Île-de-France

Származási hely: 2009.04.19.Paris_6_2_Arrodissements

A francia nyelvkönyveken kívül az egyetlen könyv, amit magammal hoztam John Haycrafttól "A francia forradalom nyomában" című. Az utolsó pillanatokban kaptamle a polcról, és micsoda jó választás volt!

Az egy dolog, hogy természetesen Párizsban az egyik legjobb könyv, amit olvashatunk, az a francia forradalomról szól. Egy ilyen olvasmánnyal egészen más a várost nézni, mert sok épületet van hova kötni. Máshogy néz valaki a Concorde-ra, ha egyiptomi obeliszket és a Tuieriákat látja, és máshogy az, aki tudja, hogy bizony pont ott fejezték le XVI. Lajost és Marie Antoinette-t, de Dantont és Robespierre-t is.

Ám ez a könyv még ennél is jobb, mert úgy megy végig a forradalmon, hogy közben leírja a szerző saját utazásait. Ugyanis elment a helyszínekre, felkutatta őket. Így megtudhatjuk, mi az, ami még meg van, hol található, és hol keressük. Még a tartalomjegyzék is nagyon jó, mert már ott válogathatunk a helyszínekben.

Persze Párizs történelme nem csak a forradalom, így próbálok hozzászedni még más érdekességeket is, de mivel ahhoz nincs ilyen jó könyvem, ezért nehezen megy. Az is lehet, hogy a történelem egy másik rétegét majd máskor veszem elő, és lehet, hogy még ugyanazokra a helyszínekre is visszatérek úgy, hogy még egy adatot tudok oda kapcsolni, és ígymegint más fényben nézem. Biztos el fogom olvasni a kommün történetét például. Annyi előnye mindenképpen van a dolognak, hogy már most egész részletesen felidéztem a forradalom történetét.

A könyv alapján terveztem szombati utamat. Az RER-rel bementem St Michelig, és elindultam a Rue Dantonon. Persze a probléma az, hogy sokminden nincs már meg. Így például Marat és Danton háza már nem biztos, hogy  meg van. Amikor valamelyik Napóleon átépítette Párizst, akkor hozta létre a Saint Germain Boulevardot, és ehhez néhány házat leromboltatott.

A Rue Danton mindenesetre ott torkollik bele a boulevardba, ahol Danton szobra áll. De először a Descartes-egyetem körül tettem egy sétát. Itt van a Cordeliers klub, ahol Dantonék szervezkedtek, találkoztak, tartottak szónoklatokat. Ez egy zárt blokkban van, amit körbe lehet járni, és ki-kibukkannak régi falak is. Vagy be lehet menni, és akkor egy igen zegzugos kis belső udvarra bukkanunk. Valamilyen orvosi kutatóközpont működik itt, egészen szép kis belső kerttel.

Származási hely: 2009.04.19.Paris_6_2_Arrodissements

Véletlenül rábukkantam közben Auguste Comte házára is, amit már előtte is megtaláltam, de most se volt nyitva. Nincs is kiírva semmi. Talán majd egyszer hétköznap jövök ide. De lehet, hogy valakit fel kell előbb hívni. Az sincs megadva ott a helyszínen sajnos.

Származási hely: 2009.04.19.Paris_6_2_Arrodissements

 Ezek után jött Danton szobra a Saint Germain boulevardon. Danton háza egyébként valamelyik a szobor mögött. Sajnos nincs a táblán ház, és Marat és Desmoulins házánál sincs,bár a könyv azt írja, az a Rue Odeon 2 volt, tehát ez.

Származási hely: 2009.04.19.Paris_6_2_Arrodissements

 Ezek után bementem egy kis utcába, amely nagyon meghitt kis sikátornak tűnt, és belebotlottam a Cafe Procope-ba, ami Dantonék helye volt. Érdekesen giccses hely.

Származási hely: 2009.04.19.Paris_6_2_Arrodissements

Egy másik,nagy utcán számítottam rá.

Ezzel a forradalmi negyedet elintéztem, visszatértem a St Germain Boulevardra. Következett a St Germain des Pres apátság, amely igen-igen öreg, az V. században építették az első templomot. Itt a kertben a forradalom első mészárlásakor nagyon sok papot végeztek ki.

Származási hely: 2009.04.19.Paris_6_2_Arrodissements

 Szép hely. Odabent egyébként Descartes nyugszik, de ezt utólag tudtam meg. Nem is jártam körbe rendesen. Ide majd még vissza kell menni. A teret előtte egyébként Sartre-Beauvoir térnek nevezik, de nem tudom, mi a kapcsolódás az életükhöz (tudom, hogy mi egymáshoz:).

Utána egy igen hosszú séta következett a körúton, ahol akárcsak a "budai" oldalon, sok az ingyenvécé, ez jó, de kevesebb a térkép az utcán. Végül a parlamenthez jutottam. 

Származási hely: 2009.04.19.Paris_6_2_Arrodissements

A parlement előtt persze szokás szerint nem annyira ismert szobrok voltak, de például L'Hopital szobra ott volt, ami érdekes. Itt is volt egy olyan tábla, ami sok más helyen volt, a második világháborúban harcolt hősökért. Úgy tűnik, hogy sok ellenállót a nácik szerte a városban végeztek ki, ahol elkapták őket.

A híd másik oldalán a Concorde, amelyről már írtam.

