Saumurban az a különleges, hogy nem egyedül utaztam, pontosabban oda igen, de ott találkoztam Elivel, aki egy chilei nő, és egyébként kolléga. először az előadásán találkoztunk. Franciaországba jött, és Angersben töltött több hetet. Mivel én fogok menni oda egy konferenciára, azt javasoltam, találkozzunk máshol, ahol én nem voltam. Mivel neki mindegy volt, így én választottam ki Saumurt ("Szomür":). Amikor a Loire-menti kastélyokat látogattam, akkor soha nem jutottam el ide.
Szombat reggel indultam el, és nem sikerült elég korán, így fizettem autópályadíjat, mert tíz órakor találkoztunk Saumur állomásán.
Saumur egészen olyan, mint Amboise, amennyiben az állomás helyét, a hidat, a Loire-t, és a túloldali várost nézzük. De a vár talán inkább Chaumont-sur-Loire.hoz hasonlít, amennyiben fent van egy dombon, és tömbszerű. Összességében meg persze egyedi, és mindegyiktől különbözik. Abban egyébként tényleg egyedi, hogy a látvány mennyire lenyűgöző. Ennyire magasan, ennyire grandiózus vár végül is nincs.
Egyébként ezt a vidéket Anjou-nak nevezik. Ennek hercegei voltak az anjou-hercegek, akikből végül is a mi anjou-házi királyaink származnak. Azt azért tudni kell, hogy ez nem teljesen örökletes volt, hanem a vidéket hol ez, hol az a nemes kapta, szerezte meg.
Abban is egyedi volt ez az utazás, hogy a várba nem lehetett bemenni, viszont helyette láttunk afféle színelőadást. Itt nem valami nagyon irodalmi drámára kell gondolni, hanem csak afféle lovagi játékokra, egyszerű bemutatóra, kis történettel, sok bohóckodással. Turistacsalogató, na. De nagyon jó volt. Különösen a nők harca, amikor két egészen csinos nő harcolt, és egészen jól adták elő a harcot is, meg a színészkedést is. Nem reális volt, de aranyos és karakteres. Ja és francia, szóval a háromnegyedét értettem (csak).
Megnéztük a Bagneaux Dolment, mely egy kelta temetkezési hely. Láttam már pár ilyet, de ez nagyobb volt, és a falu közepén. Elmagyaréztattam, hogy azért maradt meg, mert egy kastély kertjében volt. Egyébkény nyilván elhordták volna. Aztán védett lett, és közben meg köré épült a falu.
Utána Doue-la-Fontaine-be mentünk. Ezt is én néztem ki. Útban oda megállítottak a rendőrök. Láttam, hogy jönnek mögöttem, lassan mentem. Amikor kicsit lehagytam őket, akkor egy elágazásnál annyit tettem, hogy bizonytalan voltam, és az utolsó pillanatban mégis a másik irányba mentem, áthajtva egy kis záróvonalon. Nem gondoltam, hogy látják, illetve, hogy emiatt megállítanak. Nem tudtak jól angolul, én meg persze nem dicsekedtem a francia tudásommal, minden más rendben volt, így elengedtek. Szerintem eleve nem akartak büntetni, csak unatkoztak, és kíváncsiak voltak, ki ez a magyar rendszámmal itt.
Douéban szarkofág-bányák találhatóak. Nem egészen volt világos számomra, hogy mit, mikor hol lehet meglátogatni, és mikor. Voltak francia weboldalak, de nem adtak meg mindent. Ez nem olyan turistahely, ahol nagyon sok külföldi jár. Így két helyet is megnéztünk. az első hatalmas volt föld alatti termeivel.
A másodikat is érdemes volt megnézni, mert itt idegenvezetést kaptunk, és elmagyaráztak mindent. Itt jobban lehetett látni a bányászatot, és a bányászok életmódjáról többet mondtak. Egyébként ez egy nagyon régi bánya, már pogányoknak is készítettek itt szarkofágot. A falu egyébként is a legkorábbi francia királyok birtoka volt.
Ehhez hasonlóan van egy amfiteátrum is a faluban, az még római. Csak nem volt nyitva már.
Ugyanígy nem volt már nyitva már Montreuil-Bellay, de azért elmentünk, megnéztük, így is nagyon szép volt, különösen a hídról. A kastély előtt egy étteremben ettünk. Szép idő volt, még sütött a nap, nyár közepén, igazából túl korán zárnak a turista-helyek.
Utána vissza Saumurba, Elinek ment vissza a vonata Angersbe. Kicsit még üldögéltünk a folyóparton. Igazából az utolsó vonattal ment, késő volt már. Utána kerestem volna egy helyet, ahol hálózsákban lehet aludni. Valahol lámpa alatt, füves helyen, de nem nagyon az emberek lába alatt. Gondoltam arra is, hogy stégen, vagy csónakban. Reggel láttam egyébként egy embert a stégen aludni, lehetett volna.
Aztán a várral szemben leparkoltam a kocsival. A várban az esti előadás ment, sok fénnyel, hangos zenével, tűzijátékkal. Ez ha lehet, még grandiózusabb volt. Persze a zene és az előadás is giccses volt, de azért mégiscsak fantasztikus volt ott a Loire mellett a nyári éjjelen ezt látni.
