 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
A vonat Valenciába úgy indult, hogy még az elején láttam valamennyit a tájból. Egyébként olyan biztonsági ellenőrzés volt, mint a reptereken. A vonatok egyébként föld alatt indulnak, ami nagyon jó. Nesze neked Stuttgart 21. A vonat a tengerparton megy, sziklák, tenger, üdülővárosok váltogatják egymást. Helyenként olyan tömegszállásokkal, ahova nyilván a legolcsóbb utak mennek.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Juliék az állomáson vártak, aztán hazamentünk gyalog, egy kicsit kanyargós úton, tehát láttam egy részt a városból. Egyébként egy normális házban laknak, amely olyan bérlakást jelent, ami azért a Havanna laktelepnél messze jobb, mivel modernebb, világosabb, még nincs lelakva. Juli egyébként Erasmus ösztöndíjas, Dávid pedig a barátja. Mindkettőjüket a SZTAKI-ból ismerem, kollégák voltak.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Első este elmentünk egy paelás étterembe és fekete riszt ettünk, ami rizs, tintahal, nagyon fokhagymásan, és nagyon tintásan. Jól néz ki, értem, hogy érdekesen és durván. Az íze kissé egyoldalú szerintem. De egyszer túl kellett élni.:)
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Valenciában nincs annyira sok látnivaló, amennyiben az igazán ütős, világhíres látványosságokat tekintjük. Ugyanakkor egy olyan város, aminek egyedi hangulata van. legalábbis nekem. Ugyanis el tudom képzelni, hogy ott lent délen sok ekkora város kb. ilyen, csak én nem láttam még ilyen spanyol városokat.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Amin nagyon elámulhat az ember, azt első nap néztük meg. Ekkor még jó idő volt, és biciklivel mentünk egyet kirándulni a "folyóba". Ugyanis Valenciának persze van egy régi folyója, ami ketté szelte a várost, azonban elterelték. Most megkerüli, és a régi folyómederben végig parkok, játszóterek vannak.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
A folyóvölgy egyik szakaszában pedig egy olyan 21. századi építészeti komplexum van, a Hemisferic, hogy az egyik ismerősöm azt kérdezte, Dubaiban voltam-e. Hát majdnem. Van itt koncertcsarnok, átrium, természettudományi múzeum. Mindegyik fehér színű, az esetleges üvegtől eltekintve. Sok a szelvényes, bordázott megoldás. Nagyon tetszettek a közben levő medencék, tiszta, kék vízzel.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Ezután pattantunk biciklire. Ugyanaz a rendszer van, mint Párizsban. Nekem az a határozott véleményem, hogy Budapest kulturálatlanságát jelzi, hogy ott ilyen nincs. Hogy talán nincs rá igény, és hogy valószínűleg nem is lehetne megcsinálni. Akár arra gondolunk, hogy nincs még elegendő bicikliút, akár a biciklis-autós kultúrára, akár arra, hogy valószínűleg szétlopkodnák, tönkretennék a bicikliket. Az egyetlen pozitív "kifogás" lehetne, hogy sokaknak van biciklije.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Még az elején volt egy kis park, modern, ipari szobrokkal, aztán egy olyan játszótér, aminek egy óriási Gulliver volt. Na persze milyen legyen egy Gulliver, de hát óriási ötlet, nemde bár?:) Közben sokat beszélgettünk, és vitatkoztunk, például a biciklikről.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Juli kissé kiakadt azon, hogy én sokmindent nem értékeltem. Hiszen nehéz nekem olyat mutatni, amihez hasonlót nem láttam még, vagy netán még jobbat, nagyobbat is. Hát ezzel nem igazán lehet mit kezdeni, én sokmindent láttam már, azért, mert akartam látni, és elmentem Valenciába, azért, mert azt is akartam látni. Nyilván nem fogok elájulni a látványtól, de azért ha az ember bölcs, megpróbálja értékelni a dolgokat. Különben mi a fenének menne oda. Tehát nem volt ez rosszabb a vártnál.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
