugyanis a számítógépes kábelt azt elhoztam, hiszen az hasznos.

Nos, az első napon úgy mentem, hogy amikortól  tudtam, merre van az út, kikapcsoltam,  és csak akkor kapcsoltam be, amikor kritikus volt a helyzet. Chartresbe például teljesen segítség nélkül mentem el. No igen, de ez Chartres.

Később rájöttem, hogy a laptopról töltve a GPS sokáig bírja, az utolsó nap már bekapcsolva hagytam, mert láttam, hogy kibírja úgy is. Az elején a laptopot minden kiszállásnál az ülés alá raktam, majd elővettem. De aztán arra is rájöttem, hogy a GPS az anyósölésben is jól elműködik, így a laptop maradt az ülés alatt. A készülék maga pedig fejjel lefele ott hevert, hogy jobban halljam, mit mond.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Chartresig az út mezőkön haladt át, sok fás résszel. Ez végig jellemző volt, sehol nem voltam hegyvidéken, csak annyi változott, hogy voltak fásabb és mezősebb, szántófőldesebb vidékek. A repcéket nem fényképeztem, legutóbb, amikor otthon utaztunk, akkor azt láttam, hogy Magyarországon akkora repce boom van, hogy ahhoz képest egy-két itteni mező semmi.

Chartres katedrálisa már messziről látszódik, nem hiába híres. A központtól távolabb álltam meg, de később rájöttem, hogy nem kellett volna aggódnom. Pénteken ünnepnap van, vasárnap nincs parkolási díj, szombaton lehetett volna gond, de nem volt. Sehol nem kellett fizetnem.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

De megérte Chartresben sétálni, egy hentesüzlet meglepő módon nyitva volt, és vettem valami nagyon speciális, kocsonyaszerű hidegséget.  A város a környék sík terepéhez képest egy jelentősebb völgyben terül el, melyben az Eure három ága folyik. Párizshoz hasonlóan itt is a szigetek játzhattak kulcsszerepet a város létrejöttében. Ahogy a közmondás nem tartja: „Minden nagy város szívében egy folyó által körbelelt kis sziget van.”  A folyócskák között egy óváros van, és ezen át a katedrálishoz könnyű feltalálni, hiszen többnyire látszódik.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

A katedrálist éppen felújították, de azért így is impresszív volt.  Különösen az a román-gótikus bejárat, ami nálunk a Jáki templomnál van csak meg, a sok ívvel és figurával. Odabent a labirintus fogott meg, mivel ez görög stílusú. Sok ember ott szédelgett körbe-körbe, mert végigment rajta. Hát azért annyira nem voltam oda érte, hogy én is.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

A csodálatos az volt még, hogy éppen akkor játszott valaki az orgonán, egészen jól. Mikor játszanak a kezdők? Éjjel, titokban?:) A katedrális mellett állítólag van egy ólomablak múzeum, ezt francia órán hallottam, és láttam egy kriptát is, de nincs ott szerintem senki, aki nekem számítana.

Legyalogoltam a kocsihoz a szép kis városon át. A legtöbb francia város, amielyen átmentem, ilyesmi volt:  ha volt történelmi negyede, akkor téglákkal befalazott faketrec-házak voltak, azaz van egy sötét, festett fából készült váz, és a falak közötte téglával vannak kitömve. Az alakjuk pedig jellegzetesen madáretetős.

Kidolgozott tervem volt a továbbiakra, ugyanis Illiers-Combray-be tartottam, ahol Marcel Proustnak van egy háza. Nos, amikor Chartres-ból kifele mentem, akkor jött az első gond, ugyanis nem Illiers volt kitáblázva, süt, úgy igazán nem is volt egyértelmű, mi kell, hogy legyen kiírva a táblán. Les Mans-ba megy egy autópálya, oda nem akartam menni.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Egyértelmű volt, hogy autópályára nem megyek, mert nem sietek, látni akarom a vidéket, és minek fizessek azért, hogy ebből kimaradjak? Dél-nyugat felé elhagytam a várost, de túlságosan dél felé kerültem. Végül elővettem a GPS-t, ha nem lett volna, akkor is megtaláltam volna az utat, de még egy kicsit kerültem volna (ekkor már túlságosan északra).

