Île-de-France

Származási hely: 2012.08.30.paris-sceaux

Érdekes módon Bertolucci filmjét valóban az utolsó hónapban néztem meg. Utána egyszer, amikor bementem Párizsba, azzal kezdtem, hogy a Bir-Hakeim hídhoz látogattam, amely egészen nyilvánvalóan a film helyszíne. Nem mondanék sokat a filmről, talán csak annyit, hogy láthatóan némi valós élményen alapul, de roppant irreális módon el van túlozva, és elég hülye módon művészi mentalitástól csöpög. Érdekes dolog, hogy egész pontosan meg lehet mondani, melyik házban van a film szerint a légyottok bérlakása: ez a rue d'Albinoni 1. A másik érdekes dolog, hogy a filmben nem szerepel az Eiffel-torony, holott ehhez külön kellett erre ügyelni, hiszen ott van háromszáz méterre, és a hídról az egyik oldalon a teljes látóteret elfoglalja.

Származási hely: 2012.08.30.paris-sceaux

Nos, ennyit a filmről, és már csak pár bekezdést írok az utolsó párizsi élményekről. Nem szeretek táncolni, tehát a tangó motívumot nem fogom hangsúlyozni.

Származási hely: 2012.09.17-patrimonie-louvre-diderot

Az utolsó hetekben sokat jártam parkokban, több naplemente is a Palais Royal-ban ért, ahol stílusosan Diderot olvastam. Ha nem vésődött volna az emlékeimbe, akkor fénykéről is felidézhetném azt a két lányt, aki az egyik padon ült, és gitároztak. Nem túl komolyan, de azért hozzáértő módon.

Származási hely: 2012.09.28.paris-last

A legutolsó napon a Librarie Delamain boltban vettem pár kötetet egy Voltaire összesből, amely igen régi, 19. századi kiadás volt. Kicsit csodálkoztak az eladók, hogy a törékeny, ingatag létrákon végig néztem a felső polcok régi könyveit, és tán egy órán át válogattam őket. Nem is voltak biztosak benne, hogy eladók-e azok a példányok, de a végén egyáltalán nem drágán jutottam hozzá a Voltaire kötetekhez. Találtam még egy könyvet egy libertiánus francia nemes hölgyről, akiről Diderot-nál, a Pensees-ben láttam egy lábjegyzetet, és mit ad "isten", hát pont beleakadtam, és ez, ha nem tévedek, ráadásul 18. századi kiadás volt. A hölgy nevét elfelejtettem, eddig csak beleolvastam a könyvbe, és most Budán található.

Származási hely: 2012.09.24.paris-virginie

Több alkalommal is a Palais Royal és a Pyramides közötti térségben vacsoráztam, ahol japán éttermek vannak. De nem a szusi volt az, ami érdekelt, az sok helyen kapható. Itt vannak olyan leveses helyek, ahol a pulthoz lehet ülni, és látod, ahogy elkészítik a levesedet, vagy más ételedet. Sokan sorban állnak ezeknél a helyeknél csúcsidőben. De fél órával előtte jól lehet vacsorázni.

Származási hely: 2012.09.17-patrimonie-louvre-diderot

Az utolsó napok valamelyikén a Cafe Procope-nál is megálltam. A rue de l'Ancienne Comedie felől, ahol ritkán jártam azelőtt. Készítettem pár panorámaképet, aztán gondoltam, bemegyek, hátha lehet vacsorázni. Nem egészen voltam az alkalomhoz öltözve, de azt tudtam, hogy ha most nem, akkor soha nem fogok eljutni ide. És lehetett vacsorázni, leültettek az egyik terembe.

Származási hely: 2012.09.17-patrimonie-louvre-diderot

Körbejártam egy kicsit az egész éttermet, senki nem csodálkozott, hiszen tudják, hogy a művelt vendég tudja, hogy ez nem akármilyen étterem. Kár lett volna egy helyben ülni, mert az étterem tele volt mindenféle érdekes helyiségekkel, dekorációkkal, amelyek persze Voltaire-ra is utaltak.

Származási hely: 2012.09.17-patrimonie-louvre-diderot

Mellettem egy ausztrál pár ült, és szóba elegyedtünk. Azon kevés alkalmak egyike volt, ahol smalltalkot folytattam Párizsról, hogy mit érdemes megnézni. Ahogy arra már sokszor utaltam, tökéletes idegenvezetővé váltam már ekkoriban Párizst illetően. Egy másik alkalommal kevésbé romantikus helyen, az egyik automata vécénél beszélgettem egy másik ausztrállal. Úgy látszik, az ausztrálok beszédesek, és elkel nekik az útba igazítás.