Származási hely: 2009.04.19.Paris_6_2_Arrodissements

Jut eszembe, esős idő volt, és kicsit fáztam, mert a kabátot nem vittem. Kapucnis melegítőm volt csak. Azért nem volt nagyon durva. Előtte még jó időt ígértek, de egy front, ami Németország felé már elszállt egyszer felettünk, megfordult. Na ez is ritka, inkább fordítva szokott lenni: a németek frontjai fordulnak vissza.:) De komolyan, nyugat felé ritkán fordulnak vissza a felhők.

Namost, itt jön a fordulat. Nem említettem, hogy elkezdtem francia órára járni, és ott beszéltük meg, hogy megnézzük a body kiállítást. Ez az, ahol felboncolt testeket állítanak ki kikészítve. Igen borzalmas, ugye? Volt Magyarországon is, de kihagytam, és itt se sokkal drágább. Miért ne nézném meg, pláne, ha iskolatársakkal tehetem?

Amikor odaértem,akkor azonban óriási sor állt. Az ismerőseim még sehol, elindultam a Madelein felé. Ekkor belebotlottam Ronaldékba. Ronaéld Yoshikoval volt. Amikor látták,mekkora a sor, akkor beültünk egy bárba sörözni. Én teát ittam, mert hideg volt.

Épp elterveztük, hogy akkor megnézzük a Madeleint, de akkor meg meglepetésre már megszűnt a sor. Szóval megnéztük a kiállítást. A durva nem csak az, hogy felboncolt testek vannak. Az semmi. Sok testen bizonyos izmok ki vannak vágva, vagy szana-széjjel lifegnek. Az abszolút durva pedig az, hogy vannak testek, amik egy az egyben be vannak szárítva, és fel vannak szeletelve. Szóval a fej frontálisan keresztbe vágva, látod a szemeket félbe vágva, a koponyát elől, a tüdőt, szívet. stb. Vagy másik test oldalt van ketté szelve, mint egy fél disznó.

Igazából azt hittem, teljesen rémisztő lesz, de egészen hamar megszoktam. A testek műanyag tárgyaknak tűntek. Voltak szülők, akik gyerekeket is vittek. Így a gyerekek egy csomót megtudnak a testükről, és teljesen természetes lesz számukra, hogy nem más, mint egy búrzacskó, kis hússal, zsírral, egy csomó csonttal kimerevítve, belül meg vizenyős, puha szervek.

Származási hely: 2009.04.19.Paris_6_2_Arrodissements

Francia feliratok voltak, így azt nem olvastuk végig. Egyébként is nagyjából jó vagyok anatómiából, és a sok oldal szövegben kevés új lett volna.

Kijövet itán azért csak elmentünk a Madeleinbe, amely egy furcsa templom, mivel először pályaudvarnak tervezték. A bejárat inkább múzeumra hasonlít, avagy ókori görög templomra. Belül normális katolikus belső van, de valahogy mégis furcsa a megvilágítás, vagy valami. Nem tudom pontosan. Pedig vannak oltárok, gyertyák, padok, ahogy szokás.

Származási hely: 2009.04.19.Paris_6_2_Arrodissements

 Végül a Saint Honoré utcában néztünk ki egy bárt, és csatlakozott hozzánk Chung Hung és Nick is. Itt már söröztem én is. Hogy az ismerősök kicsodák, arról majd írok, amikor a francia óráról számolok be.

Nemsokára hazamentem,mert már elég késő volt, és nekem még az RER után fel is kell gyalogolnom. Így is sötétben kellett, ami kellemetlen, mert nincs kivilágítva az egyik sétány.

Származási hely: 2009.04.15.Paris_1_2_3_Arrondissements

Még a góversenyen történt, hogy megbeszéltem egy emberrel, hogy Párizsban van szerdánként Shogi klub egy bizonyos kocsmában. Tegnap tehát elterveztem, hogy bemegyek a városba. Mellesleg itt nagy húsvéti szünet van, és senki sincs a laborban. Elindítottam egy hosszú számítást, és eljöttem hamarabb.

A shogi klub címe Rue Saint Martinon volt, így bementem az RER B-vel Chatelet-Les Halles-ig. Előre kinéztem google maps-en, hogy a környéken miket lehet megnézni, de ahogy járkáltam, még más dolgok is elém kerültek.

Származási hely: 2009.04.15.Paris_1_2_3_Arrondissements

A Les Halles Párizs régi piaca, amelyet II. Fülöp Ágost építtetett ki nagyobbá. 1971.-ben már nem igazán tudta betölteni szerepét, így lerombolták, és azóta egy amolyan közösségi tér lett belőle, méghozzá igen modern. Ez azt jelenti, hogy van egy része, amely szocreálos-kultúrház jellegű, máshol teljesen szokásos, franciás park van, határos egy templom (Eglise Saint-Eustache), és hátul a börze zárja.

Származási hely: 2009.04.15.Paris_1_2_3_Arrondissements

A börzének van egy tornya, ahol állítólag Medici Katalin végzett asztrológiai megfigyeléseket. Ha jól olvastam. Párizsban mindenfele vannak táblák a hely történelmi jelentőségéről, ám franciául, szóval nem biztos, hogy jól értettem.

Hasonlóan vannak mindenhol térképek, így térkép nélkül is el lehet igazodni. Volt, hogy húsz méteren belül updatelhettem, hogy mi az ábra.