Illiersben már rutinosan, a templom mellet, a főtéren álltam meg. A múzeum egy  nagyon pompázatos, virágos házban van, ahol Proust nagynénje élt. Marcel maga csak fiatalon járt erre, de a regényeiben szerepel a ház és a nagynéni. Olyannyira, hogy a helység eredeti neve Illiers, és Combray Proust fiktív városának a neve. Később ezért nevezték el a várost így. Nagyon érzékeny gyerek volt, megjegyezték, hogy még azért is panaszkodott, hogy egy lépcsőn kellett felmennie az emeletre. Szegény. Mit szólna, ha minden nap fel kéne kaptatnia a LIMSI-be?

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Azzal kecsegtettek, hogy négykor ingyenes tárlatvezetés lesz, és addig milyen jól el tudok menni a Pre Catelan nevű kertbe. Valóban, egy kis sétával egy gyönyörű kis kertbe jutottam, ami szintén szerepel valami regényben. Most már muszáj lesz elolvasni tőle valamit. Most, hogy van hova kötni, tán még érdekelni is fog. Azért könnyű ilyen kertben írogatni a regényeket, gondolja az ember. Milyen jó is volt Proustnak, csak kiült ide a laptoppal és gépelte a sokak által már alig várt regényt.:) Hát igen, csak hát ez nem igaz. Hiszen csak gyerekként járt it. Majdnem mindenki Párizsban élt, aki számított.

A kertben  azért fegyelmezetlen kisgyerekek kajabáltak. „Ó, ezek a mai fiatalok”.:)  Idejében visszaértem a tárlatvezetésre, ami sajnos franciául volt. Én készpénznek vettem, hogy angolul van, ennyi csak leesett a pénztárosoknak.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Itt írom le, hogy bár a pénztárosok tudták, hogy nekem angol tárlatvezetés kéne, és erre nem gondoltak, de egyébként a legtöbb múzeumban és a szállodában már franciául beszéltem, és a finnekkel ellentétben nem váltottak angolra. ennek oka nem annyira a csillogó francia tudásom, mint inkább az, hogy a franciák nem olyan előzékenyek, mint a finnek, és nem is tudnak annyira angolul. Még a LIMSI-ben sem annyira.

Amennyit a franciából értettem volna, az az angol leafletben is benne volt, így inkább előre mentem, és gyorsan végigmentem a házon. Aztán irány Tours.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Nos innen már nem olyan egyszerű Tours-ba menni. Ez már nem a nagy főút.  Megint használtam a GPS-t kezdtem rájönni, hogy bírni fogja.  Aranyos kis falucskákon mentem át, aztán jött Vendome. Erről a városról nem tudtam semmit, nem néztem ki semmit, csak azt láttam, hogy át fogok menni rajta, és  hogy Napóleon annyira utálta, hogy majdnem leromboltatta. Ezt olvastam a Wikipédián.  Hogy miért? Nem tudom. Különösen, hogy a Vendome téren állt a szobra, és ma is ott áll.

Vendome-ban esett meg az is, hogy véletlenül egy egyirányú kis utcába szembe mentem de. Jött szembe egy kocsi, amelyik végül be akart állni egy magánházba. A helyett, hogybeállt volna, hisz nem akadályoztam, állt, és magyarázott. Én meg mutogattam, hogy "jól van na, tudom", és "most akkor mit csináljak"? Mutatta, hogy forduljak meg egy kis sikátorban. Én meg nem fordultam meg, mert már csak tizenöt méter volt hátra, ötven méter visszafele, és a forduló sem volt olyan egyszerű. Ez a nő meg állt, és továbbra is ki volt akadva. Végül csak beállt.