A városközpontban egy pár POI-t bepinneltem, és az lett, hogy félig nem is Juli mutatta nekem a várost, hanem én mondtam, hogy merre menjünk. Volt egy olyan hely is, amelyet úgy neveznek, hogy Almudin, amely magtár volt, viszont olyan szép falfestmények voltak benne, hogy még.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Aztán kimentünk a Torres de Quarthoz, amely városkapu. Itt házaspár egy fényképezkedett. Innen valamennyire jó kilátás nyílott a város közelebbi részére, a háztetőkre. Érdekes volt, hogy míg kívülről normális toronynak néz ki, belülről egészen más. Láttunk ágyúnyomokat, amelyek még a napóleoni háborúkból valók.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Utána lementünk André Kertész kiállítást nézni egy múzeumban, amelyben volt vécé is.:) André Kertészről is elvitatkozni, mert ugyanis cinikus, szarkasztikus vagy ironikus voltam. Ennek eredményeként Juli soha többé nem fog velem kiállításra menni, csak vásárcsarnokba.:)
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Közben Dávid is csatlakozott hozzánk. Aztán egy viszonylag hosszú úton mentünk haza. Mindenféle házakat, tereket útba ejtve. Dávid kicsit jobban ismerte a várost.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Az utolsó teljes napon már nem volt jó idő. Azért elmentünk sétálni. Például a katedrális nem volt nyitva vasárnap, és felmentünk a toronyba. Innen teljes kilátás nyílott mindenre, és geocache-t is kerestünk, de nem találtuk meg.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Voltunk a piacon is, ahol hát megint csak két dolog volt nekem új, az egyik az egy percebe nevű rákot. Ennek utána kellett nézzek, mert nem ráknak néz ki, hanem növénynek vagy korallnak.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Ebédre ezt készítettük el, no és tintahalkarikákat sült krumplival. A percebe ugyanis persze jóllakásra nem volt jó, mert a csőből lehetett egy ici-pici húst kiszívni. Jól elszórakoztunk az evéssel, és aztán megettük a tintahalat.
Este Real Madrid-Barcelona meccs volt. Dávidék egész nap többször foglalkoztak azzal, hogy legyen asztalfoglalás. Különösen Juli. De ennek nem sok hatása volt a spanyolokra, akiknek a reszortja lett volna a foglalás. Így történt meg az, hogy este az elég erős esőben bejártuk egyhuszad Valenciát a stadion körül, de persze nem volt szabad hely.
A spanyolok közül volt egy Dávid nevű (igen, ő is Dávid), aki megjelent, és totál spanyolosan viselkedett. Barca mez volt rajta, és amennyire én értettem, kicsit felfogta a helyzet drámai mivoltát, de másrészt nem tűnt olyan embernek, aki tervezetten, irányítottan, magabiztosan meg tud oldani dolgokat. Tényleg nagyon spanyolos volt minden mozdulata és metakommunikációja, amit nehezen tudnék leírni. Egyébként viszont azzal törődött, hogy ki vagyok, és szeretem-e a Barcát, ami nem volt fontos, de végülis ebben meg emberibb volt, mint mondjuk egy hidegebb, északi ember.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
A végén ők ott maradtak egy kocsmában, ahol nem lehetett leülni. Mi meg hazamentünk és otthon néztük meg a meccset, néhány sörrel és tapassal. A Barca nyert sok nullára, de sokra ebből nem emlékszem, mert közben beszélgettünk. Ekkor kezdődött el az a reggelig nyúló vita Dávid és Juli között, hogy vajon a lányuk hány évesen ihatja le magát a sárga földig az Oktogonnál.:) Most egy kicsit leegyszerűsítve...
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Reggel kimentem az állomásra. Jegyet igen nehéz volt venni több napja, mert sorszámot kellett húzni, és óriási sor volt. Aztán este, a meccsre menet vettem, akkor nem volt senki. A Valenciai állomás nagyon érdekes kívülről, kicsit giccses. Belül pedig sok a csempe, akár egy fürdőszobában.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Az állomás mellett van továbbá a torreádor aréna, ahhoz tartozó múzeum, de ezek közül egyikbe sem mentem. Az arénában éppen nem volt bikaölés, a múzeum meg kimaradt. Nyilván azért, mert annyira nem érdekel. Valenciában egyébként van bikaviadal.
 |
| De 2010.11.30.valencia-barcelona |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.