Származási hely: 2009.04.15.Paris_1_2_3_Arrondissements

Belebotlottam a Louvre hátoldalában a Louvre Antikvitásba, ami azért érdekelt, mert hátha van egy szép és antik kis gótábla. Azért roppant lenyűgöző volt ez a pláza, ahol csak antik bútorok és tartozékok voltak. Sok kis üzlet található itt, van, amelyik csak 2-3 darabbal berendezett kis szoba, de roppant jól néz ki. Abszolút fényűző, aki szereti az ilyet, ajánlom. Aki nem szereti, az is, mint én azért érdekesnek találhatja.

A Louvre-ot csak hátoldaláról érintettem, egy téren, ahol gyerekek görkoriztak. Hasonlóan a Trocadéróhoz, ahol anno találkoztam velük. Ide azért jöttem, hogy a Palais Royalba menjek.

Származási hely: 2009.04.15.Paris_1_2_3_Arrondissements

A Palais Royal neve szerint ugye királyi palota lenne, de nem tudom, mikor szolgált ekként, hiszen a 18. században Versailles volt a királyi rezidencia, előtte meg a Tuileriák, régen meg az a palota, ami ma a Conciergerie (ld. lentebb).

Azt olvastam viszont, hogy a Palais Royal volt az a hely, ahol az Orleansi Herceg tartózkodott az ellenzékkel, a harmadik renddel, és itt robbant ki a forradalom. Ma is árkádos kert, ahol sok galéria és kávézó van. Akkoriban pedig szintén ilyesmi volt, csak nagyobb lehetett a sürgés-forgás. Ebben a forgatagban hangzottak el azok a szónoklatok, új elvek, nézetek, amelyekből a forradalom kialakult. Itt hangzott el a felszólítás Párizs fegyveres ellenállására a királlyal szemben, amelynek végén a Bastille-hoz mentek, mert ott volt puskapor.

Származási hely: 2009.04.15.Paris_1_2_3_Arrondissements

Magam nem a Bastille-hoz mentem, mivel ott már voltam, hanem csak észak fele, vissza. Itt botlottam bele a Tour Jean Sans Peur-ba, amelyről azt olvastam, hogy középkori, és akkoriban a hercegek rezidenciája volt. Moliere vígjátékait is itt mutatták be.

Ezen a környéken hihetetlen mennyiségű ember ült mindenféle kiülős kávézóban. Azt gondoltam, hogy itt veszek egy baguette-t is. A franciáknak nagyon rossz, minden nap szinte venni kell kenyeret, mert hamar elfogy.

Innen a Centre Pompidou felé vettem utam. Elhaladtam egy vörös lámpás kis utcában, ahol a szexshopok a templommal szemben is voltak, akárcsak Amsterdamban a piros lámpás negyed, ahol a templom kis terén is kiülnek a prostik az ablakba. Hát érdekes.

Származási hely: 2009.04.15.Paris_1_2_3_Arrondissements

A Centre Pompidou roppant modern múzeum, és ahogy néztem modern festmények lehetnek, mint Kandinszkij. Ilyesmit láttam, nem nagyon fizetnék érte. Hátul egy templomra támaszkodik a tér, ahol franciák, és turisták fociztak a modern szökőkutak mögötti kis téren.

Származási hely: 2009.04.15.Paris_1_2_3_Arrondissements

A Hotel de Ville a polgármesteri hivatal. Az 1871-es kommün felégette az eredetit, ez már egy új épület. Előtte tüntetés volt, amiben az volt az érdekes, hogy az a fajta, amit a franciáknál lehet látni, hogy körbe-körbe mennek. Ilyet Magyarországon nem szoktak. Kevés,kitartó ember sokáig viszonylag látványosan tud fellépni.

Pontosan ugyanerről a térről indultak el 1789-ben azok a gárdisták, akik végül be tudták venni a Bastille-t. Majd Lajos ide jött be, amikor a Nemzetgyúlés azt követelte. És itt fogták el Robespierre-t, hogy börtönbe vigyék. A Conciergerie börtönébe.

Származási hely: 2009.04.15.Paris_1_2_3_Arrondissements

Még elmentem az Ile de La Cité-re no nem a Notre Dame-ot megnézni, hanem a Conciergerie-t. Itt volt a legelső királyi palota a sziget keleti csücskében. Ma pedig jogi palota. Ki volt írva, hogy Marie Antoinette-t itt tartották fogva a végén a lefejezéséig, és a szobát rekonstruálták. Erről is olvastam, de már késő volt. Antoinette-n kívül, mint láttuk, ide vitték Robespierre-t és Dantont is a kivégzés előtt.

Visszamentem a Szajnán át a Chatelete-ig, ami egy afféle operett-színház, legalábbis Cyrano De Bergerac musical volt kiplakátozva, Placido Domingoval a főszerepben.

Származási hely: 2009.04.15.Paris_1_2_3_Arrondissements

A Tour Saint-Jacques egy templom maradványa, amelyet 1971-ben, a forradalomban leromboltak. Hát, mit ne mondjak, jót tett neki.:) Így sokkal érdekesebb. És a parkot is ki lehet használni játszótérnek.

Végül ott voltam a Saint Martin utcában, csak a megadott címen nem az a kávézó volt, amit a weben írtak, sőt, nem is volt nyitva kávézó. Már elköltözött, a honlapot meg nem frissítették, így előbb meg kell kérdezzem, hova is menjek, mielőtt legközelebb bemegyek szerda este.