Hasonlóan fantasztikus volt reggel a látvány. Elmentem tankolni, és ott a dechatlonban éppen sátrak voltak kiállítva eladásra. Vasárnap volt, tehát zárva volt. Befeküdtem az egyik sátorba, és el is határoztam, hogy majd veszek inkább sátrat. Azóta vettem is, tizenvalahány euró volt, totál olcsó. Minek szenvedjek a kocsiban?
Elmentem Saumur keleti végébe, mert a folyó ott a legszebb a széles, homokos mederrel, melyben az alacsony vízállásnál kanyarog a folyó. A víz nem volt hideg, a part homokos, a látvány hihetetlen. Azért annyira nem volt nagy meleg, így nem sokáig maradtam.
Nehezen döntöttem el a folytatást. Angersbe nem akartam menni, sőt, Brissacba sem. Pedig az egy jó kastély. De azt Angersből majd megnézem. Tours felé előbb-utóbb elérem a már látott kastélyokat. Először Saumurban megnéztem egy kiállítás, amely a föld alatt a környék kastélyait, falvait mutatja makettokon. A makettok kőből faragottak, és elég nagyok. Igazából annyira nem tetszett, de kaptam pár ötletet.
A következő megálló tehát Fontevraud volt. Ide a kiállítás nélkül nem mentem volna el. Ez egy nagy kolostor, és itt van eltemetve például oroszlánszívű Richárd. Csak nem tudják, hol. A sírja és maradványai már nincsenek meg. A kolostort sem használják már különösebben, végig lehet menni, és meg lehet nézni szinte mindent. Teljesen turistáknak van berendezve, meg szálló is van benne. Azt gondolom, hogy gazdag embereknek ez valami nagyon luxus dolog, kolostorromban lakni. Biztos jó szállodát alakítanak ki egyébként.
A kolostorból a nagy templomot lehetett megnézni, ahol Richárdnak amolyan szarkofág-fedél szobra is van. Lehet, ez volt a sírja, csak a maradványai nincsenek már meg.
Volt egy hirtelen, furcsa élményem. Én "meg mernék rá esküdni", hogy Bajnai Gordonnal találkoztam. Csak olyan hirtelen lépett ki elém a feleségével, aztán hamar eltűntek. Szerintem magyarul beszéltek, de nem kaptam el semmi érthetőt. Nagyon Bajnaiasan nézett ki. Én meg hirtelen elfelejtettem a nevét, és emiatt nem mentem utána. Mi van, ha szólnom kéne, és nem tudom a nevét. Égés. Na úgyhogy nem derült ki, ő volt-e. De nem is fontos, csak érdekes lett volna. Nem találkoztam vele később sem.
Aztán érdekes volt a konyha épülete is, mert hatszög alapja van, és mindegyik lapon van egy tűzhely. Ez azért volt állítólag jó, mert a széliránnyal mindig lehetett szemben főzni, és így a füst nem szállt a szakács képébe.
A tanácsterem nagyon díszes volt, lenyűgöző. Futotta a tizedből. A kerengő szintén, de a legérdekesebb az a fa "hullámvasút" volt, melyet a közepén tákoltak össze, és végig lehetett gyalog menni. Végül is jól körbe lehetett nézni, és érdekesen is nézett ki a kolostor közepén. Mint egy trójai faló.
Utána Montsoreau következett, amin már áthaladtam, csak előbb a kolostrohoz mentem. A kastély nem tűnik igazán érdekesnek. Nem olyan nagyon nagy, és berendezése nincs, mert korábban családok lakták, akik lelakták, eladták a dolgokat. Ezt már nem rendezték vissza. Kertje sincs különösebben.
Egy kiállítást rendeztek be amely részben művészi volt, részben a hajózást és a szállítást mutatta be. Sok egyszerű termékből mutattak be mutatókat, mint például gabona, rizs, kávé. Annyiban volt jó, hogy ezek neveit franciául tanultam.
A kilátás a tetőről csodálatos volt, alattunk a Loire-ral. Egyébként itt játszódik Dumas La Dame de Monsoreau című regénye (igen, máshogy van a helység mai neve). Azóta elkezdtem nézni a filmet, igazi szappanopera, de azért mégis Dumas írta. No és van némi történelmi alapja. Nagyon ajánlom azoknak, akik ismerik a Loire-,enti kastélyokat, ugyanis sok kastély visszaköszön benne, vagy azért, mert eredeti helyszín, vagy azért, mert ott forgatták a filmet. Így például Blois, Chambord, de Fontevraud is szerepel benne.
A nap végén még elmentem Candesba. Itt halt meg Saint Martin, Tours püspöke. Ez annyira nem érdekelt. Egész nap forróság volt, és szemben, ahol a Loire összefolyik a Vienne-nel (igen, mint Bécs), volt egy szabad-strand. Nem nagy dolog, csak volt egy mező, ahol lehetett parkolni. Sok ember volt kint.
Itt strandoltam, és kajáltam, merthogy vittem a chorizót, paprikát, baguettet magammal. A víz jó volt, a part homokos, a kilátás csodálatos. Kell ennél több? Utána azért kávéztam egyet a kis templom előtt, nagyon aranyos kis hely volt. A fecskék ki be röpdöstek a téren a fészkekhez, melyek a templom falán voltak.
Hazafele megint Chartres, és megint éjfél, szóval megnéztem megint a vetítést, melyet már korábban is láttam. Ez a szokásos, megszokott, de még nem unalmas menetrend. Afféle cinkos, "én ezt szoktam Chartresben csinálni" dolog. Most jobban sikerült, mert még volt elem és hely is a fényképezőgépben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.