Ugyanez megtörtént úgy is, hogy biciklivel hajtottam be egyirányú utcába. Ez szándékosan volt, mert a francia órára úgy tudok könnyen eljutni. Akkor is rám dudált egy kocsi jó hangosan.

Máskor viszont, amikor kis sikátorokban szenvedtem a fordulással, és hasonlók, akkor sosem dudáltak rám a franciák, akkor sem, ha nem ugrottam elsőre a zöldre. Sőt, volt, hogy ott állt valaki a kereszteződésben, és nem indult el, úgy kellett kikerülnöm, hiába dudáltam.

Budapesten az emberre rádudálnak, ha bénázik, ha veszélyes, ha tolakszik. Akkor dudálnak, ha kárt okozok másoknak. Ha hátrányba kerül, vagy veszélyeztetem. Ez Budapesten elég fokozott, tehát a legkisebb dologra is nagyon idegesek az emberek, de azért az érhtető irányban lévő túlzás.

A franciák visoznt nem az érdekeikre kényesek, hanem az egyirányú utcára. Nem tudom, miért pont erre. Egyébként később volt egy olyan eset, ami életem legveszélyesenn balesetveszélye volt, és nem én voltam a hibás: egy kocsi balról kihúzott elém a főútra, majdnem elütöttem.

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Származási hely: 2009.05.08.Chartres-Tours

Különösen nem tudom annak fényében, hogy láttam a várost. Ismét egy szép kis belváros a Loir felett. Vigyázat, ez nem a Loire, aminek innentől nagy szerepe lesz! Egy olyan szép városmag és vízesés található itt, hogy hihetetlen.

Tours előtt még Chateau Renault-ban álltam meg. Ez egy hírtelen ötlet volt az útjelző tábla hatására. Megálltam, és a GPS-en láttam, hogy épp a város mellett suhanok el. Bár siettem, hiszen már sötétedett, úgy döntöttem, ez még belefér. Gyakorlatilag csak ezért a fényképért mentem oda, hiszen egy Renault-t kölcsönöztem.

Toursba végül úgy érkeztem, hogy a GPS még élt, és szépen odavezetett a hotelhez. Parkolót is találtam a nagy boulevardon a szálláshoz közel.

A szobám nagyon tetszett, hiszen franciás is volt, érdekes is volt, de azért nem az a piros, fülledt franciás szoba.  A boulevard fényei is bejöttek az ablakon, de nem volt nagyon hangos. A szoba azért volt olcsó, mert nem volt fürdőszobája, ami érdekes volt, de gondoltam, egyszer kipróbálom. Nem volt rossz, mert senki nem állt sorban a fürdéshez, nem fogyott ki a meleg víz, nem volt mocsok. Az emeletek között, a lépcső fordulójában volt a fürdőszoba, eggyel feljebb pedig a vécé. Mindkettő tiszta, kicsi, egyszemélyes, nyugodt kis helyiség.

Származási hely: 2009.05.07.Les_Ulis_Orsay

 A bicikli ügyében hétfőn reggel sikerült beszélnem egy angolul tudó recepcióssal. Ő azt mondta, megkérdezi a managert. Amikor hazajöttem munkából, akkor láttam, hogy az udvaron ott kertészkednek, és ott áll valaki, aki eléggé managernek néz ki. Azért a recepcióshoz mentem oda, kérdeztem, mi van, a recepciós mondta, hogy  manager most nincs itt, de... Ott szerencsétlenkedett. Mondom, nem az a manager odakint? De. Na, akkor megkérdezem.

A manager nem beszélni angolul, kicsit németül. Mondom, én beszélek németül, nem gond. Hát inkább németül se. Na ez az, itt van egy szálloda vezetője, ahova kizárólag külföldi vendégek jönnek, merthogy ugye amolyan tudományos szálló, és nem beszélni angolt. A beosztottjai, a recepciósok, azok tudnak. De aki nem tud, na az amanager.