Csepergett az eső, hideg volt. Kipróbáltam a szuperpici kis esernyőt, amit vettem, hát elég vézna egy teremtés. Vész esetén jó. Van egy kapucnis Nokiás melegítóféleségem (az a bronxi tipusú), azt vettem fel inkább.

Nem baj, azért így is, úgy is jó volt bemenni, és a munkahelyi pangást kihasználtam valami jóra. Máskor is lehet, hogy bemegyek így hét közben, hiszen így több mindent tudok megnézni.

Sikerült végig úgy mennem a vároban, hogy sehol nem voltam, ahol eddig, éppen csak érintettem ismert helyeket. Másrészt nem is olyan nagy ez a Párizs. Többször is elcsodálkoztam, hogy csak gyalog megyek, de milyen hamar elérek ide vagy oda. Meg a Beaubourg-on kinéztem, és ott volt egy templom, szakasztott a Notre Dame. Á, mondom, az messze van, nem lehet. Hát de, az volt.

Származási hely: 2009.04.15.Paris_1_2_3_Arrondissements

2009.04.13.Paris_Go_Tournament

Mielőtt még a versenyről írnék, egy rövid kis momentum előtte. Egy héttel korábban sétálgattam Párizsban, és az Anvers közelében egy bolhapiacon pillantottam meg ezt a gótáblát. Hihetetlenül fájt a fogam érte, de akkor nagyon zavaros volt minden, és nem voltam biztos, hogy ha megveszem, akkor hova tegyem. Sajnálom, hogy nem vettem meg, mert olyan szép, díszes, és használható készlet. 

Származási hely: 2009.04.08.Paris

A Tournoi de Go de Paris-ról azt olvastam, hogy az Európai Go Kongresszus után a második legnagyobb verseny. Valóban, a Place d’Italy-n a polgármesteri hivatalban rendezték, és a mérkőzések egy óriási teremben zajlottak, amely egyébként igen díszes volt.

Nagysága ellenére a góversenyek szokásos jellemzőit mutatta: késések a szervezésben. A regisztrációt egy óráig nem kezdték el. Erre elmentem a boltba vásárolni, mert a térrel szemben van egy plaza, aztán amikor visszamentem, akkor nagy sor állt. Mentem még egy fordulót, mert még tejet is akartam venni. (Korábban futónadrágért voltam, azt nem hoztam.) Mire aztán visszajöttem, a sor még nagyobb volt, de azt már kivártam, közben olvastam cikkeket a munkámmal kapcsolatban. Aztán amikor sorra kerültem, addigra már csak előzetesen regisztrált játékosokat fogadtak.

Reklamáltam, hogy én bizony ott voltam tízkor, és mondták, hogy nyugodtan menjünk el. Először nem hatódtak meg, de mondták, hogy a végén elrendezzük. Nemsokára a sornak gyorsan vége szakadt, hiszen már rendesen késtünk, és senki nem jött már. Akkor én is gyorsan odaperdültem ugyanahhoz az emberhez, és beregisztrált. Hát persze, elég sok pénz ez nekik.

Maga a játék az első napon nagyon rosszul ment. Ennek több oka lehet. Az első, hogy talán a magyar minősítésem túl gyenge a nemzetközihez képest, és így valójában erősebbekkel játszottam. A második, hogy mostanában nem nagyon játszottam, és azt is a dragongoserveren, ahol nem fejből játszok, hanem számítógéppel kirakom az állást. Más is így játszik, de nem mindenki. Mindenesetre emiatt nem tudok jól számolni már.

Konkrétan a játszmákban valóban elrontottam taktikai dolgokat. Ezt a hipotézist erősíti, hogy a második napon már nyertem egyet, az utolsón pedig mindkét fordulót vittem, és 3-3 lett az összesítésem. Közben vettem két könyvet, és elkezdtem olvasni az egyiket, ami a good shape-ról szólt. Egy kicsit ez is segített. Előtte elégé sablonosan rosszul játszottam, utána érdekesebben, ötletesebben és legalábbis stílusosabban.

Az eredményeket nézegetve még azt is látom, hogy az első nap két feltörekvő ifjú titánnal játszottam, akik igen jól szerepeltek, azaz sokkal erősebbek voltak, mint amivel neveztek.

Minden este visszajöttem Bures-Sur-Yvette-be, és reggel korán kellett kelni. Szerencsére a 9 órás kezdést se vették komolyan. Délben kimentem ebédelni a második naptól fogva, találtam egy jó kínait a tér másik oldalán.

Származási hely: 2009.04.13.Paris_Go_Tournament

A verseny közben nem csak a szép épület szórakoztatott, nem csak a sok könyv és készlet, amit árusítottak. Örültem, hogy Catalin Taranu elemzéseiből is láthattam valamennyit. Persze csak, ha időben végeztem, mert ez a mérkőzés alatt volt. Catalintól korábban a youtube-on láttam egy elemzés-sorozatot, és nagyon tetszett.

Volt továbbá shogi és xiangqi is, és mindkettőben játszottam. Emberek ellen ezt ritkán van alkalmam játszani, így nagyon örültem. Bár persze ezeket a sakkokat igen kezdő szinten játszom, ám ez is nagy eredmény, megjegyezték, hogy egész jól játszok. Kiderült, hogy van Shogi Klub Párizsban, és még jó helyen is van, szerdánként be fogok járni. Pontosabban felváltva, mert Orsay-ban meg szerda este van go klub.