Származási hely: 2012.08.30.paris-sceaux

A szlogen szerint Párizs a szerelem városa. Nem sokat írtam erről, de nem is találkoztam annyi szerelmes témával, mint az utolsó héten. Ebből a Pont des Arts mindig is ott volt a szerelmes  lakataival, csak előtte nem fordítottam rá annyi figyelmet. Ami viszont tényleg szeptemberben lett gyakori, az a fényképező ifjú házasok. Pár nap alatt tényleg nagyon sok ifjú párral találkoztam, mintha szeptemberben különösen sok házasság köttetne Párizsban. A Louvre-nál, a metróban, a Jardin du Luxembourgban, mindenfele.

Származási hely: 2012.09.24.paris-virginie

Halványan kapcsolódik a szerelemhez, hogy egyetlen igazán párizsi emberrel találkoztam az utolsó napokban úgy, hogy hát ővele külön találkozok, ez Virginie, aki korábban munkatársam volt. Virginie egyébként inkább elzászi, de úgy igazi párizsi, hogy a 18 kerületben élt évek óta. Vele azért találkoztam, mert kicsit vonzó volt számomra, de már rég nem számítottam semmire, hiszen kiderült barátja van, és időközben gyermeke is született. Ők nem házasodtak össze, hanem PAColtak. Azon kívül, hogy Virginie számomra vonzó, aranyos volt, de kiderült, tulajdonképpen annyira nem egy különlegesen érdekes jelenség. De mivel egy kicsit fektettem abba, hogy megismerkedjek vele, ez végül is meghozta gyümölcsét, például szívesen találkozott velem. Mintha fáradozásaim eredményeképpen csak megkedvelt volna.

Származási hely: 2012.09.24.paris-virginie

A Musee d'Orsay-t látogattam meg aznap, és a végén úgy jött ki, hogy ő várt rám, a párizsi, és én késtem öt percet, a német. A Stalingradnál találkoztunk, majd a csatorna mentén sétáltunk el a La Vilette felé, egészen a Cite des Sciences-ig. A csatorna partján volt valami kirakodóvásáros kiállítás, láttunk kötéltáncost is. Virginie-vel franciául beszéltem, és ez volt talán az egyetlen alkalom, amikor egy angolul tudó franciával elkezdtem igazán franciául beszélni. Sajnos későn. Emlékezetes délután volt, de nem tudnám szavakba foglalni. Valószínűleg csak azért, mert egy ici-picit megkaptam abból, amit annyira szerettem volna, de sehogy sem volt lehetséges. Végül is nem volt barátnőm Párizsban, nem romantikázhattam senkivel, számomra egyáltalán nem a szerelem városa volt. És bár Virginie-túl már régen nem is reméltem ilyet, egy ici-picit az a délután tartalmazott egy kicsit romantikus emléket. Bár mondom, ez inkább csak az én hozzáképzelésem, mint valódi dolog volt. Lehet erről azt gondolni, hogy szánalmas, de szerintem nem, mert nem képzeltem bele túl sokat.:)

Származási hely: 2012.09.28.paris-last

Az utolsó napon a napnyugta a Jardin de Luxembourgban ért. Emlékszem erre az utolsó naplementére. A parkból eltettem pár szem gesztenyét a táskámba.

Származási hely: 2012.09.28.paris-last

Előtte a Louvre előtt futottam össze egy magyar ismerőssel, aki mondta, hogy lesz este magyar buli. Az első, és egyetlen buli, amelyre elmentem Párizsban. Pont az utolsó napon. A buli ironikus módon a Trianon színházban volt. Nem tudtam, hogy lehet bejutni, mert nem a főbejáratnál kellett. Egy lánnyal vártunk sokáig, aztán végül jött még valaki, és mondta, hogy oldalt-hátul kell bemenni, meg is találtuk a bejáratot. A buli jó volt, tényleg nagyon sajnálom, hogy csak az utolsó napon jutottam el idáig. Hozzá tartozik, hogy a Facebook csoport, amely szervezte, nem sokkal előtte alakult. Szóval inkább rosszkor jöttem el Párizsból.

Épp az utolsó hónapban végül is annyi minden történt. Hát van ez így, akkor megy el az ember, amikor kezd egészen jó lenni. És utólag kap a fejéhez, hogy még mennyi mindent lehetett volna csinálni. Végül is soha nem éltem igazán Párizsban, és nem illeszkedtem be a társadalomba. Soha nem vált Párizs számomra mindennapokká. Mindig bennem fog maradni a terv, hogy talán egyszer visszatérek. Talán igen, talán nem. Majd meglátjuk. Akárhogy is, de az biztos, van előttem lehetséges életcél.