Származási hely: 2009.05.07.Les_Ulis_Orsay

Mondták, hogy nem tudnak segíteni, de nehezen tisztázódott, hogy mi van. Bementem a recepcióra, ott látható volt, hogy a kamerában tisztán látszódik a hely, ahol a biciklim volt. Egyébként ha a kapun ment ki, akkor még egy másik kamerában is látszódott. Ha kimászott a biciklivel a hátán a kerítésen, akkor nem.

No de ebben a kamerában egy 24 órás végtelenített szalag van, és törlődik. Hogy a jó fenébe, hát ezért jöttem én le vasárnap rögtön, de az a férfi nem csinált semmit. Nem hívott rendőrséget, nem állította le a szalagot, nem hívta fel managert. Mert ugye ha nem érzem illetékesnek magam a döntésre, abban mindig illetékes vagyok, hogy a felettesemet felhívjam.

a manager azt mondta, az a férfinem recepciós volt, és nem feladata ez. Hát akkor mi a jó fene a feladata? Ott üljön, és nézze a kamerát? Hát nyilván nem nézte. Az a feladata, hogy ha valakit leszúrnak az udvaron, akkor azt mondja, hogy "ok, majd hétfőn intézkedünk"? A manager szerint az udvar az nem az ő felelősségük. Mondom, de hát az ő birtokuk, magánbírtok. Nem, nem az. Hát kíváncsi lennék, mit csinálnának, ha valami disznóságot csinálnék az udvaron, vagy leszúrnának valakit.

Mondtam, akkor hívják a rendőrséget. Mondták, hogy nem, úgy se jönnek ki,menjek be, hívjam én őket. Mondom, biztos nem tudnak franciául. Nagy nehezen elintézték, hogy megbeszélték, hogy bemegyek másnap a rendőrségre.

Származási hely: 2009.05.07.Les_Ulis_Orsay

Les Ulisba, ami a szomszéd falu, igaz majdnem összeér Bures-rel. Közte egy kis erdősáv van csak, ami meglepetésemre igen meredek volt. Utána egy park, tóval, és aztán a házak. Egészen nagy bérlakások.

Származási hely: 2009.05.07.Les_Ulis_Orsay

Régi épület nincs is, csak a központban van egy híd, meg egy torony, ami mintha egy régi városmagra utalna.

Származási hely: 2009.05.07.Les_Ulis_Orsay

  rendőrségen tényleg csak az egyik nő beszélt kicsit angolul, de azért elboldogultunk. Utána vettem új biciklit. Ugyanis Les Ulisben van egy kb. Campona méretű pláza, és van Go Sport. Megvehettem volna ugyanazt még egyszer, ami azért lett volna jó, mert érzelmileg olyan, mintha ugyanaz lenne. De aztán újat vettem, mert egy 180 eurós bicikli volt, aminek van letámasztója, és masszívabb is egy kicsit. Szerencsés üzlet volt, mert végül csak 135-üt fizettem. Nem tudom, miért. Ha azonnal ezt vettem volna, akkor nagyon jó üzlet lett volna. Így nem tudom.

Származási hely: 2009.05.07.Les_Ulis_Orsay

Van egy halvány kis reményem, hogy van biztosításom a bankomnál, ami jár a kártyához. Nem vagyok benne biztos. Mindenesetre a rendőrségre azért mentem el, hogy legyen papírom,meg hogy a szálloda vezetői komolyabban vegyék az ügyet.

Na a biciklivel hazajöttem szép kényelmesen. az RER alatt át tudok jönni, de felfele már nem. Nagyon fura kis lejtő és emelkedő van, kicsi lépcsőszerűséggel, ami lefele csak kicsit döcög, de felfele nem tudok feljönni rajta. Na mindegy.

