Hosszú hétvége volt Franciaországban. Igazából nem túl szerencsés a hosszú hétvégék eloszlása, pláne nem idén. Eleve egy csomó ünnep van májusban és júniusban, de idén ezek közül sok hétvégére esik. Aztán a Bastille-nap, és nincs több. Augusztusban van valami, ami megint mindig hétvégáre esik. A vallási ünnepeknél ugyebár sokszor nem a dátum, hanem a hét napja a fix.
Nos, a mostani hétvége egy kivétel, de alig volt idő felkészülni. Végül is nem is nagyon kellett. Úgy határoztam, hogy amikor látom az időjárás.előrejelzést, akkor foglalok hotelt. Még nincs csúcsidő, nem lehet probléma. Ez így is volt, szerintem akár foglalás nélkül is nekiindulhattam volna.
Mivel az idő kivalló volt, és tavaly kimaradt a tengerpart, ezért most az jött sorra. Igazán sajnáltam volna, ha nem jutok el az Atlanti Óceán partjára, mivel egy ideig nem volt kocsim, amikor meg lett, már nem volt jó idő. Nos, idén nyáron ez nem lehet kifogás. Azért Nantes nincs közel, La Rochelle-lel együtt több, mint ezer kilométer, és akkor ennél biztosan több a kitérőkkel. Kinéztem elég sokmindent, igazából alig volt időm a három nap alatt is mindent megnézni. Sokminden kimaradt.
Volt viszont megint sok meglepetés útközben. Szokás szerint off-highway mentem, így mindenféle városok kerültek elém. Ilyen volt például Mayenne, amely egy igen gyönyörű kis város egy folyó partján. Amikor a hídon átmentem, muszáj volt megállnom.
Utána Rennes volt a cél, ami nem volt benne akkor, amikor St. Maloba mentünk. Benne lehetett volna, de egy kicsit hosszú lett volna. Most viszont az autópályán kívül eleve erre vitt a GPS. Azonban találtam egy olyan dolgot, hogy "cidre" múzeum a GPS-ben, és arra vettem az irányt.
A múzeumból nem lett semmi, Domagne aranyos kis falu, és van ott egy cidre-gyár, de semmi múzeum, és nem is nagyon érdekelt, túl késő volt már. Egyébként azért annyira nagyon nem is tudtam elképzelni semmi igazán érdekeset egy ilyen múzeumban.
Viszont nem baj, hogy így mentem, mert csak így mentem keresztül Vitre városán, ami igazán megérte. Ebben a városban simán el lehetne tölteni egy teljes napot, nagyon aranyos, nagyon szép, nagyon középkori. Van természetesen várkastély és sok középkori utca, és persze sok étterem.
Aztán még a nap végén csak eljutottam Rennesig, amely nyilvánvalóan egy akkora város, hogy szinte kár benne egy órát eltölteni, ahogy én tettem. De már nem volt választás. És igazából így is jó volt.
Rennes már bretagne-i város, igazából a breton központ, itt is van a breton parlament. Bretagne már kicsit dombos vidék, élvezet volt vezetni. A helyi rádió pedig szintén élvezet volt, csupa érdekes szám. Se nem a legújabb slágerek, és nem is a szokásos slágerrádiós dolog, hanem érdekes, kevésbé ismert számok. Néha ismeretlen meglepetések, néha ismerős, régi dalok.
Még Vitre-ben volt egy bolt, ahol akartam venni egy grafikát, de ki volt írva, hogy ha nincsenek ott, akkor a szomszédban kérdezősködjünk. A szomszédban meg az, hogy emitt keressük őket. Nos, Rennesben egy vásárban találtam régi képeslapokat, és nagyon örültem, hogy tudtam venni Vitre-ről is egyet és Rennesről is.
Nos, ebből persze az is kiderül, hogy azért már egészen jól tudok franciául, mert hát azért a piacon a lány, aki árult, az franciául beszélt, és egészen bonyolult dolgokat sikerült lekommunikálnom vele.
A Rennes-i képeslaphoz előbb körbe kellett néznem, merthogy azért olyat akartam venni, amelynek a helyszínét láttam, és felismerem. Nos, ez a Porte Mordelaise lett, vagy bretonul Porzhiu Morzhel. Ugyanis természetesen bretonul is ki vannak írva az utcanevek.
Egyébként amellett, hogy megint fantasztikus középkori utcácskák voltak a belvárosban, és természetesen tele étteremmel, valahogy ezen a napon meglepően sok blődség volt ezeken az utcákon. Lányok, akik aerobicoztak, egy srác, aki biciklizett. Lehet, hogy valami általános, vicces sportnap volt. Egy férfi parókában, nagyon homokosnak beöltözve. Egy helyen meg egy olyan kis kapu mögötti kis belső kert, hogy érdekes is volt, meg azért eléggé elhanyagolt is, és nem mertem bemenni, mert nagyon füves-tanyának nézett ki, és esetleg veszélyesnek is. Több helyen láttam egyébként csöveseket még.
Amikor a kocsihoz mentem, egy utcával arrébb egy pontosan ugyanolyan francia Ford Escort parkolt, még a vonóhorog fedele is hiányzott neki, akárcsak az enyémről, egészen megzavarodtam, majdnem elkezdtem kinyitni.
Nantes-ba késő este érkeztem, de minden rendben volt. Megint szükséges volt a francia-tudásomra, mert egy autópályához közeli, de belvároson kívüli hotelt választottam, amelyet egyébként teljesen tengerészes stílusban alakítottak ki. Nos, itt persze a recepciós nem tudott angolul, mégis mindent lerendeztem.
A hotel jó választás volt, hiszen autóval könnyen elérhető volt, olcsó volt, és nekem nem volt fontos, hogy a városban legyen. Nem is mentem aznap már be Nantes-ba. Ez már a második nap története.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.