Robiékkal szombaton azt terveztük, hogy kimegyünk a Le Bourget reptérnél levő repülőgép-múzeumba. Ez az én ötletem volt, mert a tévében láttam a Concorde-ról egy dokumentumfilmet, és az pont a Le Bourget-től északra zuhant le. Erről eszembe jutott a múzeum, hogy ott nem voltunk, és most épp jó lenne, hiszen szabadba nem jó menni, és a kastélyokból elég volt.
No de előtte elugrottunk az Invalidusokhoz. Én itt ugyebár már voltam anno, és megnéztem Napoleon sírját, de hát sokkal több is van ott, mégpedig egy hadtörténeti múzeum. Szombaton bemenni Párizsba nem biztos, hogy szerencsés dolog, de sikerült jó helyen parkolnunk, még csak nem is volt fizetős. Bocsánatot kell, hogy kérjek, a fényképezőgép a kocsiban maradt, és a fényképek mobilosak. Olyanok is.
Amikor beléptünk az Invalidusok azon részébe, amit addig nem láttam, nevezetesen a belső udvarra volt rálátásunk, akkor a Vidocq című film jutott eszembe, amelyben itt üti agyon a villám a harmadik áldozatot, és aztán itt küzd meg először a gonosszal. Mármint Vidocq, nem az áldozat.:)
Rendkívül sok kiállítás van, alig tudtunk választani, és hirtelenjében átlátni, mi van. Végül egy a két világháborúról szóló kiállítással kezdtük. Erről persze sokmindent lehet tudni, és máshol is lehet látni sokmindent, de ennyi anyagot én még nem láttam. Természetesen minden francia-központú, de van némi amerikai dolog is. Magyar szemmel pedig végül is ez a sok részlet a francia frontokról érdekes. Persze egy mély anti-trianonista az egészen csak köpködött volna, de hát nem vagyok az. Eleve átlátom a háborúkat, és értem, mi miért történt.
Volt egyébként egy ismerős plakát, és egy olyan plakát, ami érdekes, hogy vajon a magyarokra vonatkozik-e.
A Második Világháború után ebédeltünk. Persze a múzeum étterme nem a legjobb kaját adja, de annyira drága nem volt, és rossz sem. Siettünk.
Utána megnéztük Napoleont, amiben volt pár új dolog is, hiszen nyitva volt a római király, Második Napoleon. Nyitva volt egy másik sírkamra, de abban sok számunkra ismeretlen halott volt csak.
Napoleon után egy középkori kiállítás jött, pont az, amit a Musee de Moyen Age-ben kevés volt: sok fegyver, páncél.Méghozzá hihetetlen mennyiségben. Robi nem is hitte el, hogy lehet ennyi páncél, talán nem is eredetiek. Gondolatmenete szerint Magyarország a középkorban nagyon gazdag volt, főleg a bányászat miatt, és nálunk még sincs sok ilyen páncél. Van benne valami, egy ilyen páncél drága, és minek, ha valaki nem is harcol. De a franciák azért később igen gazdagok lettek, mi meg elszegényedtünk. Továbbá nálunk esetleg jobban széthordták az ilyeneket.
Ezután következett a későbbi korok hadtörténete, ahol a legfontosabb rész persze Napoleon kora volt. Egyébként Napoleonnak csak pár holmija volt ott, sok festmény és ilyesmi. Azt gyanítom, hogy az ő dolgai eléggé szét vannak szórva. De azért mégiscsak láttuk egy nyergét.
Hát nem olyan, mint Orbán Viktor az elveszett választások után?:)
Fiatal koromban volt egy év, amikor teljesen bele voltam bolondulva Napoleonba. Egy füzettel kezdődött, ami a csatáiról szólt, és tele volt térképekkel. Le voltam nyűgözve. Utána egy pár életrajzi könyvet is elolvastam, az azért már annyira nem érdekelt. De végigküzdöttem rajtuk magamat. Így a legfontosabb csatákat, tábornokokat ma is ismerem.
Volt még egy afgán kiállítás, ami érdekes volt, főleg, hogy olyan fénykép is volt, ami már a 2009-es Kabult mutatta, és egészen sok parabolaantennás, jó kis ház volt. Megérte nekik a felszabadulás. Ugyanakkor persze a katonák nyomorúságát is mutatta, a szegényeket, az iskolákban küzdőket, a mákültetvényeket. Hadurakat, katonáikat is. Egyébként volt egy térkép, hogy mennyire vegyes az etnikai eloszlás az országban, és nem csak tálib hadurak vannak. Az egész olyan sokáig tartott, hogy végül Le Bourgetbe nem is mentünk, majd máskor. Mire kiértünk, vége volt a napnak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.