Származási hely: 2009.05.07.Les_Ulis_Orsay

Tegnap elmentem Orsayba biciklivel gózni. Ez az egyik dolog, amire elég jó a bicikli, hiszen csakolyan három kilométert kell menni. Odafele átvágtam a Paris University Sud-ön, és roppant érdekes ez akis campus. Igazából találtam egy utat, amin végig lámpák vannak. azt reméltem, hogy haza ezen jól vissza tudok jönni. A go játszmában nyertem, de egy gyengébb játékos ellen, és nem adtam előnyt, így nem érdem.

Hazafele kiderült, hogy a zegzugos,sok épületes, sok utcácskás kis campusban szépen ellehet tévedni, továbbá nem mind világít, ami lámpa. Szóval nincs haza kivilágított út. Pontosabban ahhoz majd körbe kell menjek. Azért jó ez, ezt fogom csinálni.

Már tegnap is, meg főleg éjjel kiraktam egy csomó A4-es lapon hirdetést, hogy ellopták a biciklim. Ezt se azért tettem, mert remélem, hogy meg lesz, hanem, hogy a tolvaj kapjon észhez, meg a szálloda, és a környék,és a rendőrség is ügyeljen jobban. A szállodának kínos volt, gyorsan el is takarították az összes papírt.

A manager egyébként legközelebb nagyot köszönt, és kezet nyújtott. Látszott,érzi, hogy bűnös,és kompenzál.  Amennyi bevétele van, ugyan mi baja lett volna, ha azt mondja: „uram, mi is felelősek vagyunk, itt van egy százas kompenzációképpen”. Vagy legalább: „uram,  igaza van,változtatunk a dolgokon. Parancsba adtam, hogy  a hétvégi beosztottnak le kell állítania a felvételt, ha szükséges. ”. Egész végig azon gondolkodtam, hogy ha nagyon kemény leszek,berágnak,és kitolnak velem.  Azért viszont nem is hallgatok.

Származási hely: 2009.05.07.Les_Ulis_Orsay

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

 Szombaton már úgy terveztem, hogy biciklivel megyek Párizsba. Kiszállok az RER-ből még a Port Royalnál, ott még úgy sem voltam, és elmegyek a Marais részbe biciklivel. Az Interneten néztem ki, hogy megnézek egy bizonyos dolgot (ki fog derülni), továbbá a könyvemből áttanulmányoztam ezt a negyedet.

A bemenetellel semmi gond nem volt, a biciklis kocsi az orrom előtt állt meg. Leültem az ülésekre, de közben féltem, hogy valaki zárás előtt kikapja a biciklimet. Egyszer jött egy fura kéregető, ki nem kapott semmit, gondoltam mérgében elviszi a biciklim. Furcsa volt, mert egyébként ott énekelt leszállás előtt egy sort. Nem a koldulás részeként, hanem utána csak úgy énekelt.

A Port Royal a Luxemburg park déli részénél van, pontosabban a park folytatásának számító kis parkoknál. Az első a Marco Polo park, de olyan feliratot is láttam, hogy a felfedezők parkja. Végül is nincs ellentmondás.

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

A tényleges Luxemburg park előtt megálltam az August Comte utcában, itt ugyan már voltam, de nem emlékeztem, hogy mi van itt Comte-tal kapcsolatban. Hát nincs semmi, de felfedeztem egy Simon Weil táblát, ő itt lakott.

A parkba nem szabad biciklivel bemenni, így kerültem, voltam már odabent úgyis. Majd még eljövök ide később. A quarter latinon keresztül akartam eljutni az Ile Saint Luis-ig. Az utcán lévő térképen kinéztem magamnak pár látványosságot, ezeket útba ejtettem. Ezek nem voltak benne a könyvben, sok ilyen kis apróság van azokon a táblákon, amelyek az egyes kerületeket mutatják be.