Származási hely: 2009.04.13.Paris_Go_Tournament

Az utolsó nap, leült elém egy srác, aki kínainak tűnt. Ő el tudta olvasni a korongokon lévő írást, de nem tudott játszani. Én nem tudtam elolvasni, ennek ellenére tudtam játszani. Furi egy helyzet. Játszottunk egyet, és őt azért megvertem. Kínai sakkból sajnos nincs klub.

Ami még egy érdekes kis momentum volt, hogy a nagy teremben klasszikus zene volt. Először persze azt gondoltam, hogy felvétel, de aztán kiderült, hogy van két zongora a sarokban. Hát egy srác ott játszott, méghozzá koncert szinten. Mint kiderült, Victor Lin az, aki góban se rossz, legalábbis hozzám képest, igaz, mint kiderült, annyira nem játszott jól. Bezzeg zongorán.

Származási hely: 2009.04.13.Paris_Go_Tournament

Arra gondoltam, hogy mi lehet Victor fejében: hihetetlen mennyiségű adat zongora-szonátákról, és még megannyi adat josekikről, fusekikről, és más mintákról a góval kapcsolatban. Érdekes srác lehet. Búszke lennék egy ilyen gyerekre. Bárcsak a Földön élő gyerekek mind legalább feleannyira tehettségesek volnának, és ki is művelnék képességeiket fele ennyire!

Az első pár tábla egyébként egy külön teremben volt, ahol külön kordon volt a nézőknek. Még ilyet!

Származási hely: 2009.04.13.Paris_Go_Tournament

Származási hely: 2009.04.13.Paris_Go_Tournament

Származási hely: 2009.04.13.Paris_Go_Tournament

Gondolom, ez azt jelenti, hogy szívesen leadtak volna még egy győzelmet, csak játszhassanak valakivel, aki sokkal erősebb, és akitől nagyon van mit tanulni.

Összességében a 3-3 nekem nem katasztrófa, bár egy 4-2-re számítottam. A hétvégi programom ezzel meg volt, és Párizsnak egy új részén voltam. Végül isnagy élmény volt egy ekkora versenyen részt venni, és szerencsés vagyok, hogy csak a nevezési díjba és pár metro jegybe került nekem.

 Hazafele pedig a versenytől teljesen függetlenül (?) a metróban tradícionális japán zenében volt szerencsém (?).:)

Származási hely: 2009.04.13.Paris_Go_Tournament

2009.04.09.bures-sur-yvette

A lakásom emlékeztet Oulura: ha kinézek, egy kis mező van előttem, amelyen egy út halad át, ami mindig meg van világítva. Ouluban nagyobb volt a mező, és a végén a tenger volt. Itt a távolban Bures-Sur-Yvette fényei vannak, előtte pedig egy vendégház, a régi rezidencia.  Ez a vendégház egészen jól néz ki, tetszik. A környéken családi házak vannak. Az egyiknek például rendre nyitva van az ajtaja, amikor elhaladok előtte vásárlásból jövet. Odabent egy olyan lakás tárul fel, amilyet elképzelek, ha az igazán jó, nyugati, családi fészekre gondolok.

Bures-Sur-Yvette, Orsay, Gif-Sur-Yvette és Les Ullis teljesen egybefolyó kis faluk, Párizs elővárosai. Innen az RER végig lakott területen halad Párizs központjáig. Másrészt az Yvette völgye egy erdős vidék, ahol nincsenek házak, rögön erdő kezdődik. Ez nem Magyarország: a környék csak kicsit dombos, és mégis nagyon sok az erdő. Franciaország nem egy Alföld.

Minden munkanap fel kellesz gyalogolnom a LIMSI-be, ami itt van fél kilométerre, de a hegyen. Már megkerestem az utat, ami optimálisnak tűnik, de elég meredek. Így minden reggel  egy kis sporttal kezdődik: hegymászással az erdőben. Nem rossz. Igazán egészségesen fogok élni tekintve, hogy jó a levegő, és sokat kell sétálnom.

A bolthoz is sokat kell gyalogolnom, minden este le kellesz mennem. Annál is inkább, mert odafönt nincs ebédelési lehetőség, tehát vennem kell valamit, amit felviszek. Adott esetben pár napot kihagyhatok, ha bespájzolok, de eddig még mindig lementem. Ez a bolti túra is kétszer egy kilométer.

Ma átgyalogoltam Gif-Sur-Yvette-be, mert ott van a bankom, a Societe Generale, és megkaptam a bankkártyát, és az elsőt ugyebár személyesen át kell venni. Ez több, mint két kilométer, annak ellenére, hogy csak végigsétáltam egy nagyon hosszú utcán. A RER-rel kb ugyanennyi lett volna, mert le kell mennem az állomásra, aztán ott fel a bankhoz. Ez rövidebb, olcsóbb volt, és pár száz méterrel hosszabb. Közben legalább végignéztem e kisvárosok aranyos kis utcáit, házait.

A banktól kaptam csekkönyvet is, azt levélben. Marie elmagyarázta, hogy ez itt elterjedt, és akár 5 eurót is adhat így a barátjának. Soha nem volt még csekkönyvem, és másnál se láttam.  Csak filmekben, nagyon gazdag embereknél. Ez is újdonság.

