 |
| Származási hely: 2009.11.30.kisvasut |
A nyüzsgő nyárhoz képest a november vége kevésbé szenzációsan zajlik. Sajnos elég sokat esik az eső. Szombatra azt terveztük, hogy elmegyünk Chantilly-be, de aztán nem sikerült véghez vinni, mert tényleg esett, és ez Isaurának kizáró tényezővé vált. Isaura fedőnév, ugyanis az illető rettegésben él attól tartván, hogy a kurucinfó rá is rászáll. Na jó, ez csak vicc, de most ezt játsszuk.
 |
| Származási hely: 2009.11.30.kisvasut |
Szombaton így csak bevásároltam, viszont ennek köszönhetően végre megtudtam valamit, nevezetesen, hogy hogy kell az osztrigát felnyitni. Egy ehhez való speciális kést is sikerült vennem, de az igazi fortély az inkább az, hogy oldalt kell elkezdeni nyitogatni. Lehet, hogy normál késsel is sikerülne a többséget felnyitni, de vannak nehéz darabok, amihez talán mégis kell ez a kés. A késen van egyébként egy "ropogtató" is, amivel a héj szélét meg lehet törni. Volt olyan eset, amikor erre is szükség volt.
Egyébként az osztriga nekem kivételesen nem jött be. Nagyon gusztustalanul néz ki, de ez még hagyján, mert ha még jó íze lenne... Nagyon tengeríze van, ami nem csoda, mert jött ki belőle a tengervíz. Citrommal, borssal ettem, de még így sem volt igazán jó. A szokásos haltenger ízen kívül zöld mellékzöngéje is van, ami valahogy nekem nem jött be. Maradnak a homárok meg a tarisznyarákok, a normál kagylók, a csiga, és kisebb rákok.
Hát a szombat ezzel telt, esővel, meg munkával. Elkezdtem összeállítani a filozófia disszertációmat. A cikkekből ötven oldal se jött össze, és kell vagy 150 oldal. Nem aggódom, meg lesz, van miről írni, és még egy további cikket is tervezek. Az is megva már félig, csak nem tudom, hogy most azon dolgozzak-e, hiszen az jelentősen elodázná a disszertációt.
 |
| Származási hely: 2009.11.30.kisvasut |
Vasárnapra egy másik program ígérkezett, mégpedig egy kisvasút kiállítás Palaiseau-ban. Ez egy sportcsarnokban volt, amelyről Agnes azt mondta, hogy valamilyen nagyobb sporteseményre készült. De aztán ez elmaradt, a sportcsarnok viszont azóta is ott áll, hogy ilyen lenyűgöző eseményeknek adjon otthont. No meg a macska-kiállíásnak is.
A kisvasút kiállítás érdekes volt, hiszen ennyi terepasztalt sehol máshol nem lát az ember. Nekünk van egy ilyenünk otthon, ami nagyon régi, és alig működik, meg romos. De volt hova kötni a látottakat,ismerős volt minden: a terepasztal, a vagonok, a mozdonyok, a fák, a házikók. Még ugyanolyan mozdonyok is voltak szerintem, mint nekünk. Németországban ez nagyon nagy divat.
 |
| Származási hely: 2009.11.30.kisvasut |
Minden nagyon drága, és ha valaki nem fanatikus, akkor tényleg értelmetlen bármit is venni. Én se vettem, mert otthon igazán már senki nem törődik a terepasztalunkkal komolyan.
Utána Agnes-ék meghívtak magukhoz. Egy átlagos lakótelepi lakásban laknak, vegyes bútorokkal. Egészen olyan, mint egy átlagos magyar lakás. Agnes mondta is, hogy hát nem ezt gondolja ideális lakásnak. Ezt nem is a tulajdonuk, hanem bérlik. Nyilván akkor vesznek valami igazán jót, ha már biztosan letelepednek.
Viszont megkínáltak túrós pitével és bablevessel, ami igazán jó volt, hiszen régen ettem ilyeneket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.