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

A quarter latin a régi egyetemi negyed, itt van a Sorbonne is, és sok más intézmény. Azért nevezik így a negyedet, mivel itt régen ugyebár latinul beszéltek. Most olyan környékeken jártam, ahol tényleg sokat jártam anno, hisz itt volt a konferencia. A Pantheonba éppen ezért be se tettem a lábam. Elmentem mellette, és jobban megnéztem magamnak a St Genevieve könyvtárat. Nem is vettem észre, hogy mennyi híres ember neve van a falára vésve.

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

Ezek után egy kis utcát kellett megkeresnem, ahol Cyranoval kapcsolatban volt valami. A táblára valami olyasmi van írva, hogy itt tanult Cyrano. Egyébként Párizsban született, és itt élt, nem pedig Bergeracban. Sőt, itt élt Saint Forget-ben, ami Chevreuse mögött van. Ott van egy kastély, amelyben nevelkedett. Biciklivel elmehetnék majd oda később. Gyalog kissé messze van. Továbbá Sannois-ban halt meg, és ott van eltemetve. Sajnos ezen régi emberek sírhelye mind elveszet, így semmit nem tudunk arról, hol van Cyrano vagy Villon, és láttuk, hogy Diderot sírja is kérdéses.

A hely, hol Cyrano tanult, egy kolostor lehetett. Nyilván katolikus. Ma inkább ortodox templomnak néz ki. Nem mentem be.

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

Ezek után a térképen valami volt Dante-ról, és oda mentem. Nos, az a kert volt az, amit már anno is kinéztem magamnak, nagyon tetszett. Itt járt Dante. Naja, a Quarter Latin közepe, biztos, persze. És Buridan is itt tanított, természetesen, mindenki, aki a Párizsi egyetemen volt akkoriban. Buridan egyébként a deadlock felfedezője, vagyis nem egészen, aki pontosabban tudni akarja, nézzen utána Buridan szamarának!

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

A Notre Dame-t érintettem, oldalt egy parkon haladtam át, ahol biciklit tolva át lehet menni, kifejezetten ki volt írva. Valószínűleg ez a legáltalánosabb Párizsban, tehát biciklivel rossz esetben legfeljebb szintén gyalogolni kell. Elég jól lehet haladni, kivétel a parkok és a nagy tömegek, akikkel délután találkoztam.

A Notre Dame esetében csak azt említeném meg, hogy azért érdemes körbemenni, és mindenhonnan megszemlélni, például vannak ilyen kicsi zöld emberkék a tetőn, ami vicces.

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

A Saint Luise hídon át az ugyanolyan nevű szigetre értem. A hídon két zenész csoport is volt, és egy pantomímozó-szerű vicces alak, aki mindenkit kifigurázott. A szigeten aztán a lengyel intézetet ejtettem útba, hol Chopin lakott, és van egy emlékszobája. De most nem mentem be.

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

A Rue Payene-hez tartottam, ahol az Eglise d’Humanite van, egy comtista vallás isten nélkül. Ezt igazán érdekesnek találtam. Egy közönséges házról van szó, ahol Comte titkos és soha be nem teljesült szerelme, Clotilde de Vaux lakott. Pontosabban eggyel mellette, rossz házat vettek meg a brazil comtisták. A pozitivizmus ugyanis Brazíliában volt igazán népszerű, erre utal a Brazil zászló is. Az „ordem e progresso” Comte jelszavából ered.

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

Ezért is van Brazil zászló a házon a francia mellett. Sajnos a templom zárva volt. Háromkor nyit a kiírás szerint, addig kerestem a közelben egy parkot. Ebéd után még nem volt itt az idő, így mentem egy kört előbb.

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

A Vosgeshez mentem, amely egy nagyon szép kis tér. Medici Katalin romboltatott itt le egy hotelt, ahol elődje meghalt, és egy teret alakított ki. A téren park van, és körben árkádos házak, sok galériával. Roppant hangulatos. Itt van továbbá a ház, ahol Victor Hugo lakott. Továbbra sem akartam múzeumba menni most, hogy „gyors mozgású egység” vagyok. Viszont volt egy propektus a múzeumok éjszakájáról, amikor amúgy is ingyenes.