Az Yvette egy kis folyó, nagyobb patakocska a falu közepén. Lefele menet először legnagyobb meglepetésemre egy lovardával találkoztam. Lehet, hogy majd lovagolok, csak majd, ha lesz rá pénzem. Előbb a francia tanfolyam a prioriás, ami szerencsére van olcsón és itt a faluban.

Utána jön az Univeristé Paris Sud, ahol sok fiatal szokott járkálni. Odabent a központban már meg van a boltom, ahol nagyjából mindent meg tudok venni. Van a pékség, ahol a baguette-t.  Ételről majd írok később.  Van lent egy kis templom, városháza, pár bankautomata, de nem Societe Generale, ami kicsit baj, mert saját automatából ingyenes a kivétel, idegenből pár alkalommal lehet. Ha jól emlékszek, nyolcszor, ami azért elég egy hónapban.

Származási hely: 2009.04.09.bures-sur-yvette

A Hotel de Ville feliraton csodálkoztam egy kicsit. Odalent egyértelműen polgármesteri funkciókat ellátó modern rész van. Viszont "A város szállodája" a felirat. Csak később, Párizsban jöttem rá, hogy a Hotel de Ville az a polgármesteri hivatal. Ahogy a Mairie is.

Ma cidert vettem a boltban, és azt iszogatom. Ismerem Finnországból, de ott gyáriakat iszogattam, amik elég tiszták voltak: buborékos, gyümölcsös ízű alkoholos ital. Ott inkább gyümölcsös sör jellege volt, itt meg inkább gyenge almabor jellege van. Főleg ennek a házinak.

Az előbb volt pár zápor, és nem hoztam esernyőt. Sikerült a szüneteket kihasználnom. Egyébként meleg nap volt. Nem tudom, otthon mi van, de már virágoznak a fák. Lent a parkban egy igazán szép fát is láttam.

Már sötétedik, iszogatom a cidert, és az ablakon már a kivilágított sétány fényeit látom. Tetszik a lakásom, a bejárat fölött van, mintha én lennék a központban. Versaillesben legalábbis középen van a királyi rezidencia. Csak 20 kilométer innen.

Nem szeretem a sztereotípiákat, de ha az ember sokat utazik, illetve sok helyen él, akkor azt azért láthatja, hogy bizonyos népekre jobban jellemzőek bizonyos tulajdonságok, mint másokra.  Természetesen statisztikusan, azaz  átlagban, avagy a nagyrészükre. A franciákra jellemző a bürokrácia és ráadásul ennek az a formája, ami azért szervezetlenséggel párosul.  Mire gondolok? Elmagyarázom.

Például a németek is bürokratikusak, de náluk nagyobb a szervezettség. Az ilyennel nincs akkora gondom. Lehet, hogy ki kell tölteni 5 lapot, de a végére tudhatod, hogy rendben lesznek a dolgok. Ehhez hasonló például, ahogy a SZTAKI-ba beléptem és kiléptem, bár abban volt vastagon olyan bürokrácia, amire semmi szükség nem volt. Hasonlóan itt, amikor a LIMSI-CNRS-be beléptem, ki kellett töltenem pár lapot, de pár nap alatt végül is túljutottam rajta. Kivétel, hogy nincs a szobánkhoz a munkahelyhez saját kulcsom, hanem valaki odaadta a kulcsát.

Közbevetőleg: a LIMSI-CNRS, az olyasmi, mint az MTA SZTAKI. A Centre Nationale de Recherche Scientifique az MTA megfelelője, a LIMSI meg számítástudományi kutatóintézet, ezt nem magyarázom el pontosan, annyit mondok, hogy Orsay-ben van, ahova Párizsból az RER B-vel (ejtsd eröer, máshogy nem értik) lehet eljutni.

A bürokrácia itt az, hogy nem lehet csak úgy kulcsokat másolgatni. A szervezetlenség, hogy a főnököm se nagyon tudja, mit is csináljon. Illetve próbálja kikerülni a hivatalos utakat. Például leküldte Agnes-t a kulcsfelelős-emberhez könyörögni, hízelkedni, színészkedni. Nem sikerült, mert Pierre nem szereti Laurence-t.  Na mindegy, ez a legkisebb gondom.

A nagy gond Párizsban, és valószínűleg egész Franciaországban az albérlet keresése. Finnországban csak odamentem egy ügynökséghez, és mondtam, hogy szükségem volna lakásra, és adtak, 2 hónap kaucióval. A barátnőm is tudott bérelni lakást.  Magyarországon én is adok bérbe lakást, és kauciót kérek, meg megnézem, kiről van szó, de ennyi.

Itt ez nem elég. Nem elég, hogy megnéztem vagy 2 lakást, és éppenséggel mindegyik tetszett. Az egyik a Montparnasse mellet volt, bútor nélkül  - egy ágyat vehettem volna – abszolút jó helyen, bent a város közepén, igazi Párizs feelinggel, egy boulevardon, ahol ha kinézek az ablakon, akkor párizsi kávézókat, éttermeket látok. A környéken egy csomó kínai, mozi, és mindenféle más üzlet. Fantasztikusan életteli környék, ici-picit talán hangos, és néha gond lehetett volna bejutni a munkahelyre, de megéri.

 A másik lakás a Cite Universite közelében van, ami még éppen Párizs, nagyon modern volt, és be volt rendezve, igazán kedvemre való. Ráadásul az RER B közelében, és egy szép park mellett. Megjegyzem, egyik lakásban sem volt mosógép, mert azt itt nem annyira szokás, hanem vannak az amerikai filmekből ismert pénzbedobálós mosodák.

Gyönyörűen elképzeltem az életem: minden nap utazok egy kicsit az RER B-vel, fél óra alatt vagyok bent a munkahelyen, de fél óra alatt Párizsban is.

Namost, mindkettőt meg tudtam volna fizetni. Nem ez volt a gond. A harmadik napra már szerződésem is volt (ld. francia szervezettség: tudják, hogy nagyon kéne, de még sincs meg időben). És nagyon reménykedtem, hogy ez elég is lesz. Egy akadémia állástól, annak fizetésétől csak hasra esnek a tulajok. Riccardo, akivel a várost jártuk, is így gondolta. Riccardo egyébként egy olasz, aki Berlinben PhD-zett, és velem németül beszél, de a többiekkel  franciául. Hogy hogy szerzett lakást? Párizsi barátnője van. Ja, úgy könnyű.

Hát szóval nem, mindez nem elég, mert a franciáknál törvény szerint télen nem szabad kidobni az albérlőt, ha nem fizet. Ergo garanciákat kérnek. Olyasmit szeretnek, hogy ha az ember apja orvos, és háromezer eurot keres havonta. Hát nekem nincsenek ilyen szüleim. És egyáltalán, egy magyar kereset nem mérhető egy franciához (kb. minden háromszor annyi). És úgy gondolom, hogy nem is igen tudnak mit kezdeni egy külföldi követeléssel. Szóval nem adták ide a lakást, hiába tudnám fizetni. Elég nagy is a kereslet a lakásra.

Hát így teltek napjaim, egyre elkeseredettebben. Én két napra foglaltam hotelt, mert azt gondoltam, hogy ha már itt vagyok, akkor gyorsan találok lakást. Nem mondták nekem, hogy ilyen nehézségek vannak. Anno voltam már egy hetet Párizsban, a Place Clichy közelében, és most se laktam messze.  Akkor sok fontos helyet megnéztem. Most nem is volt kedvem, időm további látványosságokat nézni. A pénzt se akartam költeni, továbbá azt is tudtam, hogy lesz még erre idő.

Így sétálgattam a városban. A Sacre Ceurt korábban is meglátogattam, de most több időt töltöttem el a Montparnasse-on. És a Rochechouard Boulevard alatti és feletti részt is jobban körbejártam. Itt egy csomó hotel, kínai, japán étterem van, általában ilyen módon étkeztem is.

No meg a Pigalle környékén a szexüzlet. Kicsit enerváltan sétálgattam, hiszen idegesített, hogy nincs megoldva a lakhatásom. Máskor kicsit reményteljesebben, mert volt, amikor éppen volt miben reménykedni. De leginkább csak el kellett ütni az időt, szóval különös hangulatban róttam az utakat.

Péntekre már nem volt szobám, de sikerült átköltöznöm egy másik hotelba. A nagyon nehéz a szombat volt, mert akkorra már nagyon le voltak foglalva a szállodák.  Pénteken is körbejártam a szállodákat, és nem találtam semmit. Szombat délelőtt lett egy szobám a Pigalle felett, ami még olcsóbb is volt, de hát a hangulata is olyan volt. Vécém és zuhanyzóm volt, nem volt annyira rossz, de kicsit rossz szaga volt. Riccardo azt mondta, alhatok nála, ezért is kezdtem el ilyen későn keresni szobát.

Eszembe jutott az argentin utazásunk, ahol engem zavart az, hogy nem volt szobánk előre foglalva. Hát itt ennél sokkal élesebb volt a helyzet, mert legalább tíz hotelt néztem át, ahol nem volt szoba. Istvánék biztos élvezték volna a kalandot.:) Nekem annyira nem volt élvezetes, hogy több napot azzal kezdtem, hogy megkerestem a szállást estére.

A továbbiakban volt egy kicsit érdekesebb része is a dolognak, ugyanis a munkatársaim befogadtak, hiszen a szálloda fizetése már drága lett volna, és érezték, hogy én bizony nem tehetek erről. Igazán Laurence tehet, neki kellett volna tudnia, hogy van ez a postdoc kutatókkal, honnan van szállásuk.

Szóval laktam Párizs déli részén a Convention metrómegállónál. Christophnál úgy aludtam, hogy előtte nem is találkoztunk, mert ő úgy PhD.-zik, hogy csak néha megy be a LIMSI-be. Ha valaki megnézi a metró és RER térképet,látja,miért: nincs messze Orsay-től, de tök nagy kerülő lejutni ide.

Christoph a barátnőjével, Joanával lakik, és rögtön az első este crepes-t sütött nekünk, és még egy vendéget, Nicolát is hívtak. Szóval megismerkedtem sok franciával.  Egyébként nagyon kedves fiatalok.

Tegnap meg Marie-nél aludtam, északon, egy nem annyira jó negyedben.  Olyasmi hely volt, mint a nyócker lakásom: egy ház, amit már le akartak bontani. Három ajtón, udvaron, lépcsőházakon át kellett felmenni egy elég öreg, roskadozó lakásba. A környéken kissé több fekete és kínai lakik, homelessek is többen vannak. A fürdőszobában egy kis ülőkád, ami emlékeztet a nyolcker lakásomra, még annál is kisebb volt, tényleg üléssel a kádban.