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

Tovább mentem a Bastille-hoz, ahol már voltam, de kihagytam valamit. Nem tudtam, hogy mi is van pontosan a Bastille-val. Azóta nemcsak azt tudom, hogy nyilván nincs ott (ezt tudtam), hanem azt is, hogy de azért a körvonala látszik az úton. És valóban, látni lehet azokat a téglákat, amelyeket nyilván később helyeztek oda, hogy jelezzék a Bastille hajdani helyét. Nem hiszem, hogy eredeti kövek volnának, de tény, hogy sokáig ott voltak a maradványok. A téren egy olyan oszlop vn, amely az 1830-as forradalomnak állít emléket. A harmincas és negyvennyolcas forradalmat nem ismerem, ezeknek majd utána kell néznem.

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

Aztán vissza az Eglise d’Humanitéhez. Sajnos most sem volt nyitva, pedig már négy felé járt. Hát akkor ez van, ez egy hanyatló templom, és nincs is nyitva. Majd rákérdezek, és esetleg eljövök máskor.

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

Hazafele a Pompidou Centre felé jöttem, hol sok mutatványost és nagy tömeget találtam. Aztán a Point Neuf-on át, ugyanis rábukkantam egy adatra: Jacques de Molay, az utolsó templomos nagymestert itt égették meg, és itt temették el. Ki is van téve egy tábla ott, ahol a városnézésre induló vagy onnan jövő tömegek elhaladnak. Akárcsak az Eglisénél, itt is a tömegek akkor kezdtek el nézni, hogy „hát itt meg mi van”, amikor én, aki tudta, hogy mi van, néztem, és fényképeztem. Persze Molay-nek sincs igazi sírja itt, csak lehet tudni, hogy itt történtek a dolgok. Brrr, izgi, mi?:)

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

Elértem a 17 órát úgy, hogy a St Michelen lementem az aluljáróba. Szerencsére még nem volt tömeg az RER-en, és most vettem észre egy táblát az 1995-ös terrorakcióról. Erre nem is emlékeztem, pedig akkor már éltem. Mondjuk nem éppen a politikát és világhíreket figyeltem.

Származási hely: 2009.05.02.Port_Royal-Vosges

Fáradtan értem haza, letettem a biciklit. Egy olyan helyet választottam ki, amire rálátok, lámpa alatt van, ahol le tudom lakatolni a biciklit. Mindenki szeme előtt van. Nagy megdöbbenésemre amikor ma reggel felkeltem, eltűnt. Lementem, kérdeztem a recepcióst, mi van. Nem nagyon tud angolul, és eléggé tehetetlen egy embernek tűnik.

Hát az van, hogy ellopták, onnan, mindenki szeme elől. A lakat még mindig ott van sértetlenül. Úgy tűnik, hogy amikor lelakatoltam, akkor olyan fáradt voltam, hogy nem vettem észre, hogy csak az ülést lakatoltam le, azaz levehető a lakat. Csak ez történhetett, mert még mindig ott van sértetlenül.

Hibáztam, mert ez nagy szórakozottság, de akkor is megdöbbentő a dolog. Elsőnek is, ki jön ide az isten háta mögé biciklit lopni? Nem tudom. Másodszor, ki megy oda egy lelakatolt biciklihez, hogy hátha rosszul van lelakatolva? Harmadszor, ki meri ellopni a biciklit, amikor ugyan éjjel van, de a lámpa alatt van a bicaj? Negyedszer, ugyan sokan aludtak, de bárki észrevehette volna. Kb. száz ablak néz abba az irányba. Valaki hihetetlenül pofátlan volt.