Mindazonáltal ez a lakás sokkal művészibb volt, nem véletlenül, mert Marie barátja contrabsson játszik, ez valami nagy cselló. Aznap este volt is koncertje, így Marie ott hagyott egy kulccsal. Elmentem sétálni, és egy olyan parkot találtam, hogy leesett az állam (majd később). Egy kínaiban ettem, és én értem vissza előbb. Ők később jöttek, és így a zenész baráttal alig beszéltem. Marie egyébként matét iszik, mert volt Brazíliában. Volt neki egy bombillája meg calabacha-ja. És ő is játszik klarinéton.

Marie egyébként fizikus és a projectben a hangok fizikai tulajdonságaival foglalkozik. Riccardo valami hasonló dolgot csinál, mint én: machine learning modellek tanítása. Agnes a tulajdonságok válogatásával foglalkozik, ő számítógépes nyelvészethez ért.

Mindebben az jó volt, hogy Párizsnak olyan kerületeit ismertem meg, amelyeket amúgy nem, és francia embereket közelségből láttam. Ráadásul olyan különböző embereket, mint a szegényebb, természetesebb, művészibb életet élő Mariet és az energikus, technikailag orientált Christophot. Chistophéknak például van egy internet-TV-telefon előfizetésük, amivel minden korlátlan. Tehát EU-n belül a telefon is.

No de térjünk vissza a horrorisztikus problémámhoz: van munkám, van szerződésem, itt kéne dolgoznom egy évig, csak nincs hol laknom. akkor mi a fene legyen most?  Nem létezik, hogy nincs megoldás külföldieknek. Mondták, hogy egy franciával társszerződésben kéne lakjak, de hát én már „öreg” vagyok, és kapok én annyi pénzt, hogy ne kelljen. Hát nehogy már ne lehessen egy rendes, külön lakásom!

Laurence végül egy olyan szervezetet talált, amelyik állítólag sokkal kevesebb garanciával is közvetít lakásokat tudósoknak. Na, ez jól hangzik. Küldtek is egy csomó címet. Ekkor fedeztem fel, illetve Riccardo mondta, hogy Párizsban a google maps megcsinált, hogy az utcán körül lehet nézni. Fényképekből összerakták, hogy az utcán lehessen ide-oda menni, és forgolódni. Így sok címnél megnézhettem a házat a nékül, hogy odamentem volna.  Hát ez durva! Nem mindenhol, mert nem minden utca van kész, és mert nem mindig pontos a cím. De van, amikor látni a házszámot a képen.

Na és ekkor paradigma-váltás következett: elkezdtem azzal, hogy Orsay-ban, pontosabban az azzal összenőtt Bures-Sur-Yvettben, sőt, még Les Ulisben is megnéztem a lakásokat. És gondoltam, hogy munkanapon körbemegyek. A felénél meg volt adva, hogy a tulaj tud angolul. A másik részén segítettek. Hát nem sok siker volt. Semmi.  Úgy túnt, ez az ügynökség sem jobb, mint a többi. Semmi előnye nincs.

És akkor az egyik hívásnál igent mondtak. Igaz, ezen látszódott, hogy nem magánlakás, hanem valamilyen hotelféle. Ráadásul a munkahelyemtől száz méterre van, csak van közöttük vagy ötven méter szintkülönbség, és egy erdő. Hát nem baj, leküzdöttem magam az erdőn, és megnézte.

Nos, egy hotel-szerű helyről van szó, ahol  azért adnak ki lakást hosszú időre is.  Egy kicsit drágább, mint a többi lakás, de meg is van az előnye. Egyrészt, ebben minden fogyasztás benne van: víz, áram, főtés, és tévé, sőt internet, wifivel. Hát így írok most én.

Tehát a happy end. Egyrészt kiderült, hogy ez lett volna a normális, bevett megoldás, csak éppen Laurence erről nem tudott, és nem is nézett utána időben. Ez nekem egy hétbe került, és sok nap hotelszobába. Ha mondta volna, előre is foglalhattam volna, és azonnal jöhettem volna ide. Hiszen pár napra is ide jön sok kutató.

A hely előnye, hogy közel van a munkahelyemhez. Nem kerül se sok időbe, se pénzbe, hogy dolgozni menjek. Jó helyen van, nyugodt, erdő közelében. Hátránya, hogy nem Párizs, és egy kicsit probléma van azzal, hogy nincs a közelben szinte semmi. Azért voltam már bevásárolni, egy kilométerre van azért pár bolt. Ugyanott van az RER B, és azzal Párizsba is eljutok. Nem veszek bérletet, hanem jegyet veszek. Hétközben nem áll módomban bemenni, de hétvégén igen.

Tehát egy olyan szobám van, amely modern, berendezése ízlésemnek megfelelő.  Minden működik, és kéznél van.  És benne van a havidíjban. Még hetente egyszer takarítanak is.A munkába menet egy óra vonatozás helyett 15 perc sportos erdei  mountain-joggingolás. De nagy nehezen át lehet vágni a meredek erdőn is. Bevásárlás egy hosszabb séta. Párizs ezzel szemben egy séta, és a vonatozás. Hétközben esténként itthon kell elfoglalnom magam, és csak a hétvégék maradnak utazásra.

Hát nem olyan rossz ez, pláne, hogy nincs is más alternatíva. Most egy pár pohár Bergerac bort iszogatva elkezdtem írni  a blogomat. Voltak közben még élményeim, de arról majd máskor.