Gyanús nekem ez a dolog. Nagyon gyanús, hogy egy alkalmazott volt. Mondjukl látta a biciklit, és nem tetszett neki, hogy ott van. Odament, és "lám, nincs is rendesen lelakatolva". Ezt tudom elképzelni, mert idegen szerintem nem járt erre, kintről nem is látszódott igazán a bicikli csak az egyik irányból, a másik irányban eltakarta a ház. Lakó meg nem igazán lehetett, mert mit kezd vele? Használni nem tudja, eladni körülményes neki. Hova tenné? Egyébként észrevettem, hogy van biztonsági kamera, remélem, csinált felvételt. A recepciósnak egyébként nem tudom, feladata-e nézni. Az is baj, hogy a recepciós nem csinált semmit, mondván, nem tud igazán angolul. Ma reggel a másik, aki jól tud angolul, azt mondta, szól a magaernek. Rendőrséget nem hívtak. Hiába mondtam. Nagyon fogok reklamálni annál a managernél. Egyébként a bicikli magánterületen volt, a Hotel területén, ahol én és a hotel is felelős érte. Olyan, mintha a kertemben lett volna. A kertemben nem feltétlenül kell lelakatolnom a biciklim, ha onnan ellopják, az betörés is, nem csupán lopás. Mindenképpen felelős a hotel is, hiszen a recepciós lány látta a biciklit, és nem szólt, hogy van tároló.

Tegnap írtam, hogy hogy vesztette el valaki a pénztárcáját és útlevelét. Azt a vastag pénztárcát én becsületesen visszaadtam az illetőnek. Írtam, hogy nem is lennék boldog, ha megtartottam volna. Hát gratulálok a tolvajnak! Remélem, őt furdalja a lelkiismeret!

A borzasztó az, hogy ezt a biciklit csak most vettem. Féltettem mindenfele, hogy nehogy ellopják. Gondos voltam, és ügyeltem rá. Nem tudom, mi lehetett velem, hogy rosszul lakatoltam le. És éppen előtte való nap igazán tök jó voltam valakihez. Hát emberek, nincs igazságosság a világban! Ne mondja nekem senki, hogy van valamiféle igazságos isten. Ugyan kérem, nincs. Az Univerzum nem mondom, hogy kegyetlen, de totál közönyös velünk. Van, amikor jól viselkedsz, és szerencsétlenül jársz.

Másrészt persze ilyen ritkán van, nem tesz tönkre. Az sem igaz, hogy aki okosan, ügyesen, szorgalmasan él, az ne kapná meg a „jutalmát” hosszú távon. De nem Istentől, hanem csak éppen a természeti-logikai törvények szerint. Nincs azonnali jutalom, a jó nem kapja meg közvetlenül a jutalmát. De általában a jó, és okos emberek jó, és okos emberek közt élhetnek, jól, és boldogan. Nincs személyes bíró, nincs közvetlen jóvátétel, csak statisztikus törvények.

Végül is akárhogyan, de inkább vagyok a saját bőrömben, mint a tolvaj bőrében, akinek ugyan van egy biciklije, de nincs becsülete. Nekem meg lehet egy másik biciklim, amire majd jobban vigyázok. A becsületemet pedig a barátaim, ismerőseim értékelik.

Az végül is kiderült, hogy a Hotelnek van bicikli tárolója, csak erről nem tudtam. Körbenéztem, sehol nem találtam. A recepciós lány látta, hogy van biciklim, hogy hova lakatolom, de nem mondott semmit. Én se kérdeztem. Ebben is hibáztam. De ők is hibáztak. Általában sok közönyös, figyelmetlen embert látok. Amint Párizs utcáit járom, állandóan ilyenekkel találkozok, miközben én megpróbálok odafigyelni másokra.

Például az RER-en az utolsó utazáson a biciklimmel ott állt két nő a biciklis vagonban. Beszélgettek. A világért se álltak volna arrébb, hogy rendesen a fal mellé tehessem a biciklim. Én arrébb álltam volna.